Már március van. Mindig utolsó voltam, épp hogy bentmaradtam, a képzőbe, de ma minden megváltozott. Már két hete volt az utolsó, hogy kellett ilyen dolgokat csinálni...
Karácsonyi bál nagyon jó volt! Adam-mal táncoltam, meg beszélgettem. Együtt voltunk. Ott csókolt meg másodszor...
Kathleen-nel már teljesen megbízunk egymásban és mindig abban reménykedünk, hogy bent maradok.
Todd piszok jó barátom lett. Úgy viselkedünk egymással, mint két testvér.
Ha egymáshoz érünk, mindig ugyan az a látomás tárul elénk, ami első nap, első érintés kor volt.
Susan aggódik értem, tisztára ideges, mert fél...de nem tudom mitől...mondjuk ez ma kiderült, de haladjunk sorjában...
Reggel felkeltem, elvégzetem a dolgom és mentem etikett órára. Nagyon sok kedvem volt hozzá. Laza ruhában beállítok és nézem Susan idegbajos fejét.
- Jó reggelt Susan! - kiáltottam rá.
- Jó reggelt Sarah! Milyen órát kell is tartanom? - gondolkozott.
- Etikett? - kérdeztem.
- Ja tényleg! - csapott a fejére és elkezdtük az órát.
Óra végén.
- Sarah! Figyelj oda jobban! Így is te állsz a legutolsó helyen! Gyerünk, szedd össze magad!- szólt le. - Ennél sokkal ügyesebb tudsz te lenni! - oltott le.
- Rendben, próbálkozok! - tettem fel a kezem.
- Nem próbálkozni kell, hanem csinálni! - szidott le. - Ezért a táncot Adam fogja tartani!
- Hogy mi???? - kerekedtek ki a szemeim.
- Mert fiúval kell táncolnod és év elején láttam, az esőben táncolásotokat! Ezért azt ő fogja megtanítani - világosított fel. - Na de most menj ebédelni, utána pedig a nagyterembe, kell menned!
- Oké, indulok! Szia Susan! - integettem és elindultam.
- Szia! - és megint elkezdett idegbajoskodni...
Az ebédeléssel hamar végeztem és siettem Adam táncórájára.
- Helloka! Mizu? - kérdeztem.
- Szia! Nincs velem semmi, veled?
- Hát egy fiú fog tartani, nekem tánc órát és nincs kedvem vele lógni! - nyúztam az agyát.
- Tényleg? Pedig a fiúnak van terve! - kacsintott és odalépett hozzám.
- Na mi??? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Szereted a palacsintát?
- Ki nem?
- Jó, akkor 6 kor, kint a hátsó udvarban.
- Majd eldöntöm, hogy elmegyeke!
- Várni fogok rád! - nézett mélyen a szemembe.
Megfordult és bekapcsolta a zenét.
- Na figyelj! - szólt. - Jobbra, balra, előre, hátra! - utána meg mondta a többit... Nagyon hosszúnak ígérkezett ez a tánc óra.
Mire vége lett, teljesen kifulladva ültem le.
- Na milyen volt? - kérdezte.
- Fárasztó - mondtam.
- Rendben. Este hat! Várlak! - figyelmeztetett.
- Ott leszek! - mondtam.
- Gondoltam.
- Nem hagylak cserbe soha! - mosolyogtam.
- Ezt nem mondtam volna ki... - mondta.
- Mert?
- Mert még bármi lehet... - és olyan igaza volt...
Mikor elment, felálltam és kimentem a teremből. As igazgatói mellett mentem el amikor, hallodtam, hogy rólam beszélnek...
- Sarah, nem való ide! - szólt az igazgató, Elizabeth.
- De adjon neki még egy esélyt! Tudom, hogy többet tud ő! - hallottam Susan hangját.
- Nem, mennie kell! Minden hónapba ezt mondta! Nincs benne semmi, csak van és kész!
- Akkor most mi lesz? Maradnia kell!
- Nem, mennie kell! Mindjárt szólok valakinek, hogy keresse meg és hozza ide! - hallottam ahogy az igazgató szól valakinek, én meg elindultam, hogy ne lássák, hogy hallgatóztam...
