Kicsit megkésve HB2 JK

- Kookhhh ne, nem bírom, tuti, hogy meghalok... ne... vedd már ki...
- Szülinapom van hyungie - dörmögte a hallójáratomba. - Megmondtam, nem kérek mást, csak téged... - nyüszítve vágódtam hasra, ahogy tövig merült bennem, újra és újra.

Aznap reggel

- Jimin siiiiii - sűvít a világokon áthatoló reggeli bébifóka hang az éterben. Basszameg. Álmosan veszekszem egy sort a takarómmal, átgondolva az életem és elküldve a lábaim köré csavarodott anyag felmenőit a kurva anyjukba, majd elegánsan lecsattanok az ágyról.
Basszameg.
- Jimmminsssiiiii - mi a fasz baja van az óriásbébinek?! - Jiiii - idegesen rátépem a stúdió ajtaját és szembe találom magam az izmos mellkasával.

Na ná, hogy félig pucér... érzem, hogy két irányba indul a vérem egyszerre... biztosítva, hogy a reggeli merevedésem stabilan látható legyen... a másig adag pedig vörössé varázsolja a fülem és az egész fejem, ahogy felnézek rá.
- Az istenfaszavan Kookie?! - pirulok, miközben engem vizslat...
- Jó reggelt hyungieee - szaggatja a dobhártyám a hangos jókedve... - ma van a szülinapom.
Az kizárt. Emlékszem, hogy tegnap elkezdtem dolgozni és az huszonhatodika vol... óh... vagy nem tegnap. Elmosolyodok, ahogy hatalmas szemeket meresztve vár.
- Boldog Szülinapot Kookie. - megajándékozom egy vigyorral is, amit aranyosan vörösödve bezsebel. - Mit szeretnél idén?
Rákvörös lesz... mi a jó ég járhat a fejében...
- Majdkitalálom... - darálja, tisztán érezhető, hogy zavarban van. Nagyon.
- Okkké.... amúgy Jimin nincs itthon. Pár órája volt nálam felénekelt pár részt, aztán el kellett mennie. De biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyná ki a szülinapod, szóval... - a gyomrom furcsán összeugrik ettől, mint mindig. Már rég tudom, hogy szerelmes vagyok a kölökbe, ahogy azt is, hogy bár mindig nagyon aranyos a közelemben... azt csak sejtettem, hogy Jimin sokkal többet jelent neki... bárkinél.

- Suga hyung... nincs kedved velem tölteni a napot? - vigyorodik el. Miközben azon kapom magam, hogy megint percek óta a hülye kidolgozott mellkasával szemezek.
- Tudod mit? Ma az lesz amit csak szeretnél - bukik ki a számon az át nem gondolt szülinapi ajándékom...
- Biztos vagy benne? - hangja olyan tónusban visszhangzik a fülemben, amit nem hallottam még tőle... pedig ismerem. Legalább is azt gondoltam.

Óvatosan lép egyet felém, mintha csak felmérné a helyzetet, majd még egyet. Az ajtónak feszül a seggem, mire végez a becserkészésemmel.
Mi a fene történik?!
- Nem kérek mást a szülinapomra hyung... csak téged....
A szavak, teljes természetességgel hagyják el a száját... mégis olyan hatást ér el velük, hogy a lábaim beleremegnek. A fejem mellett tenyerel a falon, míg én serényen imádkozom mindenhez ami szent, hogy ne ébredjek fel az álomból, amit évek óta kergetek.
- A tiéd, amit csak akarsz... - nyöszörgöm neki, miközben szabad keze a pólóm alá siklik és végigperzseli az amúgy is felhevült bőrömet.
Belehalok.
Eltűnt minden aranyos belőle. Vadul csap le a számra, nem törődve vele, hogy a folyosón ácsorgunk, a lehetséges minden értelemben... amit onnan tudok, hogy a csókcsata hevében erőteljesen nekem feszíti magát, hogy érezzem a merevedését.
Ahh istenek... bele fogok halni.
Rutinosnak tűnő mozdulattal nyúlt a fenekem alá és emelt fel, épp annyira, hogy összemeredezzünk és belenyögjek a szájába.
- Ahj hyung... olyan sokáig vártam erre... - nyöszörgi, halálosan meglepve a vallomásával... most akkor ő meg Jimin nem?! Na mindegy. Gyorsan száműzöm a fejemből a Mochit és újra a maknae gyötrő ajkaira fókuszálok. Fél füllel hallom csak a csoszogást a folyosó vége felől, de Kook élelmesebbnek tűnik, úgy löki be az ajtót, hogy dőlni kezdünk, én pedig frászt kapok, de Jungkook röhög egyet a fejemen és elindul az ágyam felé.

