Qui craint de souffrir, il souffre déjà de ce qu'il craint
────────

A Weasley család (Liával és Alainnel megtoldva) első útja természetesen az Abszol útra vezetett. A nyári nap meleg fényt vetett a macskaköves utcákra, és visszatükröződött a varázslatos árukkal teli kirakatokon. Molly Weasley, akinek szemei állandóan aggódva vizslatták a környéket, szorosan tartotta a kis csoportot maga mellett, miközben végignavigáltak a nyüzsgő forgatagban. Mindenkit Sirius Black közelmúltbeli szökése foglalkoztatott, és Molly nem tudott nem aggódni a családja biztonsága miatt, persze senki nem tudta hol lehet Black, sőt azt se akarták elárulni a fiatalabbaknak, hogy mit is követett el.

Ahogy az utcákon sétáltak szinte természetes volt, hogy összefutnak egy lár ismerős arccal. Neville éppen leszúrást kapott a nagyanyjától, Oliver Wood viszont megállította őket és csillogó szemmel hadart az első edzésükről majd elköszönt, aztán belefutottak Angelinába, aki egy lágy csókkal üdvözölte Fredet. Lia szája szó szerint tátva maradt és valami artikulátlan hangot adott ki magából.

- Tavaly év vége óta együtt vannak - súgta George a lánynak, aki nem tehetett róla de bámulta a páros - Nyáron váltottak egy jópár baglyot. Ha engem kérdezel már nem egyszer csin...
- Pár nap és találkozunk - Angelina egy futó csókot nyomott Fred ajkaira. Ginny fintorgott a látványra, Ron a szemét forgatta, Alain mintha valami átkot morgott szórt volna.
- Mi van? - nézett rájuk Fred kérdően. - Ugyan már, George tudod, hogy...Hagyjuk.
- Nekem elmondhattad volna - nézett rá szúrósan Lia. Igazán megbántva érezte magát - Mondjuk tavaly.
Fred éppen válaszra nyitotta a száját amikor Molly kétségbeesetten kézen ragadta Ginnyt.
- Ezt majd megbeszélitek később. Most csak maradjatok együtt - szólt rájuk a nő, aggodalmaskodva. - Először a Foltozott Üstbe megyünk, hogy elrendezzük a szobáinkat, majd utána jöhet minden más. Könyörgöm legalább most legyen egy kis eszetek.

Fred és George azért huncut mosolyt váltottak, és már tervezgették, hogyan élénkíthetnék fel a rövid ittlétüket, meg se hallva amit az anyjuk mondott. Lia némán sétált mellettük, és hallgatta, ahogy különböző csínyötleteket vitatnak meg, amelyek ma különösen Percyt célozták meg, aki ismét a tökéletes jegyeivel dicsekedett, na meg azzal, hogy iskolaelső lett. A jelvénye most is fényesen csillogott a mellkasán. Lia azon morfondírozott, hogy lehet valaki ennyire öntelt és vajon Penelopé, hogy viseli el, amikor George rámosolygott és lehajolt, hogy a fülébe suttogjon.

- Mindig csak arról beszél, hogy hogyan kapta meg a legjobb jegyeket. Azt hiszem, itt az ideje emlékeztetni őt, hogy az élet többről szól, mint a jegyekről. Mit szóltok hozzá?
- Természetesen benne vagyok - kacsintott Liára, akinek ettől megint a torkában kezdett el dobogni a szíve és halvány pír jelent meg az arcán.
- Nekem most nincs kedvem hozzá, de csináljatok amit csak akartok - Lia megrázta a fejét. Gyűlölte, hogy Fred flörtölt vele, de próbált úgy viselkedni mintha minden rendben lenne.

Amikor a Foltozott Üsthöz értek, Harry és Hermione már vártak rájuk. Harry arca felragyogott a barátai láttán, Hermione azzal volt elfoglalva, hogy ne engedje ki Csámpást, az új macskáját a kezei közül.

- Harry! Hermione! - Kiáltott fel Ron, és előre sietett, hogy üdvözölje őket. A többiek követték, és hamarosan mindenki ölelést és üdvözletet váltott.

