✦ 𝐧𝐞𝐠𝐲 ✦

Lia éppen reggelizett az órarendjét vizslatva, amikor hirtelen a pergamenje üres lett és mintha magát írná megjelent rajta egy teljesen más szöveg:

"𝐇𝐢á𝐧𝐲𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐚 𝐑𝐨𝐱𝐟𝐨𝐫𝐭? 𝐇𝐢á𝐧𝐲𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐚 𝐆𝐫𝐢𝐟𝐟𝐞𝐧𝐝é𝐥?
𝐓𝐞 𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐮𝐥𝐣 𝐟𝐞𝐥 𝐯𝐞𝐥ü𝐧𝐤, 𝐦𝐚 𝐞𝐬𝐭𝐞 𝟏𝟗:𝟎𝟎-𝐭ó𝐥 𝐚 𝐤𝐥𝐮𝐛𝐡𝐞𝐥𝐲𝐢𝐬é𝐠𝐛𝐞𝐧!
𝐀 𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤𝐨𝐬𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯á𝐫𝐣𝐮𝐤. (𝐭𝐮𝐝𝐣𝐮𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐧𝐞𝐦 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐭𝐨𝐤 á𝐫𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧𝐨𝐤)
𝐊𝐨𝐫𝐥á𝐭𝐥𝐚𝐧 𝐤𝐚𝐣𝐚, 𝐬ü𝐭ő𝐭ö𝐤𝐥é, 𝐯𝐚𝐣𝐬ö𝐫 é𝐬 𝐋á𝐧𝐠𝐧𝐲𝐞𝐥𝐯 𝐰𝐡𝐢𝐬𝐤𝐲 𝐟𝐨𝐠𝐲𝐚𝐬𝐳𝐭á𝐬!
𝐮𝐢.: 𝐦𝐞𝐠𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧é𝐬 𝐤ö𝐭𝐞𝐥𝐞𝐳ő𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐬𝐳𝐭ü𝐦𝐛𝐞𝐧!"

A felirat még egy ideg lebegett aztán egy apró tűzijáték kíséretében felszívódott és ismét ott virítottak rajta az unalmas tárgyak, mint például a jóslástan meg a...bájitaltan.

- Lia, Lia - hátulról majdnem ráugrott Fred és George, kis híján belenyomva a lány fejét a müzlijébe. - Láttad?
- Persze! Az egész irtó menő!
- Megbűvöltük a harmadikosok és a felsőbb évesek órarendjeit. Aki akar eljön, a többiek majd alszanak.
- Zseniális, komolyan!
- Én vagy a parti - Fred felszúrt egy mini kolbászt a villájára és sokatmondóan Liára pillantott, aki elvörösödött és George felé fordult inkább.
- Mind a ketten. Ezek nehéz bűbájok lehettek nem olyan kis pitik mint, az hogy Malfoy haja most épp pink - vont vállat a lány. Nem akarta őket tovább dicsérni, de egyszerűen briliánsak voltak mindketten. A legkiválóbb aurorok sem tudnak olyan komplex bűbájokat mint ők. Persze Lia hálás volt, hogy inkább ilyenek, sem mint Percy (az említett épp a jelvényét fényesítette), de néha úgy érezte elvesztegetik az eszüket.
- Min gondolkozol? - bökte meg Fred. - Mérges vagy rám?
- Nem, nem - Lia végre a szemébe nézett. - Csak hát azon gondolkodtam, hogy milyen kosztümöt vegyek fel. Azt hiszem egy valami van, de az nem igazán...hát nem is tudom miért van nálam.
- Mi az? - George nagy szemekkel bámult rá. - Ha elárulod mi is eláruljuk.
- Szó sem lehet róla - legyen akkor estére meglepetés. - Mosolygott Lia. Oh az első óránk pont Hagriddal lesz és a Hugrabuggal! Szuper!
- Jaj, de jó! Végre újra közös óránk lesz Diggory-val - fintorgott Fred.
- Hagyd már Cedricet! - torkolta le Lia, aztán meglátta Hermionét és rájött, hogy beszélnie kell vele, a lány megviselt arca ellenére. - Menjetek srácok, jövök én is. Pár perc.
- Te tudod - mosolygott George. - Aztán el ne késs!
- Nem fogok - kiabált utánuk a lány, ahogy Hermione leült elé rögtön le is támadta a lányt. - Mione. Beszélnünk kell.
- Igen? - a lány álmosan pislogott.
- Szóval a partin...nos...egy fekete ruhám van de elég rövid...és nem tudom mit hozhatnék ki belőle ami...
- Ami tetszik Frednek?
- Ige- NEM. Nem. Csak ami azért nem átlagos. Boszorkányra gondoltam, de rájöttem, amúgy is az vagyok.
- Nos mit szólnál szobalányhoz? Segítek neked átalakítani egy pár dolgot.
- Femme de ménage - suttogta Lia és felragyogott az arca. - Merci!
- De aztán én alszom - jelentette ki Hermione. - Nincs időm ilyenekre. Harry és Ron büntetésben vannak egyébként. Piton... nem jókedvű. Mondd csak Lia...már egy ideje foglalkoztat...
- Hm? - fordult hátra a lány.
- Nem vagy véletlenül véla?
- Öhm, de igen - vont vállat mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az anyjuk félvér volt, és csodaszép még most is. Pont azért volt olyan szigorú a gyerekeivel mert különleges vérvonaluk volt. - Csak negyedrészt persze. Maman szerint tizenhat éves koromban lesznek...változások. Már így is kevésbé aranyszőke a hajam és kezd világosodni. Hidd el nem örülök neki. Kérlek, tartsd titokban!
- Persze - biccentett Hermione. - Csak érdekelt. Tegnap a vélákról olvastam és eszembe jutottál.
- Maman örülne neki - sóhajtott fel a lány. - Biztos sok mindent tudsz róluk...rólunk. De vannak amik a könyvekben sincsenek leírva. Ha érdekel egyszer szívesen mesélek arról amit Maman tanított.
- Igen, nagyon is - Hermione megviselt arca felvillanyozódott. - Köszi, Lia.
- Nincs mit. Vigyázz magadra, nagyon nyúzott vagy - a lány a vállára dobta a bőr táskáját és a hóna alá vette a Hagrid féle harapós könyvet, ami éppen ájultan feküdt, csukott szemekkel. - Mennem kell órára. Akkor este hatkor?
- Ott leszek.

