- Ez olyan szomorú... - bólintok.
- Az..de ez van! A szerelem az mindig szomorú! Te tudod a legjobban...
- Pontosan...ezért lettem aromantikus, mert a szerelemnek egyszer vége lesz, akkor meg minek legyek szerelmes?
- Épp ez az...de én mégis reménykedek.
- Miben?
- Hogy Eunchae megint szeretni fog...
- Most is szeret!
- Hm?
- Most is szeret. csak nem meri kifejezni! - mosolyodok el.
- Igazad lehet!
- Van is! - nevetgélek.
- Somin...
- Igen?
- Szerintem hazamegyek...nem akarom, hogy Jay egyedül legyen.
- Ez igazán hősies tett!
- Ő mindent megtett anno értem...igaz, 11 perccel idősebb, ám így is olyan, mintha minimum 3 évvel idősebb lenne, mint egy igazi, bölcs báty.