Le bonheur fuit celui qui le cherche.
────────

Lia másnap reggel kapkodva rángatta magára az iskolai egyenruháját ugyanis elaludt.A sors fintorát tetőzte mindaz, hogy Liának fogalma sem volt róla, hogy az alakja nőiesebb lesz csupán pár hónap alatt, így a blúza túl szűk volt, a szoknyája éppen elfogadható volt, szerencsére, hogy a talárja még jó volt rá így a nagy hőség ellenére is magára kapta és lerobogott a lépcsőn. Igazából az egész társaság lent várt rá, Fred és George még izgatottan elsuttogták a fülébe, hogy Ron jól felbosszantotta Percyt, és, hogy ne felejtsen el majd gratulálni neki.

Mr. Weasley, aki az utcán várta a minisztériumi autók érkezését, bedugta a fejét az ajtón.
- Itt vannak a kocsik - jelentette. - Harry előbb te gyere. Molly, ha megtennéd...
Az asszony komolyan bólintott és kikísérte a fiút a fogadóból.
- Mi ez a felhajtás? - suttogta Fred
- Srácok, Black... - kezdte Lia, de Percy megállt mögöttük és fontoskodóan rájuk szólt, hogy a minisztérium nem jótékonysági szervezet, szóval jobban tennék ha haladnának. Fred a foga között sziszegte, hogy ezt még majd jól megbánja.

Az út ezt leszámítva eseménytelenül zajlott. A pályaudvaron már jól megszokottan egymás után haladtak át a falon, végül megpillantva a Roxfort Expressz piros gőzmozdonyát, füstfelhőbe burkolózva.
Mrs. Weasley megcsókolta a gyermekeit, majd végül, Alaint, Liát, Hermionét és persze Harryt. A fiú egy extra ölelést is kapott, amit pironkodva, de hálásan fogadott.

- Vigyázz magadra drágám. Lia, édesem. Tartsd kordában a fiúkat, már amennyire tudod.
Lia bólogatott, de magában már nyugtázta, hogy ez természetesen lehetetlen, főleg, hogy legtöbbször ő is bűnrészes volt.
- Mindegyikőtöknek készítettem szendvicseket - folytatta Molly - Fred? Hol van megint, az isten szerelmére...Ron drágám...
- Harry, Lia - szólt Mr. Weasley halkan. - El kell mondanom valamit - fogott bele fojtott hangon.
- Semmit ne mondjon - rázta a fejét Lia. - Sajnálom, tegnap meghallottam amit Mrs. Weasley-vel beszélnek és...szóval tudom. Black ölte meg Apát. És most Harry-re vadászik, hogy... - a lány nyelt egyet, nem akarta kimondani.
- Harry - Arthur komoran nézett. - Ígérd meg nekem, hogy nem keresed Black-et.
- Tessék...? Miért keresnék valakit aki meg akar ölni?
- Ígérd meg, hogy bármit is hallotok...
- Arthur, siess! Indul a vonat - kiáltotta Mrs. Weasley.

Gomolygó füst szállt fel a vonat kéményéből, Lia és Harry épp, hogy fel tudtak ugrani a vonatra. A folyosón egy néma pillantást váltottak, de mielőtt bármelyikük is meg tudott volna szólalni, Malfoy durván meglökte Harryt és gonoszul vigyorgott.
- Kis rohadék - sziszegte Lia. - Kíváncsi vagyok tetszik -e neki majd a hajszín amit kitaláltam.
Harry elnevette magát, aztán vonakodva elköszöntek egymástól és mindketten elindultak megkeresni a barátaikat.

Lia majdnem minden fülkébe benézett mire megtalálta a nevetgélő ikreket és Lee Jordant. Lia lehuppant Fred mellé. Egy pillanat töredékéig átfutott az agyán, hogy megossza mindazt amit hallott, de aztán úgy döntött előbb Alainnel beszél és utána az ikrekkel. Így tehát inkább elpanaszolta, hogy Malfoy megint bunkó volt és, hogy kis híján elgáncsolta Harryt.

- Megszoktam, hogy egy görény, de már második nap olyan bűbájt szórok rá, hogy Madam Pomfrey fogja újraszőkíteni a haját.

