Végre hazaérek. Ledobom a táskámat, kabátomat, cipőmet és szaladnék is a szobámba, ha apa nem szólítana.
- Somin!
- Igen? - lépekbe hozzá a nappaliba.
- Ma vacsoravendégeink lesznek!
- Mi?
- Tudod...Hana-val úgy érezzük, hogy ideje megismerkednetek!
- Komolyan???
- Igen!
- Hát jó...mikorra jönnek?
- 6-ra...most fél 5 van, szóval gyorsan készülj el!
- Rendben!
- És ne aggódj, tényleg aranyos!
- Én teljesen nyugodt vagyok - dobok felé egy mosolyt.