A tüdőm majd kiköpöm, ahogy futok, szép lassan becsatlakozva az előttem haladó fiú tempójához. Soha nem szoktam futni... ez nagyjából hallható is, miután sípol a tüdőm és esküszöm, hallom, ahogy folyik a vérem és pumpál a szívem.
Meg fogok halni ebbe a szar ötletbe.
A srác lassabb tempót vesz fel amiért hálás vagyok, bár nem tud róla, hogy őt követem.

A helyzet az, hogy ez egy beteges flört része, kettőnk között egy ideje. Én kint ülök a teraszon, ő elfut a ház előtt és észbontóan rám mosolyog, én elolvadok és egész nap a mosolya és a cuki fülei vonják el a figyelmemet az egész életemről, ami nem tett jót. Így jutottam arra fenomenálisan szar következtetésre, hogy majd én jól bírni fogom a futást... és aztán lesz, ami lesz...
A tüdőm vészes fütyülésbe kezdett, mire a fiú megállt és hirtelen felém fordult én pedig egyenesen nekivágódtam, de képben volt és elkapott, mintha csak máris egy romantikus jelenetbe szakadtunk volna, leszámítva, hogy ömlött rólam a víz és egy sípolós kutyajátékot megszégyenítő hangon tudtam csak lélegezni.
- Elkaptalak... - közölte vigyorogva, én viszont, bármennyire is ciki volt, képtelen voltam megszólalni. - jó lenne, ha sétálnál... mehetünk? Nem jó, ha most hirtelen megállsz...

Mikor végre képes voltam megszólalni, beszélgetni kezdtünk és végre megismertem. A cuki mosoly mögött egy nagyszájú srác szemtelen vigyora húzódott és az ismerettségünk hamar őrült barátságba csapott át... csakhogy nyilván többet éreztem... mint szerettem volna.
Minél többször ugrott át hozzám, minél többször lógtunk együtt... annál mélyebbre zuhantam a gödörben.

Egy esti filmezés volt a következő ugródeszka. Ha nem lett volna elég sokk önmagában a szívemnek Mill létezése... hát rátett egy lapáttal, hogy minden adandó alkalommal megcsillogtatta perverz humorát és kétértelmű megjegyzéseit, amikkel állandóan zavarba hozott és lehetőleg ott is tartott.
- Mit nézünk?
- Amit akarsz... - feleltem, gondoltam naívan, megelőzve egy katasztrófát, de rámcáfolt.
- Téged... egész éjjel... - vigyorgott teli szájjal.

Le akartam törni a szarvát, előbb gyorsan papucsig vörösödtem, csendben maradva... de lehuppantam a kanapéra, ő pedig mellém és tartva magát a felvázolt tervhez, mosolyogva bámult.
- Most tényleg? - morrantam rá, de csak annyit értem el, hogy bólintott egyet.
- Gyönyörű vagy... miért akarnék mást nézni?
- YongSoo... - hajoltam egy fokkal közelebb, kilépve a konfortzónámból... - mit szeretnél valójában?
Hatalmasat nyelt, jelezve, hogy zavarban van, végre valahára először nyeregben éreztem magam, de ezt hamar megváltoztatta. Még közelebb hajolt. Már banzsítanunk kellett, hogy egymás szemébe nézhessünk és éreztem, ahogy a mámorító illata körbeleng...
- Jó lenne... ha szerethetnélek.
Bámm. Képtelen voltam erre bárhogy reagálni. Csak ülem ott megkukulva.
- Azt hiszem... hogy az nagyon jó lenne, de már annyit szórakoztál ezzel, hogy nem tudom, hogy elhihetem e... - húzódtam hátrébb, hogy ne bódítson el teljesen a kisugárzása.
- Hogyan bizonyíthatnám? - húzta magához azért a kezem és morzsolgatni kezdte az ujjaimat.
- Talán... megnézhetnénk egy filmet... - mosolyogtam rá szeliden, látva, hogy új terep neki és ami azt illeti nekem is. Összefűztem az ujjainkat és közelebb kúsztam hozzá, ő pedig úgy helyezkedett, hogy a fejem a mellkasán landolt végül. És mikor fel akartam ülni, egyszerűen nem engedte... de nem is harcoltam túlzottan ellene.

