Szinte teljesen el is felejtettem a nyereményt amit az X-Ray-ben nyertünk Kihyunnal. És akkor most random közli velem, hogy amúgy holnap megyünk.

Feltápászkodtam a földről, majd újra kinyitottam az ajtót, és kinéztem rajta. Kihyun már nem állt ott.

-És ha nem akarok menni? -kiáltottam el magam, mire az említett feje megjelent a konyhaajtóban, ami majdnem szembe van a fürdőjével.

-Nem akarsz menni? -lépdesett felém, majd megállt előttem. -Akkor viszek mást a bandából. Shownu amúgy is szeretett volna menni. -rántotta meg vállait, nekem pedig azonnal beindult a vészriasztó a fejemben. Nem mehet mással!

-Megyek. -vágtam rá. -Csak érdekelt, hogy mi lenne ha...

-Oké. -mosolyodott el, majd sarkonfordulva ott hagyott.

Hiába félek kettesben lenni vele, mégis jobb vele lenni, minthogy más menjen el helyettem. A félelmet még le tudom győzni, hiszen nem fog megenni. Végülis még azt se tudja, hogy tetszik nekem. De lehet ideje lenne felvilágosítanom...

A szobámba érve kerestem egy sima fehér polót és fekete alsót, amit a szobában terveztem átvenni, dehát bent volt Jooheon. Mondjuk éppen a laptopját bámulta, szóval gondoltam úgy se fog látni. Gyorsan a szekrény felé fordultam neki háttal, és ledobtam a köntösöm, hogy gyorsan belebújjak az alsóba, majd a pólóba is. Mikor gyanútlanul visszafordultam Jooheon felé, nagy szemekkel bámult rám.

-Köszönöm hogy megosztottad velem a segged látványát. -bólintott egyet, mire zavartan elmosolyodtam.

-Azt hittem nem figyelsz. -vakartam meg a tarkóm, majd gyorsan felkaptam a köntöst, hogy visszaakasszam a fürdőbe.

-Hallom holnap mentek. -szólalt meg egy hang a hátam mögül, mire ugrottam egy kicsit ijedtemben. Hátrafordulva Minhyuk állt mögöttem.

-Aha. -léptem a csaphoz, majd megmostam az arcom.

-Remélem jól fogtok szórakozni. -mosolygott rám, én pedig kicsit furcsának éreztem a mosolyát.

-Van valami baj? -kérdeztem óvatosan.

-Nem dehogy...csak kicsit irigy vagyok. -nevetett fel halkan, mire elmosolyodtam.

-Szerintem nem lesz olyan nagy szám. És ha minden igaz akkor nektek szabadnapotok lesz.

-Sajnos nem. A menedzser mondta, hogy nem tud mindenki szabadnapot kapni, ezért mi gyakorolni fogunk. -sóhajtott egyet, én pedig lebigyesztettem a számat.

-Ezt nem tudtam, úgy volt hogy szabadnapon megyünk...

-Mindegy, nem számít. Tényleg érezzétek jól magatokat. -vigyorodott el igazi Minhyukosan, ami mindig olyan jó érzéssel töltött el.

-Köszi. Oh, Minhyuk, tudsz egy tanácsot adni? -vettem halkabbra a hangom, mire ő bólintott. -Te hogyan tudatnád valakivel, hogy bejön neked?

-Hmm...szerintem sokszor megérinteném. Vagy vennék neki csokit vagy virágot. Vagy esetleg festenék neki egy képet. -gondolkozott az állát kopogtatva.

-De én nem tudok festeni. -nevettem fel, ő pedig legyintett.

-Nem az a lényeg. Hanem hogy valami aprósággal tudatod vele, hogy gondolsz rá. És egy idő után rá fog jönni, hogy bejön neked. De nem egyszerűbb elhívni egy randira? -kérdezte, én pedig kínosan felnevettem.

-Nem hiszem. De köszönöm a tanácsokat! -hajoltam meg jófiú módjára, mire halkan felnevetett.

-De nekem is lehet egy kérdésem?

-Persze. -néztem rá.

-Ki az aki tetszik neked? -kérdezte mosolyogva, bár titkon pont ettől a kérdéstől féltem.

-Öh, nem ismered, szóval...

-De mi a neve? -kíváncsiskodott tovább, úgyhogy ki kellett valamit találnom.

-Yoona. -vágtam rá egy nevet, ami Kihyun nevéből hirtelen eszembe jutott.

-Szép neve van. -biccentett mosolyogva, majd megpaskolta a vállam. -Megyek aludni, jó éjt.

-Neked is. -válaszoltam mosolyogva, majd mikor kiment a fürdőből, sóhajtottam egy aprót. -Szerintem is szép neved van, Kihyun.

