«Elena»

Egy rózsaszín szobába vezetett be. Hasonlított az enyémhez, csak itt több volt a plüss és a játék. Egy aranyos szőke hajú kislány babázott, majd felemelte a fejét és felénk nézett.
- Jorge! - rohant a mellettem álló fiúhoz és szorosan megölelte őt.
- Mi a helyzet, hercegnő? - emelte fel a kislányt. Mosolyogva figyeltem őket. Hihetetlen, hogy az a férfi aki azt a parancsot adta nekem, hogy öljek embert, most egy tündéri kislánnyal beszélt kedvesen.
- Nicola ő itt Elena. Ma vettem be a maffiába. Elena, ő itt a kishúgom Nicolasa, de csak Nicola vagy Nicol - mutatott be minket egymásnak. A kislány leszállt a bátyjáról és odajött hozzám.
- Szia! Te Jorge barátnője vagy? - nézett rám kíváncsian az... arany színű szemeivel.
- Nem - tiltakoztam hevesen.
- Ha minden jól megy akkor az lesz rövid időn belül - kacsintott felém.
- Álmodj csak - néztem rá, majd leguggoltam a húgához.
- Nagyon szépek a szemeid - mosolyogtam rá kedvesen.
- Köszönöm - mosolygott ő is.
- Ha jó kislány lesz akkor talán ő is beszáll a "családi vállalkozásba" - mutatott idézőjeleket Jorge. Értetlenül néztem rá. Azt gondoltam, hogy Nicol is benne lesz, de... Akkor is fura. Jó mondjuk én is beszálltam, de csakis azért, mert apa egyedül volt.
- Azta és szeretnél segíteni a bátyuskádnak?
- Igen, nagyon szeretnék! - felelte angyalian. Ó, drágaság nem biztos, hogy lesz miben segítened, ha az apámon és a vadászokon múlik. De ezt nem mondtam ki neki, hanem csak bólogattam.

***

Éjjel az utcán járkáltam fel s alá. Siess már Matí!
- Itt vagyok, na mivan? Bevettek? - kíváncsiskodott.
- Igen, bevettek.
- Sejtenek valamit?
- Nem, azt hiszik, hogy árva vagyok ezért a vezetéknevemet se tudják.
- Okos lány vagy, Elena - biccentett mosolyogva.
- Köszi. A rejtekhelyen mi van? Apa, hogy van? - bombáztam a kérdéseimmel.
- Mindenki jól van és ami Juant illeti... nehezen kezeli, hogy téged küldött közéjük és nem mást - nézett rám szomorúan.
- Mondd meg neki, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom és, hogy szeretem. Nagyon szeretem és sose árulom el őket!
- Ez természetes, hogy nem árulsz el minket - ölelt magához. Akkor még én is ezt hittem, de sajnos nem így történt, mert egyszerre két oldalhoz húzódtam ezért egyszerre két szerettemmel is kellett küzdjek. De ez még messze volt...