HAPPY BIRTHDAY
DottieX
😋 bár még nem most van 😋

Volt már olyan igazi döntő pillanat az életedben? Nem hiszem, hogy tudod mi az... amíg nem kerülsz egy olyan aljas szituba, mint én...
Először is ne akarj orvosira járni, ha nincs rá pénzed... ha pedig egy sztriptízbárban dolgozol, hogy meglegyen a pénz, ne csodálkozz, ha akadnak hódolóid.

Először is nagyjából egy időben kezdett el két teljesen különböző vadidegen üzeneteket írogatni, persze egy darabig teljesen lekezelően próbáltam lerázni őket, de az egyik tökéletes humorral és kissé fellengzős stílussal, a másik pedig a cukiságával elérte, hogy ne blokkoljam őket vagy váltsak számot.
Viszont egy pár hét elteltével kezdett kellemetlen lenni, hogy azt éreztem, bár összegyúrhatnám őket és tökéletesek lennének. Ennél azonban az élet nehezebb és eljutottam arra a pontra, hogy véget kell vetnem ennek a kis háromszögnek, ugyanis mind a két idegen kezdett megborítani. Viszont... nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy, ha csak ugyan egyszer, de láhassam őket.
Így történt, hogy egy bárpultnak támaszkodva vártam, hogy megérkezzen mind a kettő, hogy korrekten a szemükbe nézve mondhassam el, hogy sajnálom, de véget kell vetnünk az el sem kezdődött kapcsolat(ok)nak.

Az ajtót lestem és minden alkalommal, mikor kinyílt, rohadtul megállt bennem az ütő... hiszen nem ismertem egyiküket sem, nem láttam őket soha, bár a kevésbé cuki egyszer küldött magáról egy képet, de csak annyit láttam rajta, hogy túl dögösen hosszú a haja, a többi része nem igazán látszott, az arcát eltakaró maszk és a kép minősége miatt. De mikor legközelebb kivágódott az ajtó, azonnal minden vér az arcomba szökött, ugyanis rögtön tudtam, hogy ő lesz az. A szerelése önmagában egy szemorgazmus lett volna, de ő maga tette tökéletessé. Ahogy belépett, uralta a teret. Olyan, vadító sötétségbe burkolózott, amire az emberek azonnal felfigyelnek. Fekete farmert és bakancsot viselt, bőrkabátot, amit már ugyan széthúzott, alatta széles mellkasán feszült egy szintén fekete testhez simuló felső, a kezében pedig, még ott virított a bukósisak, ami elárulta, hogy motorral érkezett, amitől csak még rosszabb lett a helyzetem.
Au de kibaszott dögös...

Ugyanakkor a tekintetem újra az ajtóra vándorolt, ahol belépett a másikuk. Egyértelműen ismerték egymást, ami azonnal felbosszantott. A frissen érkező, bár magasabb volt, mégis úgy tűnt, mintha fiatalabb lenne a másiknál, szélesen elvigyorodott és tisztelettudóan üdvözölte a motorost, miután hátratolta sötét hajáról a fekete pulóvere kapucniját, ami így a bőrkabátján landolt. A sötét démon mellett olyan volt, egyetlen pillanatig, mint egy eltévedt kamasz, de, ahogy a mosolya kissé visszafogottabbá vált és egymás mellett álltak, olyanok lettek mintha szinte testvérek lennének. Mind a ketten végigpásztázták a vendégeket és mind a ketten túl jól néztek ki...
Szivatsz élet?!

Épp azon gondolkoztam, hogy lelépek mikor szinte egyszerre rám bámultak. Gondolatban fejbevágtam magam, az egész kusza történetért és bánni kezdtem, hogy valaha is szóba álltam velük, de ők láthatóan nem zavarva egymás köreit sétáltak oda hozzám.
Picsába...

- Szép estét... - vigyorgott rám valami földöntúli mosollyal a fiatalabbik... - azt hiszem, lesz mit megbeszélnünk.
- Abban biztos lehetsz Hee... nézd csak a csini arcát, totál zavarban van... - vigyorgott a másik.
- Óh... hát pont ezért vagyunk itt. - mosolyogtam vissza, mire ledöbbent kissé. - tisztáznunk kell a helyzetet... - egy box felé intettem, majd kicsit sem direkt, eléjük keveredtem, hogy uraljam a történteket... persze fogalmam sem volt, hogy már rég elvesztettem az irányítást, nem ott akkor a bárban, hanem sokkal korábban... amikor a két jómadár kieszelt egy tervet arra vonatkozóan, ami ez után történt...

