-Ömm, semmi baj.. -szólaltam meg egy kis idő után megilletődve, Kihyun pedig elengedett öleléséből. A kamerás felé fordultam kérdő tekintettel, de ő csak felmutatta a hüvelykujját. Remek, benne lesz az adásban.

Ahogy haladtunk a kijelölt útvonalon, szebbnél szebb tájakat hagytunk el, amik nekem nagyon tetszettek, és szívem szerint lefotóztam őket, de az X-ray szabályai által semmilyen segédeszköz nem lehet nálunk, mint pl. telefon, iránytű, de még fényképezőgép sem...chh.

Vagy tíz perc séta után láttuk meg csak a következő ellenörzőpontot, de legalább láttam egy kis reményt felcsillanni, hogy kijutunk ebből a rengetegből.

-Kedves csirke csapat. -szólalt meg egy másik stábtag, aki az újabb asztalnál várt minket. -Ahhoz, hogy az utolsó ellenőrzőponthoz érjetek, össze kell szednetek annyi pénzt, amennyivel két metrójegyet tudtok venni magatoknak. Annyi guggolást kell csinálnia valamelyikőtöknek a másikkal a hátán, amennyi pénzre szükségetek van. Egy guggolás száz won-t ér. -ismertette a szabályokat, mire bólintottunk.

-Jó, akkor ugorj a hátamra. -néztem Kihyunra.

-Biztos?

-Egészen biztos. -bólintottam mosolyogva, ő pedig mint egy kismajom, rá is vetette magát a hátamra.

Nem volt nehéz egyáltalán, amióta fogyózik, sokkal könnyebb lett, mint volt. Bár egyáltalán nem tudom minek sanyargatja magát, miközben tökéletes volt régen is...
Gondolkodásom közben elkezdtem a guggolást, ami valljuk be nehezebb volt, mint amire számítottam. Pedig azt hittem simán megcsinálom.

-Ha jól számolom, minimum 25 guggolást kell megcsinálnod, hogy kijöjjenek a jegyeink. -mondta közben a hátamról Kihyun.

-2500 won két jegy? -hüledeztem, és nyögtem egyet guggolás közben.

-Az nem is olyan drága.

-Múltkor 1500-ért vettem Americano-t. 

-Ja...akkor az. 

-18-nál tartunk. -szólt közbe a stáb, mire Kihyun megveregette a vállamat, és szorosabban fogta közre derekamat lábaival.

-Hajrá, menni fog. -suttogta fülembe, nekem pedig végigfutott hátamon a hideg, és a testem összes pontján libabőrös lettem hangjától...mit művel velem?

-22...23...24...25. Megvan a 25 guggolás! -szólt a stáb, én pedig ledobtam szegény Kihyunt a hátamról, mert már rendesen kifárasztott. Pedig nekem kellene őt...várjunk, miről beszélek? -Most, hogy megvan a pénzetek, szálljatok be az autóba, ami itt várt benneteket, ami majd elvisz titeket a metróhoz. A metróhoz érve képet kell csinálnotok 2 kisgyerekkel, majd a járműre szállva a cég elé kell érnetek. Siessetek, hogy ne kapjatok büntetést! -mondta el gyorsan a feladatot, mi pedig már be is pattantunk a kocsiba.

-Szerinted hányadikok lehetünk? -kérdezte Kihyun, én pedig megrántottam a vállam.

-Fogalmam sincs, bár elég gyorsak voltunk szerintem.

-Szerintem is. -bólintott mosolyogva, én pedig csak néztem az arcát, ahogy mosolyog.

Nem kellett sokat utaznunk, hogy kiérjünk a rengetegből, kb. tíz perc múlva már ki is raktak minket a metró megállónál.

-Gyere. -ragadta meg a karomat hyungom, és az aluljáróhoz sietett, a kamerás pedig futott utánunk. Szegény, mennyit kell ma futnia.

A jegyautomatához érve kiválasztottunk két sima jegyet, majd robogtunk lefele a mozgólépcsőn. Kb. három nagymamát és öt gyereket löktünk fel ezidő alatt, de ez is csak a kis törpének köszönhető, aki rohan mindenhova, mint az őrült.

-Látsz gyerekeket? -nézett körül leérve, ahol rengeteg ember várakozott a szerelvényekre.

-Ja, lefele jövet vagy ötöt fellökve. -néztem vissza a mozgólépcsőre.

-Aish, mármint itt lent. -forgott körbe mint valami fidget spinner, és kereste a kis kölyköket. 

Én megláttam egy anyukát, egy kisfiúval a kezében, és egy másikkal maga mellett. 

-Az ér, ha egy családnál két gyerek is van? -böktem meg az idősebb vállát, és odamutattam a kiszemeltjeimre.

-Szerintem igen. -rohant oda, és mire én is odaértem, már a fiúkkal selfiezett. Hogy hogy csinálja?... -Gyere te is. -húzott oda, és toltunk egy jó kis családos selfiet, majd sűrűn meghajolva otthagytuk az anyukát a gyerekeivel.

-Már csak a cég elé kell érnünk. Ott jön a metró, gyere. -ragadta meg újra a csuklómat, és a szembelévő vágányhoz siettünk, amin akkor robogott be a vonat. Pont fel tudtunk rá szállni, majd kissé lihegve ültünk le a székekre. 

-Huh..El sem hiszem, hogy megcsináltuk. -fújta ki magát, mire elmosolyodtam.

