– Michael leánya?

A kérdésre a szívem eszelős vágtába kezdett. Honnan tudja?

– Én... én vagyok – rebegtem halálra váltan. – Ma-maga kicsoda?

– Sok néven hívtak már. – Ajka rémisztő vigyorra húzódott. – Talán az lesz a legjobb, ha Lucifernek hívsz.

– Mi...

Elakadt a szavam. Fél pillanat alatt fordultam sarkon, lélekszakadva eredtem futásnak. Elképesztő, hogy az ember duzzogva sétálni indul, erre belebotlik a sátánba, akiről állítólag senki sem tudja, hol van. Ja, várjunk, én igen! Engem kerget!

Rohanás közben hátra-hátrapillantottam, azonban a faszi nem vette sietősre. Kimérten követett, én pedig rettegve nyargaltam vissza Nathanhöz. Oké, ezek szerint mégsem kerget, vagy lusta.

Egész hamar elértem a kocsihoz. A motorháztetőre támaszkodva fújtam ki a levegőt, a pulzusom már rég az egekbe szökött. Körbejártam a Dodge-ot, viszont a srác köddé vált. Ilyen nincs a kibaszott világon!

– Ennyire rémisztő volnék? – csendült fel közvetlen a hátam mögött a mély, magabiztos hang. Merev háttal fordultam felé, aztán ismét hátráltam egyet. Szarvak? Nincsenek. Jégkemény tekintet? Pipa. Gyomorforgató félelemkeltés? Pipa. Remegéskeltő ábrázat? Pipa.

– Mi-mit akar tőlem? – kérdeztem remegő hangon.

– Tegeződjünk – emelte türelmetlenül az égnek a szemét. – Nem vagyok én öreg, leány!

– Bo-bocsánat!

– Dadogós vagy? – Fintor ült ki kemény vonásaira. – Azért nem erre számítottam, amikor követtelek titeket a házamtól. Merre van Nathaniel?

– Mi... nem értem. – Meg kellett kapaszkodnom a platóban, hátha nem esek össze reszketve. – Mit szeretnél tőle?

– Mondjuk megkérdezni, miért késlekedik ennyit! Elég türelmetlen típus vagyok, ámbár jelenleg nem tesz kiváltképp büszkévé a fiam.

– A... kid?

– Talán ez új információ számodra? – A szeme megvillant. – Ezek szerint el kell beszélgetnem a gyermekemmel arról, miért szégyell engem. Hosszú ideje nem találkoztunk, de ma megéreztem őt, így kíváncsi lettem, hogyan áll a felettébb fontos ügyünk.

A szám megremegett. Azonnal leesett, miért nem akart az apjáról dumálni. Olyan világossá vált, mint a nap. Én sem híresztelném, ha a faterom maga az ördög lenne! Mi a fene? Hát ez lenne a nagy titok? De akkor hogyan halt meg? Itt áll előttem!

Hirtelen villant be a pillanat. Nathaniel egyértelműen felkuncogott, mikor Mary sátánistának nevezte az édesapját. Rájöhettem volna... Hiszen elmondta! Végig erre utalt! Nem vettem a lapot, ám váratlanul minden megvilágosodott előttem. A beszélgetések, ahogy körülírta Lucifert. Hiszen annyi mindent tudott róla! Egek ura!

Azt hiszem, levegőt venni is elfelejtettem.

– Mondott rólad... egy-két dolgot. – Mentettem a menthetetlent, hátha nem nyársalja fel egyikünket sem. Előtte nekem kell bemosnom Nathanielnek, amiért elfelejtette közölni, miféle fasza frigyből született. Még az enyémnél is izgalmasabb.

– Valóban? – csillant fel Lucifer szeme. – Mesélj róla, leány!

– Például azt, hogy senki sem tudja, merre vagy, meg elvették tőled a poklot – hápogtam össze-vissza. – Illetve... a-azt hiszem, bárhogy kinézhetsz, de bútor nem lehetsz, mert... nem tudom, mert nem!

Lucifer mély levegőt vett.

– Förtelmesen elkeserítő.

– M-most me-meg fogsz ölni? – dadogtam bután. A pánik rám telepedett. Nem tudtam, mit tehetnék. Kiáltsak? Hülyeség lenne. Nincs körülöttünk egy árva lélek sem. Repüljek fel? Valószínűleg gyorsan elkapna.

– Megbántasz, gyermek! Tán valamiféle gyilkosnak nézel?

Levegő után kapkodva meredtem rá.

