Ábrándos tekintettel döntöttem magamba egy újabb pezsgőt. Muszáj volt, ha nem akarok fangörcsöt kapni, ennyi idol láttán... egy egy még rendben lenne, hiszen friss újságíróként már volt szerencsém hozzájuk, de az mikor élesben végignézhetem hogy riszál Park Jimin Jungkooknak címezve, aki idegességében mellettem fogyasztja a sokadik italát... és én ezt nem írhatom meg. A szerződésem tiltja, hogy szaftos pletykákat terjesszek és bár anonim módon megtehetném, mégis a saját bőrömön tapasztaltam meg a rettegést, amit egy ilyen hír kirobbanásától való félelem okoz.
Nem tenném meg mással.

A fiatal idol egyébként szuper aranyos, ahogy féltékenyen lesi a másikat.
- Miért nem mész oda hozzá? - vigyorgok rá, mire szégyenlősen végigmér...
- Ahj... újságíró noona...
- Ami azt illeti... idősebb vagy nálam. - morgok rá, mire elvigyorodik és látom, hogy elég spicces, hogy daloljon... de ezt sem írhatom meg.
- Szerelmesvagyok... - jelenti ki összeakadó nyelvvel és elindul az idősebb bangtan felé kissé dülöngélve, de az tárt karokkal fogadja.
Vicces. Rohadt aranyosak.

Elfordítom a fejem, mert meg kéne keressem az est főszereplőjét. Hoseok az ezredik fotót löveti magáról, ami rendben is van így... legalább van ideje valóban jól érezni magát a buliján. Hiszen ez róla szól, az ő albumának megjelenéséről.
A tekintetem ismét elkalandozik, mindenki jó kedvű, látom, ahogy Kim Namjoon igykeszik mindenkivel egy két szót váltani, ahigy jó leaderhez illik, pedig most nem lenne muszáj, de már rég rájöttem, ezek az emberek valóban kedvelik egymást.

Megpillantok valakit, akire rohadtul nem számítottam. Megjelenésétől majdnem visszaköszön a pezsgő a gyomromból. Nem lehet, hogy pont Ő is itt van. Megkaptam a vendéglistát és nem... tutibiztos, hogy nem láttam rajta a nevét.
Feldereng bennem, a fülledt éjszaka emléke, mire megborzongok. Nem a rossz értelemben sajnos. Zico egész lénye belengi a teret, pedig a mindig jókedvű férfi nem tesz semmit, csak megérkezett.
Vigyorogva köszön mindenkinek, ahogy az várható, míg beljebb lépked, majd lefagy a mosolya, mokor megpillant.
Aucs.
Próbálok beleépülni a bárpultba, de esélyem sincs, ő pedig tovább játssza a szerepét, felém közeledve.

- Miért nem mész oda hozzá? - szólal meg mellettem egy ismerős hang, amitől majdnem összecsinálom magam.
- Ez nem olyan egyszerű... - felelek a Golden maknae kérdésére, aki a kezembe nyom egy újabb pezsgőt.
- A te tanácsod... - vigyorodik el, mire felhúzom az orrom.
Igaza van, de ő és Jimin... az olyan más, Zico és én... nos mi nem illünk össze. Én egy éjszaka után megszöktem előle, rettegve a felhajtástól, de ezt mégsem mondhatom el neki, hisz alig ismerem.

