Teljesen elöntött a forróság, ahogy még utoljára a kulcsot is elfordította a zárban, közben egyenesen a szemeimbe nézett, olyan komoly tekintettel, hogy már majdnem megmosolyogtatott vele. Most... Nem tudtam mi járt a fejében. Mármint még a bárt is bezárta, hogy ne zavarhasson meg minket senki. Akaratom ellenére is éreztem, hogy megfeszült az alhasam, így kicsit kivörösödve pillantottam félre, odasétáltam a legközelebbi székhez, kihúztam azt az asztaltól, majd kényelmesen leültem rá. Eddig csak fantáziálgattam róla, hogy milyen lehet, amikor öltáncot ad, így nem is tűnt valóságosnak, ahogy alsó ajkát beharapva közelített meg engem. Igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire izgatott voltam, így csak egy halvány mosollyal követtem őt végig szemeimmel. Hát... Ez izgalmas lesz.

Pont egy ideillő dal indult el a lejátszóban, így minden adott volt ahhoz, hogy kinyírjon engem a szexiségével. Csak remélni tudtam, hogy hű lesz a vadócka névhez. Már csak arra elködösültek a szemeim, ahogy annyira közel lépett hozzám, hogy lábai az enyémhez nyomódtak, ezután lassan ereszkedett bele az ölembe, velem szemben, stabilan, szép testtartással ült a combjaimon. Édes istenem... Még nem tudtam pontosan, mit is készül tenni velem, de már csak attól majd' megőrültem, hogy nyomást gyakorolt rám. Hát még ha közelebb kerül az ágyékomhoz... Egyértelműen zavarban volt, egy hatalmasat szusszant, kipirosodott arccal nyúlt hátra, egyetlen határozott mozdulattal oldotta ki a derekánál megkötött köténykét, majd egyszerűen hagyta azt leesni a földre. A következő pillanatban lazán átkarolta a nyakamat, én pedig hevesen dobogó szívvel néztem szemeibe. Most... Másképp csillogtak. Szinte látszott rajta, hogy másodpercek kérdése, és Kihyunból Vadócka lesz hivatalosan is.

- Ilyenkor... Hozzád szabad érni? - kérdeztem rá halkan mormolva, miközben kezeimet már rá is készítettem, hogy amennyiben beleegyezik, derekára foghassak. Ez az egész helyzet már elképesztően túlfűtött volt, pedig még nem is kezdte el igazán.

Nem válaszolt szavakkal, csak csuklóimra fogva irányította kezeimet vaskos combjaira, közben pedig annyira közel bújt hozzám, hogy minden egyes levegővételét éreztem a fülemnél. Hirtelen kiszáradt ajkaimat megnyalva simítottam végig ezen a területen most már magamtól, ahogy pedig megéreztem a bőrszíjakat, egy elégedett vigyorral markoltam rá combjaira. Talán jobb is volt így, hogy nem a „színpadi" szettjét viselte, mert akkor lehet, hogy a harisnyája nem lenne ép állapotban az exkluzív öltáncom után.

- Hyunwoo... - sóhajtott a fülembe, teljesen váratlanul, így a hirtelen ért ingerre valósággal mozdultam egyet az alsónadrágomban. Basszus... Nem is tudom, hogy hogy gondoltam ezt az egészet. Kegyetlenül őrjítő volt minden másodperc, a testem pedig érthető okokból reagált is rá.

