Elfelejtettem lenémítani, bár túl fáradt voltam ezt megtenni, szóval inkább visszaaludtam, mivel holnap lesz elég időm megnézni az üzenetet..
Reggel felébredtem, és a napomat kajálással kezdtem, majd lezuhanyoztam, és felvettem egy elfogadhatóbb ruhát, mivel nem szeretnék pizsamában flangálni a házban.
Lementem a nappaliba olvasni, de Yoora folyton körülöttem mászkált, és nézett.. Követte minden mozdulatomat, ami idegesített. Bármint csináltam, tekintetét mindig magamon érezhettem, ami egy idő után már frusztráló volt. Úgy döntöttem inkább felmegyek V-hez, aki a tv-t nézte. Legalább is azt csinálta, amikor benyitottam az ajtón. Leültem mellé, és megkérdeztem tőle, hogy nem-e megyünk el sétálni a parkba, vagy bárhova, csak mozduljunk ki, mert komolyan mondom, én be fogok dilizni.. Beleegyezett, majd miután ő át öltözött (én már indulásra készen álltam) elindultunk a közeli folyóhoz, ami felett egy hatalmas hídon turisták és járművek is egyaránt keltek át. Forgalmas szakasza volt a városnak, az biztos. Mi is átsétáltunk a túloldalra, ahol a park helyezkedett el. A híd közepén azonban megálltam, majd rátámaszkodtam az úgynevezett kerítésre, ami azért volt építve, hogy az emberek biztonságosan tudjanak közlekedni és nehogy beleessenek a folyóba. Néztem ahogy a víz lassan folyik, valahová máshová.. Valami jobb helyre, ahol az emberek boldogabbak, mint az itt élők.. Legalább is én így gondolom.. Taehyung és mellém jött, majd  átkarolt a vállamnál.:

-Mit nézünk? -kérdezte mosolyogva, ezzel egy kicsit felvidítva engem.
-A folyót? -kérdeztem vissza nevetve, és magamhoz öleltem a legjobb barátomat. Ő volt az egyetlen, akivel nagyon jóban voltam, utána Jimin, majd Rapmon, de nekik nem nagyon mondtam el az érzéseimet..
-Óh, értem.. Akkor meditáljunk.. Ommmm~~~ Omm~~ -kezdte el a hülyülését, amire én kuncogva vállba ütöttem.
-Pabo!
-Most miért? Pedig olyan jó ötletnek tűnt.. -mondta lebiggyesztett ajkakkal, de ő sem gondolta komolyan.

Egy kis idő elteltével tovább is indultunk a park felé. Mivel a belvárosban vagyunk, így voltak eladók is, akik mindenféle finomsággal láttak el bennünket. Vettünk mochi-t és pocky-t (pepero) is. Bár nagy volt a tömeg, mivel péntek van, de mikor leültünk egy nagy fa mellet lévő padra, végre fel tudtunk lélegezni, mivel már nem kellett lökdösődnünk.. Felbontottuk a zsákot, amiben a mochik voltak elhelyezve. Lassan elkezdtünk enni, közben pedig a zöld, frissen nyírt füvet nézegettük. Taehyung halkan megszólalt.:

-És.. Mi van Jungkookal? Már rég nem meséltél az iránta való érzéseidről.-pillantott rám nagy szemekkel.
-Hát.. Már kezdek beletörődni, hogy Yooraval van. Még mindig rossz együtt látnom őket, de el kell fogadnom. Tudtam hogy nem volt jó ötlet a dormba való beköltözése.. -ráztam meg a fejem kissé szomorkás arckifejezéssel.
-Na, ezért Rapmont kell hibáztatnod.. Ő ajánlotta fel -mosolyodott el egy másodpercre halványan.
-Igaz.. De nem fogom, nem tudhatta. Tae.. Én kezdek kiszeretni Belőle. Van egy olyan érzésem, hogy már jobban szeretnék szabad lenni, nem pedig "elkötelezett". Nem szeretnék függeni senkitől. Főleg nem tőle.. Annyiszor megbántott már, de Ő észre sem vette mennyire fájt minden egyes rossz megjegyzése, amit rám tett.. Meg sem érdemli, hogy Vele foglalkozzak.. -mondtam, mire V csodálkozva hallgatott.
-Wow. Ez aztán az elhatározás. Daebak, nem vagy semmi.. -nevetett, majd bal kezét "átdobta" a vállaim fölött, én pedig hozzábújtam. Persze ez nem jelent többet barátságnál..
-Öhm.. Asszem kezdek megkomolyodni. -kuncogtam.
-Én is úgy látom.. Tanulhatnék tőled. -nevette el magát.

