130.
- Mármint mi? - pislogtam nagyokat.
- Hogy Sunghoon-nal játssz!
- Miért? - motyogtam.
- Mivel nagyon féltékeny személyiség vagyok, és ha bárki meg merné érinteni azokat a cseresznyeízű ajkait...akkor felordítanék! - zárta rövidre.
- De...alig van időnk a cserére! 2 hét múlva fellépés! - szontyolodtam el.
- Sajnálom - hajlott picit meg.
- Ezek szerint oda a drámateremnek...
- Miért?
- Mert ez lett volna az utolsó darabunk, amivel az embereket meggyőzhettük volna, hogy ne bontsák le!
- Játszd el mással..mondjuk Yeonjun-nal - vont vállat.
- Veled meg mi van?
- Most jön ki rajtam az a sok féltékenység, amikor Hoonie veled volt, helyettem.
- Sajnálom, te hagytad őt ott - ráztam meg a fejemet.
- Te kis... - morogta. - Nem mondom ki, micsoda! Most már végképp nem engedem Sunghoon-t játszani, így járt a kis drámatermetek! - mosolyodott el önzően Eunchae.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top