Pár lépést mentem és szólt utánam valaki.
- Kisasszony! Jöjjön be egy kicsit!
- Rendben.
Belépve láttam Susan-t és nagyon meg volt törve.
- Jó napot! - köszöntem.
- Jó napot önnek is! - szólt az igazgató. Hát csodás nap tényleg... - Gyorsan, és röviden. Úgy döntöttünk, hogy el kell mennie és nem maradhat itt! Nincs felkészülve, gyenge pontszámok, eddig is csak azért maradt bent, mert Susan rábeszélt. De most mennie kell, pakoljon össze amien gyorsan csak tud és mennyen el! - szólt szigorúan. Egy csepp szeretet sincs benne...
- Rendben. - és az ajtó felé vettem az irányt.
- Sajnálom! - szólt a hátam mögött Susan.
- Semmi! - mondtam a vállam fölött és kimentem.
Nem voltam boldog. Kicsit sem. Itt hagyom, Kathleen-t. Sírni fog.
Összepakoltam, amilyen gyorsan csak tudtam és dühösen ültem le mellé. Most mi lesz?!
Fogtam egy papírt és írni kezdtem.
,, Kedves Kathleen, Todd és Adam!
Mennem kellett! Kitettek! Ne kérdezzétek mért! Elegem van most mindenből! Nem fogok jelentkezni, nem fogok semmit se csinálni. Max fekszek otthon és kész. Találkozni nem fogunk, ha rajtam múlik. Elfejetelek titeket, ti is tegyetek így! Sokkal könnyebb lesz így! Kath ne sírj! Todd vigyázz rá! Adam, ennyi volt...nincs tovább...semmi nem lesz most már köztünk...tudom még el se kezdődött, de véget vetek annak is...
További jót kívánok nektek! Sziasztok, örökre...
Üdv.: Sarah''
Mentem le a lépcsőn és össztalálkoztam Susan-nel.
- Köszi, mindent! De most megyek, szia! - köszöntem el tőle.
- Hiányozni fogsz! Szia! - és felment a lépcsőn.
A kocsi lent várt rám és beszáltam. Susan integetett, de nem volt kedvem, visszaintegetni.
Ahogy a házunk elé értem, kipattantam és felmentem a lakásunkba. Bekopogtam és már nyílt az ajtó.
- Szia Kincsem! Hogy-hogy itthon? -kérdezte anyu.
- Szia! Nincs kedvem róla beszélni!
- Jó, oké! Gyere beljebb!
- Elmegyek itthonról...
- Persze, de kilencre érj haza! Nem akarom, hogy baj legyen! - mondta.
- Rendben!
Elindultam és fehívtam.
- Szia csajszi! Mizu veled? Tali? - kérdezte.
- Igen! Virginia, elmehetek hozzátok?
- Persze, gyere!
És folytattam az utam.
Mikor odaértem Virgi, már kint várt.
- Halihó! Na gyere be csajszi!
És felmentünk a szobájába. Elmeséltem neki mindent.
- Hát, ez sz@r ügy! - szólalt meg.
- Az! - értettem egyet.
- De nézd a jobb oldalát! Legalább, többet lehetünk együtt.
- Igaz...
Egy hónappal később...
Már megszoktam, hogy fura életem van...de az élet, olyan meglepetésekkel tárul eléd, hogy sokkot kapsz...
Ma van a szülinapom. Április 22. Mennyire vagyok boldog? Nagyon! Virginiával, rengeteg időt töltöttem és ezt mindenki tudja.
A Kathleen-ékkel nem beszéltem. Hogy miért nem? Mert megírtam nekik...
Ma szombat van és szép az idő is. Felkeltem, kimentem a konyhába és egy papír fogadott, a hűtőn.
,,Kedves Sarah!
Elmentünk itthonról, tiéd a ház, valamikor délután jövünk!
Puszi: Anya,Apa, John''
Na hát ez meg volt. Keressünk valami kaját. A hűtőben egy tortát látok, rajta egy cetlit.
,,Boldog születésnapot Kislányunk!''
Kaptam tortát, de jó nekem! Amúgy nem... Ez csak egy torta, nincs benne semmi különös.
