K i h y u n

Miután megszabadultam Shownu "lesz új halad" támogatásától, elindultam felébreszteni a többieket. Remélem elég lesz csak Jooheont felébresztenem...Nincs kedvem Hyungwont is keltegetnem. Nem mernék a szemébe nézni, és hidegvérrel bámulni a csalódottságát.

Óvatosan benyitottam a fiúk közös szobájába, és megnyugodva konstatáltam, hogy még mindketten aludtak.  Jooheonhoz mentem először, és megsimítottam a karját.

-Jooheon, kelj fel, kezdjetek el készülődni. -súgtam oda neki, miközben gyengéden megveregettem a vállát. -Jooheon!

-Mmmm...nem adok kekszet. -morogta, majd átfordult a másik oldalára.

-Mi van?! -ráncoltam össze a szemöldököm. -Jooheon, ébredj. -veregettem tovább vállait.

-Mi? -nyitotta ki résnyire szemeit, majd rekedt hangon megszólalt. -Máris reggel van?

-Aha. Keltsd fel Hyungownt légyszi. -slisszoltam ki gyorsan a szobából, mire felkelne az említett. Mai tervem elkerülni őt, mielőtt megfojt.

-Hyung, elfogyott a müzli? -ugrott elém a folyosón Changkyun ahogy kiléptem Jooheonék szobájából.

-Ha nincs a szekrényben, akkor el. -indultam el a konyhába.

-De ne már! Ki eszi meg mindig a Chocapicomat? -dobbantott a lábával dühösen a maknae, majd puffogva követett a konyhába. -Akkor most mit egyek reggelire?

-Én voltam. -tért körünkbe Wonho is, szájában a fogkefével...fú.

-Wonho, mondtam már, hogy ne mászkálj a lakásban a fogkeféddel a szádban! -néztem rá szúrós szemmel.

-Miért? 

-Hyung utállak, tudod jól hogy az az én Chocapicom!!! -ütötte mellkason Changkie.

-Aki kapja marja. -rántotta meg vállát Hoseok, ezzel egyidőben pedig ki is csulázott egy kis fogkrémet a földre. -Hupsz. -nézett a magányos kis csula után, ahogy elterült a földön.

-Pont ezért ne járkálj fogkefével a házban! -néztem dühösen az idősebbre, majd téptem egy kis törlőt és ledobtam a földre, pont a folt tetejére. -Szedd föl!

-Most miért vagytok velem ilyenek? -nevetett fel felváltva nézve ránk, majd lehajolt, és összetakarította a mocskát.

-Mert megetted a Chochapicom!

-Jaj fogd már be, majd veszek neked újat. -néztem a maknae-re gondterhelten.

-Most mi van hyung?

-Nincs hangulatom ehhez a reggeli felesleges veszekedéshez. -nyitottam ki a szekrényt, majd kivettem belőle egy dobozos rament. -Tessék, edd ezt. -nyújtottam át Changkyunnak az ételt.

-Rament reggelire? -vette el fintorogva.

-Én elfogadom. -vette ki a kezéből Wonho.

-Hyung!!! 

-Nesze. -adtam még egyet Changkyun kezébe. -Most már menjetek innen!

-Oké. -tette fel kezeit védekezően Hoseok, majd kislisszolt a konyhából, a maknae pedig követte.

-AZT A ROHADT FOGKEFÉT PEDIG KÖPD MÁR KI! -kiáltottam utána.

-OKÉ, A PADLÓRA JÓ LESZ? -hangzott a válasz a folyosó végéről.

-HA MEGMERED TENNI, MA TEMETÉSRE MEGYÜNK, NEM PRÓBÁRA!

-ÉRTETTEM. -hallottam az ajtó csapódását, ami remélem a fürdőé volt, és nem a szobájáé, mert ha a szobájukba megtalálom azt a fogkefét tényleg felakasztom. Mármint Wonhot.

-Várjunk. -álltam meg a konyha kellős közepén. -Ezek meg se csinálták a rament, csak elvitték? -ráncoltam össze a homlokom, de gondolkodásomat megzavarta valami...vagyis valaki.

-Ramen reggelire? -hallottam meg a túlságosan cuki fáradt hangot, ezért az ajtóra néztem. Természetesen Hyungwon.

-Nincs más. -adtam egyszerű választ, majd magamnak is kivettem egyet a szekrényből.

Ki akartam kerülni a kis ramenkámmal őt, de természetesen meg kellett állítania azzal, hogy megfogja a karomat.

-Ugye nem akarsz ezek után folyton kerülni engem? -nézett sötétbarna szemeivel enyémekbe.

-Igazából pontosan ez volt a tervem... -haraptam be alsó ajkam, mire ő elengedte a karomat.

-Akkor hajrá. -került ki, majd ő is elvett magának egy rament, csak neki volt annyi esze, hogy bekapcsolja mellé a vízforralót. 

-Akkor...én...megyek. -mutattam a hátam mögé, de ő még csak rám sem nézett, háttal nekem készítette el a kajáját.

-Oké. 

-Oké... -suttogtam utána, majd tényleg elhagytam a konyhát, és azonnal besuhantam a szobámba. Becsuktam az ajtaját, majd vagy háromszor ráütöttem a fejemre. -Hogy lehetsz ilyen idióta Kihyun? Miért hitted azt, hogy könyörögni fog neked, hogy szeressed? Már nem is érdekled őt, csak azt akarta hogy megfektessen, és ez meg is történt, szóval miért lenne rád már szüksége? -ütöttem még egyet a homlokomra. -Idióta vagy... -sóhajtottam, majd lassan felnéztem, és kinyitottam eddig összeszorított szemeimet. -Nabazdmeg... -suttogtam magam elé.

