Az iskolánknál leszálltunk a buszról Garam-mal. Mindegyik diák nyugisnak tűnt, vagy éppen vidámnak, mondván, hogy péntek volt, ez mindenkit feldobott.
A volt társaságomból senki sem volt a suli előtti kis kertben, ahol én, emiatt beljebb mentünk inkább a húgommal.
Az aulához értünk, ahol viszont megpillantottam például Taegyu-t, akik azonnal letámadtak. Mindent elmeséltünk nekik dióhéjban, majd pedig elindultunk keresgélni a többi barátunkat.