Szépen helyetfoglaltunk a boxban, a kör alakú asztal tett róla, hogy beszoruljak kettőjük közé, amiért arcon csaptam magam abban a pillanatban, ahogy megpróbáltam lélegezni, de csak a mámorító illatukat éreztem. Ráadásul az sem segített, hogy éhgyomorra letoltam már egy pohár... vagy talán két pihár bort... Az egyetlen menekülési útvonalam az előttem lévő asztalon átugrás lett volna, de odáig még nem fajult a dolog. Első nekifutásra csak tisztázni akartam mindent.
- Szóóval...
- Szóval a nevem Jungkook, a fogadott öcsém pedig Heeseung... - folytotta belém a szót a motoros démon. - nem fogok kertelni, együtt voltunk csapatépítőn, mikor mindketten megláttunk téged...
- Ti sztriptízbárba jártok csapatépítőre...? - eresztettem rá egy vicsorgást, de döbbent arckifejezése, amivel szembe találtam magam, hirtelen gyermekiebbé tette, mint a fiatal volt korábban.
- Mi? - adott hangot a döbbenetének a másik, nekem pedig pörögni kezdtek a kerekeim, hogy talán mellé lőttem és akkor ugrott be a vacsora, ahova az egyik kórház főorvosa hívott meg minden tanulót. Ahol annyira ideges voltam, amiért hamarabb kellett távoznom a rám váró éjjeli műszak miatt, hogy fel sem tűnt a környezetem.
- Az egyik barátnőd készségesen kiadta a számodat, miután Kook megigérte, hogy elviszi valamikor randizni... - vigyorgott Heeseung a másikra. - de ez a sztriptíz dolog érdekes... mesélsz róla?
Jungkook beleprüszkölt az italába, de azért heves bólogatásba kezdett.

- Nem fogok erről csevegni veletek... azért jöttem ide, hogy elmondjam, véget kell vetnem annak ami van... - dadogtam el a végét, ahogy Heeseung a fülemhez hajolt és belesuttogjon...
- Miért akarod elrontani...? - az összes idegszálam kiégett a közelségétől
- Nem értem... - motyogtam magam elé az egyetlen értelmes dolgot, ami eszembe jutott.
- Mi lenne, ha hagynád, hogy megmutassuk..? - dorombolt maga az ördög a másik hallójáratomba, amitől a maradék összes tartásom repült a bús picsába, mikor ajkai a nyakamat súrolták. Majd alig pár centire a számtól letáborozott belebámulni a szemeimbe.
Már most utálom.

Baj van.
Az agyam próbált jelezni, de a testem sikított, hogy ne merészeljek hallgatni rá... a valóságban egy nagyon hangos... "miért ne tehetném meg... " visszhangzott csak a fejemben.
Összekaparva minden bátorságom, megszakítottam a szemkontaktust a démonnal, aki csak eleresztett egy egoista vigyort, majd feszülten végignyalt a szájában lévő karikán, és Heeseung felé fordultam, aki semmivel sem volt távolabb, mint a bátyja.
Ezeket tenyésztik esküszöm... az iskolában pedig tuti mágiával tanultak csábítani.
A fiatalabb démonfattyú a mosolyával elrabolta a lelkem maradványait és hagytam, hogy megszűnjön az a kis távolság.

Nem tudom, hogy ő hajolt közelebb vagy végül én vetettem rá magam, de a következő pillanatban már Jungkook derekába kapaszkodtam a motoron, amivel épp a lakásuk felé száguldottunk, Heeseung pedig kissé lemaradva követett minket egy másik halálgéppel. Talán rosszul ítéltem meg, hogy ki a démonibb kettőjük közül...
Jungkook a derekát szorosan ölelő kezeimre fogott és szemtelenül lejebb tolta kissé, majd hangosan hátrakiabált...
- Nem kaptam levegőt... - de közben láttam, lelki szemeim előtt a hülye vigyorát.
Heeseung közben mellénk hajtott és kihívva az idősebbet felbőgette a motort.
Most szórakozol....
Mikor megpróbált a száguldó öccse után iramodni, egy határozott mozdulattal az ördög szerszámába markoltam, mire megfeszült, de szerencsére nem hajtott neki az első oszlopnak, majd mikor el akartam engedni rámarkolt a kezemre és nem eresztett, míg meg nem érkeztünk.

