Ide egyedül akartam menni, így Taegyu-t, illetve Garam-ot otthagytam Lexi-éknél.
A zeneterem felé vettem az irányt. A helyiség elé érve először bepillantottam az ajtó üvegrészén. Sunghoon feje teljesen piros volt, ordibált, Eunchae pedig sírt...
Nagy nehezen Hoonie leült az egyik padra, ami az udvarra nézett, a barátnője felé nem akart pillantani. Itt volt az én időm, a kilincset megfogva a falapot kirántottam.

- Somin... - nyögte ki nehezen Hoon.
- Szia! - biccentettem.
- S-so-somin - nyelt egy hatalmasat Eunchae.
- Nem akarok veszekedni...csak kibékülni mindkettőtökkel! - magyaráztam el.