H y u n g w o n

Oké. Nem mondom, kurva nehéz eljátszani azt, hogy nem érzek a másik iránt semmit.

De mit tudok tenni? Kihyun tökre jól kihasznált, én meg azon kívül hogy még mindig odavagyok érte, azért kicsit (nagyon) haragszom rá.

Nem baj, szépen lassan túlteszem magam rajta. Ha bunkó vagyok vele, talán hamarabb elfelejtem őt. Bár nem segít sokat, hogy minden nap látom, de mindegy.

-Hyung, miért vagy ilyen búval baszott? -kérdezte Jooheon tőlem, mert csak ültem az ágyamon és bámultam magam elé.

-Nem vagyok az. -emeltem rá a tekintetem, és elmosolyodtam. Vagy valami olyasmi.

-Nyilván. -forgatta meg a szemét, majd mellém ült az ágyamra.  -Kihyun?

-Honnan tudtad? -biggyesztettem le alsó ajkam.

-Könnyű. Minden Kihyunnal kapcsolatos. -mosolyodott el.

-Azért annyira nem. -sütöttem le a szemem.

-Kire gondolsz most? -kérdezte hirtelen.

-Kihyun. -vágtam rá azonnal.

-Ki miatt vagy szomorú?

-Kihyun.

-Kibe vagy reménytelenül szerelmes?

-Kihyun...

-Akkor?

-Mindenre a válasz, Kihyun. -sóhajtottam, majd eldőltem az ágyamon. -Olyan rossz. Azt hittem egyenesben vagyok. És most csalódnom kellett.

-Lehet szar vagy az ágyban.

-Ez nem vicces. -néztem rá a fiatalabbra. -Reménytelen a szerelmem. -ejtettem vissza a puha ágyra a fejem, és tovább bámultam a plafont.

-Nem biztos, hogy az.

-De biztos. Szó szerint közölte velem, hogy nem tudja viszonozni az érzéseimet. -sóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet.

-Jó, akkor nincs több lelkisegély tippem. -állt fel az ágyról Jooheon, én pedig szememmel követtem őt. -Akkor most mit fogsz csinálni? Egész nap búslakodsz?

-Nem...vagyis de. -túrtam bele a hajamba. -Az volt a tervem, hogy köcsög leszek vele, hátha lesz egy kis lelkiismeretfurdalása.

-Hát, hajrá, vagy mi. -rántotta meg a vállát.

-Kösz. -ültem fel az ágyamon. -Mentem fürdeni.

-Okés. -vette elő a laptopját, és a szokásos esti dolgát kezdte el csinálni: dalszöveget írt.

Én egy boxerrel és polóval a kezemben elindultam a fürdőbe, hogy végre vegyek egy frissítő zuhanyt.

Elég gyorsan végeztem a fürdéssel, meg amúgy hajat is mostam, szóval felraktam egy arcmaszkot, mert még van időm lefekvésig.

Kimentem a fürdőből, és a hajamat törölgetve belebotlottam Kihyunba.

-Bocs. -vetette oda nekem, majd tovább is indult.

Hát beszarok. Én akartam vele köcsög lenni, erre ő flegmáskodik velem. Ő mi jogon ilyen velem? Ő használt ki engem, nem fordítva. Neki semmi joga így beszélni velem. Kész vicc...

Visszamentem a szobába, majd leültem az ágyamra, és csak bámultam ki a fejemből. Azt hittem Kihyun szívén viseli, hogy elutasított, de ezek szerint nem... Ahogy gondolkodtam, Jooheon sikítása riasztott fel.

-Mi a fasz? -néztem rá ijedten, de ő is hasonlóképpen bámult rám.

-Megijedtem tőled. Az az arcmaszk rohadt ijesztő. -mutatott az arcomra.

-Te aztán tényleg könnyen megijedsz. -nevettem fel, de emiatt a maszk le is esett rólam, mert a grimasztól lecsúszott a fejemről. -Na basszus. Akkor ma se lesz szép arcbőröm. -vettem fel a földről a fátyolmaszkot sóhajtva.

-Hova akarsz ennél szebb bőrt?

-Látod a pattanást a homlokomon??? -kérdeztem tőle a piros pöttyre mutatva. -Ha ezt Kihyun meglátja, akkor-

-Rájön hogy nem vagy tökéletes? -vágott a szavamba a fiatalabb, én pedig csak lesütöttem a szememet a maszkot szorongatva.

-Igen..

