L'amour vient de l'aveuglement,

L'amitié de la connaissance.

────────

Helló Lia,

Először is, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de biztos láttad a Reggeli Prófétát! Remélem, hogy ez a levél jó hangulatban talál téged, bárhol is vagy! Egyiptom egy eszeveszett utazás volt. Ősi átkok elől próbáltunk kitérni (Anya nem örült neki), sírokat fedeztünk fel, és mindenféle érdekes dolgot tanultunk Billtől. Alig várom, hogy megosszunk veled néhány őrülten klassz!
De őszintén szólva, a cinkostársunk nélkül mindez nem ugyanaz. Szóval, van egy zseniális ötletem: mi lenne, ha velünk maradnál a nyár hátralévő részében, most, hogy visszajöttünk Egyiptomból? Akár már holnap is jöhetsz.
Anya már előkészítette az ágyadat, Apa pedig alig várja, hogy beszélgessen kicsit Alain-el és a Mugliismeret óráról. George-al kitaláltunk néhány új csínyt, amikhez szükségünk van a szakértői segítségedre. És persze kviddicseznünk is kell - élesben kell tartanod a tudásodat, hogy a következő félévben legyőzzük a többi házat.
Tudom, hogy túl későn szóltam, de mindannyian örülnénk, ha itt maradnál. A nyár nem teljes a nevetésed és a segítséged nélkül, hogy kihúzz minket a bajból (és néha a bajba). Ráadásul már nagyon hiányzik, hogy veled lógjak.
Szóval, mit szólsz hozzá? Tudasd velem Erollal (ha még életben van) vagy Jules-al.
Szorosan ölel,
Fred

Utóirat: George üzeni, hogy figyelmeztesselek - egy új tréfát tervez Malfoy számára, és szüksége van a segítségedre. Készülj fel!

Utó-utóirat: Természetesen, Alain-t is szeretettel várjuk kis drágám (Molly).

Lia elmosolyodott és ugyan már nagyon késő volt, eszében sem volt kihagyni, hogy majdnem egy hetet töltsön a Weasley házban.

- Alain! ALAIN! - kiabált a testvérének, az említett fiú kissé kócosan, a szemét dörzsölgetve csoszogott át ikertestvéréhez, szürke szemei úgy villogtak mintha a legédesebb álmából keltették volna fel. Alain mindent örökölt amit Lia nem — tudást, jó modort, tisztelettudást és vonzó külsőt. Lia el se hitte de tavaly Valentin napkor, összesen  nyolcvanegy darab szerelmeslevelet kapott.

- Igen, Lia? - ásított a fiú.

- Szükségem lenne Julie-ra.

- Juliette – javította ki automatikusan tipikus francia akcentussal. – Mit szeretnél?
- Fred meghívott minket hozzájuk, aztán találkozunk a Foltozott Üstben Mionéval és Harryvel. Már megírtam a választ. Elküldhetem vele? Légyszi, látod hogy Errol a halálán van – Lia hatalmas szemekkel nézett a testvérére, az meg rögtön beadta a derekát és áthozta a kedvencét. Egyrészt sajnálta a hápogó, kifordult szemű baglyot, másrészt pedig... Hermione neve hallatán felcsillant a szeme. Lia gyorsan lefirkantott egy rövid üzenetet és Juliette lábára csatolta a levelet.

- Merci, beuté – mondta a lány és megsimogatta a gyönyörű hóbagoly fejét. Az hálásan pislogott rá és útnak indult. Közben saját macskája, Muffin, Lia macskája is felébredt és lustán a gazdájára emelte a tekintetét. - Maman mit fog ehhez szólni? Vajon meg kell győznö...ünk?

- Dehogy - legyintett Alain. - Még örülni is fog hogy nem vagyunk itt.

Az anyukájuk szabad lélek volt. Igazán kiváló boszorkány, gazdag francia felmenőkkel. Még egy iskolába jártak Molly-val és elég jó barátnők voltak. Viszont Marlene, az édesapjuk halála után (egy életben maradt Halálfaló ámokfutásának tragikus eredményeképp), egy kissé magának való lett. Szerette a gyerekeit, de az még  jobban szerette ha mások vigyáznak rájuk.

