-Ez nem az aminek látszik! - ugrott ki az ölemből Kihyun a szokásos sablonszöveget nyomva, amit ilyenkor szokás.

Shownu és Wonho teljesen szótlanul álltak az ajtóban, és fogalmam sem volt mit gondoltak. Ha nem is gyanakodtak, Kihyun elszólása után már tuti.

-Oké. Nem tudom mit mondjak. - szólalt meg végül Wonho.

-Szerintem inkább felejtsük el. - vetettem fel az ötletet, de úgy látszik nem vált be.

-Fiúk, őszintén, mégis mi a francot csináltatok? - kérdezte Shownu.

-Hát.. - kezdtem volna, de Kihyun elég gyilkos tekintettel pillantott rám.

-Hyungwon azt mondta belement valami a szemébe, ezért megnéztem.

-Szóval te így nézed meg valakinek a szemét. - bólogatott Wonho, és láttam az arcán, hogy erősen próbálja elhinni amit mondtunk, de nem megy neki.

-Pontosan. - bólogatott a Törpe is.

-Szóval akkor végülis mi történt itt? - kérdezte újra Shownu, mint egy apuka, aki megadja az esélyt a hazugságod korrigálására.

-Kihyun. Szerintem nem éri meg titkolózni, Jooheonék is tudják. - néztem rá, aki nagyot sóhajtva, de bólintott.

-Te mondod ki.

-Oké. - sóhajtottam én is, majd újra a fiúkra néztem. - Én és Kihyun... Hát szeretjük egymást.

-Én is szeretlek titeket. - válaszolta Shownu mosolyogva.

-Nem úgy szeretik egymást te idióta. - bökte oldalba Wonho.

-Szerelmesen szeretjük egymást, tudod, Hyungwon volt a halam. - nézett Kihyun Shownura. Várjunk mi van?

-Mi az, hogy én voltam a halad?

-Ja, csak panaszkodtam párszor Shownunak rólad burkoltan, ő meg azt hitte azért sírok, mert meghalt a halam. - nevetett fel halkan.

-Szóval te egész végig Hyungwonról beszéltél, mikor a haladat sirattad? És még az asztalba se rúgtál bele?! - nézett rá nagy szemekkel Shownu.

-Sajnálom, hogy hazudtam.

-És én meg akartam neked venni egy aranyhalat ajándékba. - vágott csalódott arcot, mire Kihyun teljesen olyan lett, mint egy izgatott 5 éves.

-Uhh, hyung, de vegyél nekem Nemo-t légysziiii!!!

-Nem veszek, mert hazudtál. - mondta teljesen komolyan a leader, végül Wonho törte meg az 5 éves hisztijét.

-Elnézést, de itt én vagyok az egyetlen, aki lesokkolódott ettől a ténytől?

-Végülis ahhoz képest, hogy a többiek milyen simán fogadták, igen. - bólintottam.

-Erről mindenki tudott, csak mi nem?

-Hát igazából... - vakarta meg a tarkóját Kihyun. - Changkyun még nem tud róla.

-Akkor ideje neki is elmondani. - vetette fel mosolyogva Shownu.

-Te egyáltalán nem vagy kiakadva?! - nézett rá Wonho teljes sokkban.

-Nem, támogatom a melegeket. Nem nézed ki belőlem?

-Nem igazán, te olyan férfiállat típus vagy.

-Mondjuk ezután a kijelentésed után, nem tudom mit gondoljak rólad. - nevetett fel Shownu, és mi is csatlakoztunk hozzá.

-Nem vagyok meleg!!! - tiltakozott két kezét maga előtt rázogatva Wonho.

-Hát abba nem vagyok biztos, én, férfiállat. - nevetett továbbra is, én pedig azon, hogy Wonho mennyire kétségbeesetten próbálja vallani, hogy ő bizony a nőkhöz vonzódik.

(...)

Ezután a félig kínos félig vicces bevallásunk után, így négyen indultunk vissza a Dorm-ba. Azt terveztük, hogy közös felvilágosítást tartunk a maknae-nak.