────────

A reggeli nap épp csak kezdett átbújni a horizonton, amikor a Griffendélesek és a Hugrabugosok Hagrid kunyhója felé vették az irányt a legendás állatok gondozása órára. A levegő csípős volt és tele a Tiltott Erdő illatával. Lia, Fred, George és az osztály többi tagja köréjük gyűlt, és kíváncsian várták, mit tartogat számukra Hagrid.
Hagrid a kunyhója előtt állt, és sugárzott az izgalomtól. Hatalmas kezei egy nagy, bonyolultan faragott fadobozt szorongattak, amely mintha gyenge mágikus energiától zümmögött volna.

- Jól van, mindenki gyülekezzen! Ide, ide gyertek csak - kiáltotta Hagrid, a hangja kissé remegett, Lia sajnálta mert nagyon izgulhatott. - Ma egy nagyon különleges lényt fogunk megismerni.

A diákok ódzkodva araszoltak közelebb, ugyanis a fadoboz vészjóslóan mozgolódott. Fred megbökte George-ot, aki megbökte Liát. Izgatott pillantásokat váltottak, alig várták, hogy lássák, mit hozott Hagrid, jó ez enyhe túlzás, de Lia nagyon lelkes volt.
- Nos, ez itt - mondta Hagrid, óvatosan a földre helyezve a dobozt, és kinyitva a fedelét - egy Holdfény Misztrál. Rendkívül ritkák és nagyon különlegesek ám.
A diákok odahajoltak, hogy jobban megnézhessék. A doboz belsejében egy olyan lény volt, amilyet még soha nem láttak. A Holdfény Misztrál nagyjából akkora volt, mint egy nagyobb macska, selymes, fényes bundája ezüst és kék árnyalatokban csillogott. Nagy, kifejező szemei lágyak voltak, finom, szitakötő-szerű szárnyak rebegtek a hátukon.
- Hűha - lihegte Lia, akit megbabonázott a lény szépsége. - Ez hihetetlen.
Hagrid elvigyorodott, elégedetten a reakciótól.
- Egen, az. A Holdfény Misztrálok arról híresek, hogy képesek hasznosítani a holdfényt. Elnyelik azt és felhasználják azt a sebek gyógyítására, a növények gyorsabb növekedésére, sőt, még védőfalakat is létrehozhatnak. Mély erdőkben élnek, és csak éjszaka jönnek elő, ezért nehéz megtalálni őket, de ha sikerül, nagyon szelíd és intelligens lények - a csoport csodálkozva mormogott, miközben Hagrid folytatta.
Hagrid belenyúlt a dobozba, és óvatosan kiemelte belőle a misztrált. Az a karján ült, és kíváncsi szemekkel nézett körül. A diákok lenyűgözve figyelték, ahogy a szárnyai megrebbentek, befogták a fényt, és csillogó színek kaszkádját hozták létre.

- Megfoghatjuk? - kérdezte Katie Bell, a csodálkozástól tágra nyílt szemmel.
Hagrid bólintott.
- Óvatosan, de meg. Nagyon érzékenyek a durva bánásmódra.
A diákok egymás után léptek előre, hogy óvatosan megsimogassák a Holdfény Misztrál bundáját. Az halkan dorombolt, a kezükhöz simult. Lia el volt ragadtatva a lágyságától és a nyugtató melegségtől, amit sugárzott.
- Ezek a lények a kötődési képességükről is híresek - magyarázta Hagrid. - Ha egy Holdfény Misztrál megbízik benned, köteléket köt veled, és megosztja veled a varázserejét, az az egyik legmélyebb mágikus bizalom ereje.

