A legjobb barátod évek óta, de titokban már rég többet éreztek egymás iránt...

Hongjoong

Álmosan nyújtózik végig az ágyadon, amig készülődsz, otthonosan mozog nálad, hiszen már milliószor járt a lakásodon.
Mikor elé libbensz a vadiúj fekete testhezálló ruhádban vörös arccal bámul pár pillanatig...
- Na?? - mosolyogsz, bár az arckifejezése nem túl nyugtató...
- Mi ez rajtad?
- Nem tetszik? - biggyeszted le ajkaid, amitől totál kikészül, de csak mered rád.
- Azt nem mondtam, csak...
- Ha nem tetszik vehetek fel mást - kezdesz el turkálni a szekrényedben, de nem jársz sikerrel.
- Y/N... miért vetted fel ezt a ruhát? - kérdezi felkönyökölve.
- Hát tudod ma lesz az a buli és arra gondoltam, hogy ebben hátha észrevesz a...
- ...a titokzatos srác, akiről soha nem mondod el, hogy ki az.
- Pontosan. - meredsz rá, már már szinte dühösen.
- Akkor... miért engem kérdezel, hogy mi a véleményem a ruhádról - fintorodik el.
- Nem is tudom, mert a barátom vagy és na...
- Csinos vagy... - morogja maga elé... pár percig megint csak némán bámul rád, majd alig hallhatóan szólal meg újra. - ne menj el oda.
- Tessék?
- Ne menj el abba a buliba, gyere inkább velem, kérlek.
A szádba harapsz, hogy ne vigyorogj veszettül, hiszen ez az egyszerű kérés is boldoggá tesz, de ezúttal nem akarod kihagyni a lehetőséget, hogy színt vallj...
- De... mi lesz a bulival?
Hirtelen felpattan és a derekadra simítva húz magához. A barátságotok lufija abban a pillanatban kidurran, valami jobbá alakul, hevesen tapadtok egymás ajkaira, hiszen mindketten évek óta várjátok ezt a pillanatot.
- Leveszed végre? - néz rád nagy szemekkel, majd zavarba jön, mikor rádöbben, mennyire kétértelmű volt...
- Vedd le te... - tetézed zavarát, de azért újra megcsókol.
- Az első perctől szeretlek dinka... - motyogja a szádat puszilgatva.
- Ez nem ér, én is szeretlek... de én akartam ezt mondani... - nézel rá bánatosan, mire elmosolyodik
- Akkor pótoljunk be minden pillanatot...

Seonghwa

Üzleti vacsorára készülsz, amikor a legjobb barátod beront hozzád és sértődött tekintettel végigmér.
- Neked is szia Seonghwa... mit tettem?
- Elfelejtetted, hogy ma van a... a hónapfordulója az új... izének.
- Mi? - nézel rá, hiszen totál értelmetlen amit magyaráz, ráadásul pont tőle, aki még a saját szülinapját sem tartja fontosnak, nem igazán a hónapfordulók és az évfordulók mestere.
- Na a lényeg, hogy nem mehetsz, mert Jongho szomorú az izé miatt és... most...
- Hwa... - ülsz le mellé - elmondod, hogy mi van, vagy elhúzol a lakásomból...? - morgod ijesztő higgadtsággal.
- Bassza meg - csúszik ki a száján, amitől megáll benned az ütő, hiszen soha nem káromkodik...
- Na jó ki haldoklik... - kérdezed már te is kétségbe esetten...
- Én... - sóhajt egy hatalmasat... - most már mindegy... nem akartam... így nem, de most már mindegy, mert te elmész azzal a pasassal és összeházasodtok és szülsz neki egy egy csomó gyönyörű gyereket és és... izé.
- Mizé? - belül már mosolyogsz...
- Én szerelmes vagyok beléd Y/N. - közli végre.
- Az jó, mert én is beléd... - mosolyogsz rá, amitől valószínűleg leáll az agyműködése egy pillanatra, de aztán hirtelen az ajkaidra hajol és egy édes csókot váltotok.
- Akkor nem mész randizni?
- Üzleti vacsorára megyek, ahol remélhetőleg előléptetnek...
- De Mingi azt mondta... megölöm....
Jóízű nevetésben törsz ki, hiszen eszedbe jut a jelenet, amikor korábban telefonon egyeztettél és Mingi hanyatt homlok rohant el amikor meghallotta a beszélgetésedet...
- Gyerek nevelés?... - bólintott, de közben a saját ölébe húzott - Viszont...ami azt illeti, örülnék, ha elkísérnél a vacsorára... - cuppantasz egyet gyönyörű szájára - persze ha csak nincs fontos hónapfordulója az izédnek...

