UPDATE: A KÖNYV ELÉRHETŐ. A PORIFLOMON MEGTALÁLHATÓ FROM HELL WITH LOVE CÍMEN.

Sziasztok! Gondoltam hozzátennék egy kis kiegészítést a történethez. Ez tulajdonképpen egy másik könyvnek a prológusa, ami ennek a könyvnek a Nathan szemszögéből történő átirata. Nem feltétlenül tenném itt azt közzé egyelőre, így csak ezt hoztam el, mert hiába mellékszereplőként jelenítettem meg Lucifert, én úgy gondolom, hogy elég kellemes karakter lett. Már amennyire az ördög annak nevezhető :) 
Nem is húznám tovább a szót, jöjjön egy kis kiegészítés a történethez, mert valamiért nekem nagyon megtetszett, amint megírtam. Remélem nektek is fog! :)

Lucifer második bukása

A sátán kimért léptekkel szelte át poklának folyosóit, miközben azon tűnődött, hogy mégis mi lehetett ez a fülsiketítő zaj, ami a pokol palotájának nagyterméből szűrődött kifelé. Sokan lehettek. Talán az egész birodalom összegyűlhetett, azonban Lucifernek fogalma sem volt róla, hogy miért, ugyanis nem Ő hívta össze alattvalóit.
Meglepetten lépett a nagyterem széles erkélyéhez, melynek két oldalát hosszú lelátó szegélyezte. Az erkélyről remekül lehetett ítélkezni. Lucifer szeretett is így tenni a bűnösök felett. Ez volt a dolga, így már régen beletörődött sorsába.
Az erkély korlátjánál egyik hadvezére álldogált. Kezeit szorosan összekulcsolta mellkasán, ahogy lenézett a terem aljában ordító több ezer sárga és piros szemű démonra. A szörnyetegekre, akik egyedülálló módon csak a pokolban voltak képesek létezni.

Az idősödő démon mellett egy kecses alakú nő dőlt hetykén a korlátnak. Egyenesen ura szemébe bámult átható zöld tekintetével. Az ördög undort vélt kiolvasni tekintetéből, ahogy közeledett feléjük.

 - Mi folyik itt, Belzebub? – szólította Lucifer erélyesen hadvezérét. – Mi ez a felhajtás?
Belzebub megfordult, majd egyenesen Luciferre emelte éjfekete szemeit. Ajkai egy örömittas vigyorra húzódtak. A ráncok összeszaladtak homlokán, ahogy ajkai felfelé kunkorodtak.

 - A második bukásod, Nagyuram – ejtette ki gúnyosan Belzebub szavait. – Már nem látunk itt szívesen.

 - Mire véljem ezt, Lilith? – pillantott a Belzebub mellett unottan támaszkodó ősdémonra a sátán. Még szemöldökét is megemelte.

 - Jól hallottad, Lucifer – válaszolta neki a nő kimérten. – Átvesszük az irányítást! – tárta szét karjait a démon nő.

 Lucifer elvigyorodott, majd tett egy lépést a két szenvtelen ősdémon felé, azonban mielőtt gúzsba foghatta volna őket az erővel, melyet maga Isten ajándékozott neki az idők kezdetén valami megváltozott.

 A hátába két éles penge fúródott, míg combja hátulját elmetszették egy éles karddal. A pokol ura lerogyott a kőpadlóra, még fel is nyögött, ahogy Lilith két fia hátulról nekitámadt.
Lucifer meglepetten vette tudomásul, hogy alattvalói ellene fordultak. Nem értette, hogy mivel érdemelte ki sorsát, de nem is tervezte firtatni. Talán titkon tudta, hogy eljött az idő egy új időszámítás kezdetének.

 A hátába további kések fúródtak bele, de nem érdekelte különösebben.
Minden erejét összeszedve próbált meg feltápászkodni a padlóról, de Belzebub elé lépett, és arcon rúgta. A volt arkangyal először megilletődött, végül felmordult. Sosem szerette az e fajta bánásmódot, főleg, ha vele szemben próbálkozott valaki vele.

 - Miért? – kérdezte hörögve. Szemeiben vérvörös tűz tombolt a haragtól, mely elkezdett felkúszni erein keresztül tudatáig. Rájött, hogy ismét nem volt szüksége rá senkinek. Nem akarták Őt. Itt sem, ahogy odafent sem. Igazából nem kellett Ő senkinek sem.

 - Alkalmatlan vagy – rántotta meg a vállát Lilith kuncogva. Mulattatta az előtte fekvő bukott angyal szenvedése. Nem különösebben kedvelte Őt újabban, pedig régen meglehetősen sokszor ráfanyalodott Luciferre. Egykoron jó társaságnak vélte, de azóta a dolgok megváltoztak. Évezredek teltek el, és megváltozott az emberek világa is, ahol Lilith kénye-kedve szerint szeretett garázdálkodni. A gyengéje mindig is az emberek voltak, legalábbis a férfi egyedek. Őket különösen szerette elcsábítani.

 - Nem kértek belőlem? – dühödött fel a sátán.

 - Ráduntunk, Lucifer – ragadta meg állát Belzebub, mire talpa alatt a padló lángra kapott. A démon egyszerűen odébb lépett, és talpával eloltotta a Lucifer által gerjesztett tüzet. Lucifer oldalához sétált, majd bordái közé döfött egy kimondottan hosszú kardot. Élvezettel nézte, ahogy az ördög megremegett. A földön lévő tenyereivel egyszeriben ellökte magát a talajtól, majd felegyenesedett.

 - Megbánjátok döntésetek! – ordított fel mély hangon. Az erkély korlátja mentén végig tűz gyulladt, még a palota is megremegett, ahogy Lucifer haragja egyre csak gerjedt bensőjében.
Összeszorította fogait a kéjesen felkínálkozó fájdalomtól, mi testébe hatolt, de tudta, hogy ez még csak a kezdet volt. Hiába gyengítették meg a pengékkel, amiket mosolyogva szúrtak testébe, utolsó erejével kitárta vörös, denevérszárnyakra hajazó szárnyait, majd felröppent a magasba. A terem erkélyével szembe szállt, majd kitárta karjait.
Immáron csak a bosszú lebegett a szeme előtt, ugyanis más nem maradt számára. Mindent elvettek tőle, ami kedves volt neki az életében. Csak Ő maradt, és reménytelen kín.

 - Így szóljon a prófécia, mi kétes Istenek gyermekeire szálljon; Belzebub leányának elsőszülött gyermeke légyen Lilith nyolcadik fiának élete vagy halála.

Az alvilág égboltján vörös villámok csaptak össze, ahogy maga a sátán kikiáltotta a megjövendölést, ami megpecsételte az Őt eláruló két ősdémon sorsát. Nem volt többé menekvés Lucifer dühe elől.

Egy erő elszabadult, ami lágyan cikázott végig a pokol szürkéspirosas horizontján. Átszaladt kietlen dombok és lázadó démonok felett, miközben Lucifer köddé vált támadói elől.
Vele együtt kihunyt a mennyei fény a pokolban. Az ördög másodjára is elbukott, azonban ezúttal nem szó nélkül távozott. Sötétséget, és kételyt hagyott maga után, ami belefúródott az ősdémonok elméjébe. Tisztában voltak vele, hogy a vég közeleg, csak arról nem volt tudomásuk, hogy pontosan mikor.
A vég kezdete kezdetét vette.