A film felénél a szemeim már majd leragadtak az ütemes szívverését hallgatva. Ráadásul a szabályos szuszogása arra engedett következtetni, hogy elaludt, de nem mertem megmozdulni, hogy megnézzem. Tudtam, hogy a sok gyakorlás miatt hulla fáradt...
Sikerült ébren maradnom, csodával határos módon, így premierben nézhettem végig, ahogy, miután felültem, nyújtózik egyet és édesen nyamnyogva elmosolyodik.
- Megyek megyek... hogy tudj aludni... - dünnyögte félálomban, máris próbálkozva, hogy magához térjen...
- Mill... maradj. - nyögtem ki... mire kipattantak a szemei. Én kértem, hogy maradjon és ez meglepte.
- Nem szeretek a kanapén aludni - suttogta, de azért a szemtelen vigyor máris ott bújkált a szája sarkában.
- Nem is kell... majd én alszom itt... te pedig aludj a hálóban. - jelentettem ki, de látványosan beleborzongott az ajánlatomba és elhúzta a száját...
- Mit szólsz ehhez, együtt alszunk, a hálóban én pedig megígérem, hogy úriember leszek és nem teszek semmi olyat, amit nem szeretnél.
Bólintottam beleegyezésképpen.

Előkotortam a lehető legbővebb pólót, ami csak létezett otthon és nem titkolt hátsó szándékkal bújtam bele. Őszintén, pengeélen táncoltam, aközött, hogy rávessem magam, vagy ellenálljak a vonzerejének és nagyon nem sikerült dűlőre jutnom, így egy lapra tettem fel mindent. Rábíztam magam.
Mire visszaértem, nyakig takarózva feküdt az ágy egyik szélére húzódva és látványosan végigmért a giga pólómban.
- nem könnyíted meg a helyzetet... - fordult háttal nekem, mosolyra késztetve.
- Ne haragudj... - folytottam el egy kuncogást, miután betakaróztam és felém fordult.
- Aha... érzem az őszinte megbánásod... - fintorgott rám.

A szívem kalapált és a testem egész mást szeretett volna, mint az agyam. Kicsi ellenállásom, azonban megtörni látszott, ahogy egymást bámultuk banzsítva.
Miért vagy ilyen cuki...
- Lehet, hogy mégis inkább haza kéne mennem... - szólalt meg végül...
- Miért? - suttogtam...
- Mert nem hiszem, hogy kibírom... - nyelt egyet.
- Fenébe az egésszel... - morogtam magam elé és minden bátorságom összeszedve átvetettem a lábam a csípőjén, fölé kerekedve.
- Így... tuti nem bírom ki... - simított végig a combjaimon át a hátamon, feltűrve a pólóm, miközben felült. - akkor most... megcsókolhatlak végre? - kérdezte, teljesen feleslegesen hiszen már a számon éreztem az ajkait, de azért beleegyezően hümmögtem egyet.

A hajamba túrva fogott a tarkómra, és mélyítette el az elsőre édesnek induló puhatolózó csókját. A kezeim a mellkasát szántották és annyira jó volt megérinteni, annyira vágytam már rá... de annyira féltem, hogy bántani fogjuk egymást. A rossz gondolat, ahogy jött, úgy próbáltam is elűzni, de megérezhette, mert elszakadt a számtól, finoman leemelt magáról és egy ölelésbe vont.
- Nem akarok sietni... - motyogta a hajamba, a testem sikított, az agyam viszont elégedetten és hálásan "dőlt hátra".
Annyira jó volt a karjai között lenni, egészen természetesnek tűnt és otthonosnak.
- Szeretném, ha tudnád, hogy félek... - vallottam.
- Igen, tudom. Én is és nem ígérhetem, hogy soha nem történik majd semmi rossz, de az van, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek és, ha valamiért valaha mégis rosszat tennék, kérlek legyél velem elnéző, ez a kapcsolat dolog új nekem... szóval türelmesnek kell lenned... én pedig nagyon, nagyon igyekezni fogok, hogy minden pillanatban emlékeztesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Meghatottan néztem rá...
- Hülyeséget mondtam? - mosolygott ártatlan fejjel.
- Nem... Nagyon jól csinálod... - pusziltam a szájára, mire édesen elmosolyodva még közelebb húzott magához és végül egymást ölelve aludtunk el.

-
Megszenvedtem vele... macskanyelv93 remélem tetszik 😄😊