- Tetszik - csettintett George. - Milyen szín?

- Pink. A rikító fajta.

- Pitonnak bejön majd - kontrázott rá Fred. - Illik a fekete talárjához.
Lia nevetve belecsapott a tenyerébe, amikor Lee hirtelen megszólalt.

- Egyébként hogyan tudod megkülönböztetni őket, Lia? - ráncolta a homlokát. - Sokszor vernek át még mindig, pedig még egy szobában is alszunk.

- Hát az tök egyszerű! George magasabb és egy kicsit hosszúkás az arca. Fred... - a lány egy pillanatra megállt, mire az említett a szemébe nézett és felvonta a szemöldökét. - szóval az ajkai...nos vékonyabbak. És a nyakán van két pici anyajegy.

- Mi? Hol?

- A jobb oldalon!

- Mutasd meg! Ezt nem hiszem el, hogy senki nem mondta!

- Úgyse látod, te butus, de - Lia gyengéden a fiú nyakához ért és két aprócska pontra bökött. - itt meg itt.

- Aha - Fred érezte a lány leheletét, ahogy egészen közel hajolt hozzá és az érzékeny pontjaira bökött a nyakán. Olyan vörös lett mint a haja, George pedig kinevette.

- Nevess, de hallottam sikerült felszednie Angelinát. Szép, szép. Gondolom nem csak smároltok - biccentett elismerően Lee, majd George és Lia felé fordult. - És Ti?

- Tudod, hogy nem tudok leragadni egy csajnál sem. De azért ebben a tanévben sem marad senki szárazon - kacsintott George - Oké van valaki, aki le tudna kötni, de reménytelen.

- Hát ha őszinte akarok lenni van aki tetszik... - kezdte Lia egy mély sóhaj kíséretében.

- Mi? Nekünk miért nem mesélted? Ugye nem az a bájgúnár Diggory? - Fred a lány felé hajolt. Komolyan fel volt háborodva.

- Nem Cedric az! És ne hívd bájgúnárnak! És ne hajolj így felém. Egyébként be se fejeztem. Szóval van egy srác, de idén nem foglalkozom vele és...és megpróbálok randizni valakivel. Mármint, valaki mással.

Lee füttyentett.

- Lia Taylor, az iskola top 10-es listájának harmadik helyezettje randizni fog. Sokaknak töröd össze a szívét. Én Katie Bell-re hajtok, annyira dögös.

George egyetértően bólintott, egy szót sem szólva arról, hogy az első csókja pont Katie volt, egy kviddics edzés után, Fred pedig Liát nyúzta, hogy mondja már meg ki tetszik neki, mire az közölte, hogy úgy sincs értelme mert barátnője is van és amúgy is hagyják békén.

- Ah, el sem hiszem, hogy már az ötödik évfolyamot kezdjük - terelte a témát a lány. - Tényleg, Mit szeretnétek csinálni a Roxfort után? Erről sosem beszélgettünk még - a lány kíváncsian előredőlt.

Először Fred válaszolt, kicsit álmodozó tekintettel.
- George és én egy viccboltot szeretnénk nyitni. Már van néhány remek ötletünk, mint azt tudod.

- És Fred szeretne letelepedni egy gyönyörű feleséggel és két gyerekkel - George játékosan belekönyökölt.

- Hát, talán - vont vállat a testvére. - Ha megtalálom a megfelelő személyt. Ha nem, örökké a csínyeknek szentelem a testem.

- Azt hiszem, a minisztériumban dolgoznék, talán a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Osztályán. Imádom a kviddicset, és jó lenne hivatásszerűen foglalkozni vele - vigyorgott Lee. - Na és te Lia?

- Szeretnék varázslényekkel dolgozni itt Angliában. Annyi mindent tanulhatunk róluk, és jó lenne új módszereket találni a gyógyításukra - ábrándozott a lány. Egyszerűen odáig volt a mágikus lényekért, szerinte a legcsodálatosabb dolgok voltak a varázsvilágban, pont ezért volt, hogy már alig várta az új óráikat.