Yunho

A srácokkal lógsz, Wooyoung ül melletted, Yunho pedig távolabb tőled.
- Rendeljünk pizzát! - közli a legidősebb, mire te szibte sírva fakadsz, hiszen napok óta koplalsz, mert fotózásod lesz.
Mikor megérkezik az illatos kaja, majd lefordulsz a székről. Wooyoung észre veszi, hogy éhes vagy...
- Y/N, gyere egyél egy szeletet... - mosolyog édesen.
- áh kösz, jól vagyok...
- Nem nem vagy... egyél - néz rád határozottan, mire Yunho felhorkant.
- Mi ez a hirtelen érdeklődés iránta? Együtt vagytok, vagy mi?
- Ez meg milyen kérdés? - próbál Woo nyugodt maradni
- Csak kíváncsi vagyok
- Akkor mért nem kérdezed meg Y/Nt? - mutat rád Wooyoung, te pedig érzed, hogy kiugrik a szíved a feszültségtől...
- Mi bajotok van nektek?? - szólal meg San
- Semmi... - morogja a pizzaszeletébe Yunho
- Féltékeny vagy... - vigyorodik el gonoszan Wooyoung
- Féltékeny?! - vicsorog Yunho - Soha nem vagyok féltékeny, ne beszélj hülyeségeket!
- Szóval, nem zavar ha megszerzem magamnak... - simít a karodra Wooyoung.
Yunho dühösen mered maga elé, a száját rágva, már senki nem foglalkozik a pizzával, mindenki feszülten várja, hogy mi történik...
- Elég lesz, mindenki nyugodjon le... - próbálkozik be Hongjoong
- Hé csinálj valamit! - pattan fel Mingi és szól Yunhora, mire az fapofával feléd fordul.
- Randizz velem! - akaratlanul is szemtelenül elmosolyodik, a barátod eze éve, jól ismered, tudod, hogy nagyon ideges.
- Ra... randi, biztos vagy benne?
- Igen, holnap est, benne vagy?
- Rendben, benne vagyok - mosolyogsz rá
- Hallod ezt Woo, mert én elég tisztán hallottam - vigyorog
- Woo, mondd már el neki, hogy egy terv volt az egész... - neveti el magát San
- Igen, az elejétől... - vigyorog maga elé Woo
- A semmiért volt féltékeny, nem bírom... - vihog a térdét csapkodva Mingi
- Mingiii, hagyjál máár... - morog maga elé zavarban Yunho... te pedig elégedetten mosolyogsz, hiszen semmi közöd nem volt az egész tervhez... de azért másnap, megköszönöd Wooyoungnak, miután hazaértetek kézenfogva a közös mozizásról, ahol az első csókotok is elcsattant.

Yeosang

A mozi előtt ácsorogva már nem is tűnt jó ötletnek, hogy randizz a legjobb barátoddal, hisz az egész olyan nevetséges volt. De Yeo szinte könyörgött, hogy menj vele, hiszen minden randi próbálkozása, amikkel nem mellesleg az idegeiden táncolt, szarul sikerült.
Mikor megérkezett édesen mosolyogva lépett eléd. Mindig jól nézett ki de aznap különösen kitett magáért. Egy puszit nyomott az arcodra, aminek a helye még a film első képkockái közben is bizsergett.
Évek óta lested, ahogy az idollá váló barátod egyre csodásabb lett, míg te maradtál a kedvenc kis gyerekkori barátja, alias szürke kisegér. Legalább is annak érezted magad mellette.
A film alatt egymás kezét fogtátok, de ez korábban sem volt másképp, mégis valahogy ezúttal más volt. A film után a kellemes nyárestén továbbra is kézenfogva andalogtatok, míg nevetgélve beszéltétek meg a film részleteit.
Egy étterembe irányított, ahol aztán egymással szembe leültetek és amíg a rendelésetekre vártatok, a randizásra terelődött a téma.
- Yeo, miért sikerült minden randid rosszul?
- Talán nem.vagyok elég érdekes... ilyen egyszerű.
- Azt kérted segítsek neked... de így nem igazán tudok... - morgolódtál...
- Ne legyél rám mérges... - mosolyodott el édesen - sajnálom...
- Olyan idegesítő tudsz lenni - adod meg magad a rád törő vigyorgásnak...
- Na jó - krákogott egyet zavarában, de látszott, hogy komolyra fordítja a témát. - az igazat megvallva... más valaki érdekel. És az a valaki te vagy. - szerencsétlenségedre pont beleittál a borodba, amibe beleprüszköltél a kijelentésére.
A pincér épp letette elétek az ételt, így csend állt be közétek, pedig legszívesebben azonnal felálltál volna, hogy elszaladj... zavarba hozott és összezavart. Szeretted őt, de féltél, hogy csak hülyéskedik.
- Nem mondasz semmit Y/N? - nézett rád egy idő után kissé keserű mosollyal, de a tekintete ellágyult... megtörölte a száját, felállt és a széked mellé guggolt, hogy közelebb legyen hozzád, míg te lehajtott fejjel az egereket itattad... - ne sírj kérlek, ne felejtsd el, bármennyire is szeretlek, a legjobb barátod is vagyok... mondd el, hogy mi a baj...
Gondolkozás nélkül borultál a nyakába, amitől egy pillanatra megbillent, de aztán szorosan átölelt és az ajkaidra puszilt, csak finoman, hogy ne siessen el semmit...
- Csak... annyit kérek, hogy gondolkozz el rajta, hogy lennél e a szerelmem is...
- Igen! - vágtad rá már nem is küzdve a könnyeid ellen... ő pedig ezúttal egy sokkal kevésbé visszafogott csókban részesített.

