1.
«Elena»
Sietős léptekkel haladtam a hosszú folyosón. Hosszú barna hajam lobogott mögöttem, miközben páran köszöntek nekem a folyosón. Nem köszöntem vissza, mert siettem. A folyosó végén megálltam apa irodája előtt és kopogás nélkül benyitottam. Apa és Matías bent beszélgettek.
- Itt vagyok, miért kellett ide jöjjek? - tértem a lényegre. Apa gondterhelten támaszkodott meg az előtte lévő íróasztalon.
- Ne akadj ki... - kezdte Matías, de jól tudta, hogyha valaki valamit így kezd én kiakadok.
- Miért nem kéne kiakadnom? - kérdeztem viszonylag higgadtan. Apa lassan rám emelte a tekintetét.
- Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint az anyád volt - nézett rám, majd ellökte magát az asztaltól és megölelt. Lehunytam a szemeimet és mélyen beszívtam a jellegzetes mentolos illatát.
- Mi a baj apa?
- Az a hír járja, hogy Domingo átadta a helyét a fiának - szólt közbe Matías. Domingo Martínez a spanyol maffia vezére. Vagyis a hírek szerint csak volt.
- Igen? Miért?
- Mindenki kiöregszik előbb vagy utóbb. Szóval a fia lett most a maffia vezér és azt szeretnénk, ha te... - nézett rám óvatosan Matías.
- Ha én...
- Ha beépülnél közéjük. Tudod, mint belső ember - magyarázta apa, mire erősen rácsaptam az asztalra.
- Nem! Nem fogok oda menni! Miattuk kellett anya nélkül felnőnöm! - akadtam ki szerintem jogosan.
- Elena, kincsem. Értsd meg, most nagy szükségünk van rád - simította meg az arcom apa.
- De, apa! Képes vagy engem oda küldeni? Azt hittem, hogy azt akarod, hogy mindig melletted legyek!
- Kicsim, kicsim! Ez nagyon fontos feladat - nézett mélyen a szemembe. Egy darabig farkas szemet néztünk, de végül lemondóan sóhajtottam.
- Legyen - morogtam.
- Köszönöm, Elena - ölelt meg ismét apa.
- Ne köszönj semmit!
- Matías elmondja, hogy mit kell majd tenned - engedett el az édesapám. Matí közelebb lépett hozzám.
- Annyi lesz csupán a dolgod, hogy szépen besétálsz oda és megmondod, hogy a főnökkel akarsz beszélni, majd megmondod a górénak, hogy csatlakozni szeretnél hozzájuk - vázolta a tervet a fiú.
- Jó, mikor kell mennem?
- Ma - felelték egyszerre.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top