Nyekken a hátam a matracon. Ő pedig elködösült tekintettel mászik a lábaim közé. Hello kockák... végre úgy simíthatok végig a puha bőr mögé épített kőkemény izmokon, hogy az nem fura. Élvezkedik, ahogy taperolom. Az arca egészen olyan, minhta mérges lenne, de ismerem, ez az arc, Kook, de "kibaszottjó" arca. Nyomatékosítva ezt lök egyet a csípőjén, mire kis híjan kiugrok az ágyból, ugyanis pontosan a seggemnél parádézik, amitől, így ruhán keresztül is nyögnöm kell.

Kook szemtelenül elvigyorodik és megismétli a mozdulatot, újabb szégyentelen hangot kicsalva a torkomból és láthatóan elégedett. Kicsit berezelek a méretétől, így bedobom az agyam és kitalálom a tökéletes tervet, hogy kicsit felkészülhessek erre az akcióra.
- Fürüdjünk Kook ahh - lök még egyet a csípőjén, ami váratlanul ér, de felcsillannak a szemei.
- Az jó lesz - örül hangosan és átrángatja a pólót a fejemen.
Olyasmit tesz, amitől a szívem összeszorul, egy édes puszit nyom a vállamon lévő műtéti heg nyomára, majd felnyalábol és hagyja, hogy a nyakába fúrjam a fejem elrejtve zavaromat, de azért hallom, hogy kuncog.
Egyenesen a fürdő felé veszi az irányt. Bár a stúdióhoz tartozó szoba és fürdő az én birodalmam, otthonosan mozog, hisz számtalan alkalmat töltött itt.

Megnyitja a csapot, hogy felmelegedjen a víz és közben a mosdó pultra pakol, de csak annyi időre, hogy lehúzza a gatyám és végigstíröl.
Naaa.
Automatikusan kapom magam elé a kezeim, de csak annyit érek el vele, hogy kiröhög, miközben leügyeskedi magáról is az utolsó ruhadarabot. Huh... a víz lever, mikor meglátom. Persze, láttam már őt egy szál gatyában, tudtam, hogy nem lesz kicsi, de túlszárnyalja a képzeletem. Továbbá furcsa, de összefut a nyál a számban a látványától. Akarom őt. Mindenhogy.
A farkamra fognék, de elhúzza a kezem...
- Naaa... nem csalunk. - vigyorog és a lábaim közé fészkeli magát, miközben az égető tekintetével ellentétben, gyengéden cirógatni kezd, és édesen falja a számat.
Így akarok meghalni... nem is... még nem.

A hasfala megremeg, ahogy végigsimítok a hosszán. A látvány magával ragadó, minden izma egyszerre dolgozik és ez csodás, pedig éppencsak hozzáértem.
- Akarlak... - vágja oda, miközben közelebb húz magához. A farka teljesen a fenekemnek feszül... elködösült tekintettel néz rám, látom, hogy a vágy már elhatalmasodott rajta. De nem akarok kipurcanni máris, így a mancsára fogok és a számba húzom ujjait, amin egy pillanatra meghökken, de aztán csak nyálcsorgatva nézi, ahogy elnyelem azokat, éppcsak annyira, hogy jó nedvesek legyenek... nem teketóriázik tovább. A lábaimat a vállára húzza és némi simogatós matatás után, belém vágja az egyik előkészített ujját. Nem fáj, kellemesnek sem mondanám, inkább csak olyan furcsa. A második ujjánál már határozottan felbátorodva csúszom közelebb hozzá.
- Kívánlak... - adom tudtára a nyilvánvalót, hiszen a farkam úgy tiszteleg neki, mintha kötelező lenne...
- csak... egy kicsit... várj... - nyögte - el tudnék élvezni a látványodtól hyungie... - suttogja, egészen rám hajolva, a számra csókolva a szavakat.

A homlokomnak támasztva a saját kobakját próbál kissé lehiggadni... basszameg, én is majd elsülök, ahogy az ujjait bennem pihenteti és iszom a látványt, ahogy küzd magával. Hirtelen méginkább látni akarom, hogy milyen, amikor elélvez. A gondolattól megremegek.
A csuklójára fogva kihúzom az ujjait magamból, lehuppanok a talpaimra és a zuhany felé terelem. A víz gőzkaput varázsol elénk és már bepárásította az üveg ajtót.