-Még a cég elé kell érnünk. -javítottam ki, mire megforgatta szemeit.

-Épp oda tartunk.

-Nem baj. -mosolyogtam tovább, és folyton azokra az érintésekre gondoltam, amiket a mai nap végrehajtott rajtam Kihyun. És ahogy ebbe belegondoltam, folyton vigyorognom kellett.

-Min nevetsz? -nézett rám ő is mosolyogva.

-Semmin. -ráztam meg fejem, de nem igazán tudtam elfedni jó kedvem.

-Na, komolyan. -bökte meg játékosan vállam, mire kicsit elnevettem magam.

-Csak a mai nap. -nevettem. -Jó volt. -néztem mogyoróbarna szemeibe már csak mosolyogva, mire ő kicsit elnyílt ajkakkal nézett vissza rám. Ahogy lepillantottam puha ajkaira, teljesen megigéztek. Majd csak azt vettem észre, hogy azokat mosolyra húzta.

-Nekem is tetszett. -válaszolt, majd felállt a helyéről, és az ajtóhoz ment. -Te itt maradsz, vagy mi? -nézett vissza rám, mire megráztam a fejem, és visszajöttem a valóságba.

-Nem, nem, csak kicsit elbambultam miközben néztem a seg...sebedet. -javítottam ki gyorsan magam, és nagy szemekkel meredtem magam elé, hogy mégis mi a faszt művelek.

-Sebemet? -kérdezte Kihyun, és össze vissza fordítgatta a karját, hátha talál magán sebet, de sajnos nem volt. -Hol?

-Kinyílt az ajtó. -ragadtam meg karját, és kihúztam a vagonból. -Siessünk, mert utolsók leszünk. -váltottam gyorsan témát, és be is jött, mert azonnal felcsendült benne a versenyszellem, és megint rohanni kezdett a kijárat felé. Ezaz Kihyun, öld meg Hyungwont légyszíves a sok futással!

Lihegve értünk ki a metrómegállóból, de még várt ránk egy jó száz méteres futás a cég elé, amit drága hyungom nem utasított vissza, úgyhogy sprintelve indult meg a kis utcába, én pedig futottam utána, mint valami kiskutya, utánam meg a kamerás futott, mint valami gólem. Szegénynek a lihegése hangosabb volt, mint a metrónak a zaja.

És igen. Azért rohantunk, hogy elsők legyünk. Nem volt ott rajtunk kívül senki, csak a stábtagok kamerákkal, akik viszont megtapsolták érkezésünket. Simán jöhettünk volna lassabban is, nem lettünk volna utolsók.

-Gratulálunk csirke csapat! Ti lettetek az elsők, ezért ajándékban részesültök! -mondta a menedzserünk, nekem pedig ki is ment a fejemből a jutalom. Talán mégis megérte futni. -Az egyik szabadnapotokon kettőtöknek wellness-napot fizet a cég, ahol minden szolgáltatást kipróbálhattok, és a büfében korlátlanul fogyaszthattok. Nem tart veletek kamera, ezért teljes kikapcsolódás nektek. Kocsival visznek, és kocsival hoznak benneteket. -vázolta fel, nekünk pedig hatalmasra nőttek a szemeink. 

Még sosem kaptunk ekkora ajándékot egy-egy X-ray forgatás alkalmával, és nem hittük el, hogy tényleg megkapjuk, és hogy tényleg mi lettünk az elsők. Ráadásul, csak mi ketten...Hm.

-Ez csak egy álom? -kérdezte hüledezve Kihyun, mire a stáb mosolyogva megrázta a fejét.

-Akkor csak átvertek. -szegeztem mutatóujjamat a kamerásokra, összeszorított szemekkel, mire felnevettek, és ismét megrázták a fejüket.

-Nem fiúk, ez nem átverés, tényleg megkapjátok a wellness-napot. -mosolygott a menedzser, mi pedig sikongatva megöleltük egymást, mint két tini kislány, akiket elengedtek One Direction koncertre.

Végül a ramen csapat is beért, szóval a jajangmyeon csapat lett az utolsó, vagyis Minhyuk és I.M
Szegényeknek az volt a büntetésük, hogy Minhyuknak pórázon kellett sétáltatnia Changkyunt, akinek négykézláb kellett közlekednie. Wonhoék találták ki nekik ezt a büntetést, mi pedig csak röhögtünk rajtuk, ahogy az emberek furán néztek rájuk. Bár a maknae eléggé beleélte magát a szerepébe, még ugatott is.

-Köszönjük a kemény munkát. -hajoltunk meg a stáb előtt, ahogy befejeztük a forgatást, és leszedték rólunk a mikrofonokat. 

Beültünk a nagy kocsiba, ami visszahajtott a dormba. Fárasztó volt ez a nap, de belegondolva, hogy én és Kihyun kettesben elmehetünk majd wellnessezni, kicsit feldobta a kedvem, bár ezzel egyidejűleg izgultam is, hogy milyen lesz. Mostanában túl sokat gondolok rá...

Sziasztok csibéim!🐥❤️

Tudom, már vagy egy hete nem volt rész, bocsi, de nem nagyon volt időm írni. De most hoztam egy kis gagyesz uncsi részt🙄🙃

Na és mit csináltok/tatok a hosszú hétvégén?☺️💕

Na, nem húzom tovább a szót, remélem azért tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat💬⭐Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~