- Olyan jó látni titeket - mondta Harry széles mosollyal. - Hiányoztatok.
- Te is nekünk - válaszolta Ron, és hátba veregette. - Igaz, hogy felfújtad a nénikédet? Szép volt!
Harry, örülök, hogy látlak - Percy ünnepélyesen kezet nyújtott Harrynek, fellökve az éppen köszönni készülő Ginnyt.
- Szia Percy - felelte visszafojtott nevetéssel Harry.
- Remélem jól vagy - felelte nagy komolyan Percy, miközben kezet ráztak. Harry úgy érezte, mintha ő lenne maga Dumbledore személyesen.
- Igen, köszönöm...
- Harry! - Fred befurakodott a bátyja elé és mélyen meghajolt. - Kimondhatatlan öröm téged viszont látni drága régi barátom
- El vagyok bűvölve - tódította George és Fredet félre lökve megszorította Harry vállát - Őszinte hódolatom, cimbora.
- Elég legyen! - szólt rájuk Mrs. Weasley erélyesen.
Fred rámeredt az anyjára mintha csak most venné észre, hogy ott van és most az őt kezét ragadta meg.
- Anya! Szóhoz se jutok az örömtől! - tódította, mire Molly csak még paprikásabb lett és elkezdett kiabálni az ikrekkel, hogy sose lesznek prefektusok és, hogy ne űzzenek gúnyt másokból.

Lia eközben meleg öleléssel üdvözölte Hermionét, a lány válla fölött pedig Harryre mosolygott aki alig bírta visszafojtani a nevetését. Lia keservesen nyugtázta, hogy Harry is szinte megnyúlt idén és talán még Hermione is magasabb lett nála egy pár centivel.
- Mione! Csak nem vettél egy macskát Te is? - sikkantott amikor meglátta a vörös bundát hozzásimulni a farmerjához.
- Igen, ő itt Csámpás - mondta Hermione, és felemelte a nagy, bolyhos macskát, aki olyan képet vágott mintha teljes gőzzel szaladt volna neki a falnak. - Hát nem csodálatos?
- Cukipofa - nevetett Lia és megkísérelte megsimogatni az állatot, de az csak fújt rá. - Bár egy kissé nehéz esetnek tűnik.

Egy kicsivel később a csoport úgy döntött, hogy megveszik a tankönyveiket a Czikornyai és Patzában.
- Harmadikosok vagytok szóval...most kezditek a Jóslástant?
- Egen - vakarta meg az orrát Ron. - Meg a Mágikus lények gondozását. Harry azt mesélte a könyv majdnem megharapta. Hát milyen tanár az ilyen?
- Engem jobban érdekel a sötét varázslatok kivédése - csatlakozott be a beszélgetésbe Alain. - Az öt év alatt nem volt egyetlen normális tanárunk se. Persze Lockhart volt a legrosszabb.
Lia egyetértően bólogatott és a tekintetével Fredéket kereste, akik megint egymással pusmogtak és közvetlen Percy nyomában haladtak.
- Lia, figyelj - suttogta hátrafordulva George. - Egy kicsit jobb kedved lesz.

Fred egy pálcasuhintással egy kis elvarázsolt papírmadarat küldött Percy feje felé. Az a fiú tökéletesen formázott haján landolt és felborzolta, amitől Percy meglepetten felugrott. Az ikrek és Lia elkezdtek rajta nevetni és már csak a tekintetükkel is titkos szövetséget kötöttek, hogy Percy utolsó évét is rémálommá teszik.
- Őszintén, ti ketten - fújtatott Percy, miközben megpróbálta elkergetni a különösen ragaszkodó madarat. - Nem tudnátok egyszer kicsit éretten viselkedni? Lia tőled is többet vártam, példát vehetnél a bátyádról.
Lia nyelvet öltött rá. Fred pedig a hasát fogta a nevetéstől ahogy megpróbálta átkarolni a nála jóval kisebb lányt.
- Csak egy kis szórakozást teszünk hozzá, Percy - mondta Fred ártatlanul. - Egyszer neked is ki kellene próbálnod.

Lia kuncogott, élvezve a játékosságot, hogy újra barátokként viselkedtek és annak az érzését, hogy másnap ilyenkor már a Roxfort Expresszen fognak beszélgetni, valószínűleg Lee Jordan társaságában. Épp ekkor vette észre, hogy Alain és Hermione élénken beszélgetnek néhány lépéssel előttük. A fiú épp azt kérdezte, hogy Hermione mit olvasott a nyáron, amire az azt felelte, hogy a Háború és Békét. "Az egy mugli regény a témája pedig...nos nem tudom érdekel e téged" kezdte a lány, de Alain szemei felcsillantak. A fiú szerette a mugli könyveket, egy egész gyűjteménye volt otthon, saját bevallása szerint az "Üvöltő szelek" volt a kedvence.