- Tényleg Emilié - George végigmérte a lányt, az megborzongott, ahogy meghallotta a teljes nevét. Soha, senki nem hívta így csak az anyja, meg aki fel akarta húzni. - Nem sülsz meg?
Lia csattanós válaszra nyitotta a száját, de ekkor a vonat zötykölődni kezdett és az ég vészjóslóan sötétté vált. Jeges, hideg kúszott a fülkékbe és az ablakok befagytak. Lia megborzongott és jobban összehúzta a köpenyét.

- Annyira hideg lett idebent - Lee nyugtalanul nézett körbe, szinte tapintható volt a feszültség.

Hirtelen a vonat megállt, és a lámpák fényei kialudtak. A rettegés érzése töltötte be a levegőt, Lia pánikot és mélységes félelmet érzett, mintha eltűnt volna a boldogság a világról. Kinézett az ablakon, és sötét alakokat látott a síneken mozogni.

- Dementorok - suttogta, a hangja remegett.

A fülkéjük ajtaja kinyílt, és egy csuklyás alak libbent be. A levegő még hidegebb lett, és Lia érezte, hogy a lélegzete elakad a torkában. Érezte a Dementorból sugárzó kétségbeesést, amely kiszívta a maradék melegséget és a örömöt a szobából.

- Maradj mögöttem, Lia - Fred azonnal felállt, és Lia elé helyezkedett. A lány remegve kapaszkodott belé.

Mind a négyen rettegtek hiszen tudták, hogy tehetetlenek.

A Dementor előrenyúlt, csontvázszerű keze kinyúlt. Fred felemelte a pálcáját, de a torkán akadtak a szavak. Mit mondhatna? Mivel kergethetné el?
- Fred - suttogta Lia, úgy érezte, mintha minden reményt kiszívnának belőle.

Amikor már reménytelennek tűnt a helyzet a szomszédos fülkéből ezüst fény tört elő, a Dementor visszahőkölt és sziszegve hátrált a folyosón míg végül, teljesen eltűnt.

Miután a dementorok visszavonultak, és a vonat folytatta útját, a csoport döbbent csendben ült, és a támadás súlyossága beléjük ivódott.

- Miért vannak dementorok a vonaton? - Lia remegő hangon kérdezte, megtörve a csendet.

- Black miatt - felelte komoran Lee. - Őt keresik.

Lia közelebb húzódott Fredhez, kissé remegve attól, amit látott. A dementor jelenléte felidézte apja halálának kísértő emlékét, ahogy a szeme láttára hunyt ki a fény a szeméből.

- Minden rendben lesz, Lia. Most már biztonságban vagyunk - Fred észrevette a lány szorongását, és gyengéden a karjába húzta, szorosan magához ölelte.

Lia bólintott, de a félelem és a szomorúság ott maradt a szívében.

✦ ──────── ✦

A Roxfort Expressz gőzerővel érkezett meg a Roxmorts állomásra, miközben az alkony éjszakába fordul. Lia és barátai leszálltak, csatlakozva a diákok tömegéhez, akik a kastélyba vezető kocsik felé tartottak. A lány még mindig a korábbi dementor-támadás hatása alatt állt, de a Roxfort ismerős látványa kissé megnyugtatta.

Ahogy beléptek a Nagyterembe az üdvözlő lakomára, a mennyezet felettük tükrözte a kinti csillagos éjszakát. Gyertyák lebegtek, meleg fényt vetve a diákokkal teli négy hosszú házi asztalra. Lia, Fred és George a Griffendél asztalánál foglaltak helyet, tekintetük a főasztalt fürkészte, ahol a tanárok ültek.
Lia tekintete egy új arcra esett a tanárok között - egy kissé rongyos külsejű, fáradt, de meleg tekintetű férfira. Megbökte George-ot.
- Ki lehet az ott?
- Fogalmam sincs, de nincs jó bőrben.
- Piton fintorát elnézve egyet tippeljetek - súgta oda Fred.