Bár Kooknak határozott elképzelése van róla, hogy mit akar csinálni, nekem is... és makacsabbnak bizonyulok, bár abbahagyja az ellenkezést, ahogy a farka a számba kerül. A fal mentén guggolva cuppogok rajta, felfelé bámulva a szemeibe, amik könyörögnek. A fejem fölött támaszkodik és szó szerint dugni kezdi a számat.
Vehemens mozgása közben a fejem időnként koppan egyet a falon, de az sem érdekelne, ha szilánkosra törik a koponyám, olyan mámorító látni az élvezkedő fejét.
- Yoongi aaahh... hhhm - hangja megváltozik, karcossá válik és én csak még jobban imádom. Azt meg pláne, hogy az én nevemet nyögi. A combja és a hasfala is megremeg - abba ne hagyd... - morogja fenyegető sötétséggel és a hajamba markol.
El fog élvezni.
A számban még nagyobb lesz a farka és pulzálni kezd, végül megbicsaklik ugyan a lába, de hirtelen kirántja magát egy hangos cuppanással a számból és a mellkasomra lövell.
A lábai remegnek, zihálva tartja magát a csempének támaszkodva és szó szerint felfal a szemeivel, ahogy néz le rám... birtokló.

- Most véged... - nyögi.
Semmivel sem törődve ránt a lábaimra és a hideg csempének préseli a mellkasom, pucsításra kényszerítve szerény személyemet. Hirtelen belém vágódik. Felszisszenni sincs volt időm, az egyik lábam alá nyúl és megtartva kezd el eszeveszett tempóban kefélni. A fájdalom szétárad a testemben. De édes kéjként áramlik tovább az alhasamig, amin ott tartja szabad kezét, hogy megtámasszon.
Nyögve karmolom a csempét ahogy az egész testemet szétfeszíti a kis ördög... vagyis nem is kicsi... ő inkább már egy valódi vérbeli sexdémon.

A homlokomat a hideg falnak nyomva próbálom elterelni a figyelmem az egyre cikázó bizsergésről... de nem hagyja. Az addig támasztó keze a farkamra markol és verni kezdi. Olyan hangokat csal ki belőlem, amit soha senki azelőtt... és biztosan vörösödnék, ha nem dugna épp halálra... morogva, nyögve lököm magam a kezébe akaratlanul. Remegve könyörögöm neki, hogy dugjon gyorsabban, ő pedig készségesen, elborult aggyal teljesíti a kérésemet... mígnem az egész gerincem végig ropog, ahogy megfeszülve a karjaiban beterítem a markát éa a csempét az élvezetemmel... olyan hangos voltam, mint még soha. Tudom, hogy a nevét kiabáltam és ég a pofám, de a fülem sípol ő pedig még mindig gyengéden tart és még párat a mozdít a csípőjén, de érzem, hogy folyik ki belőlem, szóval ő is elélvezett... észre sem vettem.

Alaposan, odafigyelve, minden apró porcikámat átmossa, vigyorogva a remegő lábaimon, amiért arcon tudnám csapkodni... Aztán törölközőbe bugyolálva húz a szobába, a kanapén a lábai közé ültet és törölgeti a vízes hajam, mígnem elkezdek kínomban röhögni.
- Na, mi olyan vicces? - horkant egyet...
- Olyan, mintha valami romantikus filben lennénk - vihogok tovább...
- Mhm. - helyesel, majd a mellkasához húz és átölel - és az olyan rossz lenne hyungie?
- Nem... - morgom a puha bőrét cirógatva, amit lehunyt szemmel élvez - ... de gondolom te nem szeretnél ilyesmit.
Szemtelen vigyorra húzza az ajkait...
- Megmondtam hyung, hogy téged kérlek szülinapomra... - feltámaszkodva nézek rá. Komoly arcáról nem tudom leolvasni a válaszokat.
Most akkor mivan?!
Visszanyom a mellkasára.
- Pihenj kicsit... úgysem hagylak sokáig. - vigyorog... újra becsukott szemmel én pedig totál összezavarodva hallgatom a szívverését... mintha legalább is szerepet cseréltünk volna, zavar, hogy nem értem.