– Én nem tudom.

– Nem áll szándékomban, ha ez megnyugtat – fűzte össze a karját a mellkasán. – Társalogni érkeztem, ám úgy látom, a fiam nem ér rá. Leköti a fák között bóklászás. No, amíg előkerül, mesélj arról, hogyan viszonyulsz a nagyapádhoz!

Nehezen álltam meg, hogy ne hőköljek hátra. Irtózatosan fürkészett.

– Sehogy? Mármint... nem ismerem. Igazából egyszer találkoztunk. Vadászik rám. Egyébként nem túl szimpatikus csávó... E-egyszer belemászott az álmomba, elég... rossz volt. Azt hiszem, megfenyegette az anyám, miatta akart lerángatni a pokolba.

– Érthető. Egyébként, Michael barátom merre van? – Jelentőségteljesen pislogott körbe. – Nem teljesen értem, miért enged a gyermekemmel császkálni.

– Hát... – motyogtam szörnyű bizonytalanságban, hiszen éppen kiteregettem a szennyest a kibaszott sátánnak –, szerintem nem érdeklem őt. Kicsit összevesztünk, tudod, és... ott hagyott az erdő közepén.

A szeme összeszűkült, hunyorogva, kicsit unottan bámult. A szívem ugrott egyet a mellkasomban tőle.

– Akkor kinek az oldalát erősíted?

– A magamét? – kérdeztem vissza zihálva. – Fogalmam sincs, mi van! Én már javasoltam Nathannek, hogy keressünk meg téged, ő ellenkezett, úgyhogy...

– Mi folyik itt? – Nathaniel hangja a hátam mögül csendült fel. Rögtön felé fordultam.

A fiú kirontott a bokorból. Amint ideért, megtorpant. Az ajka elnyílt Lucifer láttán, majd egyenesen elém suhant, és behúzott a háta mögé.

Csodálatos, kedves tőle.

– Nathaniel! – csattant fel a férfi. – Úgy hallom, szégyellsz engem!

Komolyan ezen akadt fenn? Ettől olyan... önérzetesnek tűnt.

– Mit keresel itt? – A hangjában meglepettséggel vegyített félelem bujkált.

– Gondoltam, megkérdezem, mi tart ennyi ideig! – morrant rá Lucifer. – Meddig késlekedsz még?

Késlekedik?

– Nem tudom – válaszolta Nathan, ezután futólag rám sandított, aztán vissza az apjára. – Mit akartál tőle?

– Csak beszélgettünk egyet, igaz, Michael leánya? – emelgette meg somolyogva a szemöldökét. – Összebarátkoztunk, miközben kellően elkeserítő dolgokat mesélt rólad, fiú. Mi lett veled?

– Nem bánthatod őt! – húzta ki magát előttem Nathan. Emelt fővel nézett farkasszemet a sátánnal.

– Süket vagy, édes gyermekem? – dörrent rá Lucifer, én meg jóformán majd' beszartam. – Szerinted, ha életét akarnám venni, ott toporogna mögötted?

Végül is... Jogos. Elég alkalma nyílt az utóbbi negyedórában elmetszeni a torkom, esetleg kivéreztetve fellógatni a legmagasabb fára.

– Nem érdekel! Akkor sem engedem! Ha egy haja szála is meggörbül, le van fújva minden! – Iszonyat bátran fenyegette. Van benne kurázsi, bár már nem csodálkozom; volt kitől örökölnie.

– Nathaniel – mormolta a fickó, eközben megragadta a fia pólóját –, nem javaslom ezt a szenvtelen, dühítő hangnemet! Így köszöntesz, miután évek óta nem találkoztunk? Hol az ölelés?

– Sehol. – Nathan lazán rántotta meg a vállát. Nem úgy látszott, mint, aki retteg, pedig a hapsi rendesen szorongatta a ruháját. – Elengednél, apám?

– Elszenvtelenedtél! – eresztette egy rántás kíséretében. – Elég ebből a gyermeteg viselkedésből! Fogd meg azt a leányt, légy vele őszinte, és intézd el, amire születtél! – Ezzel lépett kettőt hátra, a lába alatt körkörösen mozgó, vörös fény csapott fel, melyben egyszerűen eltűnt.

Megrökönyödve pislogtam a hűlt helyére, végül az engem aggódva fürkésző fiúra siklott a tekintetem.

– Mi a faszom, Nathan?