Szépen reggeliztem belőle és öltöztem is fel.
Mikor kész lettem, ledöbbenve álltam. Hogy miért? Mert a nappaliban, Virginia, Betty és Jack állt.
- Ti hogy-hogy itt? - kérdeztem.
- Szülinapot, nem lehet egyedül ünnepelni! Gyere elmegyünk moziba, majd vásárolni és aztán este egy nagy buliba! - mondta Virginia.
- Nincs kedvem! Jobb itthon az ágyon...
- Jaj, kislány! Ne legyél buta! Ünnepelj! Betöltötted a 17. születésnapodat! - fogta meg a kezem Virgi és húzni kezdett. Hát sajnos ők nyertek.
A pláza előtt állunk és várunk csak nem tudom mire.
- Miért csövezünk? - kérdeztem.
- Mert Jack mindent elbénáz! - dühöngött Virgi.
- Nem is! A jegyek, nemsokára itt lesznek! - játszotta a sértettet.
- Betty? - kérdeztem.
- Mindjárt itt lesz - mondta Jack.
Pár perc elteltével, rohanva jön felénk Betty.
- Itt vagyok! - kiabálta felénk. - Itt vannak a jegyek! - nyomta a kezembe. - Ez meg az ajándékod! - és azt is nekem adta.
- Köszi! - vigyorogtam, de amúgy majd meg meghaltam belülről. A jegyeket odaadtam, Jack-nak és az ajándékomat felbontottam. Tátott szájjal néztem, hogy mit kaptam.
- Ez most komoly?! - mondtam, amikor visszatértem a földre.
- Igen, mond hogy tetszik! - könyörködt Virgi.
- Nem tetszik! - mondtam ki egyszerűen. - Hanem imádom! - visongtam. Megkönnyebülést láttam az arcukon. Tudják, hogy nem szeretem a nagy dolgokat vesznek nekem, de ezt nem lehet, nem elfogadni!
- Remélem is! Sokat fizettünk az egészért! - jelentette ki Betty.
- Egy Iphone SE-nek ki nem örül? Meg még üveg fólia, biztosítás, 64GB-tos és még csináltattatok egy tokot, amin mi vagyunk rajta! - igen ez volt az ajándékom. Tudták, hogy a szüleim sohase vennének ilyet nekem, és hogy nekem nincs ennyi pénzem...Meg hogy nagyon szerettem volna egy ilyen telefont!
Mindegyiket megöleltem és mehettünk a filmre. Vadász és a Jégkirálynőt néztük meg. Nagyon sok mindenre nem emlékszem, mert bekajáktam film elején, megittam a kólát és filmre elaludtam. Csak a végén keltettek fel a többiek.
- Nem tetszett a film? - kérdezte Jack.
- Hát, nem is tudom... Nem emlékszem semmire.
- Azt gondoltam, mert elaludtál...- forgatta  a szemét.
- Jó volt, biztos, csak fáradt vagyok! - játszottam a hullát. Erre röhögni kezdtek.
- Akkor menjünk haza! Úgy is sok idő telt és mindenki fáradt - mondta Virginia.
Elindultunk haza, szerencsére Jack-nek kocsija van, így nem kell buszoznunk. Hamara hazaértünk. Mondjuk az otthon nálunk van, mert minden délután nálunk lógunk és nyúzzuk egymás agyát.
- Figyelj! - szólt Betty. - Ne haragudj ránk! - mondta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
- Nem tudom mért tenném, de oké - egyeztem bele. És ezzel elfordította a kulcsot.
- Tessék! - nyitotta ki nekem az ajtót Bett.
Beléptem rajta, ledoptam a táskám és mentem volna a hűtőhöz, de valaki, vagy inkább valakik ott álltak. Felnéztem rájuk és kik lehettek azok? Hát persze, hogy Adam-mék.
- Ti hogy-hogy itt? Egyáltalán miért? Megmondtam, hogy nem akarlak titeket látni! - mondtam a végére dühösen.
- Ne haragudj! - szólt hátam mögött Virginia.
- Hogy ne haragudjak? - fordultam felé. - Megmondtam, hogy elakarom felejteni a képzőt és őket, új életet kezdeni! - fröccsögtem a dühtől.