- Igazad van – bólintott Lia és. Alain egy kicsit átölelte és megkérte,hogy szóljon ha Juliette visszajönne. – Jó éjt.

- Álmodj szépeket.

✦ ──────── ✦

A nap éppen csak kezdett felkelni Az Odút-t körülvevő dombok felett, viszont a  Weasely-házban már javában zajlott a nyüzsgés. Molly Weasley a konyhában szaladgált, és kiadós reggelit készített a családjának. A sistergő szalonna és a frissen sült kenyér illata betöltötte a levegőt.

- Arthur, készen vagy már? - Molly felkiáltott a lépcsőn.
Arthur Weasley megjelent a lépcső tetején, és elszántan igazgatta meg kabátját.
- Készen, hát persze. Jól festek? – ám a választ már nem kapta meg. Fred és George leugrottak a lépcsőn, alig tudták visszafogni, hogy mennyire izgatottak.

- Jöhetünk, apa? – Kérdezte Fred, a szeme csillogott a várakozástól.
- Megígérjük, hogy viselkedni fogunk – tette hozzá George vigyorogva.
Arthur kuncogott.
- Rendben, rendben. De ne feledjétek, azért vagyunk ott, hogy felvegyük Liát és Alain-t, nem azért, hogy bajt okozzunk!
A család a konyhában gyűlt össze, gyorsan befejezték a reggelit. Ginny, Ron és Percy itthon maradtak, hogy segítsenek Mollynak a házimunkában. Lia Ginny szobájában lett elszállásolva, így neki még rendet is kellett raknia, illetve Ron szobáján osztozik majd Alain, így ott sem ártott volna, egy a minimálisnál kisebb káosz. Molly egy pálca mozdulattal elmosogatott, és a csoport elindult kifelé.

- Kapaszkodjatok - utasította Arthur, és felemelt egy csavarhúzót.
Ahogy a portkulcs rántása beborította őket, Fred, George és Arthur egy festői tájba ágyazott, bájos házikó előtt találták magukat. Az ajtó kinyílt, és Marlene Taylor, Lia és Alain édesanyja sietett eléjük.

- Arthur! Olyan jó látni téged!  - üdvözölte Marlene melegen, és félreállt, hogy beengedje őket.
- Én is örülök, hogy látlak - válaszolta Arthur mosolyogva.
- Azért jöttünk, hogy felvegyük Liát és Alain-t. Természetesen a pályaudvarra is kikísérjük őket, te csak pihenj nyugodtan.
Lia és Alain megjelentek a felnőttek mögött, a bőröndjeik bepakolva és utazásra készen. Lia arca felragyogott, amikor megpillantotta az ikreket.

- Fred! George! - kiáltott fel Lia, és előre rohant, hogy megölelje őket. – Olyan jó látni titeket!
Fred széles vigyorral az arcán ölelte vissza. - Hiányoztál nekünk, Lia. - majd hozzátette suttogva: – De nekem azért egy kicsit jobban.
Lia elpirult és a torkát köszörülve a másik ikerre nézett. Egyre nehezebb volt eltitkolnia, hogy tetszik neki Fred és ezen csak rosszabbított, hogy a fiú tavaly kezdett el mindenkivel flörtölni - beleértve Liát is. George csak egyetértően bólintot és a karjaiba zárta a lányt.
- Ez egy nagyszerű év lesz. Annyi mindent elterveztünk.

Alain kezet rázott Freddel és George-dzsal, kissé hamiskásan mosolyogva.
- Alig várom már, srácok, hogy elverjünk kviddicsben. Nagyon...tehetséges az új fogónk.
- Ahhoz nekem is lesz egy két szavam - jelentette ki Lia és feltűrte pólója ujját. Lia alkata tökéletes lett volna fogónak és egy darabig ezen a poszton is játszott, amíg Harry Potter le nem cserélte őt. Lia viszont imádta a kviddicset és hajtóként is kiválóan játszott - főleg a Mardekár ellen.

Marlene kedves mosollyal figyelte a szóváltást.
- Legyetek óvatosak a Roxfortban, gyerekek. Főleg idén. És mindenképpen írjatok.
- Úgy lesz, Maman - ígérte Lia, és megölelte az édesanyját.