Ron, aki Harry mellett sétált, odapillantott, és elkomorult.
- Mi ez az egész? - mormolta Harrynek.
- Úgy tűnik, csak beszélgetnek - vonta meg a vállát Harry. Lia nem tehetett róla, de egyértelműen Team Alain volt. Alain hiába volt két évvel idősebb, Hermionéval nagyon jól megértették egymást és órákig el tudtak beszélgetni bármiről. Ha valakit el tudott volna képzelni a testvére mellé az Mione volt.
Miután beszerezték minden tankönyvet, hazafele indultak, főleg Mollynak volt sürgős Sirius Black miatt, de arra még szakítottak időt, hogy megálljanak a Kviddics a javából bolt előtt.
- Ezt nézzétek - Fred kézen fogta Liát és odahúzta a kirakat elé. A lány ezt megint majdnem mérgesen szóvá tette, de belefojtotta a szót, ami a szeme elé tárult.
- Tűzvillám - olvasta vágyakozva Ron.
- A világ leggyorsabb seprűje - suttogta Harry. - Itt azt írja az Ír csapat már rendelt hét példányt a jövőre megrendezendő világkupára.
Frednek egyáltalán nem tűnt fel mit csinál, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne összekulcsolta az ujjait Liáéval. Lia szíve majd kiszakadt a helyéről és nem csak a Tűzvillám miatt. Molly egyre idegesebben sürgette őket ahogy ment le a nap.

Fred továbbra se engedte el Liát, a lány viszont már kezdte megelégelni és megköszörülte a torkát.
- Fred... a kezeink... mármint...
- Bocsánat! - vörösödött el és elrántotta a kezét. - Ne haragudj, Lia. Csak annyira felvillanyozott a seprű...Te jó ég. Figyelj, nos... ami tegnap történt és ez... kérlek ne gondolj bele sokat. Remélem nem fog furcsán hangzani. Én imádom, hogy barátok vagyunk. Mármint...csak barátok. Érted?
- Igen, persze. Csak barátok - a lány a legangyalibb mosolyát villantotta rá. - Barátok, akik nagyon jól érzik magukat együtt.
- És imádnak csínyeket kiötleni...Jut is eszembe, mi legyen az évet felavató első?
- Mit szólnál Frics és trágyabomba kombóhoz? - vetette fel Lia. - Mindig olyan rosszkedvű a tanév kezdetekor, amikor mosolygós diákokat lát.

Ahogy a nap folytatódott, Fred és Lia újra csatlakozott a csoporthoz, nevetgéltek és viccelődtek, mintha a korábbi beszélgetésük meg sem történt volna. Az egész csapat egy asztalnál ült és hangosan beszélgettek.
Fred magához képest elég halk volt, amikor Arthur a vállára tette a kezét.
- Úgy tűnik, hogy te és Lia nagyon jól kijöttök egymással.
- Igen, így van. Én és Lia... - a fiú Liára pillantott, aki Ginnyvel és Hermionéval beszélgetett. Aranyszőke haja a vállára omlott és kék szemével a helységet pásztázta a saját macskáját keresve, aki túlságosan összebarátkozott Csámpással.
- Jó, hogy van valaki, aki megért téged, Fred. Ő egy különleges lány.
- Tudom, hogy az. És tudod ki még az? An-ge-li-na. Együtt járunk.
- Persze - legyintett az apja szórakozottan. - De ha valakivel egy hullámhosszon vagy... én és anyád ilyenkor már egy pár voltunk.
- Értem, és Lia pont ugyanolyan hullámhosszon van Georgeal mint velem. George? - az említett azonnal vette a lapot és helyet cserélt az apjukkal, aki a további okítás helyett Harryhez fordult, hogy kifejtse a gondolatait az elemekről.
- Kösz - fújta ki a levegőt Fred. - Megmentettél.
- Apától? - húzta föl a szemöldökét George.
- Ja, azzal jött, hogy én és Lia... nem érdekes.
- Tudom, hogy tetszik neked.
- Együtt vagyok Angelinával - Fred a szemét forgatta.
- Tudom, hogy csak szexeltek.
- Még neked se mondtam, honnan vetted?
- Az ikertestvéred vagyok. És véletlen láttam az öltözőben. Az egyik meccs után, de csak olyan harminc másodpercig, ne aggódj és ne vágj ilyen fejet.
- Jó nem tagadom, hogy túl sokat nem beszélgetünk és azt se, hogy piszok jó vele lenni. Sok mindenben tehetséges, ha érted mire célzok, de...
- Fred - George megpaskolta a testvére vállát. - Nem akarok semminek az elrontója lenni, de Lia gyönyörű lány, emellett okos, vicces és kitűnő kviddicsjátékos. Előbb utóbb ezt más is észreveszi rajtunk kívül.
- Nekem mindegy - vont vállat Fred, de gondolatban csak George szavai jártak a fejében, meg a többesszám. Lia gyönyörű? Hát persze, hogy az. A legszebb, akit valaha látott. - Csak barátok vagyunk. Mi hárman, igaz?
- Csak barátok.

