- Öregszünk... - jegyzem meg gonoszan, mire a szemét forgatja a sminkes tükrében...
- Maximum te öregszel... - motyogja maga elé, kicsalogatva az ördögszarvaimat. Látja rajtam, az ismerős arckifejezést. - ...jaj ne... baby nem csinálhatod...
Duzzogást tettetve elvágtatok, az épp megérkező Junwon azaz pH-1 mellett, de azért futtában nyomok egy puszit, a döbbent rapper arcára...
- Ó ezt most miért kapom? Mr Park, megint kihúztad a gyufát? - hallom ahogy röhögve vállon veregeti Jayt. Tudom, hogy ettől felmegy a vérnyomása...
- Végeztünk? - kérdezi a sminkestől és már trappol is felém. Vigyorogva támaszkodom a korlátnak, marha büszkén magamra, amiért jól felbosszantottam.

Bár Jay nem egy égimeszelő, simán fölem tornyosul és finoman a torkomra csúsztatja az ujjait, amitől azonnal megremeg a gyomrom. Tudja, hogy már ennyivel eléri, normál esetben, hogy a nevét sóhajtozzam, de ezúttal játszmázni akarok... végig cirógatom a mellkasát körmeimmel, amitől puha bőre libabőrössé válik... és vigyorogva, végignyal az alsó ajkán.
Ismerjük egymás rezdüléseit, de attól még mindig csodálattal és izgatottsággal tölt el, hogy engem akar.
Mégis erőt veszek magamon és aljas módon az oldalába markolok. Belenyög a számba és tudom, hogy nagyon nagyon meg fogom bánni...

Nyomós érvem van. Nem akarom, hogy vetkőzzön. Büszke vagyok rá, vállaltam a kapcsolatunkkal járó mindent is. Imádtam nézni őt a színpadon, ahol igazán élt. Szerelmes voltam minden porcikájába... minden mozdulatába. De megigérte, ha betölti a harmincötöt nem vetkőzik... mégis úrja arra készült, hogy megmutassa magát az ezért nagyon hálás közönségének.
- ... olyan jó puha... - vigyorgok rá gonoszkodva. Tudom, hogy ki van akadva attól, hogy már nem a húszas éveit tapossa... tulajdonképpen ez Mr. Jay Park egyetlen gyengéje.
A szemében minden látszik, megbántottam, a kezét elhúzza és csak csalódottan néz rám, amitől könnyek szöknek a szemembe. Nem ezt akartam...
- Miért..? - kérdezné, de nem hagyom.
A tökéletesen izmos teste köré fonom karjaim, szinte csüngök rajta és a mellkasába dünnyögöm.
- Féltékeny vagyok.

Talán elsőre nem is érti, de aztán a karjai megjelennek körülöttem és belesimulhatok az ölelésébe.
- Baby, neked semmi okod ilyesmire, te is tudod igaz? - tol el magától finoman és nyúl az állam alá. Minden ilyen mozdulatánál szerelmesebb vagyok belé.
- Tudom... csak... - elfintorodok a gondolatra, hogy megint kezek simítják majd végig... - csak...
A melkkasára húzza a tenyereimet és gizdán megtáncoltatja mellizmait...
- Tudom, de Baby... ami csak vagyok, amim csak van, mind a tiéd. Senki, soha nem veheti el tőled, rendben?
- Rendben.
Úgy néz rám, ahogy soha senki másra, miközben tekintete a cipőjére siklik. Tudom, mi jár a fejében és ki akarom engesztelni, amiért megbántottam... lassan letérdelek, de mielőtt a bőröm a földet érné, alá tolja cipőjét.
- Megmondtam, hogy soha nem fogsz a földön térdelni előttem... - nyúl az állam alá és kényszerít, hogy a szemébe nézzek, amig kioldja a nadrágja ővét, mire az a csípője alá csúszik, már látszik, hogy felizgult.
- Nyisd ki szépen a szád... - dorombolja én pedig teszem amit kér. Lassan az ajkaim közé csúsztatja az ujjait. - tudod, hogy büntetést kapsz, azért amit csináltál?
Bólintok, hiszen a szám foglalt.
- Könyörögni fogsz, hogy megérdemeld a puhos testemet... - villant egy vigyort, és megfogdossa a saját oldalát, ahogy korábban tettem. Kuncogok egyet, amennyire a számban lévő ujjai engedik, de örömöm hamar elmúlik, ahogy az álló farkára markol lomhán ránt rajta kettőt és az ajkaim közé tolja. A nyál összefut a számban. Imádom szopni... imádom látni, ahogy harcol és élvezkedő hangokat ad ki...
... de tudja ezt és csenddel bűntet...
Küzdök érte, hogy kicsikarjam belőle az élvezet hangjait. A torkomra engedem, bekönnyezik a szemem és öklendezek a hosszától, cserébe viszont a hajamba markol és szaggatottan egyetlen morranással engedi ki a levegőt. 