Arthur előrelépett, és ismét a kezükbe nyomta a portkulcsot.
- Rendben, mindenki. Lia, Alain ne engedjétek el a csomagjaitokat. Menjünk vissza Az Odúba.
A portkulcs újabb rántásával a csoport újra otthon találta magát. Molly már várta őket, arca felragyogott, amikor meglátta Liát és Alain-t.

- Isten hozott benneteket, kedveskéim! – mondta, és mindkettejüket magához húzta egy szeretetteljes ölelésbe.

Lia és Alain Az Odú ajtaja előtt találták magukat és vidáman lépkedtek be. A konyhát nevetés és csevegés töltötte be, miközben leültek egy kiadós ebédhez. Akárhányszor jött ide szinte tapintható volt a szeretet, ez pedig Lia és Alain számára szinte maga volt a megtestesült boldogság.

✦ ──────── ✦

Lia Taylor Az Odú burjánzó kertjében állt, a nap meleg fényt vetett a furcsa, kissé csálé magas házra. A konyhaablakból frissen sült pite illata lengett be, keveredve a kert földes illatával. Lia hallotta, ahogy Molly odabent sürög-forog, hangja keveredett az edények és serpenyők csattogásával, ahogy Alain-el és Ginnyvel beszélgetett.

- Lia! Gyere, mindjárt kezdődik a meccs! – kiáltotta Ron a gyümölcsöskertből, ahol rögtönzött kapufákat állítottak fel egy kviddicsmeccshez.
Lia szeme csillogott az izgalomtól. Felkapta a seprűjét, egy jól karbantartott Nimbus 2000-t, és odakocogott, hogy csatlakozzon a többiekhez. A Weasley ikrek már a levegőben voltak, élénkvörös hajukat sosem volt nehéz észrevenni.
- Épp ideje volt, Lia! – Fred a levegőben cikázott, és könnyeden átdobta a kvaffot Georgnak.
- Tudod, hogy nem tudnék ellenállni egy kviddicsmeccsnek – vágott vissza vigyorogva. - Ki melyik csapatban játszik?
Ron és én,ellened és George ellen – válaszolta Fred, és rákacsintott. - Gondolod, hogy tudsz lépést tartani?
Lia felnevetett, felült a seprűjére, és felrúgta magát a földről. – Majd meglátjuk mekkora lesz a szád, ha vége van.

Ahogy felszálltak a levegőbe, Lia érezte a repüléssel járó szabadság ismerős érzését. A szél belekapott szőke hajába, és a szíve hevesen dobogott a boldogságtól. Mindig is imádta a kviddicset, és ez a szenvedélye még inkább megszilárdította a barátságát az ikrekkel és az egész családdal.

A játék úgy kezdődött, hogy George kezében volt a kvaff. A rögtönzött karikák felé száguldott és próbált egy bravúros bedobást, de Ron elkapta. Lia a középpont közelében lebegett, szemei a nyílást fürkészve. Fred eközben körülötte körözött, huncut csillogással a szemében.
- Ilyen könnyen nem jutsz át rajtam – szólt rá, és a lány felé suhant.
- Akkor figyelj csak - válaszolta, épp időben kitérve, hogy elkerülje a blokkját, és átvegye George-tól a kvaffot. A kapu felé száguldott, ügyesen kikerülve Fred feltartóztatási kísérleteit. Gyors, mozdulattal átdobta a kvaffot a legmagasabb karikán.
- Gól! – kiáltotta diadalmasan, öklét a levegőbe lökve.
- Szép volt, Lia! – George ujjongott, és odarepült hozzá, hogy pacsizzon vele.
A játék közel egy órán át folytatódott, tele nevetéssel, játékos ugratásokkal és Ron időnkénti látványos mentésével. Mire leszálltak, mind a négyen lélegzetvisszafojtva és vigyorogva álltak.
- Szép játék volt – mondta Fred, és megveregette Lia vállát. - Igazán, klassz voltál. Vagy ahogy Oliver mondaná, "A következő meccsen is elvárom ezt, Lia"
- Köszi – válaszolta Lia, kissé elpirulva. - Te sem voltál túl rossz.
Visszasétáltak a házba, megbeszélték a legjobb mozdulatokat, és egymást ugratták a kihagyott lehetőségek miatt. Amikor a konyhaajtóhoz értek, Molly azonnal felvisított:
- Lábakat megtörölni, mielőtt bejöttök! És seprűnyél nélkül várlak titeket 40 perc múlva az asztalnál!
- Igen, anyu – mondták kórusban az ikrek, mert tudták, hogy a második mondat csakis nekik szól.

