Természetesen mire felértünk a vonatra már tömve voltak a fülkék, Scorpius azonban céltudatosan indult meg az expressz vége felé. Hátul sem volt jobb a helyzet, egészen addig, amíg el nem jutottunk az utolsó fülkéhez. Egy szeplős, vörös hajú lány már bent tartózkodott. egy könyvet tartott a kezében, szemei sebesen követték a sorokat. Scorp a formalitásokat mellőzve nyitotta ki a fülke ajtaját, csomagját felcsapta a poggyásztartóra, majd levágta magát az ülésre.

-Hello, Weasley! Hiányoztál a nyáron-vigyorgott a vörösre, aki nagy nehezen elszakadt a betűktől.

-Szívesen viszonoznám az érzést, de az a baj, hogy nem tudom. Ez volt az első nyugodt nyaram, mióta te és Albus megismerkedtetek. Igazi mennyország volt, tudod mennyi könyvet kiolvastam?-kezdett áradozni a Weasley lány.

-Nem, de nem is akarom. Nyáron három hónapra megszabadulhattam a könyvektől és a tanulástól, és én ezt ki is használtam-válaszolt önelégülten bátyám, mintha ez valami dicsőség lenne.-Clare, gyere már be! Elállod Potterék útját.

Meglepődve kaptam hátra a fejem, ahol egy hasonló vörös hajzuhataggal találtam magam szembe, mint amilyen az én és a Weasley lány fejét díszíti. Tulajdonosa várakozva tekintett rám, ahogy testvére is, így gyors észbe kaptam.

-Ühmm, bocsánat- motyogtam zavartan. Scorp mellé léptem, a bőröndöm felraktam az övé mellé, aztán lehuppantam az ülésre. Lily és Albus is helyet foglaltak velünk szemben. Weasley lány rájuk mosolygott, végül felém fordult.

-Mi még azt hiszem nem ismerjük egymást. Rose Weasley- nyújtott kezet,-, te pedig Scorpius új barátnője vagy?-húzta magasra a szemöldökét.

-Fúj, nem!-kiáltottam fel bátyámmal együtt. Tény, nem hasonlítunk egymásra, de ha nem lennénk testvérek se illenénk össze.

-Clarissa Malfoy vagyok, a húga-ráztam meg gyors a kezét.

-Oh, ne haragudj, de egyáltalán nem hasonlítotok egymásra-szabadkozott.

-Nincs semmi baj, én inkább anya családjára ütöttem, Scorp pedig apuéra-magyaráztam.

-Nos, ami azt illeti-szólt közbe Lily-az előbb nem volt sok lehetőségünk beszélgetni, most viszont előttünk áll egy órákig tartó út. Szóval először is, becézhetünk valahogy?

-Clare-nek hívhattok nyugodtan, mindenki ezt használja a Clarissa helyett.

-És eddig hova jártál?-a következő kérdés már Rose-tól jött.

-Eddig a Beauxbatons-ba, de a nyáron hazaköltöztem-válaszoltam röviden.

-Oda csak lányok járnak, nem?-ráncolta a szemöldökét Lily.

-Járnak fiúk is, de ők másik épületben vannak elszállásolva és az órák se közösek soha. Igazából nem is találkozunk velük, kétszer ha összefutottunk egy-egy titkos folyosón a tanév során, amikor késésben voltunk óráról. Persze, a hatod-hetedévesek már nem mindig csak a sietés miatt tévednek a rejtett folyosókra. Viszont elég könnyen lebuknak, elég szigorúan veszik az erre vonatkozó szabályokat.

-Akkor ezek szerint neked még nem is volt komoly kapcsolatod?

Lily úgy nézett rám, mintha valami földönkívüli lennék.

-Nem, egyáltalán semmilyen kapcsolatom nem volt. Talán baj?-értetlenkedtem. Most már a két fiú is ránk figyelt, eddig a kviddicsről vagy valami hasonlóról beszélgettek.

-Természetesen nem,-mosolygott rám Rose. -Csak Lily az elmúlt egy évben érdeklődni kezdett a fiúk iránt-sandított a mellette ülőre, aki csak zavartan elpirult.

-Rose, remélem ezzel arra is akarsz utalni, hogy Albus jól tenné ha odafigyelne arra, hogy a húga mit csinál-vetette át Scorpius a kezét a vállamon.

-Jaj, mert te aztán akkora szakértője vagy a témának, zsenikém!-háborodott fel Albus. -Ezt elmondod minden lány bátyjának, akivel kikezdesz? Mert akkor megfontolandó a tanácsod-vigyorodott el a végére.

-Ugyan, sose próbálkoznék be Lily-nél, és ezt te is tudod. Már lassan három éve, hogy megegyeztünk-váltott komoly hangsúlyra Scorp.

-Miben?

-Hogy soha nem jövünk össze egymás rokonaival-szólt hozzám most először Albus-,mert ha félresülne a dolog, az tönkre tehetné a barátságunk.

-És azt nem kockáztatjuk-tette hozzá Scorpius. A két fiú egymásra mosolygott.

