A hatalmas kőasztal csurig volt pakolva étellel az ördög jó öreg házában. Középen egy elég nagy méretű pulyka feküdt kimerülten, körülötte megszámlálhatatlan mennyiségű köret, és saláta pihent. Mögötte egy csokitorta, körbe kupák álldogáltak. Ünnepeltünk.

Az asztal legszélén ültem, velem szemben Jayce helyezkedett, míg jobb oldalamon az asztalfőn Nathan. Vele szemben az apja kapott helyet a helyiség másik végében. Lucifer jobbján Natalie pakolgatta aprócska ceruzáit, hogy később folytassa az önfeledt rajzolgatást.

Ahogy a kislány mosolygós arcára pillantottam egyből elfedte elmémet a kép, ahogy Uriel átfogta a nyakát. Igyekeztem hamar elhessegetni, ez az alkalom végre nem a negatív dolgokról szólt. Vacsorához készülődtünk, ezúttal háborítatlan környezetben.

- Együnk! – emelte kupáját magasba Lucifer, majd felállt, és végigtekintett rajtunk. – De előbb mondanék egy köszöntőt – kihúzta magát, majd elvigyorodott. – Emelem poharam Eleanorra, és nagyívű bátorságára – elmosolyodtam szavaira, mire folytatta. – Megmentetted mindkét gyermekem életét. Ritkán mondok ilyet, de ez esetben én vagyok az, aki szívességgel tartozik neked, leány. Pedig ez általában fordítva szokott lenni. – Újfent felfelé görbült a szája, amolyan hamiskásan, pont ahogy a sátántól elvárnád. – Ezenkívül emelem poharam fiamra, aki töretlen magabiztossággal állt csapataink élére, és vezette őket a harc kezdetétől. Büszke vagyok rád! – Nathan egy halvány mosollyal nyugtázta apja dicséretét, majd csillogó pillantását rám emelte.

Natalie felpattant a székre, és ugrálva tapsolni kezdett izgatottságában, Jayce csak elismerően bólogatott.

Tudtam, hogy öcsémnek végtelen bűntudat mardosta a lelkét. Azonban egy pillanat erejéig sem haragudtam rá. Ennek az egésznek pontosan így kellett történnie.

- Apuci! – Natalie örvendezve csüccsent vissza helyére, majd egyenesen rám nézett. – Látnod kellett volna, ahogy Luna Bolonak parancsol, olyan volt, mint egy igazi hercegnő! – Bolondos kijelentésére mindenki felkuncogott.

- Elhiszem, csillagom! – simította meg Lucifer lánya haját, majd helyet foglalt mellette. – Vacsorázzunk! Már ha esetleg valaki nem tervezi félbeszakítani – Fiára sandított, várta, hogy feleljen.

- Én biztos nem, apám – mondta Nathan határozottan.

- Ez esetben jó étvágyat! – dörzsölte össze a tenyerét Lucifer, majd nekifogott az evésnek. Mindenki más is így tett, egymásra pillantva mosolyogva ettük a finomabbnál finomabb fogásokat. Miután mindenki befejezte Nathan felém fordult, és a kezem után nyúlt. Elégedetten ragadtam meg övét, és megszorítottam.

- Arra gondoltam... - kezdett bele félmosollyal a száján. –, hogy elmehetnénk valahova most, hogy akadt egy kis szabad időnk.

- Hova? – vontam össze szemöldököm kérdőn.

- Nekem van egy remek ötletem! – szólt közbe Lucifer somolyogva, mindenki felé emelte tekintetét. – Colonie-ba mentek!

- Apa! – háborodott fel Nathan. – Mégis mit csináljunk ott?

- Befejezitek az iskolát, fiam. Mégis mit gondoltál, majd félbehagyjátok a tanulmányaitokat holmi kis pokoli dráma miatt?