- Legközelebb, mielőtt fékezésre használnád a farkam... inkább szólj hercegnő... - dünnyögte, ahogy leszálltunk, mire Heeseung tettetett döbbenettel nézett.
- Nem gondoltam, hogy ilyesmit tennél... ha ezt tudom, inább én vittelek volna - vigyorodott el.
- Én hazamegyek... - fordultam meg hirtelen, de természetesen beleütköztem Kookba, aki már kicsit sem mosolygott. Nagyon, nagyon közel volt.
- Biztos ez, baby? - dünnyögte az ajkaimra hajolva és máris elvesztem a kabátjában, a derekába kapaszkodva, ahogy a számtól a nyakamig hajolva felborzolta az idegeimet.
Elbuktam.

Az épületbe lépve az őr hangosan ráköszönt a démon tesókra, majd beletemetkezett az újságjába, mi pedig beléptünk a liftbe... ami rémisztő volt, a két srác úgy tornyosult fölém, hogy már csak attól majd elájultam... de Heeseung kihasználva a helyzetet, mögém lépett és eltűrve az útból a hajam, a nyakamat kezdte cirógatni ajkaival, míg Jungkook a kezemre fogott és a saját vállára húzta azt, miközben egy határozott lépéssel bezárt a kettejük által alkotott kalitkába, szédítő csókba invitálva. A másik kezem automatikusan csúszott az alaposan kidolgozott mellkasára, mire belemorgott a számba, akárcsak egy felbőszített vad. Megadtam a zöld jelzést?
De meg ám.
A mordulás egyfajta jelzés lehetett, mert a fiatalabb ördögfattyú mellkasának vágódott a hátam. Jungkook rácsapott a kezelőpanelre, mire a lift hirtelen megállt. A levegő a tüdőmben rekedt. A derekamra fogva megfordított, az ifjabb démonivadék felé, aki egy cuki mosolyt eresztett rám...
- Szia... - vigyorodott el szélesen, ahogy a bátyja a mellkasának préselt... kibaszott agresszív fasz. Dünnyögte az egy darab megmaradt agysejtem, miközben átrángatta a felsőt a fejemen, de inkább dícséretnek hangzott mintsem épeszű gondolatnak.
- Sziahh... - köszöntem vissza mindenesetre, de nem is hagyta, hogy befejezzem a rövidke szót, máris a számra hajolt és gyötörni kezdte. Kook pedig a nyakamtól indulva, szép lassan araszolt végig a gerincem mentén a rohadt tökéletes ajkaival.

A kezei szemtelen módon mindenhol ott voltak hirtelen. Míg a fiatalabb csókja, bár szenvedélyes volt, kevésbé követelőző tempója ellágyította a gondolataimban, pláne hogy a másik idő közben már a farerem gomjával játszadozott, miközben, az anyagon keresztül a seggembe harapott párszor. Pár pillanaton belül azonban a ruhadarab eltűnt az ördög pedig újra harapott, ám ezúttal felszisszentem, aminek hangosan örült.
Heeseung belevigyorgott a számba és elhúzódva a hátam mögé nézett, amiből már tudtam, hogy Jungkook is felegyenesedett. Alátámasztva az elméletemet a következő pillanatban a derekamba markolt és maga felé fordított így a csupasz fenekem a fiatalabbnak nyomódott, amit úgy tűnt, kicsit sem bánt. Belemarkolt az említett testrészembe és felmordult.
Nem tudom mi náluk ez a morgás, de tuti, hogy a démoni vérükhöz van köze...
Jungkook felsőtestéről lekerültek a ruhák így végre végiggusztálhattam. Akár mennyire is próbáltam ellenállni neki, elmondhatatlanul vonzott, mikor pedig ujjaim végigszántották a bőrét és izmai megfeszültek az érintésem miatt, szinte felrobbantak a hormonjaim.
Akartam. Meg akartam tenni minden őrültséget, amire ezek ketten készültek.