(...)

Reggel a szemem még csukott szemhéjon keresztül is ki akart folyni, ahogyan Jooheon felhúzta a redőnyöket az ablaknál.

-Neeee. -morogtam a párnámba fúrva a fejem. -Nem akarok felkelni...

-Nyugi, neked nem is kell. Ti később indultok Kihyunnal. -mondta a fiatalabb, mire nekem azonnal kipattantak a szemeim.

Basszus, el is felejtettem. Ma megyek Kihyunnal wellnessezni!

Azonnal felültem az ágyon, és ha akartam volna se tudtam volna már visszaaludni. Teljesen felpörögtem a mai naptól, a félelem, izgatottság, szorongás és boldogság keveredett bennem.

-Mi van? -nézett rám Jooheonie nagy szemekkel.

-Mi lenne?

-Miért vagy fent?

-Miért ne lehetnék?

-Mert sose szoktál... -gondolkozott el, majd összeszűkítette szemeit.

-Nyugi Jooheon. -nevettem el magam, majd kikászálódtam az ágyból. -Csak kell valamit kezdenem a fejemmel, mielőtt indulnánk.

-Minek, ha csak ketten lesztek, és kamerák se lesznek?

-Mert...csak. Ne kérdezgess ennyit, néha magamat sem értem. -indultam ki a szobából, hogy a fürdő felé vegyem az irányt. Kifele menet még hallottam Jooheon "hát oké..." mormogását, de nem igazán foglalkoztam vele.

-Jó reggelt. -köszönt mosolyogva Wonho, nekem meg megakadt a szemem félmeztelen testén. -Hahó! -legyezgetett kezével szemem előtt, én pedig megráztam a fejem.

-Ja igen. Szép a reggelünk. -bólogattam hevesen, majd gyorsan ott hagytam az értetlen hyungomat, és beslisszoltam a fürdőbe. Egyre rosszabb vagyok, már Wonhot is pásztázom...de hiába kedvelem, mint barátot vagy akár testvért, csak a teste tetszik. Nekem Kihyun kell! Csakis ő...

Megmostam az arcom, fogat mostam, de közben megint öt fiú toporgott a fürdőbe...a reggeli készülődéshez nem elég egy fürdő hetünknek. Bár nekem nem kéne itt rontani a levegőt, hiszen én csak később indulok.

Ezek után a gondolatok után gyorsan visszamentem a szobámba, és az ágyamon ülve gondolkoztam, hogy ilyenkor mit kell elcsomagolni.

(...)

Körülbelül egy órával azután, hogy a többiek elmentek gyakorolni, kopogott Kihyun az ajtón, és benyitott.

-Jó reggelt. -köszönt be mosolyogva, és ettől a mosolytól máris tökéletes lett a reggelem.

-Neked is. -köszöntem neki vissza kedvesen.

-Kérsz valamit reggelire indulás előtt?

-Hát ha te is eszel valamit, akkor én is.

-Csinálok rántottát. Kérsz abból? -kérdezte, én pedig bólintottam, majd kiment a konyhába.

Gyorsan elkészítette a rántottát, majd csöndben megreggeliztünk. Kihyun felhívta a céget, hogy jöhet értünk az autó, ami majd elvisz a wellness hotelba.

Állítolag nem kell vinnünk semmit, hiszen kapunk pénzt kajára, köntöst, papucsot, ilyeneket kapunk a hotelba. Azt mondták a telefonba, nekünk csak élveznünk kell...hát én élvezni is fogom.

Körülbelül fél óra múlva jött is értünk a kocsi, ami elvitt minket a hotelba. Kihyunnal útközben selcakat csináltunk, és olvasgattuk a fanok üzeneteit.

-Megérkeztünk. -hallottuk meg a sofőr hangját, majd mosolyogva hátrafordult, és átadott egy borítékot. -Itt van egy kis költőpénz. Érezzétek jól magatokat. Este hatkor ugyanitt várlak benneteket. -mondta kedvesen, mi pedig mosolyogva megköszöntük, és kiszálltunk az autóból.

A hotel hatalmas, és gyönyörű volt, mégsem állt sok autó a parkolóban. Remélem bent sem lesznek nagyon sokan, ha nagy a zaj, az nekem nem valami pihentető.

Beléptünk a hotelba, majd a jegyeinket felmutatva kedvesen beinvitáltak minket, az öltözőkhöz vezettek, majd adtak papucsot, köntöst, törölközőt.

-Hova menjünk először? -kérdezte a fülkéből Kihyun. Én már kint ültem a padon, és a falakat pásztáztam.