-Ahj hyung. -rakta ki öléből a laptopot, majd átült mellém az ágyra. -Hidd el, nem az volt a baj, hogy nem vagy tökéletes. Senki sem az. Kihyun nem azért nem viszonozta az érzéseidet, mert rájött, hogy nem vagy tökéletes. Ez hülyeség. -nevetett aprót. -Egyszerűen a lányokat szereti, ennyi.

-Akkor miért csókolt meg? Aztán még le is feküdt velem... Egy hetero mikor csinál ilyet? -néztem Honeyra.

-Kíváncsi volt.

-Ennyire?

-Lehet. De nyugi. -simított vállamra, majd megveregette a hátam. -Hamar túl fogod rajta tenni magad.

-Azt kétlem, de azért köszi. -mosolyodtam el, és ő is ezt tette.

Amint megszáradt a hajam, elmentem fogat mosni, és vacsora nélkül feküdtem le. Ma Kihyun azon kívűl a bocson kívűl egyszer se szólt hozzám. Sajnálom, hogy így alakult, pedig kezdtem reménykedni. Legalább ne hitette volna el velem, hogy szeret.

(...)

-Hyung, ébresztő. -rázogatta vállaimat Jooheon, én pedig nehezen felnyitottam szemeimet.

-Máris reggel van? -kérdeztem rekedt hangon, megdörzsölve a szemeimet.

-Igen, és siess mert még bemegyünk kávékért a Momoba.

-Ahh, jó. -nyújtóztam egyet, majd kikeltem az ágyból.

Elindultam a mosdóba, de természetesen foglalt volt, szóval tök hiába, de azért megálltam előtte, és vártam, hogy kijöjjön a bent tartózkodó egyed.

-Szia Hyungwon, jól aludtál? -nyitotta ki a fürdő ajtaját Minhyuk, és mikor meglátott boldogan kérdezte ezt tőlem.

-Fogjuk rá. -mosolyodtam el. -Te?

-Én nagyon jól. -vigyorgott, mint a tejbetök. -Jössz a kávézóba ugye?

-Igen. -bólogattam, és közben bementem a mosdóba, Minhyuk pedig jött utánam.

-Akkor majd csináljunk közös képet twitterre, oké? -kérdezte boldogan.

Persze. -válaszoltam fogkrémet nyomva a fogkefémre.

-Szupi. Akkor nem is zavarok. -vigyorgott, majd a fenekemre csapott, és csak azután távozott.

-Mi a f.. -néztem utána sokkoltan. -Mi ez a nagy jókedv? -ráztam meg a fejem értetlenül, majd mosni kezdtem a fogamat.

Eddig Minhyuk hozzám se szólt, most meg kicsattan az örömtől. Mi lelte? Vagy valamiről tud amiről én nem?

Gyorsan megmostam a fogamat, elvégeztem reggeli ügyeimet a wc-n, majd telefújtam magam dezodorral, és megújultan léptem ki a fürdő ajtaján. Vagyis kb. csak illatosabb lettem.

A szokásos zűrzavar volt ma reggel is, mint mindig. Shownu nem találta a zokniját, Wonho a proteinszeletét, Changkyun nem akart elindulni evés nélkül, Minhyuk fel alá rohangált, mert nem tudta eldönteni mit fegyen fel, ezért Jooheonnak mutogatta a lehetséges outfiteket, ami miatt meg Honey nem tudott készülődni, Kihyun pedig sürgette a többieket, hogy elkésünk.

Én pedig már készen álltam az ajtóban Kihyun mellett, várva a többieket, kínos csendben. Komolyan, Kihyun a falat pásztázta, én pedig a cipőm orrát. Amíg vártunk egy örökkévalóságnak tűnt, de gondoltam megszólalok, hogy ne legyen ennyire kínos a csönd.

-Kihyu-

-Készen vagytok már? -kiáltotta el magát a Törpe, félbeszakítva engem. Oké. Ez már hadüzenet volt.

-Mindjárt. -hangzott a válasz I.M szájából.

Ezek után inkább nem próbáltam megszólalni. Konkrétan elkussoltatott, és random beleüvöltött a szavamba. Fuu, és még én hittem azt, hogy én leszek vele bunkó. Nem nem. Az én galamb lelkem túl kevés ehhez, ellenben az ő ördögi lelke képes rá. Egy kis-adag gonoszság!

-Mehetünk. -értek kb. egyszerre az ajtóhoz a fiúk, úgy hogy végre képesek voltunk elindulni.