Heeseung a fülembe kuncogott és azzal a halk kis örömmel, félretolva az útban lévő anyagot, minden finomkodás nélkül a végigsimított a csiklómon, amitől Kook mellkasának támaszkodva, szégyentelenül bepucsítottam a fiatalabb ördögnek.
- Kiscicám, addig nem mozdulunk a liftből, amíg el nem élvezel... - mordult az ajkaimra marva az idősebb, miközben Heeseung ujjai megállíthatatalanul gyötörtek, nyögéseket kicsalva belőlem. A fiatal démon szabad kezével a csípőmbe markolt és a fenekemnek feszítette ágyékát. Miközben ujjai fürgén sodortak az élvezet hullámain. Jungkook mohón falta az ajkaim, tompítva nyögéseim hangját, de közben azért a kezemre markova a saját gatyájába tolta a végtagom. Végigsimítottam a meredező tagján, mire belesóhajtott a számba, mintha az érintésem lenyugtatná és egyszerre izgatná, csípőjét mozgatni kezdte, szó szerint megdugva a markom.

A hasfala megfeszült minden lökésnél, nekem pedig összefutott a látványra a nyál a számban. Soha azelőtt nem gondoltam, hogy érezhetek ilyesmit, de éheztem rá. Méginkább bepucsítva Heeseungnak szabadítottam ki Kook farkát a gatyájából és engedtem a torkomra.
- Te jó ég... - hördült fel, ami elégedetten elmosolyodtam volna, de foglalt volt a szám, ráadásul az ördög a hajamba markolt és nem finomkodott többé, idönként a torkomba lökte magát, időnként csak finoman ringatta a csípőjét, ahogy élvezkedett a számban.
- hé... - mordult egyet Heeseung elégedetlenül... az ujjait belém nyomva, mire akaratlanul is nyöszörögni kezdtem.
- Olyan finom a szája... - dörmögte Kook, elnyújtva egy mozdulatot, amibe kissé beleremegett és kirántotta magát a számból... - ki kell próbálnod...
- Hé... - adtam hangot a nemtetszésemnek, a tárgyiasítás valahogy nem tetszett, ahogy az sem, hogy Heeseung ujjai eltűntek.
- Nem... - szólalt meg mögülem, a démonivadék és egy pillanattal később a derekamba markolva tövig nyomta merev tagját bennem.
A szemeim fennakadtak, és akaratlanul is Kookba kapaszkodtam, amin elvigyorodott, de aztán a számra fókuszálva újra birtokba vette ajkaim, miközben ujjait a csiklómra öszpotosította, hogy démonilag egyszerre csináljanak ki az öccsével.

A lift félemetes nyikorgó hangokat hallatott, de már az sem érdekelt, az orgazmus határán táncoltam, az egész testem bizsergett, Heeseung mozgása felgyorsult és vele együtt a szívverésem és a légzésem is.
- Basszus... - bukott ki a számon, ahogy a testem megfeszült az élvezet közelítő érzésétől... - Heeseung a tokomra szorította mancsát, de csak annyira, hogy az pont izgatóbbá tegye az egész helyzetet... Jungkook a saját farkára fogott szabad kezével, láttam, ahogy kínban van, mégis egy pillanattal később már újra a számat téptwe elnyelve a nyögéseimet. A testem megremegett a fiatalabb démon tempót váltott, bátyja ujjai pedig gondoskodtak róla, hogy úgy élvezzek, hogy a lábaim alig bítak megtartani. Remegtem... az egész testem érzékennyé vált a valódi ördög mégis a melleimmel játazott, hogy kicsaljon belőlem néhány szisszenést vagy halk nyöszörgést. Hesseung ezzel szemben lassan kihúzódott belőlem és elégedett fejjel, de lángoló tekintettel a liftpanel megfelelő gombjára nyomott.
- Most véged lesz hercegnőm... - vigyora mármár démoni vicsorgásként hatott, miközben felhúzta nadrágját, elrejtve a még mindig ágaskodó tagját.

A lift az emeleten egyenesen a lakásban nyílt. Fel sem fogtam, mi történik, Kook máris a fenekem alá nyúlt és felpakolt egy asztalra, ami nyilván az étkezőhöz tartozott, de nem volt lehetőségem körbenézni, a fenekem a hideg bútorlaphoz ért, Ő pedig lerángatta rólam az éppcsak fehúzott nadrágot, a vállára húzta a lábam, majd lehajolt és végigcsókolta a belső combomat.
Csillagok táncoltak a szemeim előtt a vágytól. A hajába túrtam, mire lelkesen nyalni kezdett, elfúló hangom szinte könyörgésnek hatott, amit normál esetben letagadtam volna, de hol volt addigra a józan ész...

