Lia másnap hasogató fejfájással ébredt és pillangókkal a gyomrában. Nem igazán emlékezett az előző estéből semmire, csak annyira, hogy George megdicsérte, aztán feketeség, majd snitt és Oliver Wood-al nevetnek mindenen is. Még olyan dolgokon is amiknek a kviddicshez nincs köze. Aztán csókolóznak és megígérik egymásnak, hogy az első roxmortsi hétvégén randiznak. Amikor ezt elmesélte Hermionénak az rosszallóan rázta a fejét.

- Nem Fred tetszik neked? - suttogott a lány rosszallóan, hatalmas sötét karikákkal a szeme alatt. A kialvatlanságtól még morcosabb volt. - Tegnap órákat töltöttünk azzal, hogy kicsinosítsunk...

- De. Szerelmes vagyok belé - jelentette ki Lia és a szájába tömött egy muffint. - Viszont ő boldog Angelinával. Én miért ne lehetnék boldog valakivel? Örökké epekedjek utána, amíg észre nem vesz? Még Georgie és megdicsért, de ő... hagyjuk.

- Oké, ebben igazad van. Én sem várnék arra, hogy egyesek észrevegyék nőből vagyok - Hermione oldalra sandított Harry és Ron felé.

- Tudod van egy srác akinek nagyon tetszel. Hollóhátas - kacsintott rá Lia. Épp ekkor befutottak az ikrek a szokásosnál is kócosabban. Fred furcsán nézett rá, George meg vihogott és hátba veregette Liát.

- Most mi bajotok?

- Frednek van baja - jelentette ki George vigyorogva. - Igazam van?

- Sajnos - Fred némán vajazta a pirítósát. Lia az egészből semmit sem értett, de ösztönösen elkezdte masszírozni a fiú nyakát, aki jólesően felnyögött. - Lia...ah...ne hagyd abba...

- Jól esett? - a lány angyalian mosolygott rá. Ez volt a mosolya amit csakis neki tartogatott. - Később a vállaidat is kezelésbe veszem. - Ugye tudjátok, hogy holnap reggel kviddics edzés?

- Tudjuk. Én meg jobban vagyok. Csak másnaposan. Köszi - a szájába tömte a reggelijét. - Talán meg kellene viccelnünk Fricset.

- Most nincs erre idő - rázta a fejét Lia. - Lupinnal mindjárt kezdődik az óránk. Valami jó helyet szeretnék kifogni. Megyünk?

A trió elköszönt Hermionéktől, aki biztosította, hogy nagyon izgalmas órájuk lesz majd és, hogy Lupin kiváló tanár (bár mindenkiről ezt mondta). Éppen a folyosón cseverésztek arról, hogy trágyabombát dobjanak Frics raktárjába vagy inkább törjenek be és hozzanak el valamit, amikor Oliver futott szembe velük.

- Lia! - köszönt a fiú csillogó szemekkel és egy puszit nyomott az arcára. - Akkor áll még a randi?

- Naná! Már alig várom.

- Remélem tudjátok, hogy csak november első hétvégéjén mehetünk le - jegyezte meg csípősen Fred és még egy fintort is megejtett feléjük.

- Tudjuk, de a Roxfortban is lehet randizni. Van bőven hely és ezt ti tudjátok a legjobban - nevetett rájuk Oliver, aki észre sem vett semmit a gúnyolódásból. - Holnap fiúk, edzés. A legjobb formátokat szeretném látni. Sziasztok. Szia, drága - a fiú ismét egy futó puszit nyomott, ezúttal a lány ajkaira, Fred ezúttal majdnem nekiment, George a talárjára lépve rántotta vissza.

- Mi van már Fred - Lia a homlokát ráncolta. - Valami bajod van Oliverrel?

- Igen! Pedofil! Ő már rég nagykorú és végzős is... te pedig most leszel tizenhat! Ez pedofília...

- Tudod mit? Én meg kedvelem és nem érdekel a gyerekes viselkedésed - a lány nagyon mérges volt és faképnél is hagyta az ikreket. George a fejét ingatta és azon elmélkedett miért nincsenek együtt, dehát ki volt ő, hogy mindebbe beleszóljon. Majd rájönnek maguktól, csak idő kérdése. De addig is...

- Akkor csórjunk el valamit? Mondjuk óra után - javasolta George vigyorogva.

- Mindig tudod mire gondolok - vigyorodott el Fred, bár nem volt teljesen őszinte. Imádott Friccsel szórakozni, de Liára gondolt. Nem hitte el, hogy ez megtörténik. Lia az övé volt.

