Az emberek többségében van egyfajta tartás, ha hüllőkről van szó... ezt a tábort erősítettem én is, ezért sem értettem, hogy mi vonzott annyira az állatkereskedés kirakatában tekergő tűzpiros viperában... talán a színe... talán a veszély, amit jelentett, de már azon kaptam magam, hogy az üzleten belül állok és az eladó lelkesen magyarázza, hogy higyjem el, az a kígyó annyira szelíd és kezes, hogy egy kiskutya előbb harapdálna szarrá, minthogy az bántson. Elmesélte, hogy a kígyó egy horrorcirkuszból maradt rá, felszámolás után, így rengeteg emberhez van szokva... engem pedig egyre jobban vonzott az állat... megmagyarázhatatlan volt.

A következő pillanatban már a hatalmas terrárum nyitott ajtajában álltam és szemeztem vele, mintha ő lenne a végzetem, egyszerűen képtelen lettem volna otthagyni. Óvatosan a kezem nyújtottam felé, bár az eladó figyelmeztetett, hogy ne a fejénél kapálózzak. A kígyó megmozdult először megijedtem, hogy megtámadja a felelőtlenül oda nyújtogatott végtagom, de szép lassan a tenyerembe nyomta a fejét. A levegő a tüdőmben rekedt, óvatosan mozgatni kezdem rajta az ujjam, mire méginkább hozzám símult.
Hihetetlen...

A kígyó egy hatalmas dobozban a kocsiba került, a bácsi pedig megigérte, hogy két napon belül kiszállítják a terráriumát, addig a dobozban is meglesz. Ahogy hazaérünk kinyitottam a doboz tetejét. Újra meg akartam győződni róla, hogy az új barátom különleges...
A kígyó feszültebbnek tűnt, így nyitva hagytam neki a dobozt, hogy magától jöhessen ki, addig a vakcinát, amit a mérge ellen kaptam, gondosan eltettem, ahogy a bácsi tanácsolta, bár megesküdött, hogy nem fog bántani a kígyó... mindehhez ráadásul sejtelmesen vigyorgott.

A kígyó lassan kikúszott a dobozából, fél szemmel figyeltem, a földön ülve, ahogy felfedezte a környezetét. Egy idő után megunhatta a dolgot, és felém indult. Nem mozdultam, kiváncsi voltam, hogy mit csinál. Lassú mozdulatokkal az ölembe tekeredett, a fejét pedig a tenyerembe temette, mintha csak azt akarná, hogy simogassam.
Más átlagos emberek... a kutyájukkal bánnak így, tudom, de valahogy ez a kígyó, olyan más volt, mint ahogy elképzeltem.
Visszatettem a dobozba, a kígyót, mikor fürdeni készültem, de nem igazán tetszett neki az ötlet. Megesküdtem volna, hogy duzzogott amiért a helyén kellett lennie.
- Na nemár... - ráztam meg a fejem a saját gondolataimat elhessegetve, hisz ez egy kígyó...

Az ágyba másztam, még egy utolsó pillantást vetettem az újdonsült lakótársam dobozára, látszólag aludt, körbetekeredve. Elmosolyodtam rajta, ahogy bámultam az alvó kígyót. Valószínűleg így alhattam el.

Éjjel egy halkabb csörömpölésre riadtam fel, legalább is azt hittem, később már azt gondoltam, hogy csak álom volt...

Felkeltem a doboz nyitva állt így a kígyó keresésére indultam.
A konyha felé vettem az irányt, ahonnan a hangokat hallottam és nem sokon múlt, hogy hangosan sikítsak egyet, ugyanis a pult mögött egy magas srác állt...
Álmodom....

Feltűnő piros hajjal, félmeztelenül, egy kígyó tetoválással, ami, a nyakától indult lefelé és eltünt a pultom mögött, de egy az egyben hasonlított az én kígyómra.
- Ne sikíts légyssszi - nyomta meg az sz betűt erősen.
- Nem fogok... ez egy álom - közöltem határozottan, mire az idegen szégyenlősen elmosolyodott és sajnos ezzel egyszerre tudatosult bennem, hogy hihetetlenül jóképű volt. - Elmondod ki vagy?
- Mingi vagyok, alakváltó kígyó.
- Úgy érted... hogy te voltál... vagyis te vagy... az? - mutattam a doboz felé
- Én... - bólintott határozottan, majd ellépett a pult mögül és a hajszínével vetekedett az arcom színe, ugyanis történetesen totál pucér volt.

Álmodom. Megvoltam róla győződve, hogy az egész egy álom, a kígyófiú szemébe néztem.
- Mingi ah, miért nincs rajtad ruha?
- ... mondtam, hogy a kígyód vagyok... hogy lehetne rajtam ruha...?
Az arcom égett, de képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak... a szemeiről szép lassan haladt a tekintetem lefelé, az ajkaira, az állára, a mellkasára, majd a hasára, az élesen kirajzolódó v vonalára...
- Sssszólj ha kinézelődted magad... - vigyorodott el szemtelenül a fiú, mire persze, ha létezik még vörösebb árnyalatot öltöttem.
- Én nem...
- Dehogynem... de ssssemmi baj...

