2 ÉVVEL KÉSŐBB

A gyenge nyári szellő végigszántotta bőrömet, miközben megemeltem állam, hogy a nap erős sugarai kellőképp megvilágítsák arcomat.

Boldog voltam. Azt hiszem, az elmúlt két évben most voltam a legfelszabadultabb. Immáron két teljes éve éltünk nyugalomban, ami elnézve a múltunkat, szinte felért egy nyugtató öleléssel a sorstól.

Nem törtek az életünkre, nem fenyegettek próféciákkal, még egy betolakodó sem járt a pokolban. Nem hiába mondják, az unalmas nyugalmas, de mégis, nekünk csak erre volt szükségünk.

Meglepő módon megkaptuk a lehetőséget arra, hogy békében éljünk. Lassan két esztendeje nem találkoztam angyallal, leszámítva apámat és Lucifert. Ugyan a démonok nem hagytak békén minket a folyamatos nyűgjeikkel, de ettől függetlenül elégedett voltam.

Főleg most, ahogy elnéztem, ahogy a férjem, az öcsém és a legjobb barátnőm éppen nagy elánnal egy labdát dobáltak egymásnak, míg az apám mártír módjára hagyta, hogy a gyerekeim nyakig fröcsköljék tengervízzel.

Maga a helyzet, amiben voltunk is meglepőnek számított, ugyanis Morgan unszolására végre eljutottunk kikapcsolódni. Kettesben akartak minket elküldeni Nathannel, de mi makacsul kötöttük az ebet a karóhoz, hogy vagy mindenki jön, vagy egyikünk sem. Így éppen a görög riviérán strandoltunk, mint egy egészen átlagos család. Leszámítva, hogy nem voltunk azok.

- Ide figyelj, te neveletlen gyermek, szénné égetem azt a felfújható valamit, ha még egyszer a közelembe jössz vele! – csendült fel a hátam mögött Lucifer hangja. Nem sok embernek volt része egy közös vakáción részt venni a sátánnal, de nekem még ez is kijutott.

Összeszorítottam a számat, ahogy felültem a törölközőn, amin eddig csukott szemmel feküdtem, majd hátrafordultam, hogy megfigyeljem, éppen min akadékoskodott az ördög.

Felkuncogtam, amikor megláttam, hogy egy nyolcéves forma kisfiú felé görnyedve magyarázott, míg a gyerek halálra vált arccal szorongatta a strandlabdát ujjai között.

- Gyere már, apa! – ragadta meg Natalie a csuklóját, majd fejét csóválva maga után kezdte vonszolni Lucifert. – Tényleg kisfiúkat fenyegetsz?

- Igen, leányom! – jött a szigorú válasz. – Ha már a mihaszna szülei nem nevelték meg, majd én megteszem!

- Inkább gyere velem fürdeni! – unszolta Natalie, mire Lucifer hevesen csóválni kezdte a fejét.

- Menj, Natalie, én nem megyek bele abba a pocsolyába! – makacskodott a sátán, majd duzzogva leheveredett az egyik közeli napozóágyba.

Végigkövettem tekintetemmel Natalie-t, ahogy vigyorogva a víz felé szaladt, majd belevetette magát.

Vidám sikolyok töltötték be az általunk kikölcsönzött tágas területet. Rajtunk kívül két másik család tartózkodott a háromemeletes nyaralóban, amit kibéreltünk. Nem örültek nekünk, főleg, amikor meglátták, hogy hét gyerekkel érkeztünk, akik különböző életkorúak voltak.

Egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, amikor megláttam felém közeledni a srácot, aki két nappal ezelőtt rám mosolygott a kocsifelhajtón, mire Nathan jóformán kitépte alóla a lábait. Persze mindez úgy nézett ki, mintha megbotlott volna, kicsit humoros is volt.

A nagyjából nálam két fejjel magasabb, izmos, rendesen lebarnult srác magabiztos léptekkel igyekezett felém. Arcán egy félmosoly ült, ahogy egyenesen a szemembe nézve megállt előttem egy hanyagul a vállára vetett törölközővel. Barna szeme engem fürkészett, míg göndör, fekete haja belelógott a homlokába.

- Szia – szólított meg némi akcentussal a hangjában. Biztosra vettem, hogy görög volt a srác. – Sebastian Dimakos vagyok.

- Király – kuncogtam fel, ahogy elpillantottam a fiú mellett, és megláttam Nathant, aki hunyorogva figyelte az előttem álldogáló embert. Aztán egyszeriben meglódult a tenger felé.

- Hogy hívnak? – döntötte oldalra a fejét Sebastian, mire vettem egy nagy levegőt.

- Luna – mormoltam összevont szemöldökkel. Nem teljesen értettem, hogy mit akart tőlem, mikor láthatta, hogy nem egyedül érkeztem.

- Szép neved van – bókolt Sebastian, majd hirtelen oldalra kapta a fejét, ahogy megérkezett Nael, és szinte nekem vágódott.

- Anya! – kezdett bele az ölembe ülve, míg kék szemét Sebastianra emelte. – Ki a barátod?

- Ő itt Sebastian, kicsikém – adtam tudtára, majd újra kikukucskáltam jobbra, és az elégedetten minket figyelő Nathanre pillantottam. Szóval ezúttal Naelt küldte, hogy elhajtsa a legújabb kérőmet.

- Mit akarsz az anyukámtól? – ráncolta a homlokát Nael.