✦ ──────── ✦

A griffendéles ötödévesek a sötét mágia kivédése tanterem felé vették az irányt, kíváncsian várva, mit tartogat számukra Lupin professzor. A terem a szokásos csevegéstől és nevetéstől zsongott, ahogy elhelyezkedtek.
Lupin professzor meleg, bár kissé fáradt mosollyal lépett be a terembe. 

- Jó reggelt mindenkinek! Ma folytatjuk a gyakorlati órákat, amiből, ha jól tudom, tavaly nem sokat kaptatok.

Az osztály kuncogva emlékezett a haszontalan órákra Gilderoy Lockharttal. Lupin mosolya kiszélesedett a reakciójuk láttán. 

- Igen, elég sokat hallottam Lockhart professzor... különleges tanítási módszereiről. Bár a történetmesélés elég szórakoztató tud lenni, attól tartok, hogy nem készít fel túl jól a tényleges védekezésre.
Az osztály elejére lépett, és kinyitott egy nagy, régimódi szekrényt.
- Ma egy mumus ellen fogunk küzdeni. A harmad és negyed évesekkel is ezt vettük, de ez az elfogott példány kiváló lehetőség nektek is az RBF-re. Tudja valaki, hogy mi is pontosan a mumus?
Katie Bell felemelte a kezét.
- A mumus egy alakváltó, aki annak az alakját veszi fel, amitől a legjobban félünk.
- Pontosan, Miss Bell. Tíz pont a Griffendélnek - mondta Lupin. - A mumus legyőzésének bűbája elég egyszerű, de egy kis bátorságot és jó humorérzéket igényel. A varázsige a 'Comiculus'. A mumus - ahogyan Katie is említette - a legrosszabb félelmed alakját veszi fel, de a bűbáj arra kényszeríti, hogy valami mulatságossá változzon, olyanná, amin nevetni tudsz. A nevetés az, ami igazán legyőzi a mumusokat.

Félreállt, felfedve a szekrényt.
- Nos, ki szeretne kezdeni?
Több kéz is felemelkedett, de Lupin Katie Bell-t választotta. A szekrény zörgött, amikor Katie előre lépett, pálcáját szorosan a kezében szorongatva. Az ajtó nyikorogva kinyílt, és kilépett rajta egy sötét, fenyegető árnyék, amely mintha minden fényt elnyelt volna. Katie vett egy mély lélegzetet, és Comiculus-t kiáltott. Az árnyék diszkógömbbé változott, és színes fényvillanásokat küldött szét a szobában. Az osztály nevetett és éljenzett.

-Szép volt, Katie - dicsérte Lupin. - Következő?
A diákok egyenként szembeszálltak a mumusokkal, és félelmeiket valami humorossá változtatták. Amikor Fredre került a sor, a mumus egy boldogságtól mentes, disztópikus világgá változott, körülötte mindenki szerencsétlennek és örömtelennek tűnt, élettelen testek lebegtek George és Lia volt a legkivehetőbb. Fred megborzongott, de gyorsan rámutatott a pálcájával.
- Comiculus! - a sivár táj cirkuszi jelenetté változott, bohócok és akrobaták mutattak be mutatványokat, nevetést és mosolyt csalva mindenki arcára. Az osztály felhördült a nevetéstől.
George volt a következő. A mumus egy olyan jelenetté változott, ahol Fred mozdulatlanul feküdt, mintha valami szörnyűség történt volna vele. George szíve hevesen kalapált, de a bűbájra koncentrált.
„Comiculus!"-  Fred teste egy óriási csokibékává változott, és ugrándozott a szobában. Újabb nevetés töltötte be a szobát.
Angelina odalépett, és a mumus dühös darázsrajjá változott. A pálcája suhintásával és a varázsigével a darazsak ártalmatlan buborékokká változtak, amelyek körbelengték a szobát. Az osztály megtapsolta a lány gyors gondolkodását.
Végül Lia következett. Idegesség és elszántság keverékét érezve lépett előre. A mumus előbukkant a szekrényből, és addig változott és vonaglott, amíg egy hatalmas, végtelen űr alakját nem vette fel. Rémisztően ábrázolta a legmélyebb félelmét: hogy teljesen egyedül van és elfelejtik.Lia szíve hevesen kalapált, de Lupin szavaira koncentrált. Felemelte a pálcáját, és azt kiáltotta:
- Comiculus -. Az üresség megcsillant, majd átváltozott a Griffendél közös szobájának élénk jelenetévé, tele a barátaival, akik együtt ünnepeltek és nevettek. A látvány mosolyt csalt az arcára, és az osztály vele együtt nevetett.
- Kiváló munka, Lia - mondta Lupin, hangja melegen csengett az elismeréstől. - Ne feledd, a félelmekkel való szembenézés az első lépés a legyőzésükhöz.
A mumus visszaváltozott alaktalan állapotába, és visszahúzódott a szekrénybe. Lupin becsukta az ajtót, és az osztály felé fordult. 

