7. fejezet :Féltékeny
Lassan haldunk Trost felé. Nem akarom megtörni a csendet ami szinte uralkodik felettünk.
- Bella - szólal meg hirtelen Levi. Lassan ránézek és probálok olvasni a pillantásában ami szinte vizslat. Nem tudok elszakadni attól a pillantástól. A jeges szemek szinte magukhoz bilincselnek. Olyan érzés mintha mesztelem lennék , olvas bennem amitől a hideg kiráz. Kicsit közelebb hajol amitől hátrálni probálok ,de ez ülve egy zötykölődő kocsiban nem egyszerű.
- Ki van gombolódva a blúzod - búgja a fülembe. Olyan közel van ,hogy a mellkasa az enyémnek feszül ,így esélyme sincs lenézni az említett blúzra. Próbálok elnézni a válla felet ,de nem megy. Sikreül egyenesen a szemébe néznem. Azok a szemek. Süt belőlük a kiéhezettség. Egyre gyorsabban veszem a levegőt , a mellkasom lüktett ő pedig egyre közelebb hajol. Lélegzet visszafolytva várom a következményket ,de ebben a pillantaban a kocsi megáll. A hirtelen fékezéstől Rivalle leesik rólam vissza a helyére. Megnyugodva fújom ki a levegőt és s blúzomra pillantok. Ki se volt gombova.
- Hadnagy megérkeztünk - szól hátra a kocsis. Levi morog valamit és kiszál. Lassan követem itt nem akarok cirkuszolni. Lehet ,hogy gyűlölöm őt ,de nem akarom lejáratni ennyi eszem azért van.
- Két kadétot keresek - mondja Levi egy segítő tisztnek ezzel kirámtva a gondolataim közül. -Eren Jägert és Mikasa Ackermant.
- Kövessen -mondja a fiú és közben végig mér. Elengedek felé egy halvány mosolyt amit Levi villámokat szóró tekintettel jutalmaz. Ennek meg mi baja ? Csak nem ... féltékeny ? Ha az azt is remekül ki tudom használni ,de előtte ki kell derítsem. Ahogy oda érünk az újobcokhoz látunk két lányt verekedni az egyik fekete hajú és bátor a másik szőke és ridek. Egyik ütést a másik után mérik egymásra. Esnek - kelnek , ütik rúgják a másikat ahol érik. A látványuk megbabonázza az ember. Egy kicsit a melletem lévő Rivallera sandítok. Földbe gyökerezett lábakkal áll és a szemei tágra nyílnak. Nem először csodálkozik el a női erőn. Ez a tekintet annyira ismerős. Olyan számomra ,mint egy élő emlék. Igen már tudom is honnan engem is ilyan pillantásal vizslatott mikor először találkoztunk.
- Egy pillanat - eszmél fel a melletünk álló fiú is a bambulásból. Néhány pillanat alatt szét szedik a két lány és kapnak egy jó adag fej mosást is. A segítő tiszt két fiatalal tér vissza. Az egyik az a lány aki az előbb verekedett.
- A hadnagy beszélni jött veletek - közli veleük majd elindul az egyik kis ház felé és kinyitja az ajtót. Egy iroda szerüség van bent. Levi szinte teljesen néma ,de ahogy ránéz Mikasara végre tudok olvasni a szemében. A felisemrés egy kicsit megrémít ,de valahol fel is izgat. Rivalle úgy néz rá ahogy rám :önmagát látja a keleti lányban.
RIVALLE
Mikasa szinte megbabomnáz. Olyan mintha sajáta magan előtt állnék. Mint egy látomás ,egy kép egy távoli múltból.
-Maradj kint - morgom Bellának. Egy pillantra még hátra nézek rá és látom ahogy Jäger rámosolyog és eszi a szemével. Elönt a féltékenység ahogy Bella visszinoza az éhes pillantását. Nem Bella az enyém csak az enyém.
- Jäger ! - szólok a fiúnak szikrázó szemekkel. Amúgy is vele keztem volna ,hiszen Mikasaval nem arról kell beszéljek mi lesz egy év múlva. Neki a jelenről kell döntenie.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top