Végigsimítok a hasán, olyan jó érzés, ő viszont morog. És láthatóan éledezni kezd...
- Mi a fene, valami terminátor vagy?! - nyöszörgöm vihogva, mint egy hülye picsa...
- Mhm...
!
Adok én neked ühümmöt...
- Mit csinálsz?! - nyamnyogja, ahogy végignyalok a gyilkos szerszámán. Tetszik neki, mert azonnal haptákba vágja magát. Az összegömbölyödött pózban csak nyalakodni tudok rajta, de azt olyan átéléssel teszem, hogy én is állni kezdek újra.
Jó érzés...
Jungkook halkan nyöszörögve élvezkedik, lomhán a sebbembe csúsztatva egy ujját, ki be járatva a lyukamban. Olyan jó így... bár mindig ilyen lenne minden.
Nyögésbe fulladó hangot hallatok, ahogy megmozdulva a torkomra löki magát, miközben lerángatja rólam a törölközőt, hogy mégjobban hozzám férjen.
Akkor ennyit a pihenésről... te vagy a hülye Min.... minek ébreszted fel az alvó oroszlánt...
Hörögve dobja hátra a szép fejét, ahogy a garatomnak nyomódik a farka, próbálok levegőt is kapni, de nem könnyíti meg a dolgom, nagyon élvei a számat, pláne, mikor a torkomban van... feltérdel, a pucsító valagamra támaszodik és szabad kezének ujjait minden előjel nélkül belém tolja, a farka rándul egyet a számban, ahogy nyögök.
- ahh... - hangot ad ő is az élvezkedésének - egész nap tudnálak élvezni...
Ma kipusztulok...

Hanyatt vág az ágyon. Bírom, hogy ennyire dominál, árad belőle az energia... persze tuti biztos vagyok benne, hogy tele leszek kék zöld foltokkal holnapra. De le se szarom... a nyakamra nyal, mad a mellkasomra szívja magát, fasza kis vörös nyomokat hagyva a bőrömön... majd lefelé még párat. Sormintátját elégedetten megnézi, majd a szemembe néz... és lejebb csúszik...
- Hova mész? - nézem kérdőn a bamba vigyorát.
- Hát csak ide le... - morog, de már végig is nyal rajtam, a gerincem meg majd eltörik, úgy megfeszülök a nyelvének játékától a faszomon. A lepedőt és a haját markolom, olyan jól csinálja. Mindenhol bizsergek és remegek miatta... pedig éppcsak belekezdett én pedig szégyen szemre megint a nevét visítozom, mert úgy elkezd szopni, hogy tudom, hogy végem... a lábamat feljebb tolja, ahogy érzi ő is a remegésem és belerúg a szakadékba, amikor felnyomja a tökéletes ujjait és szinkronban mozgatja őket a fejével...
- Kook ahhh... ne... - nyögöm könyörgőre fogva, a haját tépve. Le akarom fejteni magamról, de makacs és csak erőteljesebben szívja rám magát, amitől sikítok és a szájába élvezek... hallom, ahogy nyel egyet és tovább cirógatja a nyelvével a hiperérzékeny farkamat. Perverz... Nyöszörgök, mert képtelen vagyok bármi másra...

A hasamra fordít és felhúzza a seggem, hogy hozzáférjen. Alaposan végignyal amitől csillagokat látok, hisz mindenem olyan rohadul bizsereg még...
- Kookie... várjh... - nyöszörgöm, ahogy bepozicionálja magát. - ne... ahhh
- De. - válaszolja és már bent is van... lassan kezd mozogni, tudja, hogy mit művel, azt akarja, hogy újra elélvezzek, de már levegőt is alig kapok, felhúz magához, de csak annyira, hogy a kicsavart pózban egy pillanatra aranyossá válva megcsókoljon, majd dugni kezd, úgy hogy a hasfalam majd szétreped a méretétől.
- Kookhhh ne, nem bírom, tuti, hogy meghalok... ne... vedd már ki...
- Szülinapom van hyungie - dörmögi a hallójáratomba. - Megmondtam, nem kérek mást, csak téged... - nyüszítve vágódom hasra, ahogy tövig merül bennem, újra és újra. Igaza van. Elbasztam ezt az ajándék dolgot, szó szerint.
- Ha elélvezel nekem még egyszer, megígérem, hogy hagylak pihenni, amíg elmegyünk enni valamit... - dünnyög a lassú tempóján mit sem változtatva.
- Látni akarlakhhh ahh... közben. - magyarázom a párnába
- Kívánságod számomra parancs... - gúnyolódik, miközben egy szempillantás alatt húzódik ki, fordít meg majd vágódik belém újra.
Hátravetett fejjel kapok levegő után, ahogy végig száguld a gerincemen a kéjes fájdalom.
- Uhh ah - nyöszörög ő is... - hogy lehetsz még mindig ilyen rohadt szűk és forró... megriszálja a csípőjét, mintha csak kiélvezné minden miliméterét a seggemnek. Kuncognom kell rajta, amitől megáll a mozdulatában és úgy néz rám, mintha megállt volna az idő.
- Hyung... - elvörösödik... - bár látnád, amit én... - fúrja a nyakamba a fejét ezzel a vadságát eldobva, gyengéden mozogva. Ez most más. Ez most érzelmekkel telt pillanat, ami kitölt belülről és úgy feldob, hogy azt hiszem, ki fog szakadni a mellkasomból a szívem - olyan elképesztően szép vagy... - dörmögi, miközben lassan a szemembe néz és mély érzelmes csókcsatába kezdünk.