Amint leértük a lépcsőházból, mint hét éhező, megrohamoztuk a legközelebb lévő kávézót. Azonnal kikértünk öt Americanot és két Macchiatot.

Az Americanomat a kezembe vettem, majd a többiekkel együtt elindultam. Mivel nincs olyan messze, és csak akkor szoktunk autóval menni, ha késésben vagyunk, ezért gyalog láttunk neki az útnak.

-Akkor megcsináljuk a képeket? -jött oda hozzám mosolyogva Minhyuk.

-Persze. -bólintottam, majd lemaradtunk a többiektől, és elkezdtük a kávés selfieket gyártani.

Minhyuk az összesen vigyorgott, nagyon jó napja lehet, vagy nem tudom, mindenesetre aranyos.

Vagy kismillió képet csináltunk, amiből szerintem kettő fog kikerülni, de a jó dolgokért küzdeni kell. Remélem tetszeni fognak a Monbebéknek a képek.

Nemsokára oda is értünk az épülethez, szóval felérve a másodikra lepakoltunk, és elkezdtünk nyújtani a tánc előtt. Az összes olyan koreot gyakoroljuk, amiken a koncerteken lépünk fel, hogy a legjobb formánkat nyújthassuk.

(...)

A jó fárasztó táncpróba után még szembe kellett néznünk egy énekpróbával is. Az éneknél csapatokra vagyunk bontva, és úgy foglalkozik velünk egy-egy tanár.

Így én vagyok Minhyukkal, Shownu Wonhoval, Jooheon Changkyunnal, Kihyunnal pedig egyedül foglalkozik egy tanár. Azért mégis csak fővokál.

A többiek mind elmentek a saját termükbe gyakorolni, csak mi maradtunk Minhyukkal a táncteremben, és vártuk a tanárunkat, de kivételes ott volt velünk Kihyun is, mert neki még egyáltalán nem volt az épületben a tanára.

-Kíváncsi vagyok, hogy zajlik nálatok egy énekpróba. -ült le vigyorogva a Törpe.

-Nem máshogy, mint nálad. -rántottam vállat, amit nem beszólásnak, hanem puszta tényközlésnek szántam, de Kihyun persze megsértődött rajta.

Mondjuk úgy is köcsög akartam lenni vele, bár ez az oda-vissza piszkálódás nem vezet semmire, ezért inkább beszélnem kéne a fejével.

-Hozok vizet lentről, szomjasak leszünk éneklés közben. Ha megjön a tanár, hívj és szaladok vissza. -állt fel Minhyuk, én pedig bólintottam.

-Oké, siess. -néztem utána, majd ahogy becsukta az ajtót, tökéletes pillanatnak találtam a kettesben maradásunkat arra, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Kihyun, beszélnünk kell.

-Nem beszélek veled semmiről. -válaszolta durcásan.

-Mert ez aztán így rohadt jó, hogy folyton feszültség van közöttünk. -forgattam meg a szemem, mire végre rám emelte tekintetét.

-Bármit csinálunk, mindig feszült marad köztünk a levegő.

-Hát ha mondjuk nem lennél büdös bunkó, haladhatnánk a normális kapcsolat felé. -céloztam a nem kicsit flegma énjére.

-Én vagyok büdös bunkó?! -állt fel hirtelen a helyéről, hangosabbra véve hangerejét. -Te voltál az, aki még csak rám sem nézett a konyhában!

-Nem tudtam azok után rád nézni, amiket mondtál! -emeltem meg én is a hangomat, a jogtalan rágalmazása miatt.

-Ez nem mentség arra, hogy rám se nézz mikor beszélek hozzád!

-Az se mentség, hogy kerülsz amiatt, mert nem viszonzod az érzéseimet! -vágtam a fejéhez további gondjaimat, neki pedig csak vörösödtek a fülei az idegességtől.

-Te voltál az, aki elkezdte a flegmázást! -húzta fel felső ajkát dühösen.

-Te meg folytattad!

-Mit kellett volna tennem?! -kérdezte teljesen vöröslő arccal.

-Odajönni és megbeszélni a dolgokat mondjuk!

-Nyilván, azok után hogy észre se vettél!

-Miért, az öledbe kellett volna ugranom azok után, hogy nem szeretsz?! -kérdeztem vissza az idióta érvjére, de ő csak elkiáltotta magát.