Észre sem vettem, hogy közeledett felém, amig egyszer csak nem állt előttem, óvatosan kinyújtottam a kezem, az ujjaim lassan, finoman érintették meg a bőrt a hasán, mire egy halk, reszketeg sóhaj hagyta el az ajkait. Lehúnyta a szemeit, ahogy végigsimítottam a hasán át, fel a mellkasáig. Hirtelen megmozdult, a fenekem alá nyúlt és úgy pakolt fel a pultra, hogy azonnal a lábaim közé állt.

Ez egy álom... hajtogattam magamban...
Az ajkait enyhén elnyitotta és mikor megunta a várakozást a kezemért nyúlt, felemelte és a saját nyakába húzta. Ösztönösen a hajába túrtam ezzel közelebb húztam magamhoz, kajánul elvigyororodott, de nem váratott magára tovább, dús ajkait a számon éreztem, ahogy éppencsak hozzá érintette, mintha csak próbálgatná. Óvatosan viszonoztam az pró puszikat, mire, mintha csak erre várt volna, abbahagyta a finomkodást és végignyalt az ajkaimon, közben határozottan belemarkolt az oldalamba, mire a szájába nyögtem.
Úgy téptük egymás száját, mintha nem lenne holnap, én azért tettem, mert hittem benne, hogy csak álmodom, az ő érvei, viszont ismeretlenek voltak számomra is, de nem is érdekelt. A pizsamának használt rövidgatyám derekába akasztotta az ujjait, én pedig, készségesen segítettem neki, hogy le tudja húzni. A ruhadarab a földön landolt, a kígyófiú pedig a fenekembe markolva egy határozott mozdulattal az ágaskodó tagjára rántott... a szemeim fennakadtak egy pillanatra...
Nagyon... valóságos... álom...

Heves volt, újra a számat tépte, miközben úra és újra mélyre lökte magát bennem, növelve az alhasamban keletkezett feszültséget... megkapaszkodtam a hátában, akaratlanul is a bőrébe mélyesztve a körmeimet, mire felszisszent, majd egy jóleső morgás követte az apró hangot.
Kiszakadt a csókunkból és a szemembe nézett... akkor vettem észre, hogy a szemei egészen olyanok, mint a tetoválásán a kígyónak, de nem sokáig tudtam foglalkozni ezzel, gyorsabb tempóra váltott, hangos nyögéseket kicsalva a torkomból.
A homlokát a homlokomnak döntötte és összeszorította a szemeit, mintha csak erőteljesen koncentrálna, miközben éreztem, hogy már beleremegek minden mozdulatába... minden lökéssel közelebb kerültem ahhoz a bizonyos megmagyarázhatatlan csodás érzéshez...
- eszzzaaz... - suttogta kettőnk közé... - engedd ki... - mint egy parancsszóra a testem megfeszült, megremegett és elöntött a mámoros érzés... Ő pedig zihálva követett a csúcsra, még néhány erőteljes lökés után...

Kielégülten terültem el a konyhapulton, amit mosolyogva figyelt.
- Ugye azt gondolod, hogy álmodsz?
- Egyértelmű... nem?
Nem válaszolt, csendesen mosolygott tovább, majd lesegített a pultról.
- Elmehetek veled fürdeni?
- Persze... - ha ez tényleg egy álom, miért ilyen valóságos...
Mingi a zuhany alatt is csak mosolyogva méregetett.
Mikor lefeküdtem, mellém ült az ágy szélére és simogatta a hajam, gyengéd érintéseitől percekkel később már az igazak álmát aludtam...
Talán mégsem álom volt?

Reggel kipihenten keltem, de a testemen igen is éreztem, hogy az éjszaka történt valami, így vörös fejjel néztem körbe, Mingi után kutatva, de sehol nem találtam. A kígyóm a helyén feküdt és lassan felemelte a fejét az őrült csörtetésemre. Akkor pillantottam meg egy cetlit a dobozában.

* Remélem szépet álmodtál hercegnő, ma éjjel újra látni szeretnélek, csókol a te elvarázsolt herceged*

Aznap este a doboz mellett ültem, a kígyó az ölemben hevert összetekeredve, már már majd elaludtam, amikor hirtelen megremegett, a színe elkezdett fakulni és megnyúlt hirtelen, helyén lassan formát öltött Mingi... mosolyogva nézett fel rám az ölemből... nem ijedtem meg, mosolyogva végigsimítottam a tűzpiros tincsein, majd végig a nyakáról induló tetováláson...
- Mindig arra vágytam, hogy így érjen hozzám valaki... - hunyta be a szemeit és jólesően, méginkább az ölembe fúrta a fejét...
- Elmeséled, hogy mi történt veled?
- Majd egyszer... most csak szeretgesss... - motyogta álmosan, mire elmosolyodtam és csak simogattam tovább...

••••••★•○●○•★••••••

Mingi, a kígyó, újratöltve... most esett le h szegeny srácból állandóan valami hüllőt gyártok... 😇 csak semmi spoiler... (valamikészül) macskanyelv93... ugye?