Mondani akartam neki valamit, de belém rekesztette a szót, ahogy halkan felnyüszítve a tarkómnál megmarkolta hajamat, másik kezével a nyakamat átkarolva kezdett olyan csípőmozgásba, hogy azt is elfelejtettem melyik bolygón vagyok. Készségesen tartottam őt derekára fogva, egészen addig, amíg előrébb nem csúszott combjaimon, merevedő férfiasságomhoz simulva. Éreztem, hogy kezeimben tartott kis teste megremegett az érzéstől, egy pillanatnyi szünet után ugyanolyan szenvedéllyel vonaglott rajtam, csak azzal a különbséggel, hogy egy az egyben ágyékomon végezte ezt a rohadtul ingerlő mozdulatsort, újra is újra. Már ott tartottam, hogy mindjárt bocsánatot kérek tőle, hisz olyan erős erekciót okozott nekem, hogy kezdtem zavarba jönni miatta, halkan nyögtem füle mellett, ahogy erőteljesebben dörzsölni kezdett ágyékával. Ahogy megéreztem, hogy ő sem nyugodt már, bedobbant a szívem. Azt mondta, pont a mai napon korábban, hogy neki ez az egész semleges, nem érez semmit... De most egyáltalán nem ez volt a helyzet. Ebben az eufórikus önkívületi állapotban fenekére markoltam, arcomat pedig vállgödrébe temettem, mivel... Nem akartam kínos helyzetbe hozni őt azzal, ha esetleg szabadjára engedném a hangomat. Ahogy megcsináltam ezt a cselekménysort, talpait letámasztva emelkedett feljebb egy kicsit, halk, sűrű sóhajokkal gombolta ki nadrágját, aztán visszaülve cirógatta végig nyakamat orrával. Nem bírtam tovább. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Halkan felmorranva nyúltam egyik kezemmel combja alá, így felnyomva őt az előző pozícióba, majd a másik kezemmel megragadtam vászonnadrágját, és amennyire csak tudtam így egykézzel, lejjebb rángattam a textilt addig, amíg ki nem látszottak a bőrszíjak. Istenem... Ez a test... Őszinte csodálattal néztem fel rá, ahogy megkapaszkodott a vállaimban, a hévtől kapkodta még a levegőt, kicsit össze is rezdült, ahogy egy lassabb tempóban cirógattam végig fenekét, majd combjait. Még nagyon nem végeztünk, de úgy gondoltam, hogy kicsit ösztönzöm a táncosomat, így egy pillanatra elemelkedve a széktől kivettem farzsebemből egy 100 dolláros bankjegyet.

- Hová tegyem? - haraptam be alsó ajkamat egy vigyorgást visszafojtva ezzel, miközben a papírpénzzel is végigcirógattam csinos combját.

- Ide, uram - játszott gyönyörű ajkain egy játékos mosoly, miközben hüvelykujját beakasztotta nem túl sokat takaró alsóneműjének a pántjába, kihúzta egy kicsit.

Magamban megbotránkoztam a cseppet sem visszafogott viselkedésén, közben pedig teljesen együttműködően helyeztem oda a pénzt. Hát igen. Ha nem is volt felöltözve ehhez, már kezdett is úgy kinézni, mint egy igazi... Nem, nem illetem ilyen obszcén jelzőkkel. Pedig megérdemelné. És pont ezért tetszett annyira. Nem is késlekedett tovább, hátat fordítva nekem lépett ki bokacsizmáiból, majd kibújt a nadrágjából is teljesen, elképesztő látványt nyújtva nekem, majd vissza is ült az ölembe. Kezeimet derekán pihentetve, lüktető farokkal vártam, hogy mit fog tenni következőleg. Igazán kéjesen, talán kissé rájátszva sóhajtott fel, ahogy fejét hátradöntve vállamra, lassan szétcsúsztatta lábait, kezeivel pedig az én kezeimet fogva simított végig testén, a mellkasától kezdve a combtövein keresztül a belsőcombjáig. Én... Nem is tudtam felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire dögös, nem is tudtam már visszafogni heves reakciómat. Egyik kezemmel a bőrszíjat markoltam, másikkal csípőjét szorítva emeltem meg csípőmet, az ágyékomat ért inger miatt pedig felmorranva nyomtam ajkaimat vállához. Eddig nem mertem volna bevallani magamnak, de... Kívántam őt. Nagyon-nagyon.

- Ah... - hunyta le szemeit elnyíló ajkak kíséretében, miközben újra vonaglani kezdett, ezúttal fenekével masszírozott engem odalent, körkörös mozdulatokkal.

Gondoltam, itt az ideje abbahagyni lassan, mielőtt mindketten elélvezünk, de úgy tűnt, hogy a nevéhez hű vadócka még tervezett valamit. Ismét szembe fordult velem, szendén mosolyogva, piros pofikkal kezdte kigombolni az ingemet. Ez is az öltánc része lenne? Hevesen emelkedett mellkasom kis kezei alatt, közben gyönyörködtem benne, az egész lényében. Egészen a köldökömig jutott, aztán abbahagyta, és valami brutálisan vadító szemezés közben a saját ingjének a gombjait is elkezdte kibújtatni a helyéről. Hogy tudott ennyire ártatlanul somolyogni, miközben éppen egyre többet fedett fel magából az én szórakoztatásomra? Nem bírtam tovább, felforrósodott tenyeremet nyakára simítva cirógattam hüvelykujjammal arcélét, amire karomba kapaszkodva, a szemeit lehunyva bújt az érintésembe, mint egy kis imádnivaló mókus. Valószínűleg elég meglepőnek találta, de úgy éreztem, hogy a karjaimba akarom zárni, így szorosan egymáshoz préselődve öleltem át, mintha az életem múlt volna rajta.