Fred, aki eddig csendben állt, előre lépett, hogy megérintse a lényt. Ahogy a keze megérintette a bundáját, az felé fordította csillogó szemeit, és nyávogás helyett, halkan ciripelt. Fred arcán ritka, őszinte mosoly ragyogott fel.
- Ez elképesztő - mondta Fred halkan, szokásos játékos viselkedését felváltotta a csodálat.
Lia szíve megdobbant ahogy nézte őt. Gyengéden simogatta az állatot és gügyögött neki.

- Rendben, srácok - mondta Hagrid, és visszatette a misztrált a dobozba. - Hagyjuk pihenni a szépséget, és beszéljük meg, hogyan kell gondoskodni róluk. Különleges étrendre van szükségük, holdbogyóból és csillagfénynektárból, amit mi itt a Roxfortban tudunk reprodukálni. Idén ez lesz a fő feladatunk, Bimba professzor segítségével.
A diákok figyelmesen hallgatták, ahogy Hagrid elmagyarázta a Holdfény Misztrál gondozási és élőhelyi igényeit. Lia szorgalmasan jegyzetelt, lenyűgözve a lény különleges képességeitől és szelíd természetétől.
Amikor az óra a végéhez közeledett, Hagrid becsukta a dobozt, és körbepillantott a diákokon.

- Van kérdés?
- Tényleg tudnak védőpajzsokat létrehozni? - tette fel a kezét Cedric, mire Fred megint elfintorodott. Lia a talárját rángatta és csúnyán nézett, meg valami olyasmit motyogott, hogy "seggfej".
Hagrid közben bólintott.
- Igen, képesek. Ez egy erős varázslat. Arra használják, hogy megvédjék magukat és azokat, akikhez kötődnek. Ezért becsülik őket annyira a varázsló népség körében. A könyvet a gerincénél kell megsimítani, hogy kinyíljon. A huszadik oldalon találjátok a Holdfény Misztrálokról szóló részt, a következő óránkra írjatok egy pergamennyi összefoglalót az óráról.

A diákok lassan szétszéledtek, izgatottan fecsegve a leckéről. Lia hátramaradt, még egy kicsit, hogy egy pillantást vessen a csodálatos lényekre.

- Tetszenek, mi? - Hagrid észrevette és elmosolyodott.
Lia bólintott.
- Gyönyörűek. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk, Hagrid. És az óra is klassz volt! Nagyon jó tanár vagy.
- Bármikor, Lia. Örülök, hogy tetszett. - Hagrid sugárzott.
A kastélyba visszatérve, éppen bájitaltanra tartva Lia lelkesen hadart az óráról, és arról, hogy még soha nem volt ilyen szuper élményben része.
- Ah, bárcsak minden óra ilyen lenne - rakta össze a kezét álmodozva. - Nem srácok?
- Tekintve, hogy Pitonnal lesz óránk - fintorgott George. - Igen, bárcsak.
- Remélem ilyen békés állatokról fogunk egész évben tanulni és nem jut eszébe...Ó Angelina! - Fred egy darabig beszélt amikor meglátta a lányt a falnak dőlve. Angelina Fredre nézett és csábítóan integetett neki. - Bocsi, órán találkozunk.
Lia lebiggyesztette az ajkait és a jókedve máris szertefoszlott, de igyekezett nem mutatni belőle sokat és inkább afelé terelte a témát, hogy az ikrek minek fognak öltözni. George végül nem mondta meg, de utalt rá, hogy Lia nagyon nevetni fog.
- Egy kosztümös parti mindig viccesebb - tette hozzá George. - Persze Hall-'o'-ween előtt megismételjük, de fókuszáljunk a mai napra. Na és te Lia, mennyire fogsz tetszeni ma? - George soha nem titkolta, hogy bejött neki Lia és sokszor próbálta legalább egy csókra elkapni, de a lány annyira odáig volt Fredért, hogy eszébe se jutott volna a puszinál tovább menni.
- Hmm, nem is tudom - töprengett a lány. Már előtte volt a vízió, de még nem volt teljesen biztos a dologban. - Majd meglátod.
- Akarsz fogadni?
- Miben és mire - állt meg a lány.
- Ha mindkettőnk fejét elcsavarod, kapsz két galleont. Ha egy másik srácét is hármat. Ha kudarcot vallasz, te adsz nekem három galleont. Áll az alku?
Lia a tenyerébe csapott. Egy olyan fogadást amiben kihívás is van mindig elfogadott, és főleg az ikrekkel szemben imádott győzni. George szélesen mosolygott, mert az ő agyában ugyanez motoszkált. Lia Taylor jó csaj volt, de Frednek ott volt Angelina, rá se lesz ideje nézni és George is kinézett már magának valakit - ezúttal Emily Shellt, aki egy évfolyammal alattuk járt, de mindig szuggesztívan bámulta a fiút. De tetszett neki Lia önbizalma és így már még jobban várta az estét.

────────
Rájöttem, hogy mivel nem sokan olvassátok, nem kell ostoroznom magam. De azért holnap is lesz rész és hétfőn is. Hamarosan lezárom az ötödik évüket és jöhet a hatodik ☆

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top