Mikor a rapper mellém lép és apultnak támaszkodva kér egy italt, Jungkook sunyin lelép. Lehet mégis írnom kéne róla valami polgárpukkasztót. Megforgatom a szemeim.
- Egyetlen kérdésem van... - fordul felém Zico. Nem dühös, inkább csalódottnak mondanám a tekintetét, ami meglep.
Összehúzom magam és úgy figyelem, amíg megfogalmazza magában, amit szeretne.
- Én... azt hittem, van köztünk valami.
Ez nem kérdés, így várok a folytatásra, bár szívesen válaszolnám, hogy egy partyról hazacipelt egyéjszakás kaland, közel sem olyan "valami" amiért számon kéne kérnie, de aztán eszembe jut az az este... több volt. Végig beszélgettük, megvolt az összhang, végül elég sokat ittunk és engedtünk a vágyainknak, de én beszari vagyok és leléptem hajnalban, mikor ő még aludt. De úgy gondoltam, hogy... ez a helyes lépés.
- Miért szöktél el aznap?
- Én nem elszöktem... - duzzogó hangnemet ütök meg, amin elmosolyodik és bátortalanul végigsimít a pulton pihenő ujjaimon...
- Tudod, kerestelek másnap. De a kiadód azt mondta, még velem sem tesznek kivételt, hogy megmondják, ki is vagy valójában... dühös voltam... de veled akartam ébredni, el akartalak vinni egy rendes randira... hogy meglássuk, mi lehet ebből... - csalódott hangja forgat egyet a belém szúrt tőrön.
- Én azt hittem... hogy megkönnyítem a helyzetet. Bepánikoltam... - suttogom felé, mire megrázza a fejét.
- Hidd el, ha egyéjszakás kalandot kerestem volna... hát nem lennék olyan bátor, hogy egy újságírót invitáljak az ágyamba. - belekortyol az italába, majd elvigyorodik. - ...de úgy tűnik, hogy gyűjtöd az idolokat... - biccent egy teljesen más hangot megütve Jungkook felé, aki tisztes távolból hesszel felénk.
- ...mi? - csattanok fel - Jungkook nem. Mi? Nem. Ő nem is... tudod ő meg... - nem tudom mennyit kéne mondanom, de elneveti magát és az arcomra simítva maga felé fordít.
- Csak vicceltem... - vigyora mosollyá szelídül és beleszédülök a közelségébe... - csak tetszik, amikor pipa vagy... nézd Y/N... - már annyira közel van, hogy képtelen vagyok a szavaira figyelni, pedig tudom, hogy fontos... - én tényleg szeretnélek megismerni... ha megengeded.

Egy pillanatig csak bámult a szemeimbe. Mit mondhatnék erre... ott a pánik.
- Mi van, ha kiderül, hogy érdekel téged valaki?
- Ettől félsz? - mosolyodik el édesen bandzsítva.
- Ettől is.
- Ezekre a kérdésekre... majd útközben, megkapjuk a választ, de egy dolgot megígérhetek. - finoman összeérinti az ajkainkat éppen csak egy pillanatra - Végig ketten leszünk, ott leszek melletted és ha bármi olyan történik, amit te nem szeretnél, segíteni fogok, hogy megváltozzon.
Ez egy kész vallomás volt, én pedig elvesztem benne, a szemeiben, a csókjában, ami belém folytotta a kételkedő szavakat. Döntöttem. A nyaka köré fontam a karjaimat és átadtam magam neki, a tenyere megjelent a derekamon és közelebb rántott magához.
- Akkor ez egy igen. - közölte, mire elnevettem magam. Hogy a fenébe lehet valaki ilyen magabiztos...
- Akkor ez egy igen... - erősítettem meg.

Tekintetem körbe vezettem a partyn, de senki nem foglalkozott velünk, egyedül a szerelmével, egy lassú számra táncikáló Jungkook mutatta fel hüvelykujját felém. Akkor értettem meg igazán. Ilyenkor lehetnek önmaguk, valódi emberek, akik ugyan szebbek és híresebbek, mint az átlag. Mégis egymás mentsvárai ilyenkor, olyanok, mint amilyen én akarok lenni Ziconak. Amilyen megígérte, hogy Ő lesz nekem... mosolyom levakarhatatlanná vált, ahogy összefűzve az ujjainkat a táncolók közé húzott, majd magához szorított és a karjaimat a saját nyakáb vonva ringatózott, miközben beburkolózva a saját világunkba beszélgetni kezdtünk, hogy igazán megismerjük egymást.

DottieX ♡ soxeretettel 😄 ennél gyorsabban szerintem még nem teljesítettem kívánságot 😄