Heves kviddicsmeccsük után Lia úgy döntött, hogy vacsora előtt felfrissül. Felmászott a lépcsőn a fürdőszobába, elméje még mindig zsongott a nap izgalmától.
Ahogy felért a lépcső tetejére, megállt. A fürdőszoba ajtaja kissé résnyire nyitva volt, és hallotta a folyó víz hangját. Feltételezte, hogy valaki éppen befejezi a fürdést, ezért a falnak támaszkodva várta, hogy ő következzen.

Pillanatokkal később az ajtó kinyílt, és kilépett Fred, egy törölközőt lazán a dereka köré tekerve, a haja nedves és kócos volt a zuhanyozástól. Meglepődve nézett fel, amikor meglátta a lányt.
- Lia! – kiáltotta, és mosoly terült szét az arcán.
Lia lélegzete elakadt, a szíve hirtelen hevesebben kezdett verni. Nem számított rá, hogy így látja a fiút, és a látványtól, ahogy szálkásan izmos testén végig gurulnak a vízcseppek, szinte kezdett szédülni.
- Én-én csak a fürdőszobára vártam – dadogta, és az arca mély bíborvörösre változott.
Fred kuncogott, látszólag mit sem törődve a lány zaklatott állapotával.
- Nos, a tiéd lehet – mondta, és félreállt, hogy átengedje a lányt.
Ahogy a lány elhaladt mellette, a karjaik egymást súrolták, és a lány áramütést érzett az érintés hatására. Lia felpillantott, és egy rövid pillanatra találkozott a Fred szemével. Játékos csillogás volt bennük, de valami más is - valami, amit akkor még nem tudott megmagyarázni.
- Köszönöm – nehezen, de sikerült kimondania, bebújt a fürdőszobába, és becsukta maga mögött az ajtót. Nekitámaszkodott, és mély levegőt vett, hogy megnyugodjon. Az agyában Fred képe cikázott, a könnyed mosolya, és az, ahogy a tekintete egy pillanatra túl sokáig időzött az övén. 
- A barátod Lia Taylor, a barátod!
Megrázta a fejét, megpróbálta félrelökni a gondolatokat, és arra koncentrált, hogy elkészüljön a vacsorához. Gyorsan lezuhanyozott, és friss ruhát vett fel, de nem tudott szabadulni a mellkasában szétterülő melegség érzésétől.

Amikor végre leért a földszintre, a konyhában ismét nyüzsgés volt. Molly főztjének csábító illata töltötte be a levegőt, és mindenki csinált valamit, terített, vitatkozott a másikkal, prefecture jelvényt fényesített vagy élénken beszélgetett a Reggeli Prófétáról. Valaki megszökött az Azkabanból, de Lia nem hallotta kis. A lány kiszúrta Fredet a szoba túlsó végében, aki az anyjának próbált segítenj egy fazék pörköltnél. A fuú elkapta a tekintetét, és kacsintott rá, amitől a lány szíve ismét megdobbant.
- Minden rendben, Lia? – kérdezte George, amikor már az asztal körül ültek, észrevéve a lány zavart arckifejezését, és egy tál krumplipürét nyújtott át neki.
- Igen, csak... egy kicsit fáradt vagyok, azt hiszem – válaszolta végül, mosolyt erőltetve az arcára.