A Teszlek Süveg belekezdett az idei dalába, ugyanis megkezdődött a beosztási ceremónia. Az ikrek már a szemüket forgatták, amikor a sokadik boszorkánynál hümmögni kezdett a süveg, majd végül a Mardekárba sorolta.
Végül Dumbledore ünnepélyesen felállt és megkocogtatta a serlegét, jelezve, hogy szólni kíván néhány szót.
- Isten hozott mindenkit! Boldog új tanévet kívánok, de mivel mondandóim között akad komolyabb téma is, jobb lesz ha túlesünk rajta a lakoma előtt - az öreg varázsló megköszörülte a torkát, majd folytatta. - Amint azt a Roxfort Expresszen lezajlott razzia után kitalálhattátok, iskolánk a minisztérium megbízásából vendégül lát néhány dementort. Amíg itt vannak senki nem hagyhatja el engedély nélkül az iskola területét. A dementorokat nem fogja meghatni se könyörgés, se kifogás ezért kérek mindenkit: ne adjatok okot arra, hogy bántsanak titeket. Nyomatékosan kérem a prefektusokat és az iskola elsőket, tegyenek meg mindent, hogy egy diák se kerüljön összetűzésbe a dementorokkal.

Percy aki George mellett ült, fontoskodva kihúzta magát. George undorodva elhúzódott tőle. Lia a Hollóhát asztala felé pillantott, ahonnan Alain nézett vissza rá. Kék szemei tele voltak aggodalommal ahogy a testvérét nézte, és Lia ugyanígy érzett. Főleg, hogy Alain prefektus lett, most sokkal nagyobb teher nehezedett a vállára.

- Az ijedség után váltsunk egy kellemesebb témára - váltott derűsebb hangra Dumbledore. - Először is, hagy mutassam be Lupin professzort, aki elvállalta a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását.

Elég gyér taps fogadta a tanárt, az is inkább a Griffendél asztala felől hallatszódott.

- Ami a másik tanárcserét illeti - folytatta Dumbledore. - Kiváló barátom, Ebshon professzor aki nemzedékek sokaságát oktatta a legendás állatok gondozására nyugállományba vonult. Örömmel jelentem be viszont, hogy utódja nem más mint Rubeus Hagrid, aki vadőri feladatai mellett tanári feladatokat is ellát majd.

- Sejthettem volna - nevetett fel Lia. - Ki adna egy ilyen könyvet, ami harap? Már alig várom az órákat - a lány és Hagrid közeli barátságban álltak egymással, mert ugyanolyan szenvedélyesen szerették a veszélyes és furcsa legendás állatokat.

- Most pedig - az idős igazgató széttárta a karját. - kezdődjék a lakoma.

Ahogy kimondta, az asztalok megtelnek a bőséges ételekkel. Lia korábbi aggodalma kezdett elszállni, ahogy élvezte az ételt és a barátai társaságát. A vacsora felénél Lupin professzor a Griffendél asztalához lépett. Megállt Lia mellett, és egy apró mosollyal nézett le rá.

- Te biztosan Emilié Taylor vagy - mondta, és egy szelet csokoládét nyújtott felé. - Hallottam, mi történt a vonaton. Illetve az én patrónusom üldözte el a dementort aki volt oly szíves és benézett hozzátok. A csokoládé segít a dementorokkal való találkozás utóhatásain. Edd csak meg.
- Köszönöm, professzor úr - nézett rá hálásan. Lupin szétosztott még néhány kocka édességet (Harry különösen sokat kapott), aztán elvonult - valószínűleg saját szobájába, elég rosszul nézett ki.

A lakoma után a diákok elindultak a saját közös klubhelyiségeikbe. Lia gyorsan megölelte Alaint, aki az elsős Hollóhátasokat terelgette, majd a barátai után szaladt. Utolsónak érkezett oda, Percy kidüllesztett mellkassal várta, hogy ledorgálja, majd közölje vele az új jelszót (Fortuna major).

A Griffendél klubhelyisége este megtelt élettel, ahogy egyesek a nyári élményeiket ecsetelték egymásnak, mások pedig a hétvégi partiról kérdezgették a felsőbbéveseket, George megnyugtatott mindenkit, hogy rengeteg Lángnyelv whisky és vajsör áll majd a rendelkezésükre. Fred szemmel láthatólag nagyon élvezte az estét, mert éppen elnyúlt egy fotelban, az ölében Angelinával aki a nyakát csókolgatta. Lia felhorkant ahogy elhaladt mellettük, először Harry mellé akart letelepedni a tűzhely mellé, de a fiú csak meredt maga elé, úgyhogy inkább hagyta, hagy legyen el a gondolataival. Majdnem úgy döntött, hogy inkább lefekszik aludni, amikor meglátta Hermionét és Csámpást. Ron szitkozódva hagyta faképnél a lányt (biztos megint Makeszen veszekedtek), Lia úgy döntött leül mellé a fotel karfájára.