- Hyunwoo... - szólalt meg édes, félénk hangon, miközben elhúzódott tőlem, egy kis mosollyal nézett a szemeimbe. Jaj, elképesztően gyönyörű volt. - Ez most nem olyan volt, mint amilyen szokott lenni - pillantott le magán szégyenlősen. - Én... Elmentem - tett egy kis vallomást mély levegővételek közben, én pedig nem tudtam hová tenni ezt az információt. Észre sem vettem, hogy mikor történt, de valami felfoghatatlanul aranyosnak találtam. Csak ennyitől?

- Tényleg? - haraptam be alsó ajkamat, miközben gyengéden dörzsölgettem derekát, hátát. Gondolom, az feltűnt neki, hogy velem korántsem volt ez a helyzet, egy kis túlzással, már-már félő volt, hogy kiszakad a nadrágom.

- Amikor... Megmozdítottad a csípőd - árult el egy kis részletet orgazmusának körülményeiről. Most hogy mondja... Hirtelen villant be az a kép, ahogy egy nyögéssel vállamra döntötte fejét, miközben terpeszkedett az ölemben. - Hmm, libabőrös lettél - kuncogott halkan, mutatóujjával végigsimítva az ing alól kilátszó felsőtestemen. Oké. Újra és újra meglepetéseket okozott nekem, azt hittem, hogy szégyenlős lesz, amiért most ő is élvezte a munkáját, vagy úgy általánosságban távolságtartó lesz velem, de nem úgy tűnt. És ezzel borzalmasan boldoggá tett.

- Mert még most is a szemeim előtt látom az orgazmus közbeni arcod. Gyönyörű... - suttogtam elvarázsoltan, miközben lágyan vontam karjaim közé, másra sem vágytam, csak hogy összebújva pihenjünk. Na jó, nem utasítottam volna vissza, ha esetleg felajánlotta volna, hogy kielégít. Hehe.

- Rohadt kényelmetlen az alsóm - törte meg a köztünk lévő csendet halk nevetésével, miután már egy ideje csak egymás testét cirógattuk.

- Menj csak, tedd rendbe magad - paskoltam meg fenekét elvigyorodva, majd ahogy kimászott az ölemből, egy hatalmas, hitetlenkedő mosollyal az arcomon néztem utána, a mosdóba ment.

Én nem igazán tudtam még felfogni, hogy tényleg szexuálisan érintkeztünk, néhány napi ismeretség után. Jelenleg nagyon szerencsésnek éreztem magam, amiért néhány percre megkaphattam egy ilyen kis dögöt, de tudtam jól, hogy ez nem jelentett számára semmit. Hogy rólam ez elmondható-e, nem valószínű, viszont csak jó érzésekkel gondoltam rá vissza. Ez még csak a kezdet volt.

Amíg tisztálkodott, én visszagomboltam az ingemet, majd felvettem a földről a nadrágját, a székre terítettem, aztán csak vártam. A sóhajoktól úgy kiszáradt a torkom, alig vártam, hogy visszajöjjön és még egy pohár italt is vásároljak tőle. Illetve volt még számára valamim. Mélyen elgondolkodva, lassan sétálgattam addig, hátratett kezekkel, amikor meghallottam a félhomályos folyosó felől a mosdóajtó csukódását, elmosolyodva álltam meg vele szemben. Istenem... Annyira elképesztő alakja volt ezekben a bőrszíjakban, ebben az alsóneműben, a fedetlen lábai, a félig meddig visszagombolt ing, a pirosas arca, és ahogy halványan mosolygott rám... Egyszerűen túl sok volt a szívemnek az összkép. És én, Son Hyunwoo megérdemeltem, hogy rajtam élte át az első orgazmusát a munkája közben? Azta.

- Gyere csak, édes - nyújtottam felé egyik kezemet, miközben még a szemeim is mosolyogtak, halkan kuncogva lépkedett bele az ölelésembe, rögtön szorosan átölelte a derekamat, arcát vállamhoz nyomta.

- Édes? - vihogott egy kicsit, nagy, körkörös mozdulatokkal simogatva hátamat. Legszívesebben kiszorítottam volna belőle a szuszt.

- A szolgáltatásért - dörgöltem orromat hajába egy somolygással, miközben egyik kezemmel becsúsztattam az előző helyre a másik hat 100 dolláros bankjegyet. Igen, ez elég nagy összeg, de egy milliszekundumra sem sajnáltam tőle. Főleg azokután, ami itt történt, a hangulatos kis bár falai között.

- Hyunwoo... - engedett el, hogy a szemeimbe tudjon nézni, tekintete kicsit kétségbeesettnek tűnt, sietve vette magához a pénzt, amikor pedig szemmel láthatóan megszámolta, hogy mennyi is az annyi, heves tiltakozásba kezdett. - Ez nagyon sok, ezt nem fogadhatom el - remegett meg még a szép kis szája is, már azon is volt, hogy belenyomja a tenyerembe, de én inkább hátraléptem egyet.