A fülke ajtaján kopogás hallatszott, aztán egy idős néni dugta be a fejét rajta. Egy kocsi állt előtte, tele mindenféle csokoládéval, cukorkákkal és még megannyi finomsággal.

-Sziasztok, kedveseim! Adhatok valamit?-nézett körbe az ősz kontyos néni.

-Igen,-kezdett kutatni a zsebében Scorpius-mindenből egyet szeretnék-nyújtotta át a megfelelő összeget. Miután az ülésre bátyám lepakolta a sok édességet, már alig fértem el mellettük.

-Biztos, hogy mind megfogjátok azt enni?-ráncolta a szemöldökét Rose. Mellette is volt egy kisebb édességkupac, amely negyede se volt a miénknek.

-Amennyiben Clare-en múlik egy órán belül el fog tűnni az egész kupac-válaszolt Scorpius, miközben már neki is látott az egyik csomag kibontásának.

-Héj,-löktem meg mérgesen a vállát-nem én tüntettem el nyáron egy egész fagyasztónyi fagyit egy hét alatt!-felháborodásom ellenére, már én is a különböző csomagok között kutattam, de nem tudtam melyikkel kezdjek. Egyszerűen túl sok volt belőlük! Végül a döntésem a csoki békára esett, és megkezdődött a habzsolás. Ugyanez történt a velem szemben lévő ülésen, a Potter testvérek és Rose bőszen tömték magukba az édességet. Valamikor a sok cukros és egészségtelen nyalánkság eltüntetése után az ablaknak dőlve elaludtam, és a vonat hangos sípolására riadtam fel. Csomagjainkat levettük a poggyásztartóról, majd elhagytuk a vonatot. 

-Clare,-fordult felém bátyám-neked az elsősökkel kell menned-mutatott az állomás elejére, ahol apró gyerekek tömörödtek egy csoportba.-Mi lepakoljuk a csomagjainkat, és utána megyünk a Nagy Terembe. Titeket külön visznek, hogy elmondják a fontos tudni valókat, aztán meg beoszt a Teszlek Süveg mindenkit a megfelelő házba.

-Oké, akkor majd a Nagy Teremben látjuk egymást-mosolyogtam rá, gyors megöleltem, és már fordultam is a bőröndömmel együtt az elsősök irányába, amikor Scorpius megragadta a kezem.

-Clare, ne görcsölj rá a beosztásra, jó? Attól, hogy nem a mardekárba kerülsz, még ugyanaz az ember maradsz-biztatóan rászorított a kezemre, amit én egy mosollyal díjaztam.

-Nem fogok, ígérem-szorítottam meg én is a kezét.-De azért jó lenne egy házba kerülni-vigyorogtam rá.

-Az biztos, de most menj, mert itt hagynak-nyomott egy gyors puszit az arcomra, aztán megindult a barátai felé, akik eddig rá vártak.

Egy nagy sóhajjal indultam meg a félóriás felé, aki az újoncokat hívta maga köré.

-Gyertek, gyertek!-kiabált, miközben kezeivel is buzgón hívta magához a gyerekeket.-Üdvözöllek titeket itt, a Roxfortban, ifjú boszorkányok és varázslók! Én Hágrid vagyok, az iskola háztájőrzője és egyik tanára is. Én foglak titeket eljuttatni az iskolába azokkal a csónakokkal-mutatott a vízen úszó ladikok felé, majd meg is indult az irányukba. Sorban minden gyereket besegített, aztán a csónakok megindultak.

Ahogy körül néztem csak egy nagyjából velem egyidős lányt pillantottam meg, aki a szomszédos csónakban ült. Körülötte az elsősök ijedten vagy kíváncsian tanulmányozták a fodrozódó vizet, amelyről az iskola fényei verődtek vissza. Tekintetem az iskolának nevezett kastélyra vezettem. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a Hold fénye megtört különböző méretű tornyain. Ekkora építményt még életemben nem láttam. Egyszer-kétszer biztos elfogok benne tévedni, sőt! Lesz a még több is egy-két alkalomnál.

Egyre közeledtünk a parthoz, bennem pedig éledezni kezdett az izgalom kegyetlen sárkánya. Nagyot nyeltem, miután belém nyilalt a tudat, hogy egy órán belül bekerülök egy házba. Egy házba, amely talán elutasít, vagy épp befogad. Egy házba, amely az otthonom lesz a következő két évre. Egy házba, ahol új barátokat, de ellenségeket is szerezhetek. Egy házba, amely később sorsom meghatározója lehet.

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszett, ha igen feltétlen vote-olj és kommntelj, hogy én is tudjak róla.  Ez a fejezet, csak hogy tudjatok róla, 1079 szó lett, amire kifejezetten büszke vagyok, mert eddig ide 700 szó fölött nem írtam fejezetet. Még szeretném megköszönni a vote-okat. Örülök, hogy vannak még emberek, akik olvassák a BAP-ot,  a kövi résszel remélhetőleg egy hét múlva érkezem. 

Sziasztok!