✦ ──────── ✦

Lia éjjel a legborzalmasabb rémálmából ébredt, és úgy érezte muszáj egy kis vizet innia. A szemét törölgetve szédelgett le a lépcsőkön amikor Molly és Arthur meghallotta zaklatott suttogását és megtorpant.
- Miért ne mondhatnánk meg neki? - hallatszott Mr. Weasley hangja. - Joguk van tudni, pláne Harry-nek és ezt Caramelnek is megmondtam, de ő mindenáron úgy kezeli Harryt mint egy gyereket.
- Helyes, addig jó nekik amíg semmiről sem tudnak - csattant fel Molly.
- Nem megrémíteni akarom őket hanem óvatosságra inteni - vágott vissza Mr. Weasley - Lia szerint jogosan. - Tudod, hogy Harry és Ron állandó elcsatangolnak...Gondolom George, Fred és Lia trióját meg sem kell említenem.
- De életben vannak, Harry is...a haja szála sem görbült.
- Molly, Sirius Blacket sokan őrültnek tartják, de mégis megszökött az Azkabanból. Az azkabani őrök szerint is állandóan azt hajtogatta "A Roxfortban van...a Roxfortban van"
- Tudod mit Arthur, tégy amit jónak látsz, de ne feledkezz el arról, hogy az iskolában ott van Albus Dumbledore is. És az azkabani őrök is ott lesznek majd, hogy elkapják Blacket.
- Hát Dumbledore nem lelkesedett azért hogy ott legyenek, de ami azt illeti én sem. Félelmetes még bele gondolni is.
- De ha megmentik a gyerekeket...
- ...több rossz szavam nem lesz rájuk. Menjünk lefeküdni Molly. Holnap korán jönnek értünk a kocsik.

Lia leszaladt a lépcsőn és egy asztal alatt húzta meg magát, hevesen vert a szíve. Black vajon miért akarná megölni Harryt? Nos arra volt egy pár ötlete. De ő? Miért lenne célpont? És mi van ha Alain is az? Ahogy hallotta a házaspár szobájának ajtaja kattanását ő is visszaindult, a szíve a fülében dobogott, még a vízről is elfeledkezett, annyira reszketett.

Fred és George a lépcsőfordulóban kuporogtak és a nevetéstől fuldokolva hallgatták, hogyan forgatja fel Percy a szobáját a jelvénye után kutatva.
- Mi loptuk el - suttogta Fred ahogy meglátta Liát. - Sikerült átalakítani.
A jelvényen az "Iskola Eszelőse" felirat állt. Lia halványan elmosolyodott és felnézett a barátaira.
- Srácok... megölelnétek? - George és Fred nem kérdezett semmit, mintha olvasnának a gondolataiban, de a karjaikba zárták Liát. Fred egy puszit nyomott a homlokára.
- Bármi is bántson mi itt vagyunk neked.
Abban a pillanatban számára semmi más nem kellett csak ennyi.
- Köszönöm.

────────────────

Ezúttal elfeleztem két fejezetet, hogy lassabban haladjon a sztori, viszont így az izgalmas részek csak később jönnek majd

Egy nagyon hosszú fejezetet jobban preferálnátok? Vagy helyette két rövidebbet, ami hetente kétszer frissül?
Nyugodtan írjátok meg, melyik tetszik jobban!

Erősen gondolkodom, hogy átköltözöm AO3-ra, de amíg nem jönnek a 18+ részek, azt hiszem maradok.