- Mindannyian figyelemre méltóan jól teljesítettetek. Egy mumussal  szembenézni nem könnyű feladat, de nagy bátorságról és kreativitásról tettetek tanúbizonyságot. Mindenki aki kiállt a mumus ellen öt pontot kap a házának. Akinek nem sikerült, ne aggódjon lesz még alkalom. Egy pergamennyi esszét kérek a mumusokról, a következő órán a múmiákat vesszük, ha gondoljátok, nézzetek bele, a 67. oldalon találjátok őket. - az íróasztalának támaszkodott, és büszkeség és komolyság keverékével nézett rájuk.- Ez az óra nem csak a varázslatok megtanulásáról szól. Hanem arról is, hogy megértsétek a félelmeiteket, és megtanuljátok, hogyan kezeljétek őket. Ne feledjétek mindig, hogy a humor és a bátorság lehetnek a legnagyobb szövetségeseitek. És ezt nem csak a mumusok ellen értem.

Ahogy az óra véget ért, Fred utolérte az elsiető Liát, aki továbbra sem akart vele beszélni.

- Hé, elképesztő voltál odabent - mondta, őszinte csodálattal a szemében.
- Köszönöm, Fred - válaszolta Lia kimérten. - Te is.
Fred kuncogott, de a mosolya kissé elhalványult, amikor Oliverre pillantott, aki az osztályterem előtt várta Liát.
- Tehát akkor, te és Oliver, mi? Ne haragudj, hogy kiakadtam. Csak féltelek. Megbocsájtasz?
- Oliver kedves és gyengéd - felelte a lány és elpirult. - Persze, meg. Tudod, hogy imádlak.
Fred állkapcsa megfeszült, de mosolyt erőltetett magára. Az utolsó szavakat szinte meg se hallotta.
- Hát, jó srácnak tűnik. Szenvedélyes...a kviddics alapján persze.

Oliver mindeközben Liára várt a nagyterem melletti kapunál, a lány átölelte a fiúkat és vidáman a kapitányuk felé sietett.

Ahogy Lia elsétált Oliverrel, Fred George felé fordult

- Ez nem tetszik nekem, George. Egyáltalán nem tetszik ez nekem.

- Akkor csinálj valamit, Fred. Ne haragudj, de Lia is ember és igaza van. Joga van randizni, nem mondhatja meg neki senki, hogy nem. Pláne nem te. Meg én - George megveregette a hátát. - Beszélj vele. Hátha jobban érzed majd magad.

✦ ──────── ✦

Estefelé Fred a Kövér Dáma portréja előtt várta Olivért. Beszélnie kellett vele, hogy megbizonyosodjon róla, mennyire fontos neki Lia.
- Oliver, válthatnánk pár szót? - Fred tőle szokatlan komoly hangon szólította meg.
Oliver kissé meglepettnek tűnt, de bólintott.

- Persze, Fred. Mi a helyzet?
Fred a folyosó egy csendesebb részébe vezette, távol a kíváncsi fülek elől.
- Nézd, Oliver, csak szeretnék valamit tisztázni. Lia sokat jelent nekem, és nagyon fontos nekem. Ha bármi rosszat okozol neki, vagy összetöröd a szívét, nekem kell felelned érte.

Oliver arckifejezése nyugodt és megértő volt.
- Értem én, Fred. Lia különleges lány, és nem áll szándékomban bántani őt. Nagyon kedvelem őt, és boldoggá akarom tenni.
Fred a hazugság bármilyen apró jelét kereste Oliver szemében, de nem találta. Bólintott, és a feszültsége kissé enyhült.
- Rendben. De ne feledd amit mondtam.
- Úgy lesz. És ha számít valamit, tisztelem, hogy mennyire törődsz vele. Kérlek a kviddicsben is nyújtsd a legjobbat.
- Nyújtottam valaha mást - Fred egy félmosolyt ejtett meg felé.

Fred figyelte, ahogy Oliver elsétál, a nyugtalanság érzése még mindig ott lappangott benne.  Hiába mondta George, hogy megnyugszik ha beszél vele, csak még idegesebb lett. Mi van ha együtt maradnak?

Fred megrázta a fejét és elindult megkeresni a testvérét. Rózsaszín köpenyt akartak varázsolni Pitonnak. Általában Lia is csatlakozott de most...a francba az egésszel. Ketten is tökéletes duót alkotnak, hisz mindig is így volt.

────────
A következő fejezetben romantika lesz a köbön, ugyanis elérkezik az első roxmortsi hétvége!

Még négy fejeze és vége is az évnek. ✨️