Még egy ideig ültünk a padon, és sétáltunk a városban. Nézelődtünk, majd amikor már hat óra felé (délután/este) járt az idő, elindultunk hazafelé.
Miután beértünk a dormba, átöltöztünk, és tv-t néztünk megint.
Jin jött szólni nekünk, hogy készen van a vacsora, szóval mentünk kajálni. Yoora itt is elég feltűnően nézett, de ez lehet csak nekem tűnt fel, legalábbis a többiek nem szóltak egy szót sem ezzel kapcsolatban.

Megköszöntük az ételt, amit természetesen Jin készített.
Eszembe jutott az üzenet, amit éjjel kaptam, szóval "felszaladtam" a telefonomért, ami a szobánkban volt. Miután megtaláltam, kimentem a kertbe (mivel nyár eleje van) és leültem a lépcsőre. Pont naplemente volt, amikor megnyitottam az üzenetet, ami Tőle jött.. Elkezdtem olvasni a hosszú szöveget. A szavaim is elakadtak... Egyszerűen nem akartam elhinni amit olvastam. A szívem megfájdult, könnyeim pedig patakban kezdtek folyni. Úgy éreztem nincs miért tovább élnem.. Azt hiszem tudom miért bámult folyton Yoora. Valószínűleg ő már a reakciómat várta... Biztos tudta, hogy mit írt nekem..
A telefont zsebembe csúsztatva indultam el a város felé.. Pontosabban a híd felé. Nem telt túl sok időbe, míg odaértem. Egy kis ideig csak a víz folyását néztem, de folyamatosan sírtam.. Fájt, amit pár perccel ezelőtt olvastam. Nem kicsit.

~ Eközben ; Jungkook szemszöge ~

Miután megkajáltunk, felmentem telefonozni. Játszottam egy ideig, majd megnyitottam a KakaoTalk-ot  (koreai alkalmazás, olyan mint a Messenger), és megnyitottam az "utóbbiak"-at (akikkel nem rég beszéltem). Nari-t az első helyen láttam. Nem rémlik, hogy vele beszéltem volna az elmúlt időben. Megnyitottam a beszélgetést, és egy baromira hosszú levelet pillantottam meg, amit én küldtem neki (?!). De hát én nem is írtam ilyet...
Beleolvastam a szövegbe... Te jó ég! Ne, ne, ne... És ezt látta. Istenem, közölnem kell vele, hogy ezt nem én írtam!
Leraktam a telefonomat az asztalra, és elkezdtem keresni őt, de sehol sem találtam.. :

-Srácok, majd jövök! -kiáltottam a bejárati ajtó előtt, és meg sem várva a választ, futásnak eredtem.

Hogy ki után..? Nari után..
Hogy merre..? Fogalmam sincs..
Ide-oda szaladgáltam, majd végül a közelünkben lévő folyó felé indultam.. Természetesen rohantam..
Egy lányt pillantottam meg a híd peremén (?) állva, körülötte pedig rengeteg ember. Biztos voltam benne, hogy Nari az. Futottam, ahogy csak lábam bírta..

~ Nari szemszöge ~

Immár a hídon állva figyeltem a vizet..
Nem kell tovább élnem..~~
Nem kell tovább élnem..~~
Ismételgettem magamban, és már készen álltam az ugrásra, ami megkönnyítette volna mindenki életét.. De akkor egy ismerős hangot hallottam meg..