Visszafogja magát, pedig látom, hogy izmos hasfala meg- megremeg időnként. Hangos cuppanással kiengedem a számból... duzzogni akarok... felpattanva elindulnék, hogy otthagyjam állva, de elkapja a nyakam hátulról visszafordít és mámorító csókcsatát kezdeményez, aminek nem tudok ellenállni.
Szabad mancsa a szoknyámra csúszik, feltűrri az anyag alját és újra megfordít. A kezeim a falon kerestek kapaszkodót, ahogy az első csattanás ér. Biztos vagyok benne, hogy az összes ujjlenyomata tisztán leolvasható a hátsómról... de nincs időm hosszasan gondolkozni rajta.
Egy újabb csípős csattanás után a falhoz présel, teljes testével, miközben a fülembe duruzsol, ujjait mélyen belém mártja. Majd elhúzódik... pont mint ahogy korábban én.
Ez egy fajta játszma.
- Jaay... - nyöszörgöm, mire megtorpan.
- Baby? - vigyorodik el...
- Könyörgöm... - dünnyögöm magam elé...
- Mit szeretnél?
- ...kérlek - lépek elé, a szájára tapadok. A mindent jelenti a csókja. A kapcsolatunk függő, de így tökéletesen kiegészítjük egymást. A csípője körül kapaszkodom meg a lábaimmal és a nyakába fonom a karjaim. A fenekem alá nyúl, hogy megtartson.
A falhoz akar támasztani, mégis egy lépéssel később már belém csúsztatja hosszát. Imádom, hogy ő is legalább annyira akar engem, mint én őt... pexig hosszú évek óta nyúzzuk egymás idegeit.
- Jay...ah... - nyöszörgöm, de elhallgattat ajkaival. Olyan erővel dönget, hogy a levevőt is csak mozgásának ütemére kapkodom.
Hölgyeim Mr. JAY sexisten Park... taperolják csak bátran senkit nem fog így megdugni soha... vigyorgok egyet a kósza gondolaton.
Az agyam elködösül és cikázik a bizsergő érzés a gerincem mentén.
- Baby... úgy szorít a puncid... élvezz el szépen. - élvezkedő arca önmagában mámorító látvány, ahogy a kósza izzadságcseppek végigszántják a bőrét, valami elképesztő. Bőrünk csattogásának hangja, felforrósítja a levegőt, nem harcolok, átengedem magam az érzésnek,ami beszippant. Remegve élvezek el, szorosan kapaszkodva belé. Nem attól félek, hogy elejt, hanem, hogy szétesek. Zihálva mozog tovább, a homlokát az enyémnek döntve. A tempója szaggatottabb, de erőteljesebbé válik. Morogva a vállamba harap és érzem, ahogy lüktet bennem, mikor utoléri az orgazmus...

- Nem lehetne, hogy ne sminkelés után békülősexeljetek állandóan? - dünnyög a sminkese...
- Bocsii - vigyorog Jay, ő pedig befejezi a koorigálást, majd otthagy minket.
Mr. Jay az ölébe húz és átölel...
- Nem úsztad meg ennyivel, ugye tudod? Holnaptól együtt diétázunk és edzünk a kis beszólásod miatt...
- Ha az edzés minden nap olyan, mint a mai... hát én nem bánom...
- Na szállj ki szépen az ölemből Baby, mielőtt bajok lesznek.
- ...már nincs időm újra sminkelni... - böki oda a sminkes éktelenül röhögve...
Jay elkapja a nyakam finoman és közelebb húz egy csókra.
- Otthon számolunk Mrs. Park... - újra lecsap a számra és elrohan a színpad irányába...
... ezt nektek hölgyek... Mr. Jay Park... tapizzátok.
Már nem is zavar. Szerelmes tekintettel bámulom, minden porcikája tökéletes és az enyém... én pedig az övé.