– Ne akadj ki, kérlek! – Hosszan szívta be a levegőt, gondterhelten túrt bele a hajába. – Éppen ezért nem beszéltem róla! Vagyis... Én hajlottam felé, de Jayce szerint nem álltál készen rá, szóval úgy döntöttünk...

A szemem ezerszeresére tágult.

– Állj! – emeltem a magasba a mutatóujjam. – Azt állítod, Jayce Theodore pontosan tisztában van ezzel? – Nos, nem lenne túl megdöbbentő. Egyértelmű. Jayce mindig kímélni akart, legyen szó bármiről. Általában a bevásárlást tartalmazó csomagokat is elvette tőlem, nehogy meghúzzam a vállam. Mondanám, hogy meglepődtem, viszont az hazugság lenne.

– Igen. – Nathaniel összepréselte az ajkát. – Nagyon sajnálom. A legrosszabb módon szembesültél ezzel. El akartam mondani, csak nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá, Luna.

– Várj, prezentálom! – Megköszörültem a torkom, és teli torokból üvölteni kezdtem, mit sem törődve azzal, ki hall meg. – Szia, Nathaniel vagyok, az apám a kicseszett sátán, az anyám meg a faszom Lilith! Ennyi!

– Megtennéd, hogy nem kürtölöd világgá? – döntötte oldalra a fejét. – Ezt mindössze négyen tudjuk, Eleanor. Én, az apám, Jayce meg mostantól te. Ez nem véletlen. Esetleg megnyugodhatnál, mert szeretném elmondani, mire készülök. Úgyis ezt kérdezted.

– Természetesen! – csapkodtam drámaian. – Tessék!

– Hetven évvel ezelőtt, Belzebub Lilith oldalán orozta el a poklot az apámtól. Akkor született a prófécia, ami mindössze arra szolgál, hogy birtokába jussak az apám képességének. Nem tudom, mi értelme, azonban kizárólag úgy juthatok hozzá, ha te megkönyörülsz az életemen, azaz felkeltesz a halálból. Ezért említettem a parkolóházban a kompromisszumot. Utána pedig az élet a halál után dolgot. Általad szerethetem csak meg az erőt, amivel esélyem lesz felülkerekedni az ősdémonokon. Visszaveszem, amit elvettek tőlünk.

– Miért te? – kérdeztem értetlenül. Már megint összezavarodtam, de legalább ezúttal őszintének éreztem őt.

– Mert senki sem tudja, ki vagyok. Lilith azt hiszi, az apám ember. Megvezette őt, így a te oldaladon könnyen a pokolba juthatok, feltűnés nélkül szivároghatok be, aztán meglepetésszerűen lecsaphatok. Szükségem van a segítségedre.

– Ó! – vettem tudomásul töprengve.

Bármire számítottam, viszont erre egyáltalán nem. Egy kicsit ugyan kiborultam, noha ennek ellenére értékeltem, amiért végre kinyögte, mi áll a háttérben. Azon túl, mennyire dühítő az egész, egyetlen kérdés motoszkált bennem: segítsek neki? Habár mi más választásom lenne? Megöltem Gabrielt... Kizárólag a pokolban juthat nekem hely. Úgyhogy, azt hiszem, le kell nyelnem a büszkeségem, az lesz a legegyszerűbb, ha a saját bőröm mentve, önként szegülök Nathaniel oldalára, ezzel az életet választom a biztos halál helyett.

Már megtetted. Rég őt választottad, nem igaz? – A hangocska könyörtelenül kacagott a fejemben. Kezdek bedilizni.

– Őszintén sajnálom, amiért hazudtam a kilétemről. – Bűnbánóan hajtotta le a fejét. Előtte elkaptam gyémántos, szomorú pillantását, melyben ott csillogott a reményvesztettség. Ettől függetlenül már máson morfondíroztam:

– Na, de... Nathan, Lucifer arkangyal volt, nem? – Egészen elképesztő elmélet sejlett fel bennem. Talán...

– Igen – siklott rám kék írisze. – Miért?

– Olyan vagy, mint én és Jayce? – Izgatottan kaptam el a karját. Magam sem értettem, mitől váltott ki belőlem ez ilyen mértékű megkönnyebbülést. Talán nem nyomta többé a vállam a tudatlanság súlya, néhány tégla repült le onnan. Ugyan a hazugsággal meg a „felkeltesz a halálból" résszel nem békültem ki, a többi valahogy eltörpült mellette. A kamuzást lesz alkalmam elégszer a szemére vetni.

