A színpadra állt mindegyikünk...eszméletlen pillanat volt. A tapsvihar nem akart elhalkulni. Az egyetemi tanárok büszkén bólogattak, kacsintgattak ránk. Mrs. Kim már bőgött, a barátaink ugrabugrálva ütögették össze kezeiket. Apu mosolyogva egy "gratulálokot" tátogott, amire biccentettem is egyet vigyorogva. Anyán is megállt a szemem...ő is sírt. Apával ellentétben ő "sajnálomot" tátogott, amire bólintottam egyet.

Mire végre leértünk a színpadról, apu egy hatalmas virágcsokorral látott el, Yeonjunie pedig egy gyors szájrapuszival, mint végszó az aznapra.
Az egyetemi tanárok szállingóztak befelé...még az én álom egyetememnek is pár tanárja. Szerencsémre engem kerestek, még pedig egy ösztöndíjjal kapcsolatban. Egyértelműen igent mondtam.

Ekkor jöttem rá...Sunghoon csak nem is próbálkozott, hogy észrevegyék a professzorok, de mégis miért nem???