Wonho egész úton csöndben volt, és szerintem azon gondolkozott, hogy ez így hogyan, és miért történhetett meg, plusz hüledezett azon, hogy Shownu egyáltalán nem akadt ki. Mondjuk én is más reakciót vártam tőle, de lehet hogy ő belül tartja, mint ahogy általában szokta a számunkra nem kedvező dolgokat.

Körülbelül fél óra alatt már otthon is voltunk, és a fiúk is, akik kávézni mentek. Jooheon nyitott nekünk ajtót, Minhyuk a kanapén ült, Changkyunt pedig nem láttuk sehol.

-I.M? - kérdezte Shownu.

-A szobájában. Miért?

-Beszédünk van vele.

-Mit csinált? - kérdezte most Minhyuk, a tévé képernyőjét bámulva.

-Semmit, csak el kell neki mondanunk Kihyunék kapcsolatát.

-Persze nem muszáj, nem kéne tönkre tenni a lelki világát. - szólalt fel Wonho kétségbeesett arccal.

-Várjunk, ti elmondtátok nekik?! - nézett rám Jooheon, felváltva az idősebbekre mutogatva.

-Nem terveztük, csak ránk nyitottak. - rántottam meg a vállam.

-Wonho, köztünk mindenki jól fogadta, te is békélj meg vele. - szólt bele Minhyuk, akire az említett gyilkos pillantást vetett.

-Itt csak nekem van normális reakcióm, úgyhogy szerintem fogd be.

-Wonho, nyugodj már meg. - tette a kezét Shownu a vállára. - Egy csapat vagyunk, nem éri meg kiakadni ezen. Ez van, fogadd el.

-De természetes, hogy kiakadok. Szeretlek benneteket, de ez nekem akkor is sok. Ne haragudjatok. Majd idővel felemésztem. - sütötte le a szemét, én pedig megértettem őt, hiszen nem mindenki fogadhatja ezt ilyen nagyszerűen, mint a többiek.

-Dehogy haragszunk. Csak ne legyen köztünk feszült a hangulat, kérlek. - mondta Kihyun mosolyogva, az idősebb pedig csak bólintott.

-Sziasztok. - jött ki a szobából a legfiatalabb.

-Changkyun, beszélnünk kell. - szólalt meg rögtön Kihyun, az említett arcára pedig félelem ült ki.

-Csináltam valami rosszat? Esküszöm, véletlen nem dobtam ki a zoknimat a szennyesbe! De legközelebb azonnal kidobom, amint leveszem a lábamról! - mentegetőzött felemelt kezekkel, amit én csak mosolyogva figyeltem.

-Helyes, de nem pont erről akartunk veled beszélni. - mosolygott rá Kihyun is. - Igazából be kell vallanunk neked valamit, amit már mindenki tud, szóval téged se hagyunk ki belőle.

-Várjunk, én vagyok az utolsó aki megtud valamit? Miféle diszkrimináció ez?

-Én a helyedben örülnék. - szólalt fel Wonho, de Minhyuk karon ragadta, és lehúzta maga mellé a kanapéra.

-Shhh. - tette Wonho szája elé a saját mutatóujját, amit az idősebb megszeppenve élt át.

-Szerintem ülj le. - karoltam át a legfiatalabb nyakát, majd én is helyet foglaltam Minhyukék oldalán.

-Szóval. - sóhajtott egy nagyot Kihyun,majd kerek perec kimondta, amit ki kellett. - Hyungwon és én szeretjük egymást, és nem, nem csak barátilag.

Ezután a szobában csönd kerekedett. Changkyun csak nagyokat pislogott minden tagra, mi pedig visszapislogtunk rá.

-Én mondtam, hogy ne mondjuk el neki! - törte meg a drámai csendet Wonho, de Minhyuk most már a tenyerét tapasztotta a szájára. - Mmmmvvvvv. - próbált szabadulni a kezek alól, de sikertelenül.

-Szóval... - krákogott végül a legfiatalabb. - Anyu megcsalja aput? - nézett Shownura, belőlünk meg egyszerre tört ki a nevetés.

-Nem pont erre a reakcióra számítottunk. - nevetett fel Jooheon.

-Miért, te hogy fogadtad?