– Igen – ingatta a fejét töprengve –, viszont... az első átváltozásom óta fél-ivadéknak tettetem magam.

– Miért nem bíztatok bennem? – A sértettségtől lesüllyedt a gyomrom. – Megijesztett az apád, aki nagyon élőnek tűnik, sőt, az ördögnek!

– Rögtön utánad indultam, Eleanor. Eldöntöttem, elmondom az egészet, legyen bármi is a következménye. – Közelebb araszolt hozzám, a tenyerét az arcom oldalára fektette. – Nem kellett volna titkolóznom, bár az elképzeléseimhez képest sokkal szolidabban reagálsz. Nem... félsz tőlem?

Félni? Nem tőle félsz, inkább attól, mennyire felizgat a dolog, igaz, Eleanor?

Nagy levegőt vettem, próbáltam elhessegetni a galád hangocskát.

– Kellene? – A tekintetünk összeért. Kutatóan fixíroztam az övét.

– Nem. Nem változtatnak semmin a tények. Ugyanaz maradtam.

Ugyanaz maradt. Még mindig bízol benne, hiszen ő az. Hozzá tartozol.

Kuss, bassza meg!

– Kár, hogy nyuszi voltál a pláza felé menet. Korábban lefuthattuk volna ezeket a felesleges köröket – kötözködtem tovább. – Engem nem érdekel kik a szüleid, nem az határoz meg minket. Tapasztaltam, milyen vagy. Reménykedem benne, nem kizárólag a céljaid érdekében voltál velem kedves.

– Eleanor, én sosem akartam szerelmes lenni. Mégis az lettem. Beléd. – Mély levegőt vett, mielőtt folytatta: – A szerelem sok hülyeségre késztet. Többek között a prófécia veszélyeztetésére, késleltetésére, az apám dühítésére, mert hetekig ülök egy fán valamiféle őrült csajjal, aki makacsul ragaszkodik az üres épület bámulásához. Ez van. Megértem, ha viszolyogsz tőlem, nyugodtan megmondhatod. Meg fogom érteni. Sosem vártam tőled semmit. Még a csók után sem várok.

– Seggarc vagy!

Még mindig ott forrongott bennem a harag, amiért nem tudta elsőre közölni, mit szeretne, noha érdekes módon minden szavával csillapodott. Iszonyatos kettősség ereszkedett rám, mégsem zavart, ki ő. Végtére is, én sem vagyok jobb. Ugyanolyanok vagyunk, hasonlóan elcseszett családdal. Őrült lennék, amiért azt gondolom, hogy tulajdonképpen az irritáló hangnak igaza van? Imponál a kiléte. Egészen biztos, de ez baj? Nem éreztem annak, és a tény féktelen bűntudatot ébresztett bennem. Megborzongtam attól, amire készültünk. Igen, többes számban, mert időközben elhatároztam, segíteni fogok neki. Bolond vagyok, mentségem sincs, azonban céllal ruházott fel a legújabb szituáció.

Nem vagy bolond, drágám. Nem a te hibád.

Rémisztőnek tűnt a sátán fiával társulni a pokol visszafoglalásának érdekében, viszont nem sok lehetőségem van. Gabriel meggyilkolásával jegyet váltottam az alvilágba.

– Igazad van.

– Segítek neked! – közöltem vele az őrült elhatározásom, mire elkerekedett a szeme.

Belé szorult a szó, mielőtt döbbenten kinyögte:

– Komolyan?

Vedd el, amire vágysz. Nem számít. Rég meg kellett volna tenned.

A francba az egésszel!

– Igen, de ára van. – Megadtam magam az engem kínzó hangocskának, hiszen mindenki ezt várta tőlem, még az apám is. Hát tessék! Megkapják!

Ne habozz! Mindenestül a tiéd lehet! Láncold magadhoz a sátán fiát!

– Micsoda?

– Csókolj meg! – kértem tőle nagyot nyelve. Csekély ár, mégis tegnap óta vágytam az ajkának mámoros ízére.

Megkaphatod. Már a tiéd.

– Ne csináld ezt! – Az ujjait a fülem mögé csúsztatta. – Nem fogok tudni uralkodni magamon, ha ilyesmire kérsz.

Pontosan erre van szükséged.

Kirázott a hideg.

– Nem is kell! – Ahogy kimondtam, Nathan a száját az enyémre tapasztotta. A nyelve incselkedve tört utat magának. A szívem jóformán kiszökkent a mellkasomból, aztán rákapcsolt. A karom a nyakába fonva simultam hozzá.