- Mizujs Mione? - Lia megsimogatta Csámpást, aki már nem karmolt, hanem engedelmesen dorombolt a gazdája ölében.

- Hát mozgalmas egy nap volt. A dementorokkal. Ron meg egyszerűen gyűlöl Csámpás miatt. Pedig egyértelmű, hogy a macskák ragadozó állatok és ösztönösen támadják a patkányokat.

- Na igen. Tudod mi nincs a legtöbb Weasley-nek - a lány a fejére mutatott. - Esze. Komolyan, elegem van egyesekből meg a csinos barátnőjükből. Szerinted normális, hogy látványosságot csinálnak a kapcsolatukból?

- Mi? Kicsoda - Lia a szemközti fotelre mutatott. - Áh, vagy úgy. Nos, én nem vettem annyira észre őket. Nézd Dean is átkarolja Hannah-t. Meg még egy páran. Csak nem zavar? Várj... csak nem tet - Lia Hermione szájára tapasztotta a kezét. - phig?

- Ilyenről szó sincs - hadarta gyorsan Lia, aztán a kezébe temette az arcát, szinte alig lehetett érteni mit mond. - Istenem, lehet, hogy mégis. De csak egy kicsit - a kezével mutatta mennyire kicsit. - De lehet, hogy jobban mint kellene. Örülnöm kellene neki, de felfal a féltékenység. Rossz barát vagyok.

- Dehogy - Hermione rámosolygott. - Csak arra voltam kíváncsi melyikőtök zúg bele előbb a másikba. Én viszont megyek aludni.

- Jó éjszakát - motyogta Lia megsemmisülten. Oké, eddig is tisztában volt vele, hogy egy kicsit vonzódik Fredhez és feltűnően kellemes volt a közelében lenni, de az, hogy bele legyen esve még eszébe se jutott ez idáig. És mire célzott Hermione azzal, hogy melyikük lesz az első?

- Mi a gond szivi? - George végre elszabadult a tömegtől és Lia mögé állva masszírozta a lány vállát.

- Hát ha lehet így fogalmazni, rohadt szar volt ez a nap. Na, most jólesne egy kis Lángnyelv whisky.

- Hozzak a konyháról? - George kíváncsian leguggolt a lány mellé és huncutul mosolyogva rákacsintott.

- Áh, nem kell Georgie - Lia feltápászkodott és kinyújtóztatta a tagjait. Egy picit felhúzódott a blúza és kivillant a köldökpiercing, amit nyáron csináltatott. Egy mugli magazinban látta és nagyon megtetszett neki. Hát nem csak neki, mert George füttyentett és egy halk "Hűha" hagyta el az ajkait, a szemei pedig majd kiestek. - Mi az? Tetszik?

- Irtó szexi Lia. Annyira, hogy úgy döntöttem most nem leszek veled őszinte, mert kitépnéd a nyelvem.

Lia belevörösödött, pedig tudta, hogy a legjobb barátai tizenöt éves srácok és tombolnak a hormonjaik. Lia legszívesebben húzta volna még George-ot, de az már így is majd felfalta a tekintetével, úgyhogy továbbra is paradicsomvörösen elköszönt és felszaladt a szobájukba zuhanyozni.

De most még ott sem volt nyugta. Arra gondolt, hogy mi vár rájuk ebben az évben még, majd gyorsan megszárítkozott és kipakolás meg egyebek helyett az ágyba bújt. Aznap éjjel Freddel álmodott, hevesen csókolóztak és ő ült az ölében, Angelina helyett.

────────

Íme egy újabb fejezet, ahol alakulnak a dolgok. A következő fejezetben pedig már szinte szikrázik a levegő.

A negyedik szombaton várható, ha véletlen előbb megírnám, úgyis publikálom. :)