San

Szó szerint az ovi óta ismeritek egymást. Mindig is tetszett neked San, de valahogy soha nem jutott olyan szintre benned a gondolat, hogy foglalkozz ezzel, hiszen a legjobb barátod és egyszerűen ignoráltad még csak a gondolat szikráját is, hogy másképp tekints rá. De aztán egy nap, bejelentette, hogy barátnője van, egész pontosan felhívott és leültetett.
- Y/N el kell mondanom valamit, tegnap randiztam és elég jól sikerült, szóval úgy néz ki, hogy összejöttünk és szeretném neked bemutatni.
A torkodban gombóc nőtt és bár próbáltad visszafogni, egy kissé könnyes szemmel gratuláltál, majd inkább a menekülést választva haza mentél, ahol aztán rád szakadt a felismerés, bizony féltékeny vagy, ráadásul, végre beismered magadnak, nem a barátságotokat félted.
- Basszus, szerelmes vagyok... - visítod a párnádba idegesen. Nincs mit tenni, könnyekkel küzdve előveszel egy doboz fagyit és egy üveg bort és belekezdesz egy jó filmbe, amikor üzenetet kapsz.
*Nem tudok nem arra gondolni, hogy nem vagy jól, gyakorlás után átmegyek.
Hatalmasat dobban a szíved, de azonnal le is állítod magad, hiszen Sannak már van valakije... nem akarod a nyakába zúdítani a dolgokat.
Mikor megszólal a csengőd, majdnem szívrohamot kapsz. Az ajtóban áll előtted és te úgy érzed, már soha nem tudsz majd úgy tekinteni rá, mint azelőtt.
- Mi a baj Y/N? Eddig mindent megbeszéltünk, miért nem mondod el, hogy mi bánt?
- Nem Sannie, minden rendben - nézel rá, de a könnyeid elerednek, ő pedig egyetlen határozott mozdulattal magához húz. Arcod a mellkasába fúrod és csak hallgatod a szívdobogását, amitől máskor megnyugodnál, de egyre csak arra tudsz gondolni, hogy nemsokára, már csak a barátnőjét ölelgeti...
- Y/N, el kell mondanom valamit... - tol el egy picit magától... - igazából... hazudtam neked.
Értetlenül bámulsz rá, miközben ő látványosan legyőzi aggodalmait és kinyögi.
- Nincs senkim, csak látni akartam, hogy reagálsz... Y/N én szerelmes vagyok beléd...
- Mi...? Mióta?
- Emlékszel, amikor oviban bokánrúgtál?
- Aha...
- Na, pontosan előtte fél perccel láttalak meg először. Azt hiszem azóta szeretlek. - hajol közelebb, te szünteted meg a távolságot ajkaitok között, a nyakába kapaszkodsz és szenvedélyesen csókoljátok egymást, mintha csak bepótolnátok minden korábbi csókot.