Ez más... több lett... nekem több is volt, de érezem, hogy... valahogy neki is azzá vált.
Legördül rólam. Az arcát a kezeibe temeti én pedig döbbenten vizslatom a plafont. Olyan üres lettem nélküle.
- Hyungie, el kell mondanom valamit.
Szavai nehezek, ólomként buknak ki a száján. Attól félek, amitől mindig, hogy szóba kerül Jimin...
Felülök és zavaromban magamra húzom a takarót. Most nem esik jól a meztelenségem.
- Bármit elmondhatsz Jungkookie... - nyugtatnám, de nem hat, világfájdalmas képpel néz rám.
- Szerelmes vagyok... - színt vallot. A fájdalom a gyomromba markol, de nem áll meg ott... tépazni kezdi a szívemet, amit evvekkel azelőtt az előttem ücsörgőnek adtam. Szavai fájnak...
- Jimin az? - nem tudom miért fontos tudnom, de Kook úgy néz rám, mintha pofon vágtam volna... a szemeim égnek és kibuggyan egy könnycseppem. Nagyon ritkán sírok... de ezt most képtelen vagyok visszatartani.
Jungkook még mindig megütközve bámul, de hirtelen észbe kap, talán a nyomorom hatja meg, de közelebb csúszik és letörli a kósza sós cseppet.
- Hyung... én beléd vagyok szerelmes... azt akartam, hogy tudd, azért... akartam veled tölteni a napot... tudtam, hogy Jimin nincs itthon, de azt is, hogy te alszol... és nem tudtam, mit találjak ki, hogy... veled lehessek... de nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot.
Az agyam lefagyott. A srác az előbb épp halálra dugott... most meg szerelmet vall... kinek is?! Ja igen nekem. Mii?!???
Úgy tapadok a szájára, mint akinek a világ összes képlete összeállt a fejében. Baszdki. Szeret.
- Yoongihhh - nyögi a számba, ahogy az ölébe vetem magam.
- Én is szeretlek, évek óta szeretlek... - cuppogom a szájára a szavaimat. Forró mindene... beleremeg a csókunkba és nem tudom nem észre venni, hogy a seggemnél matat.

Ennyit a romantikáról.
Magára húz, ahogy a nyakába kapaszkodok. A dereka köré font lábaimra szorít, majd a fenekembe markol és mozgatni kezd magán. Olyan mélyen van, hogy a szemeim fennakadnak és csillagokat látok, bizsereg az alhasam, tudom, hogy a végét járom ráadásul az összes izomom sikítva ég minden mozdulattól.
Még egy kicsi kell...
A talpam megvetem Kook mögött és a vállaiba kapaszkodva kezdek el mozogni rajta. Morgása zihálás és nyögés csodás vegyületévé alakul át...
- Yoon aaahhh - nem tudtam meg mit akart, a fülem csengett és kettőnk közé élvezve feszültem meg, neki pedig a torkára forrt a szó, ahogy egy öblös nyögéssel elsült.
Büszkén kapkodtam a levegőt... még mindig belé kapaszkodva. Ő pedig engem szorít... ujjai lassan kezdenek cirógatni és közben édesen szuszog.
- Elaludtál?
- Mhm... - morogja, miközben furán kicsusszan belőlem én pedig felpattanva rohanok kimosni magam, mielőtt mindenhova folyna... hallom, hogy utánam sunnyog. Megtámasztja a csempét és bemászik a zuhany alá a kómás búrájával...
- Asszony... kihajtottad a belem... - vigyorog rám én meg gondolkozom, hogy az orrát az agyába túrom.
- ... asszony ám a tudod ki... hol marad a tisztelet... - morranok rá, mire a falhoz présel... ha feláll a farka ezek után én most felmondok...
- Szeretlek... - búgja csillogó szemeivel a válaszom lesve...
- Én is szeretlek - adom meg szívesen amit vár
- Na akkor leszel a feleségem? - vigyorodik el kivillantva a hülye, cuki fogait... én pedig érzem, hogy tökig vörösödök... - naaa légyszi... - hah cukipofa.
- Jesszus, oké... de mások előtt meg ne próbáld.... - az arcán elterülő vigyorból tudtam, hogy mondhatok bármit... az összes barátunk Kook feleségeként fog emlegetni, amig csak bele nem halok... boldogan.