Szabad karjával a derekam ölelte, ajka puhán becézgetett. Az illata az orromba költözött, automatikusan dörgöltem hozzá a csípőm. Felnyögtem, amikor megéreztem a dudort a nadrágján, egyben elégedettséggel töltött el. Forróság lángolt fel az alhasamban. Ezelőtt még sosem tapasztaltam ennyire elsöprő vágyat. Mit művelt velem ez a pasi?

Te mit műveltél vele?

Az eddig a hajamban tartott tenyere elindult lefelé a nyakamon, learaszolt a vállamon, egészen a csípőmig, végül a combom alján állapodott meg. Lágyan megemelt, a lábam a derekára kulcsoltam, míg ő pedig megállíthatatlanul falta az ajkam. Fél másodpercre sem szakadt el tőlem. A hátsó ajtóhoz sétált, amit sebtében kitárt, és lerakott az ülésre. Levegő után kapkodtam, ugyanis nem várt. Felém mászott, a fejem jobb oldalán támaszkodott meg. Az ágyékát nekem nyomta, ezzel felforrósítva az egyébként is bennem lobogó tüzet.

Az ujjaim a hajába túrtak, ahogy az ajka végigsiklott az enyémen, aztán a nyelve követte. Nyöszörögve emeltem meg a csípőm, szemérmetlenül, tálcán kínálva magam. Valami sokkal többre vágytam. Olyasmire, amit nem adnék oda meggondolatlanul senkinek, most mégis elhatalmasodott rajtam a sóvárgás. A vágyaim felülírták a racionalitást.

Az ajka csókolt, a tenyere erkölcstelen vándorútra indult a testemen. Becsusszant a pólóm alá, idegőrlő lassúsággal ért el a fedetlen mellemig. Melltartót kéne hordani? Ugyan minek?

Nyöszörgés szakadt fel belőlem, amint feltolta a pólóm, és a nyelve vette át két ujjának helyét a kemény mellbimbómon. Percekig kényeztetett, olykor bekapta a kemény pontocskákat, máskor megszívta.

Azonban egy idő után a feje ismét az arcom elé került, végighúzta a nyelvét az alsó ajkamon, a bal mellem meleg érintése alatt maradt.

– Szeretnéd folytatni? – lehelte az számra, mire bólintottam. – Akkor tudnod kell valamit előtte.

– Mit? – túrtam a barna, félhosszú szálak közé.

– Még sosem... voltam nővel – bökte némi habozás után. – Nem garantálom, hogy nem leszek szörnyű.

– Komolyan? – Meg nem mondtam volna, annyira profin falta a testem leggyengédebb pontjait.

– Igen – mondta, mikor a pillantásunk összeért. – Ettől még... szeretnéd?

– Szeretném! – Rögtön megerősítettem, mielőtt visszavonulót fújna. Nem hagyhat ilyen állapotban. Félő, felrobbanok.

Nem felelt, helyette édes puszikkal terítette be a nyakam, így haladt egészen a hasamig, végül engedélykérőn rám emelte szenvedéllyel teli kékségét. Az ajkamba haraptam, már alig vártam, hogy lekerüljön rólunk a sok felesleges ruha. Úgy éreztem, értette, mit sugalltam, mert a vékony nadrág megindult rólam lefelé, vele együtt a fehérneműm is a gumiszőnyegen landolt.

A pólója aljához nyúltam, sürgetően feljebb ügyeskedtem rajta, aztán áthúztam a fején.

Hű, basszus! A combom között megkétszereződött a forróság, amikor végigsimítottam a telt izomzatú vállán, majd a lapos hasán, ahol tökéletes V alak formálódott a csípője tájékán. A levegő belém szorult tőle.

– Ülj oda! – Az ülés felé böktem, mire a szeme megvillant, de teljesítette a kérésem. Kicsatoltam az övét, ő pedig segített a bokájáig tolni a sötét farmert. A farka kiszabadult, a pulzusom megugrott a méretétől. Nem vagyok túl tág, bár talán nem lesz gond.

Átvetettem a lábam a combján. Zihálva emelte rám a tekintetét. Mélységes vágyódást fedeztem fel benne.

Ujjai a szeméremdombomra vándoroltak, míg odahajoltam, hogy megcsókoljam. Aztán egyre beljebb, egészen addig, amíg el nem ért a csiklómig. A köztünk feszülő férfiassága rándult egyet, mihelyt az ujja találkozott a nedvességgel, amit ő váltott ki belőlem. Az érintésétől megremegtem. A vérem eszeveszettül száguldott az ereimben.