Heeseung a fejemhez sétált és szemtelen vigyorral megállt mellettem.
- Mintha Kook említette volna, hogy mennyire finom a szád... megengeded, hogy kipróbáljam, szépségem? - dorombolta, miközben már elő is vette a farkát én pedig gondolkozás nélkül nyitottam ki a szám...
- Ahh... elképesztő, mennyire jó vagy... - lökte magát a torkomra. Mozgása lassú vokt és sokkal óvatosabb, mint Jungkooké, aki mindeközben azon dolgozott, hogy biztosan ne maradjon egyetlen ép agysejtem sem... nyelve vad táncot járt a csiklómon, időnként pedig mélyen belémnyalt, olyankor nyögéseket kicsalva belőlem, mígem újra levegőért kapkodva reszkettem a gyönyörtől.

Újra felemelt, ajkaink azonnal csatába kezdtek, ahogy szembe kerültem vele, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a szobába cipeljen az ágyig, ahol puha párnák közt találtam magam, démonjaim pedig két oldalról másztak mellém, Kook mögém került, a combom alá nyúlva felemelte a lábam és bepozicionálta magát, Hee pedig szembe velem helyezkedett, lágy csókba invitált kezdetnek, majd a melleimre fókuszálva, kényeztetett, míg bátyja a tőle legkevésbé várt óvatossággal, lassan a fenekembe csúsztatta a farkát.
A fájdalom, amit okozott elviselhető, sőt elenyésző volt.
Heeseung visszatért a számhoz, csókja szenvedélyessé vált és belém lökte magát. Egy pillanatig úgy éreztem szétfeszít, higy mindketten bennem lüktetnek, de lassan jóleső bizsergés vette át a kellemetlen feszítéő érzés helyét, ahogy szinkronban mozogni kezdtek. A fiatalabb ördög vállaiba kapaszkodtam. A hanjaonkat visszaverték a falak és a levegő fülledté vált. Mintha forróságot lélegeztem volna be. Az agyam elködösült, csak a zihálás és a nyögés jutott el a tudatomig, áthatolva a fölöttem uralkodó sürgető érzésen, ami birtokolta minden porcikámat.
- El fogok élvezni... - hadartam nyöszörögve, amit bátorításnak vehettek, ugyis mindketten gyorsítottak a tempón nyögéseimet megsokszorozva. A feszítő érzés szinte mázsás súlyként landolt az alhasamba és robbanászerűen rázta meg az egész testemet.
Kook morgása a fülemben csengett, ahogy ő is követett a csúcsra, majd pár pillanattal később Heeseung kirántotta magát belőlem és beterítette a hasam élvezetével.

Levegőért kapkodva feküdtünk egymás mellett, teljes csendben percekig.
Mit tettem...
A gondokataim kezdtek visszatérni, mintha csak bekapcsolt volna az agyam. Felpattanva kezdtem keresgélni a fürdőszobát. A zuhany alatt ért utol igazán a valóság... alaposan lefürödtem és próbáltam tartani magam, de egyre inkább pánikolni kezdtem amiatt, amit tettünk.
- Nehogy most elmenekülj hercegnőm... - szólalt meg mögöttem Heeseung a falnak támaszkodva, egy tréningnadrágban.
- Mennem kell. - vágtam oda neki, de elkapta a kezem.
- Ne csináld... kérlek... tudom, hogy neked is jó volt...
Fújtattam egyet, éreztem hogy bár nem szorított igazán, nem tudnám elhúzni a kezem.
- Oké... nem tagadom le, életem legjobb szexuális élménye volt, de ez nem helyes...
- Kiszerint? - mordult fel Kook, kilépve a szobából. - és kit érdekelnek mások...
Nem volt észérvem.
- Hát...
- Ne hápogj szépségem... ha igazán jól érezted magad... miközben megbíztál mindkettőnkben, akkor hidd el ez a hármas így tökéletes...
- Igaza van - helyeselt Heeseung és édesen elmosolyodott. - mardj légyszi... maradj velünk.
Minden ésszerűséget félresöpörve, bólintottam egyet.
- El sem hiszem, hogy rávesztek ilyesmire... - morgolódtam vigyorogva, mire Heeseung lehajolt és a számra puszilt, Kook pedig egy jól irányzott szemtelen csapást mért a seggemre.
Hiába, bár rohadék, ők ketten tökéletesen kiegészítették egymást...