Vacsora után mindannyian átvonultak a nappaliba, ahol Arthur a minisztériumi munkájáról szóló történetekkel szórakoztatta őket. Lia próbált koncentrálni, de a gondolatai folyton Fredre és a korábbi váratlan találkozásra terelődtek.
Végül az este lecsengett, és mindenki elkezdett lefeküdni. Ahogy Lia felmászott a lépcsőn, Fred mellé lépett.
- Na, milyen volt az első napod újra velem...vagyis velünk? – kérdezte lazán és megtámasztotta mellette a falat.
- Csodálatos –válaszolta Lia őszintén. - Nagyon hiányzott ez a hely. És ti mindannyian.
- Te is hiányoztál nekünk – mondta Fred halkan. Megállt a lány (vagyis inkább Ginny) ajtaja előtt, és a tekintete ismét találkozott az övével. – Jó éjt, Lia.
- Jó éjt, Fred – válaszolta a lány, hangja alig haladta meg a suttogást.
Amikor a lány a kilincs után nyúlt, Fred habozott, majd közelebb lépett. – Lia, várj.
A lány szembefordult vele, a szíve hevesen dobogott. – Igen?
- Én... csak azt akartam mondani – kezdte, hirtelen, rá egyáltalán nem jellemző idegességgel. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Nélküled semmi nem lenne ugyanaz.
Lia érezte, hogy melegség árad szét a mellkasában.
- Merci, Fred. Ez sokat jelent.
Egy pillanatig csak álltak ott, a levegő sűrű volt a kimondatlan szavaktól. Aztán Fred szinte ösztönösen odahajolt, és megpuszilta a lány arcát, ajkai a másodperc töredékével tovább időztek a szükségesnél.
Lia lélegzete elakadt, a bőre bizsergett ott, ahol az ajkai érintették.
- Jó éjt - suttogta újra, alig hallható hangon.
- Jó éjt, Lia – válaszolta Fred, a hangja ugyanolyan lágy volt.

✦ ──────── ✦

Másnap reggel a házban nagy volt a zsivaj, mindenki készült az előttük álló napra - ugyanis vásárolni mentek az Abszol Útra. Lia és Fred egyedül voltak a konyhában, miközben a lány egy kanna teát főzött.

Fred nevetve cukkolta a lányt a tegnapi miatt.
- Azt gondolnád, hogy mostanra már hozzászoktál, hogy így látsz engem a sok meccs után.

Lia arca égett, ahogy elfordult. - Nem erről van szó. Csak... váratlanul ért.

- Egészen aranyos volt ahogy elpirultál - kuncogott rajta Fred.

Lia a szemét forgatta, de nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Amikor Fred elhagyta a konyhát, hogy átöltözzön ("Fred a rohadt életbe, megint Te"), Lia érezte, hogy a szíve ismét megdobban. Ginny határozott tekintettel közeledett felé. A lány észrevette az arckifejezést, és szorongást érzett. 12 éves létére határozott, okos és bátor lány volt.

- Lia, beszélhetnénk egy percet? – Kérdezte Ginny, a hangja egy kissé komoly volt.

- Persze, Ginny – válaszolta Lia - Teát? - a lány megrázta vörös tincseit.

- Mi folyik közted és Fred között?

Lia szíve kihagyott egy ütemet. - Hogy érted ezt?

Ginny keresztbe fonta a karját, arckifejezése megingathatatlan volt. - Úgy értem, te és Fred. Nyilvánvaló, hogy több van köztetek, mint barátság. El fogod mondani neki mit érzel?

Lia lenézett a lányra, az arca kipirult.
- Én... nem tudom, Ginny. Nem akarom tönkretenni a barátságunkat.

Ginny felsóhajtott, az arckifejezése megenyhült. – Lia, Fred nagyon törődik veled. Ezt bárki láthatja. De őszintének kell lenned vele és magaddal is.

- Köszönöm, Ginny. Majd meggondolom.

Ahogy átmentek a nappaliba, Lia nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy talán Ginnynek igaza van. Bátorságot kellene gyűjtenie ahhoz, hogy beszéljen Freddel őszintén? Nos a lány úgy döntött, hogy a majd valamikort választja. Lehet ez puszta fellángolás, Fred pedig tényleg flörtölt mindennel, ami élt és mozgott.

- C'ést tré simple - mosolygott maga elé és elindult a bátyja felé, aki véletlen lenyelte az ikrek egyik találmányát és három füle nőtt. - Csodálatos.

✦ ──────── ✦

Mint látjátok teljesen átírtam az egészet, ha a francia idézetek fordítására szükség van, csak szóljatok. Ez a könyv első része, ami az Azkabani fogoly alatt játszódik. Körülbelül hat fejezetes lesz, ehhez még csinálok a napokban egy töltelék fejezetet is.