– Bassza meg – suttogta az ajkamra. – Sosem juthatok a mennyország közelébe, viszont szerintem ez az.

Nem feleltem, nem is tudtam, helyette mély levegőt vettem, és rámarkoltam a farkára. Végighúztam a szeméremajkaim között, mire Nathan felmordult. Éjfekete árnyak sokasága uralkodtak el a szemében, átvéve az örvénylő kékséget. Ezen apróság nem tántorított el, helyette összerándult tőle az alhasam. Az ajkamba mélyesztettem a fogam, ahogy a bejáratomhoz vezettem a makkját. Csigalassúsággal kezdtem ráereszkedni.

A szája elnyílt, ahogy megérkeztem. Egy apró, sikkantásszerű hang tört fel a torkomon, miután teljesen magamba fogadtam. Feszített, hiszen Aaron óta senkivel sem voltam, de közben elképesztő mélységet éltem át. Az érzéseim kavarogtak, a vállába kapaszkodva mozdítottam meg a csípőm. A fejem hátrabicsaklott. Egyszerre nyögtünk fel, amint tenyere rácsusszant a fenekemre, ezzel rásegítve a lágy mozgásra.

Először gyengéden ringatóztam. Meg kellett szokjam a méretét, bár úgy tűnt, egész jól idomulok hozzá, ugyanis a feszítés hamar elmúlt, helyette megérkezett a mámor. Minden egyes becsapódás egyre közelebb sodort az orgazmushoz, amit pasival még sosem éltem át.

Aaront leginkább a saját kielégülése foglalkoztatta, én meg nem forszíroztam, hogy törődjön velem. Azt hittem, ez a normális, ám most, hogy a szexuális életem új szintre emelkedett, rájöttem, tévedtem. Talán képes lehetek rá.

Minden egyes döfése indokolatlan nyögéseket váltott ki belőlem, még így is, hiszen igazából én voltam a helyzet ura. A kontroll az én kezemben összpontosult. Attól tartottam, másodperceken belül átsöpör rajtam az áhított élvezet. A farka minden ereszkedésnél hozzáért ahhoz a bizonyos csodálatos ponthoz, melyet neki volt szerencséje először felfedezni.

– Luna – zihálta, forró lélegzete a nyakam ívét súrolta –, nem sokáig bírom.

– Nem is ke... – Nem tudtam befejezni, elharaptam a szó közepét, mert bombaként robbant bennem a boldogság. Teljesen hozzádörgöltem magam a farkához, egyre kisebb, mégis annál mélyebb mozgást gyakoroltam, miközben az élvezet a hasam alját nyaldosta. A tűz elöntötte az egész bensőm, a szívem kalapált, a sikolyom nem bírtam visszafogni. A várva várt öröm kiteljesedett, lüktetve mardosott.

– A picsába – szakadt ki belőle is, a derekam markolva feszült meg alattam. Felnyögött, mire odahajoltam a szájához; ingerlően cirógattam végig a nyelvemmel az alsó ajkát.

Ha első alkalom, legyen neki annyira emlékezetes, hogy soha többé ne akarjon mást rajtam kívül. A gondolatra megrökönyödtem, mégsem vettem róla tudomást, mikor a farka éppen bennem pulzált.

– Milyen volt? – A homlokom azon nyomban az övének döntöttem, miután elernyedt alattam, és én is sóhajtoztam párat. A tenyere a derekamon pihent, a mellkasunk egyszerre mozgott, ahogy levegő után kapkodva fürkésztük egymás tekintetét.

– Elképesztő – súgta. A szemében gomolygó sötétség egyszeriben árnyékként húzódott vissza, a tökéletes kékség felragyogott a helyén. – Te vagy elképesztő. Elintézted, hogy sose szabadulj tőlem.

Nem megmondtam? – kacagott a hangocska. – Megszerezted.

– Fenyegetsz? – Vidám mosolyt villantottam rá, közben mégis gyötört a bűntudat. Miért érzem magam bűnösnek?

– Nem, ez egy tény – mondta áthatóan. – A megszállottad lettem.

Hm...

– Én meg elloptam az erényed. – Nem tudom, miként hangzott, talán ugratásnak, noha rejlett benne némi fájdalom. Könyörtelenül rámásztam. Nem mintha... tiltakozott volna.

– Bármikor neked adnám újra.

Látod, látod? Többé nincs menekvés a sorsod elől.