Nagyokat pislogtam, miközben az üres tányéromat kezdtem kémlelni. Nem igazán volt ínyemre az ötlet. Nem hiányzott a tanulás, el sem mertem képzelni milyen borzalmakkal fűszerezheti meg mindennapjainkat Mr.McCoy.

- Igen – rántott vállat Nathan egyszerűen. – Minek járjunk gimibe?

- Mert én azt mondtam, fiam, azért. Meg amúgy sincs kedvem műveletlen gyermekek közt leélni az életem. Visszamentek, leérettségiztek, aztán beszélgethetünk róla, hogy mi lesz a továbbiakban.

- De... - motyogtam bátortalanul, mire Lucifer homlokát ráncolva várta mondandóm. – Az a baj, hogy igazolást kéne vinnem, de sajnos már nincsen aki megírja.

Jayce felnevetett mellettem, mire felé kaptam a tekintetem.

Mindkettőnket megrázott a szüleink korai elvesztése ugyan, de maga a tény, hogy ennyire egyszerű emberi tevékenységeket akart ránk erőltetni a sátán meglehetősen humorosan hangzott. Mellette elég kegyetlennek.

- Ne aggódj, Eleanor – húzódott kaján vigyorra eddig is felfelé görbülő ajka. – Nagyon kreatív tudok lenni!

- Ez az egész arról szól, hogy fogadó órára akarsz járni, vagy mi? – szegezte apjának a kérdést Nathan, mire Lucifer felhorkant.

- Remélem nem hozol olyan szégyenbe, ami miatt nekem kell intézkednem helyetted, Nathaniel. Elég sajnálatra méltó lenne, ha be kéne fáradjak egy emberi iskolába, mert a fiam, aki ugyan elvezet egy hordányi démont szabadidejében, nem képes megoldani egy matematika egyenletet.

- Ha belemegyünk, és elvégezzük a sulit, utána békén hagysz minket egy kicsit? – vetette fel Nathan összeszorított fogakkal.

- Mindent a maga idejében, fiam – zúgta Lucifer, majd egy méretes kést emelt a magasba. – Most viszont együnk egy kis tortát!

VÉGE AZ ELSŐ KÖNYVNEK

*****

Szóval... sziasztok!
Nem sokat szóltam ezidő alatt, hagytam, hogy Eleanor beszéljen hozzátok az idő nagy részében. :)
Azonban most megragadnám a lehetőséget, hogy szóljak néhány szót:
Az első legfontosabb bejelentenivalóm az lenne, hogy ez még korántsem a történet legvége. Ugyan az első könyv mindössze ennyi, de bőven van még a tarsolyomban.
A 2. könyv már készen áll, illetve lassan a harmadikat is befejezem. Kicsit belelendültem ebben a történetbe. ( A MÁSODIK KÖNYV A PROFILOMON MEGTALÁLHATÓ! )
Ez az első olyan sztori, ami nem fanfiction, és lekötött annyira, hogy az elejétől a végéig megírjam. (Régen One Direction fanfictionokban utaztam.)
Számomra egy hatalmas élmény volt ezt a történetet írni. Minden egyes sorát tiszta szívvel, és boldogsággal "vetettem papírra".
A karakterek teljesen hozzám nőttek, olyanok, mintha egytől egyig a gyerekeim lennének. Szerintem egész jó fejre sikeredtek.

Mindezeken túl reméltem, hogy egy kérésem lehetne a mélyen tisztelt olvasókhoz. Szeretném, (ha létezik egyáltalán olyan személy ebben az univerzumban), aki végigolvasta ezt a történetet, akkor az szóljon hozzá valamit. Mondja el a véleményét, és hadd tanuljak belőle. Szeretnék jobb lenni, és szórakoztatni az írásaimon keresztül. A negatív vélemény is vélemény, minden szívesen meghallgatok. Nagyon köszönöm, ha megteszed!
Ezúton köszönöm, hogy időt szántál a bolond agyam kis furfangos szüleményére. 
Egyelőre búcsúzom tőletek, de hamarosan jön a folytatás.
Adios ~
LTP (Lizim02)