Egész éjjel Bellat figyeltem. Csak egyszer aludtam el akkor pedig Petra keltett fel.
- Hadnagy már meg van a 24 óra - mondja félve.
- Igaz - morgom. Ebben igaza van hajnali 5 óta fut. Gépies lassúságal megyek lefelé míg Petra elsüvít melletem.
- Túl empetikus - gondolom és tovább megyek. Mikor leérek Bella a földön ül az ájulás határán és liter számra tölti magába a vizet.
- Öltözz fel és 5 perc múlva kint vagy a pályan. Az ajánlatom még mindig áll - mondom egy fölényes mosoly kíséretében. Érzem , hogy nyertem. Térdre kényszerítettem.
- Ha azt hiszed legyőztél tévedsz -mondja Bella magabiztosan és olyan tekintettel néz rám amitől megrémülök. Lassan feláll ,de a szemkontaktust egy pillantra sem szakítja meg.
- Nem győztél le. Ezzel csak bebizonyítottad , hogy ugyan az a szarházi vagy aki régen voltál - köpi hozzám. Nem törődve Petrával. - Nem változtál - súgja és már csak miliméterekre áll tőlem.
- 2 perc - morgom nemes egyszerűséggel. Magabiztosan elmosolyodik és elmegy. Mar a gúny ami a tekintetéből árad , marnak a szavai ,de érzek mást is és ez most már egyértelmű számomra. Vágyat érzek Bella Magdolina iránt és ez megrémít.

BELLA
Villám sebbeséggel kapakodom magamra a merevítő szíjakat. Az ajtó felé indulok és ebben a pillanatban belép Petra.
- Ez meg mi volt ? - kérdezi.
- Semmi - felelem nemes egyszerüséggel és elindulok kifelé.
- Honnan ismered a hadnagyot ? - kérdezi tágra nyílt szemekkel.
- Petra erre nem érünk rá ! - közlöm és ki akarok menni ,de megállít. - Rendben van - adom be a derekamat. - Este elmondom ,de most siesünk - bólint én pedig elrohanok mellete. Szél sebesen futok , pedig körülöttem minden tompa a fáradságtól.
- Egy és fél perc - mondja gúnyosan Levi mikor leérek. Előre hajolok és lihegek egy kicsit. - Úgy látom nem vagy túl fáradt - a szavaiból árad a fölényeség. De engem kemény fából faragtak és nem ijedek meg tőle.
- Nem változott - gondolom és elmosolyodok amitöl Levit a hideg is kirázza. - Így le tudom győzni. Tudim mi a gyengéje. Nem tisztelem ,nem félek tőle.....
-Igaz is nekem ez gyenge volt - válaszolok frappánsan és egyenesen a szemébe nézek. Látom rajta , hogy köpni nyelni nem tud.
- Indulunk - morogja Levi én pedig követtem a lovakhoz. Lassan megyünk ,de nem mer rám nézni.
-Nyertem - gondolom és bár tudom , hogy ez csak egy csata volt a háborúból ,de ezt megnyertem.

Időugrás

Levi már 2 órája szivat a pályán. Nem lenne nehéz ha mondjuk aludtam volna.
- Több lendületet -kiálltja nekem. Elmorgok egy ahát és gyorsabban neki indulok. Majdnem tökéletesen sikerül megcsinálnom.
- Vágj mélyebbet -hangzik az újabb parancs. Tele van már vele a tököm ,de megcsinálom.
- Elég lesz - üvölti. Lassan lihegve leszállok Petra mellé. Rátámaszkodok és lihegek. A tüdőm szétszakadni készül a lábaim kezdik feladni ,de még tartom magam. Még egy kicsit ki kell bírnom. Még vissza kell mennünk. Levi leszál mellénk és elránt Petra védelmező ölelésétől.
-Ha .. Hadnagy - dadogja Petra és a karom után kap.
-Ne üsd bele az orod Ral - morogja Levi és arrébb vonszol. Az agyam kezdi elveszteni az irányítást. A lábaim kezdik feladni. Minden gondolatom ködös.
- Te sem változtál - mondja és olyan erővel szorítja a karom ,mintha el akarná törni. Azonal magamhoz térek ahoygezt ki mondja. - Még mindig ugyan az a kis semmire kellő vagy ! Még mindig csak visszapofázol ,de nem ütsz. Még mindig egy senki vagy - ahogy az utolsó szavakat kiejti felforr a vérem. A halámtékomon lévő kis ér megdagad. Nem is gondolkozom csak a sértetségem diktál. Felül kerekedve és összefogav a fáratságommal.
- Azt hiszed okos vagy igaz ? - olvasom a tekintetét. Látom a meglepetségét és erősebben szorít. - Lehet , hogy mások megijednek ettől ,de én nem - búgom és közelbb hajolok - Azt gondoltad nem készülük fel ? - kérdezem időt se hagyok neki gonodolkodni. Megragadom a karját és kirugom a lábát. Azonnal elfordulok és elmegyek. Nem érdekel ki ő és az sem mit tett. A büszekségemet senki nem tiporhatja porba. Tovább megyek pár métert majd a lábaim tényleg fel adják. Talajt fogok és minden elsütétül.