-Hát meglepődtem, de aztán másnapra elfogadtam. - ecsetelte Honey a rövid történetét, Changkie pedig csak bólogatott.

-Ugyanolyan vagyok mint te, csak én rögtön elfogadtam. - majd rám, és Kihyunra nézett. - Nem gondoltam volna, hogy a hyungjaim egymásra vetődnek, de ha már így alakult, akkor kérek 50.000 wont a szám tartásáért. Nehogy véletlen kikotyogjam a titkotokat vlive-on. - kuncogott fel, mire Kihyun füle máris vörösödni kezdett.

-Im Changkyun! Gyere ide, vagy elverlek egy fakanállal! - rohant a maknae után, aki azonnal felhuppant a kanapéról, és körbe-körbe rohangált a lakásban.

-Ennyi idiótát egy rakáson... SENKIT NEM ÉRDEKEL, HOGY KÉT TAG MELEG? - kiabálta Wonho, mire még a két fiú is megállt a kergetőzésben.

Mindenki egyszerre nézett Wonho felé, aki megszeppenve bámult vissza ránk. A tagokkal egymásra pillantottunk, majd elmosolyodtunk.

-Ti is arra gondoltok, amire én? - mosolyogtam a többiek felé, akik egy emberként bólintottak. - Akkor három, kettő, egy!

Majd a visszaszámlálás után egyszerre ugortunk a kanapén ülő Wonhonak, és ott csikiztük, ahol értük. Mivel nagyon csikis, ezért vihorászva fetrengett a kanapén, és könyörgött hogy hagyjuk abba, még egy könnycsepp is kigördült a szeméből a nevetés miatt.

-Oké, oké fiúk!!! Megértettem, elfogadlak titeket, csak ne csikizzetek!!-kiabálta a nevetéstől alig artikulálva, mi pedig abbahagytuk a kínzását.

-Helyes. - mosolygott diadalittasan Kihyun, bár Changkie nem hagyhatta szó nélkül.

-Akkor 50.000 won.

-Changkyun!!! - rohant megint a maknae után Kihyun, én pedig nevetve néztem utánuk.

(...)

-Na, mit szólsz, hogy ilyen rendesen fogadták a fiúk? - kérdeztem mosolyogva Kihyuntól az ágyamban fekve, őt karolva át. Jooheon átment éjszakára Shownuhoz, hogy együtt aludhassunk a Törpével.

-Olyanok voltak, mintha ezer éve tudták volna ezt. - nevetett fel, majd összefűzte ujjainkat. - Nagyon örülök ennek. Nekünk van a legjobb bandánk.

-Ez igaz. - mosolyogtam, majd puszit nyomtam puha hajába. - Még mindig alig hiszem el, hogy ez valóság.

-Remélem nem csak álmodunk. - kuncogott fel, majd mellkasomba bújt. - Álmos vagyok. Holnap nehéz napunk lesz.

-Akkor aludjunk. És legyél mellettem reggel is, kérlek.

-Itt leszek. Mindig. - nézett fel rám mosolyogva, majd apró puszit lehelt ajkaimra. - Jó éjt, szerelmem.

-Szép álmokat, Törpe.

-Kapd be.

Sziasztok csibéim! 🐥❤️

Ezzzzz lenne az utolsó rész, remélem elnyerte tetszéseteket a happy end😋

Azt is remélem hogy nem lett annyira trágya könyv ez, és olvasható volt. És hogy élveztétek. 💕

Tudom, hogy nem volt olyan hosszú (mint egyetlen könyvem semxd) de hát ez így volt kerek.

Nem is húznám tovább a szót.... Csak még valami.

HOLNAP REGGEL 11-KOR MONSTA X COMEBACK, NE FELEJTSÉTEK EL NÉZNI ÉS FANGORCSOLNI, ÉS PERSZE STREAMELNI A FIÚKAT!!!!!!

STAN TALENT, STAN MONSTA X, BE MONBEBE❣️❣️❣️❣️

legyen szeeeep hosszú hétvégétek, élvezzétek ki, és legyetek sokat a szabadban😍

Szeretlek titeket, puszil benneteket: Niki ~