Négy kerek hónap telt el azóta mióta a palotában lakok. A bátyám és Kathleen összejöttek. Toddal olyan sok mindent fedeztünk fel a családunkról, hogy már csak egy nyom választ el minket, hogy megtaláljuk őket. Éééés hát úton tartunk megtalálni a családunkat. Úton vagyunk egy kis házacskához, ami annyira elvan rejtve, hogy már 3 órája keressük az erdőben. Félek. Félek, hogy mikor meglátom őket felismernek-e minket vagy csak néznek, hogy kik vagyunk. Félek, hogy fogok rájuk reagálni. Emlékezni fogok- e rájuk....
 - Megérkeztünk! - mondta halkan Todd. A képet nézte és a házat. Megremegett, ahogy én is. Nem vagyok képes rá, hogy találkozzak velük.
 - Megtaláltuk őket - mondtam a lehető leghalkabban, de hangom megremegett. - Megtaláltuk őket! - ordítottam fel. Boldog voltam tele félelemmel, de boldog... lehet családom, csak...csak be kell nyitnom az ajtón és meglátom őket!
 Egymásra néztünk Toddal és bólintottunk. Befogunk menni, ha már eljutottunk eddig. Odafordultam Adamhoz és nyomtam egy csókot a szájára. Minden érzésem benne volt. Szorosan magához ölelt és elváltunk egymástól, mivel neki és Kathnek semmi közük nincs a szüleimhez, ezért ők megvárják még kijövünk.
 - Egyszerre! - mondtuk  együtt Toddal és benyitottunk. 5 ember volt bent. Csak beljebb léptünk és néztük, hogy mi van mire ők felénk kapták a fejüket.
 - Sofia! - üvöltötte el magát mérgesen az egyik férfi. - Te nyomott hagytál a gyerekeiteknek! - üvöltötte el magát. A leüvöltött nő meggyötörten elmosolyodott és lepotyogtak a könnyei. Ő lenne az anyám! Lefolytak nekem is a könnyeim is és Toddnak is.
 - Igen! Todd, Dorothy! - ölelt meg minket. Nagyon szorítottuk, ahogy ő is minket.
 - Elég! - ordította el magát a férfi. - Lekötözni mind a hármat! - utasította a három férfit. Csak egy ütést éreztem a tarkómon és minden homályba veszett.

ADAM SZEMSZÖGE

Csak vártunk mikor jönnek ki, mikor egy férfi idegesen kirontott a faházból, utána pedig három férfi. Gyorsan leguggoltunk a bokor mögé és vártuk mi fog történni.
 - Most mi lesz? - hallottam az egyik hangját.
 - Meg kell ölni a gyerekeket! - utasított gondolom, aki először kijött.
 - De azzal mire megyünk? - kérdezte egy másik.
 - Úgy nem tudják kiszabadítani az anyukat és megmenteni az apjukat. Az anyuk az enyém örökre! Nem lesz boldog és csak én maradok neki! - mondta el a tervét.
 - Rendben - mondták és bementek, de a főcinkos még visszanézett és bement.
 - Nem ölhetik meg őket! - pánikolt be Kathleen.
 - Várj, hagy gondolkodjak! - és elkezdtek forogni a kerekek az agyamba. Ha visszamennénk az túl sok idő lenne, meg is ölhetik őket addigra. Fegyverünk pedig nincsen. Tanácstalan maradtam. Szomorúan néztem Kathre, hogy nem tudom mi lesz.
 - Jó - mondtam magabiztosan. - Akkor bemegyek és elintézem annak a hülye gyereknek, hogy mi a szitu! - állt fel, de visszarántottam.
 - Normális vagy?! Meghalsz! - oltottam le a leghalkabban.
 - Meghalok a szerelmemért! - mondta és megint fel akart állni, de visszarántottam.
 - Halj! DE, ha meghalsz magába fog hibád találni és szomorú lesz!
 - Nem akarom, hogy meghaljanak! Szeretem őket! - kezdett el sírni.