- Miattad vettem ki a számlámról. Hogy annyi borravalót kapjon a vadócka, amennyit megérdemel. Mennyi volt a legtöbb, amit valaha kaptál, hm? Ha több mint 700 dollár, fizetés után azt is felülmúlom - kezdtem egy kis mosollyal a mondandómat, de a végére egészen elkomolyodtam, hisz teljesen komolyan gondoltam.

- De Hyunwoo! - ráncolta szemöldökeit, ajkait pedig úgy legörbítette, hogy a szívem is belesajdult. Már nem ellenkezett többé, csak ökölbe szorított kezecskével gyűrte össze a bankjegyeket. - Amióta itt élek, nem láttam még ennyi pénzt egyszerre. Nem is tudom mit mondhatnék. Köszönöm - emelte fel rám csillogó szemeit, majd hirtelen ölelt át, rendesen meglepett, olyan erőt tudott kifejteni. Ez egy igazi, hálás ölelés volt.

- Neked nagyobb szükséged van rá. Meg egyébként is. Amilyen földöntúli szolgáltatás van itt, lehet mostantól minden hónap első hétvégéjén itt fogom elkölteni a havi béremet - vigyorodtam el, amire halkan kuncogni kezdett.

- Ezt a kasszába kéne tennem egyébként, mivel a hely nem megy valami jól, így megbeszéltük, hogy ha esetleg nagyobb összeget kapnék, azt szétosztjuk... - sétált a pult mögé, én pedig bosszúsan vontam össze a szemöldökeimet. Én nem a többi alkalmazottnak adtam a pénzt, csak annak, aki elszórakoztatott engem. - De képtelen vagyok rá. Ez az enyém - bólintott határozott tekintettel, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Akkor nem azért ment a kassza irányába, hogy a közösbe tegye.

- Nagyon helyes. Megharagudnék, ha nem te tennéd el az egészet - léptem én is oda a pulthoz, majd felkönyökölve néztem, hogy min ügyködik.

Szavaimra csak egy kis mosollyal reagált, közben elkezdett összekészíteni kettő hideg mojito italt nekünk. Nem mondom, nem bántam egy pillanatra sem, hogy kényelmesen érezte magát a nadrágja nélkül.

Amint elkészültek a koktélok, természetesen azt is kifizettem, mindkettőnkét, majd elfoglaltuk a legközelebb eső asztalt. Igaz, kicsit viccelődtünk, nem is gondoltuk először komolyan, de végül elég tetszetős volt számomra, hogy ő az asztal tetején foglalt helyet, én pedig a széken, talpait pedig a combjaim mellett, a szék ülőkéjének szélein támasztotta meg, elkezdtük óvatosan kortyolgatni a frissítő italokat. Közben a helyzetet kihasználva, hogy ennyire közel voltak a combjai, lágyan cirógattam ujjbegyeimmel puha bőrét, minden alkalommal rákoncentráltam, ahogy megborzongott. Nagyon tetszett, hogy ő is élvezte ezt a kis apró játszadozást, csillogó szemekkel mosolygott le rám a pohara mögül.

Nagyon jót tett ez a kis csendespihenő, úgy éreztem, hogy csak még közelebb kerültünk egymáshoz. Én kicsit hamarabb elfogyasztottam az alkoholos italt, így miután az üres poharat leraktam az asztalra Kihyun mellé, elégedetten dőltem hátra a székben, mindkét kezemmel gyengéden combjaira csaptam. Jóízűen felkuncogott, én pedig bármiféle hezitálás nélkül kezdtem felvázolni az ötletem.

- Most úgy pont tökéletesen meg tudnál fojtani a combjaiddal. Én pedig még meg is köszönném - haraptam be alsó ajkamat, amire még jókedvűbb nevetésbe kezdett, komolytalanul el is kezdte összezárni lábait, ekkor viszont hirtelen zajt hallottunk, rögtön elcsendesedve figyeltünk a bejárat irányába.

Mintha valaki fel akarta volna tépni az ajtót, ami ugye be lett zárva, ezt szinte rögtön egy kulcscsomó csörgése követte, de mivel a zárban belülről benne volt a kulcs, nem járt sikerrel.

- Mégis mi folyik itt?! - kiáltotta el magát idegességében az odakint lévő férfi, amire ráncolni kezdtem a szemöldökeimet.

- Jézusom - kapott a szájához Kihyun - A főnök - suttogta, szemeiben pedig őszinte félelmet láttam.