Mingi

Mingi nem a barátod, hanem egyenesen az őrangyalod, te vagy az a lány aki állandóan megmentésre szorul és ő hősként mindig ott van. A legutóbbi húzásod azonban felülmúlja a türelmét és te is tudod, hogy túl messzire mentél.
Mégis te vagy, aki sértődötten ücsörögsz a medence szélén, miután egy alapos fejmosás alkalmával jól összevesztetek.
- Y/N... - ül le melléd a személyes létrád. - nézd, nagyon sajnálom, hogy kiakadtam, de fŕltelek és lásd be, az, hogy ittas vezetésért beviszek... mem épp a "bocsi" kategória... bajod eshetett volna.
Lelkiismeretfurdalásod lesz, amiért ő kér bocsánatot, holott tudod, hogy neked kéne...
- Elmondod, hogy mi történt?
- Hát... ott voltam abban a buliban, tudod.
- Igen, annál a hülyegyereknél... - fintorodik el az egyetemi ismerősödnek még csak a gondolatától is.
- ... és hát minden oké volt, táncoltunk, ittunk, meg minden, aztán... megcsókolt én pedig felpofoztam, de csak kinevetett és elkezdett rángatni egy szoba felé, de tökönrúgtam és elszaladtam.
- Y/N... megölöm, most induljunk - pattant fel - és esküszöm megölöm.... - dühösen fújtatott egyet, de te csak felálltál, átölelted a derekát és a mellkasába fúrtad az arcod...
- Csak... pihenni szeretnék Mingi, itt alhatok nálad? - kérdezted ártatlanul...
- Muszáj megleckéztetnem azt a rohadékot... - puffogott a barátod, kicsit visszafogottabban... - de pihenhetünk előtte.
A kanapén eldőlve magához húzott, a tvben valami halkan ment, de nem figyeltetek oda, Mingi feszült volt, te pedig azon gondolkoztál, hogy mire mennél nélküle. Az állkapcsa megfeszült, te pedig gondolkozás nélkül simítottál végig az arcán, ahogy ott feküdt, ajkai hívogatóan hatottak az agyara, mintha elment volna a maradék eszed, éppcsak egy pillanatra, hozzáérintetted a szád.
Mingi feszülten lehúnyta szemeit és éppcsak hallhatóan suttogott...
- Y/N, nagyon nagyon szépen megkérlek... csak akkor csináld ezt, ha vállalod a következményeket... - rekedt hangja egy atomtámadás volt az érzékeid ellen, átvetetted a lábad a csípőjén, ő pedig azonnal a derekadra szorít, hirtelen felül és így ölelitek egymást egy vad csókban összeforrva.
- Tudod mennyire szeretlek? - kérdezi édes arckifejezéssel... - Tudod mi óta szeretlek...? Csak hagyd, hogy én vigyázzak rád, örökké - suttogja ajkaidba a szerelmes szavait.
- Én is... én is szeretlek, hát ezért kerülök mindig bajba... hogy ott teremj és megments engem. - vallasz színt, mire elneveti magát és játékosan összecsípi a szádat és rápuszil.
- Hát milyen hülyék vagyunk... - vigyorog boldogan, nyoma sincs a korábbi feszültségnek.

Wooyoung

Ti vagytok a leghangosabb barátok a világon, ez tuti. Egyetlen dolog van amit nem tudtok megbeszélni, mert mindketten féltek a másik elvesztésétől, ez pedig az, hogy oda vissza vagytok egymásért.
Hongjoongot hívod, ha beszélni akarsz valakivel erről, ő pedig minden alkalommal egyre türelmetlenebbül kérlel, hogy beszélj erről Wooyounggal.
De nem mersz lépni.
Az összes srác megpróbál már titeket összeboronálni egy idő után, ami nem csak idegesítő, de kiábrándító is, ugyanis Woo egyre inkább eltávolodik tőled, te pedig úgy érzed, hogy hiba volt egyáltalán csak másképp gondolni rá. Nem csak a szerelmed, a legjobb barátod is lassan elveszíted és ez nagyon bánt.
Egyre ritkábban beszéltek, akkor is csak tőmondatokban... végül mikor úgy döntesz, ideje elengedni az egészet, egy hatalmas buliba indulsz, hogy kiengedd a gőzt.
A bárpultnál.iszod a sokadikat, mikor meglátod a "volt"bestiedet egy szőke bombázóval beszélgetni, amotől elönti a szar az agyadat, hálistennek mindehez erősre ittad magad, így aztán minden bátorság birtokában lépsz melléjük.
- Nahát, hello, mennyire jó, hogy itt talállak, remélem tudod, hogy egy életre végeztem veled... - magyarázod hevesen, csakhogy Wooyoung a tőle szokatlan módon, szótlanul néz rád... ami sírásra késztet, így már már hishtérikusan folytatod... - tudod mi van? Igazán legalább annyit mondhattál volna, hogy vége a barátságunknak és hogy nem akarsz már velem lógni, ehelyett ignorálsz és elpárologsz, mint egy beszari szar.
Hátat fordítva indul ki a klubból, de még vissza pillantasz, Woo pedig már nincs sehol. Szomorúbb leszel ettől... az ajtóhoz érsz, mikor minden elcsendesül és meghallod a hangját... a színpadon áll, egyszál maga és egyenesen rád néz...
- Y/N ne menj el. Meghallgatsz végre? Szeretlek te dilis hárpia, de rettegtem tőle, hogy te másképp érzel. És tudod mit? Vége a barátságunknak, tessék, kimondtam. Akarlak, minden lehetséges értelemben és rohadtul boldoggá tenne, ha te is így éreznél...
Megkövülve állsz, azt sem tudod, mit csinálj, csak bámulod őt. Életedben először megnémultál... vigyorog rád, hisz már látja, hogy nyert ügye van, miközben leugrik a színpadról és feléd indul...
- Nos mit mondasz? - suttogja kettőtök közé, miután magához ölel.
- ... te komolyan, kimondtad hangosan a színpadon, hogy akarsz engem? - vigyorogsz rá...
- Ó fogd be... - hallgattat el ajkaival, amit az egész klub, hangosan megtapsol...