-Nem tudom...medencék, szauna, masszázs...nekem bármi jó.

-Oké. -lépett ki a fülkéből köntösben. -Menjünk szaunába, utána hűtsük le magunkat a vízbe, majd egy kiadós masszázs után menjünk enni. -vázolta fel terveit, én pedig csak bólogattam.

-Nekem tökéletes. -álltam fel egy nyögés kíséretében. -Nem árt a pihenés megfáradt csontjaimnak.

-Mintha olyan öreg lennél. -nevetett fel, majd kiindultunk az öltözőkből.

Beértünk egy fedett medencés helyiségbe, ami mellett ott volt a szauna is. Ahogy a kis törpe meglátta a szauna feliratot, szinte rohant oda, én meg már kezdtem félni nehogy megcsússzon a vizes padlón, és baja essen.

Ahogy kinyitotta a szauna ajtaját, megcsapott a dzsungelhez hasonló párás meleg, és levegőt is nehezebben vettem, de attól még bementem. Ahogy beljebb értünk, leültünk a kis fapadokra, amik bent voltak, én pedig boldogan konstantáltam, hogy nincs itt bent senki.

-Ah, végre. -dőlt hátra Kihyun, majd lehunyta szemeit. -Igazán vágytam már egy ilyen napra.

-Én is. -mosolyodtam el, majd néztem a békés, nyugodt arcát. Egyszerűen megnyugtatott az, ahogy halványan mosolyogva, lehunyt szemekkel lélegzik. Mármint még jó hogy lélegzik...

Lassan felnyitotta a szemét, majd ő is rám nézett.

-Mi az? -kérdezte mosolyogva, én pedig csak bámultam tovább igéző szemeit. És csak Minhyuk szavai visszhangzottak a fejemben.

Nem tudtam megálljt parancsolni a kezemnek, úgyhogy lassan nyúltam arcához, és hüvelykujjammal gyengéden simítottam meg pofiját. Lassan kezemmel a füle felé haladva, a tarkóját is megsimítottam. Ő csak szótlanul, kissé elnyílt ajkakkal bámult engem, ahogy én is őt.

-Mit csinálsz? -kérdezte rekedtes hangon, én pedig megsimítottam világosbarna haját.

-Gyönyörű vagy... -suttogtam magam elé.

-Kö-köszönöm... -sütötte le zavart tekintetét, én pedig rájöttem mit csináltam.

Gyorsan visszahúztam kezemet, majd bocsánatot kérve felálltam, és kisiettem a szaunából. Oké, Minhyuk, azt tettem amit mondtál, megérintettem, de azt elfelejtettem, hogyha hozzáérek, akkor teljesen belefeledkezek abba, hogy ő milyen gyönyörű.

A mogyoróbarna szemei, ahogyan az én szempáromba néztek, és láttam benne a nyugodt csillogást, teljesen megigézett. A tudtára akartam adni az érzéseimet, de lehet, hogy túl hirtelen, és túl sokat mondó gesztusokat tettem most...

Sóhajtva ültem le a medence szélére, majd belelógattam a lábamat. Most fogalmam sincs mit gondol rólam, sosem érintettük még meg egymást így, és szerintem érezte, hogy az érinteseim túl gyengédek voltak holmi haveri "ma nem is vagy olyan ronda" gesztushoz képest.

-Hé. -hallottam meg óvatos hangját, majd perifériámmal láttam, ahogy leül mellém a medence szélére, de nem tekintettem rá. -Köszönöm. Mármint...eddig még senki nem adta a tudtomra ilyen kedvesen, hogy jól nézek ki. -nevetett fel halkan, én pedig nehezen álltam meg, hogy ne mosolyogjak. -Megyünk enni?

-És mi lesz az eddigi tervekkel? -néztem rá, ő pedig csak elmosolyodott.

-Együnk, oké?

-Oké. -sóhajtottam, majd felálltam, ahogy ő is.

Fogalmam sincs mit kezdjek magammal. A kezdeti magabiztosságom teljesen eltűnt, mihelyst rájöttem, mit műveltem.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Bocsánat, hogy későn hoztam ezt a részt, és nem is lett valami jó...nem pont úgy sikerült, ahogy terveztem, de nem akartalak titeket rész nélkül hagyni...

Remélem külső szemmel nem lett olyan nagyon gagyi ez a rész mint ahogy én látom😐

Naaaaa de nem húzom tovább a szót, legközelebb ~talán~ vasárnap, de inkább jövőhét elején lesz rész, mert pénteken osztálykirándulás, szombaton közösségi munka😕

Mindenesetre legyen csodálatos napotok/estétek drágáim! Puszil titeket: Niki~