- Még te beszélsz?! - szaladt ki Kath száján. Kérdőn néztem rá. - Otthagytál! Egyedül lettem! Megígérted, hogy nem hagysz cserbe! Erre megetted! - mondta csalódottan.
- Elkültek! - ordítottam rá.
- Attól még, hívhattál volna! Vagy bármi, de nem! Te úgy döntöttél, ott hagysz engem, minket! - csuklott el a hangja a végére. Már majd nem sírt, miattam...
- Ez van! Nem érdekel! Kikültek arról a nyamvatt kiképzőből! Kiderült, hogy már rég kiestem volna, csak Susan tartott bent! Feleslegesen küszködtem, így is, úgy is, bent maradtam volna, addig amíg bent voltam! - mondtam csak a magamét.
- Köszönöm! Jól estek szavaid! - mondta és elsírta magát.
- Szép volt! - szólalt meg Todd.
- Nem ilyen vagy Sarah! Sokkal kedvesebb vagy te! Hol van az a régi lány, akit megismertem? - kérdezte Betty. Hát ő volt az első barátnőm... Akkor még egy törékenyebb, kedvesebb, stréberke voltam. Egy szóval megtudtak bántani, de most a legmenőbb vagyok a suliban és flegma. Igen, beismerem ezt magamról...
- Elment, nem létezik! - hisztiztem.
- De létezik! - mondta Bett. - Csak nagyon mélyen, a szívedben! Emlékszel 5 évesek voltunk és azt mondtad, hogy hercegnő leszel, te leszel mindenbe a nyertes? - kérdezte. Nem válaszoltam. - Akkor mindent el tudtál dönteni és minden rendben volt. Aranyos, kedves, gyönyörű lány voltál. Mindenki szeretett. De múltak az évek és egyre undokabb, trágár szavakat használtál. Öltözködésed rib@ncos lett. Igaz, a legmenőbbek között vagy, de az nem ér semmit! Nem éled a saját életed, nem tudod, mert mindig mást untánzól! - fejezte be.
- Nagyon rendes vagy! Tudod én nem utánzok senkit, ilyen vagyok! És ha nem tetszik szépen haza lehet menni! Most! - üvöltöttem rájuk. Mindenki kifelé vette az irányt. Teljesen felment bennem a pumpa. Hátulról megfogta valaki a vállam. Tudtam, hogy ki az, mert már mindenki elment. Nem bírtam tovább, az érintése elgyengített és lefolyt az első könnycseppem.
- Miért csináltad ezt magaddal? - ezt az egyet kérdezte. Nem bírtam megszólalni. - Miért csináltad ezt magaddal? - mondta dühösen, ordítva már.
- Mert...mert....- és elbőgtem teljesen magam. Nem bírtam tovább. Össze csuklottak a lábaim és estem volna le a földre, ha el nem kap Adam... Felemelt és lefektetett az ágyra. Leült a földre és csak várt a válaszomra. Csak bőgtem és bőgtem. Mikor elég erőm volt ahoz, hogy felkeljek és futni tudjak minden elől, megfogtam a kulcsom és ki az ajtón rohanva el otthonról. Nem érdekelt semmi csak futottam. Tudtam, hogy követ Adam, hallottam a hanját, de ez csak egyre gyorsabb futásra késztetett. Tudtam hova akarok kilyukadni, mert az-az egy biztonságos hely van számomra. A park volt az, vagyis ott kell elmenni. Van egy hatalmas park, és vele egybekötve egy erdő. Az erdőből van egytisztás, utána még egy erdő és egy szép tisztás megint. Na én oda szoktam menni. A tisztáson van egy tó. Szép tiszta le lehet látni az ajjára. 1,5m mély. Van egy stég amire ki lehet menni. A kilátás szép. Azért szeretek ide jönni, ha valami bajom van, mert ez olyan nyugodt hely, tudom, hogy senki nem találhat itt rám, túl eldugott ahoz. Ha követett is Adam, nem találna ide, biztos vagyok benne.
Kimentem a stégre és csak néztem a vizet szomorúan. Kéne valamit kezdeni az életemmel. Nem maradhatok örökre gyáva...