RIVALLE
Teljesen értetlenül álltam mikor Bella ott hagyot. Végül is felsikáltam a "mocskomat". Nem is tudom miért ütöttem meg. Egyszerűen csak ki akadtam. Más szájából nem veszem sértésnek a kurva anyázást ,de Bella pontosan tudja ,hogy anyám tényleg szajha volt. Nem tudom mi történt , csak elpatant bennem valami. Félre értés ne esék nem verek nőket. Nincs annál undorítób ,mintha egy férfi megüt egy nőt. De valahoyg Bella ezt is kihozza belőlem ,sok más érzéssel együtt. Lassan felérek Bella sszobájáa ,ahova azzal a határozott szándékkel megyek ,hogy végre megértsem mit akar. Egyáltalán nem hallkan kivágom az ajtót. Megállok neki támaszkodva az ajtófélfának. A látványtól nem birok mozdulni.
- Rivalle -suttogja Bella sírva. Nincs magánál ,alszik. Sír álmában ahogy én. Ezért alszok olyan keveset. A rémálmok miatt. Ezért alszom kurvával ,mert akkor legalább a testem nincs egyedül. Lassan erőt veszek magamon és Bellához sétálok. Óvatosan megfogom a kezét. Nem érzi csak apró könnyekkel sír tovább. A hátán fekszik. A sötét szemei lehunyva. Az arca sápadt , a tűz vörös haja szétterül körülötte. Én pedig csak nézem ,ahogy remeg. Annyira kiszolgáltatott és gyenge ,hogy a szívem is összeszorul.
-Anna - motyogja és mégjobban renegni kezd. -Isa - mondja ,még erősebben zokog és szorítja a kezem.- Én úgy sajnálom ! -sírja és még mindig alszik. Némán az ölelésembe vonom ,de nem ébred fel. Csak sír a szívem pedig összeropna. Hiszen Bella olyna erős és mégis. Csak nézem őt, a gyönyörű vörös haját. A szívem meghasad a látványtól. Óh Istenem csak könyörgöm most ne ébredjen fel ! Esküszöm soha többé nem érek hozzá ! Ezután böjtölök és csendben éhen halok , csak könyörgöm ne ébredjem fel ! Lassan végig csókolom a nyakát. Könyörgöm uram ott fenn a magasban csak ne ébredjen fel ! Még erősebben magamhoz szorítom Bellát és megcsókolom. Kába ,alvó ,de visszacsókol. Földön túli érzés őt így szeretni. Titokban az éj bűvös leplel alatt. Csak bele feletkezek a csókunkba. Már 7 éve nme csókoltam meg senkit. Lehet ,hogy voltak kurváim ,de ebben a kiváltságban eddig csak Annabel részesült. És most Bellát csókolom olyan forró ragaszkodással ahogy akkor őt. Lassan elválnak az ajkaink és megpróbálom visszafektetni az ágyára ,hogy utána elmennyek és éhen haljak, hiszen ő az ételme ,a földi mannám. Próbálom elengedni ,de most ő szorít olyan erővel magához ,mint én az előbb őt. Melléfekszek az ágyon ,de egy pillantar se eresztjük egymást. A remegése és a görcsös szorítása lassan marad abba. A sírása múlik. Óvatosan a csípőjére simítok és bele csókolok a hajába. Nem tudom tovább titkolni :

Szerelmes vagyok Bella Magdolinába aki meg akar ölni.