-DE SZERETLEK!!! Kurvára szeretlek, még én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de szerelmes vagyok beléd, érted?! Szerelmes! -lépett hozzám közelebb. -Még sírtam is miattad. Nagyon fájt látnom a csalódott arcod. -halkult vissza, a szemeimbe nézve.

Teljes sokként ért ez a hirtelen vallomása, még az is megfordult a fejemben, hogy csak álmodok, de végül gondolkodás nélkül az arcához hajoltam, és megcsókoltam puha ajkait. Nem ellenkezett, nem lökött el, hanem nyakam köré fonta karjait, és elmélyítette csókunkat. Percekig csak édes, cseresznye ízű ajkait téptem, és a fejemben csak az a bizonyos rózsaszín köd lebegett, egy két boldog unikornissal karöltve.

Hirtelen meghallottuk az ajtó nyitódását, és abban a pillanatban úgy röppentünk szét, mint a galambok. De csak Jooheon volt az...és Minhyuk.

-Hoppá-hoppá. -jött be vigyorogva Honey. -Jöttem megnézni hogy áll a helyzet, ezek szerint jól.

Kihyunra nézve konstatáltam, hogy nem csak én nem értettem ezt a helyzetet, de még Minhyuk arcán se láttam a csalódottságot.

-Mi? -végül csak ennyit nyögtem ki.

-Csókolóztatok, ergo végre bevallottátok az amúgy tök nyilvánvaló érzéseiteket egymásnak. -veregette meg mindkettőnk vállát. -Apropó, az énektanáraitok 10 percen belül itt lesznek, írtam nekik, hogy csúsztattuk az énekpróbát, és később jöjjenek. Ezt a hülyegyereket is én hívtam le vízért, hogy kettesben maradjatok. -karolta át a mellette lévő Minhyukot, aki ráütött a mellkasára.

-Hé, nem vagyok hülyegyerek!

-Hogy ti milyen édesek vagytok. -nézett rájuk felváltva Kihyun, és egyszerre megölelte őket.

-Eommáért bármit! -nyöszögte Minhyuk az erős ölelésben, de erre a Törpe rögtön elengedte őket.

-Mit mondtál? -nézett rá szúrós szemekkel.

-Semmit, semmit. -emelte fel védekezően kezeit Minhyuk.

-És...nem zavar téged? -néztem az említettre, aki mosolyogva megrázta a fejét.

-Nem. Ha boldog vagy, én is boldog vagyok.

-Ahj, tényleg miért vagytok ilyen édesek? -mosolyodtam el én is, a könnyesedő szememmel, és én is megöleltem őket.

Ebben a csapatban nem csak barátokra, hanem családra, és ezek szerint még szerelemre is leltem.

-Te meg -fordultam Kihyun felé. -Miért nem mondtad el ezt nekem előbb?

-Hát...féltem. A saját érzéseimtől is féltem, és nem értettem, azelőtt nem éreztem még ilyet. Sajnálom. -sütötte le szemeit.

-Jaj, ne legyél szomorú emiatt te buta. -húztam ölelésre a kis testét. -Most elmondtad, és az a lényeg. -pusziltam a hajába, ő pedig szorosan átkarolta a derekamat.

-Gyere hyung, menjünk, ez nem ránk tartozik. -húzta volna el Minhyukot Honey, de ő megtorpant.

-Mennék, de itt lesz énekórám.

-Oh, tényleg. -engedtem el Kihyunt. -Mindjárt itt a tanár, és kornyikálni kell. Menjél te is. -noszogattam a Törpét.

-De fogalman sincs melyik teremben leszek.

-Mindegy mit csináltok, csak a tanárt úgy várjátok, hogy nem éppen egymás szájába túrtok. -rántotta meg vállát Jooheonie, majd elhagyta a tett helyszínét.

-Ennyire rosszul csókolok? -nézett utána Kihyun.

-Majd belejössz. -kacsintottam rá, ő pedig összeszűkítette a szemeit.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Oké, kb. 1 hónapja nem volt rész, néha még magamat is meglepem milyen lusta vagyok😱

Mindig emiatt magyarázkodok, sajnálom, hogy ilyen lassú vagyok:(

Viszont ez a rész nagyon olyan volt, mintha a vége lenne, de ez még csak a kezdet😁

Milyen a suli? Akik most lettek középsulisok, hogy érzik magukat?

Na, nem húzom tovább a szót, remélem elnyerte a tetszéseteket a rész, ha igen hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~