SARAH SZEMSZÖGE

Lassan kibírtam nyitni a szemem és a férfi guggolt előttem és nézegetett.
 - Nagyon szép lettél - mosolygott rám. - Kár, hogy meg kell halnod - mondta és felállt.
 - Mi???? - fagytam le. Nem nekem nem szabad meghalnom! Ordítani kezdtem el mire anya és a bátyám is felkeltek. Mind hárman megkötözve voltunk és fájdalomtól felnyögtünk.
 - Engedd el a gyerekeimet! - ordította anyukám. Az Igazi anyukám! Elmosolyodtam fájdalmamban.
 - Mért is? Megfogom ölni őket! Nincs esélyed elmenekülni! - mondta teljesen anyukám arcába aki elkezdett sírni.
 - Hagyd békén anyám! - szólalt meg a bátyám.
 - Vagy mi lesz? Bemosol nekem? - kérdezte röhögve.- Le vagy kötve, nem tudsz adni nekem, de én igen - gondolta át és bemosott a tesómnak egy rohadt nagyot. Ránéztem és egész szeme véraláfutásos lett és az orrából folyt a vér. Én csak sírtam.
 - Fejezd be Chris! - üvöltötte anyukám.
 - Jajj, drága Sofi - ingatta a fejét. - Nem tanultál az évek során semmit! - mondta lenézően Chris. - Menjetek el fáért, még én hozok vacsorát! - szólt a három férfinak és elindultak fáért. - Jók legyetek! - búcsúzott el tőlünk és bezárta ránk az ajtót.
 - Most mi lesz? - kérdeztem rémülten.
 - Oldani kéne a csomóból - mondta Todd és próbáltuk eloldozni egymást mikor egy ajtó kattanást hallottunk. Mindenki ledermett és sápadt fejjel vártuk, hogy mi fog történni.
 - Sikerült! - hallottam barátnőm hangját és kinyílt az ajtó. Sírva szaladt oda hozzánk míg Adam csak ránk nézett majd az anyukámra.
 - Hol vannak a fegyverek? - kérdezte.
 - Az alsó fiókba - és Adam gyorsan kivett egyet, megtöltötte. Kathleen kioldozta Toddot. Anyát is sikerült,de velem bajlódunk.
 - Most mi lesz? - kérdeztem.
 - Add a telód! - mondta Adam és Todd kivette a csizmámból és odadobta neki.
 - Meghalok! - sírtam és ráncigáltam a lábam és a kezem.
 - Fejezd be vagy itt halunk meg tényleg! - ordított rám Todd és ahogy kimondta belépett mind a négy férfi. Adam gyorsan elbújt, de a többiek mind ott voltak mellettem lefagyva.
 - így is van! Meghaltok! - röhögött Chris és lefogta a másik három férfi anyut, Toddot és Khatet. - Majd nem sikerült megszöknötök, de mind a család szerencsétlen tagja szerencsétlen volt. - röhögött.
 - Ezt, hogy érti? - kérdeztem a sok könnyem közt.
 - Mindenki tudja, hogy miattad kellett elmenekülni a szüleidnek. Megszülettél és így jelet adtak nekem, hogy a szüleid hol vannak. Tesódat szerencsésen megmentették, de téged megölhettelek volna!
 - De? - kérdeztem sírva.
 - Betettelek egy árvaházba és kaptál egy levelet, hogy tudd ki vagy TŐLEM! Szüleid nevében írtam. Szerettem volna, ha tudd én, mint a bácsikád szeretlek! De csak azért, mert szerencsétlennek bizonyultál, gondoltam egy senki leszel! Az is voltál, míg rá nem jöttél ki vagy... - mondta lenézően. - Család szerencsétlensége vagy! És még ezer ok mutat rá! - mondta teljesen a szemembe. Csak sírtam.
 - Nem igaz! - bőgtem.
 - Nem szoktam hazudni - röhögte el magát és kinyitott egy sört. - Nézd ahogy iszom a sört, mert utána neked véged! - röhögött fel megint én meg csak sírtam.
 - Nem először engem! - mondta bátyám.
 - Nyugi te lehetsz az első! - csitította és direkt lassan kortyolgatott bele. Mikor pár csepp volt megszólalt.
 - Kivel kezdjem? - kérdezte és erre előugrott Adam.
 - Én kezdem önnel, ha nem dobja el gyorsan az összes fegyverét! - mondta a háta mögött.
 - Óhh, a kis megmentő - röhögött fel és eldobott egy pisztolyt és egy kést.
 - Ti is ugyan így vagy meghaltok! - üvöltötte el magát Adam. A három pasas is eldobta a fegyvert és felemelték a kezüket.
 Todd gyorsan megfogta a kést és szétvágta a kötelet. Felálltam és megfogtam egy pisztolyt, ami a földön hevert. Hallottam a rendőrök vinnyogó hangját.
 - Kifelé! - hallottam Adam hangját.
 A három fiút kivezette anya, Todd és Kathleen.
 - Menj! - szólt a barátom rám. Bólintottam és kifelé tartottam. Mikor kiértem hallottam egy zuhanást és kirohant rajta Chris. Felé tartottam a pisztolyt, de nem bírtam meghúzni a ravaszt.
 - Menj! Fuss! - mondtam. Ő meglepődött és csak nézett rám. - Fuss még meg nem látnak! Hallod! Indulj! - mondtam már könyörögve. Bólintott és elfutott. Mikor már nem láttam az alakját leemeltem a pisztolyt és befutottam Adamhoz. Lent feküdt a földön. Leguggoltam hozzá és csak sírtam.
 - Hallod kelj fel! Vége! Elment! - szipogtam. Nagyon kilehetett ütve. Az egész arca véres és az egész ruhámmal próbálom megakadályozni a vérzést. - Ébredj fel! Kellesz nekem! Szeretlek - suttogtam és sírva rátettem a fejem a mellkasára.
 - Vigyázzon! Elvisszük a kórházba! - mondta egy rendőr és aki mellette állt megfogta a lábát a másik a kezét és így betették a kocsiba. Anyukám megölelt és rám nézett.
 - Úgy hiányoztál! Amit mondott Chris mind hazugság volt! mi szeretünk! Nem vagy a család szerencsétlensége! - mondta és magához húzott. - Nagyon szép vagy! Sokkal szebb, mit voltál kiskorodban! - fogat kezeibe arcomat.

....

A kórházban vagyok és várom, hogy beengedjenek Adamhoz, hogy felkelt és minden jóra fordult.
 - Dorothy? - kérdezte az orvos, mert hát tudja ki vagyok. Nagy durranás volt, hogy megtaláltak és hercegnő lettem.
 - Igen? - kérdeztem remegve.
 - Nem kelt még fel, de bemehet - mondta mosolyogva. Csak bólintottam, hogy köszönöm.
 - Szia - léptem az ágyához. - Köszönöm, hogy megmentetted az egész családomat ez nagyon sokat jelent nekem. - mosolyogtam. - Szeretlek! - suttogtam és legördült egy könnycsepp a szememen.
 - Én is szeretlek! - hallottam rekettes hangját és az arcomhoz ért. Magához húzott és megcsókolt. A világ legjobb érzése volt...