- Nem tudtam, hogy van gyereked – nézett rám csodálkozva Sebastian. – Nagyjából tizennyolcnak néztelek.

- Van egy pár – vigyorogtam rá, ahogy megláttam közeledni az egész gyereksereget. Elsőnek Naylee futott be, majd a nyakamba csimpaszkodott, őt követte Nolan, aki bátyja mellé fészkelte be magát az ölembe, utolsónak Novalie kapkodta vékonyka lábát. A legkisebb beállt Sebastian elé, majd oldalra döntötte pici fejét.

- Szia, bácsi – csilingelte. – Mit akarsz anyukámtól?

- Semmit – hátrált egyet Sebastian, azonban nem számolt a mögötte álló elég mérges ábrázatú Nathaniellel, aki Deon kezét fogva figyelte a srácot. – Bocs, haver – lépett egyet oldalra Sebastian.

- Ha kibámészkodtad magad a feleségem előtt, akkor akár indulhatsz is – javasolta Nathan, majd megemelte Deont.

- A feleséged? – dülledt ki a srác szeme. – Hány évesek vagytok?

- Nem rád tartozik – karolta át Deon Nathan nyakát, mire kitört belőlem egy halk nevetés.

- Oké – húzta el Sebastian az „e" betűt, majd még egyszer rám pillantott, majd nagy léptekkel megindult arra, ahonnan pár perce érkezett.

- Kezdem unni – mérgelődött Nathan. – Bárhová megyünk, kérők százai állnak sorba előtted!

- Nem is járunk sehova! – nevettem fel hangosan.

- Nem érdekel! – foglalt helyet mellettem, majd megcsókolta az arcom.

- Apuci – csimpaszkodott rá Novalie, ahogy feneke földet ért. – Megyek úszni!

- Menjél – simogatta meg a hátát Nathan, majd Naelre nézett. – Nael, kísérd el a húgod.

- Én is megyek! – lelkesedett Deon.

Nael és Deon közrefogták a két éves Novalie-t, majd eltipegtek a víz felé, ahol Michael kitartóan várt rájuk ezidáig.

- Anya! – állt előttem talpra Nolan, majd pici kezét az arcomra helyezte. – Gyere velem!

- Hova, édesem? – simogattam meg arcocskáját.

- A vízbe! – kezdett vad ugrálásba előttem.

- Menjetek előre Naylee-vel – javasolta nekik Nathan. – Vidd szépen az öcsédet, szépségem – vonta magához Naylee-t, és megpuszilta az arcát.

- Megyek – húzta a száját Naylee, majd megragadta Nolan kezét, és maga után cibálta a tenger felé.

- Szerintem jól érzik magukat – állapította meg Nathan, ahogy közelebb csúszott hozzám, és átkarolta a derekam. – És te, gyönyörűm?

- Én is – vigyorogtam rá. – Jó itt lenni.

- Szerintem is! – terült el másik oldalamon Morgan, őt pedig Jayce követte, aki elég sértődött fejet vágott valamiért.

- Neked mi bajod? – méregettem Jayce-t kitartóan.

- Éhes vagyok – fintorgott Jayce, mire megforgattam a szemem. Két órával ezelőtt ebédeltünk, így nem teljesen értettem az indokait, de úgy döntöttem, hogy nem firtatom tovább ezt a dolgot.

- Hihetetlen – adott hangot a gondolataimnak Morgan, majd felénk fordította a fejét. – Lun, nem akartok még egy kölyköt?

- Nem! – vágtuk rá egyszerre Nathannel, mire Jayce és Morgan is felnevettek.

- Szimpatikus ez a hozzáállás! – szólt ide Lucifer.

- Te csak maradj csendben, apám! – vágott vissza Nathan. – Azt sem tudod, hol van Jonathan!

- Dehogynem, fiú! – ült fel hirtelenjében Lucifer, szeme bejárta a partot. – Ott van! Michael nyakában csüng, mint a másik hat!

- Na, jó! – emelkedett fel Jayce. – Gyere, Morgan! – ragadta meg barátnőm kezét, aki elégedetlenkedő gesztikulálások közepette állt talpra, hogy követte öcsémet a nyaraló irányába.

- Mi meg menjünk be hozzájuk! – böktem ujjammal a kicsik és apám felé, mire Nathan bólintott egyet.

A következő másodpercben térdhajlatom alá nyúlt, míg másik kezével a hátamnál tartott meg, majd megindult velem a tenger felé. Mosolyogva karoltam át a nyakát, nem tiltakoztam akarata ellen. Bemasírozott velem a vízbe, és nyakig merültünk benne.

Mosolyogva hajtottam fejem a vállára, miközben azon kezdtem morfondírozni, hogy valami ilyesmi lenne a boldogság. Önfeledten, problémák nélkül létezni, miközben körül vesznek azokat, akiket a világon mindennél jobban szeretsz.

- Szeretlek, Nathan – emeltem meg a buksim, hogy a gyönyörű, gyémántkék szemébe pillantsak. – Te vagy a legjobb, ami történhetett velem az életemben.

- Tényleg így gondolod? – kérdezett vissza. Arcán egy huncut félmosoly bújt meg, amit úgy szerettem.

- Igen – simítottam meg puha arcát, majd odahajoltam ajkához, és mielőtt megcsókoltam volna, csak ennyit mondtam:

- Semmit sem változtatnék meg!

U.I.: A Heart of the dark című könyv a sorozat folytatása. Nael szemszögéből íródott! :)