Jongho

A legjobb barátod? Nem. Sokkal inkább a védelmező bátyádnak érzed... sokszor vesztek össze, mert egyszerűen képes bárkivel összeveszni, sőt... verekedni is miattad.
Épp a nyár utolsó napjait töltitek együtt. Rendszeresen rohangál htánad egy törölközővel, amikor bikineben vagy, téged pedig nagyon idegesít. Valahol mélyen élvezed a törődését, mégis szeretnéd ha inkább nőként tekintene rád, nem gyerekként, épp ezért kéred egyik kedvenc hyungja segítségét. Yeosang, pedig bármennyire is higgadt srác, benne van minden csínyben, bár kétkedve fogadja a tervedet... miután színt vallasz, hogy bizony fülig beleestél a maknae csapdájába.
Aznap este a legkevesebbet takaró szoknyádban, egy inkább melltartónak nevezhető felsőben libbensz a közös helyiségbe, kifestve és a hatás kedvéért még egy pár ékszert is magadra aggattál. Az öszképpel ugyan elégedett vagy, de még te is túlzásnak érzed.
Jongho tátott szájjal mér végig, már már hallod, hpgy elpattannak az erek az agyában, ahogy elsétálsz mellette, egyenesen Yeo felé, aki egy cinkos mosollyal a derekadra csúsztatja tenyerét, magához ölel, majd összefűzi ujjaitokat és elindultok az ajtó felé.
Ideges vagy, hogy nem jön be a terved, de abban a pillanatban a szék hatalmasat csattan és ahogy egy vigyort elfojtva hátra fordulsz, látod, hogy Jongjo dúvadként fújtatva áll és mered rád.
- Mi a fene ütött beléd? - kérdezi Yeosang faarccal. A srác elmehetne színésznek...
- Belétek mi ütött... Y/N... mi ez a... - hisztérikusan felmevetett... - még csak ruhának sem nevezném... te pedig... - fordult Yeosang felé... - hiszen tudod mit jelent nekem....
- Mit?! - trappolsz elé dühösen. - Mit jelentek Jongho? Egy hulyegyerek, akit takargatni kell, meg megverni bárkit aki ránéz?
- Hogy lehetsz ilyen idegesítően vak?
- Te meg hogy lehetsz ilyen idegesítően idegesítő??
- Szeretlek te hülye.
Döbbenten néz körbe, mikor rájön, hogy kimondta az évek óta tartogatott titkát.
- Az jó, mert én is téged... - mosolyogsz rá... - az a helyzet, hogy annyira szeretlek, hogy, bár néha megőrít a viselkedésed, képes voltam ekkora hülyeségre, hogy végre színt vallj...
- Tudtad?
- Sejtettem, de nem mertem eléd állni...
- Hogy ti mekkora marhák vagytok... - sétált el Mingi Jongho mögött, meglökve őt feléd... így végre átölelt és egy gyors, szégyenlős puszit nyomott a szádra... de karjai szorosan tartottak tovább.
- Tök hülye vagyok... bocs Yeosang... - vigyorog a még mindig mellettetek ácsorgónak.
- Semmi baj, bár őszintén a frászt hoztad rám... rád férne egy indulatkezelés... - közölte, mire mindenkiből kitört a röhögés...