-Jól vagy...? -kérdezte döbbent tekintettel Shownu.

-Én...én nem...vagyis de...felejtsd el, oké? -néztem rá kétségbeesetten.

-Ki fektetett meg? -kérdezte óvatosan, nekem meg jártak az agykerekeim, hogy mit találhatnék ki erre.

-Én fektettem meg őt! Csak annyira ki voltam, hogy félrecsúszott a nyelvem...vagy mi.

-Te? Kit?

-Egy lányt...tudod, azt hittem lesz köztünk valami, de hát nem lett, ahogy lefeküdtünk elhagyott. -találtam ki gyorsan valami kamu sztorit, és próbáltam minden színészi tehetségem bevetni, hogy elhiggye. 

-Ezért nem szabad ilyen hamar lefeküdni valakivel. -mondta úgy, mint valami bölcs. Eskü, a legjobb tanácsokat Shownutól kapom, úgy, hogy nem is tudja mi az eredeti sztori.

-Máskor megfogadom. -bólintottam mosolyogva. Faszom kivan.

(...)

A próbateremben Hyungwon még csak rám sem nézett. Ez a fasz tényleg csak meg akart fektetni? Én pedig egy tökre jó préda voltam, aki tálcán kínálta magát. KIHYUN TE IDIÓTA, MIÉRT FEKÜDTÉL LE VELE ÖNKÉNT ÉS DALOLVA?

Pedig beszélni akartam vele, hogy adjon egy esélyt Minhyuknak, de ezek után sajnálnám Minhyukot, mert őt is csak kihasználná.

-Hihetetlen. -ültem le a földre fáradtan a tánc közti szünetben.

-Mi? -huppant le mellém Minhyuk. 

-Semmi. Csak gondolkodtam. -feküdtem le, a plafont pásztázva.

-És min? 

-Hyungwonon. 

-Hyungwonon? -hajolt fölém, így csak az ő fejét láttam. 

-Igen...nem olyan ember, mint hittem.

-Ezt hogy érted? 

-Gyere ki a mosdóba, és elmondom. -álltam fel, majd elindultam a mosdó felé, Minhyukkal oldalamon. Ahogy beértünk, és megbizonyosodtam róla, hogy senki más nincs bent, az idősebb felé fordultam. -Az az igazság...Hogy volt valami köztem és Hyungwon közt...

-Micsoda? -kérdezte kíváncsi íriszekkel, nekem pedig gyorsan átfutott az agyamon, hogy tényleg jó ötlet-e ezt elmondani neki.

-Én és Hyungwon...

-Hi people~ -nyitott be hirtelen Changkyun, nekem meg kihagyott egy ütemet a szívem. Baszki, hogy mindenki a legjobbkor tud zavarni.

-Szia. -köszöntünk neki egyszerre Minhyukkal. Komolyan, mint akik nem előbb látták egymást...

-Otthon elmondom. -súgtam oda halkan az idősebbnek, aki bólintott, de láttam, hogy azért elég rendesen furdalja a kíváncsiság.

A próbák alatt próbáltam nem rá, hanem inkább a koreográfiára koncentrálni, de valahogy mindig rajta állapodott meg a szemem. Ahj, miért nem tudok úgy viselkedni vele, mint ennek az egésznek az elején? Megőrülök!!!

Hazafelé nem igen szóltam senkihez, amit Wonho és Jooheon szóvá is tett, de nem igazán voltam beszélgetős hangulatomban, főleg, hogy Hyungwon egész végig az ablakon bámult ki. Persze tőle nem kérdezik meg, miért nem beszél...bár ő eleve csöndes.

Mikor este hét felé visszaértünk a dormba, mindenki hulla fáradtan ment a dolgára. Shownu azonnal benyargalt letusolni, Changkie és Wonho pedig a konyhát rohamozták meg, ahova én is követtem őket, hogy igyak egy pohár jó hideg vizet.

-Hyung, nem vettél nekem Chocapicot! -biggyesztette le alsó ajkát a legfiatalabb, aki így olyan aranyos volt, hogy nem volt szívem lekoptatni.

-Nincs kedvem elmenni a boltba, de itt van a pénz rá. Vegyél magadnak. -nyúltam a zsebembe, és odaadtam neki 4000 Wont.

-Köszi eomma! -vigyorodott el, és kikapta a kezemből a pénzt.

-Ne hívj eommának hülyegyerek. -koppintottam fejére mosolyogva.

-Igenis eomma. 

-Changkyun!

-Bocsi. -nyújtotta rám a nyelvét, majd elment a szobája irányába. A korához képest még agyilag 5 éves.

-Eomma, ha már itt tartunk, kinéztem egy laptopot, és... -kezdte Wonho csillogó szemekkel, de én meg se engedtem neki, hogy befejezze a mondatát, megfordítottam a tengelye körül, és belerúgtam a seggébe.

-Szó se lehet róla, vedd meg magadnak! Mindnyájatoknak van saját keresete, ne rajtam élősködjetek!

-Csak megpróbáltam. -vágott rám egy grimaszt, majd ő is ott hagyott.

-Kihyun. -ahogy mindenki elhúzott mellőlem, Minhyuk feje jelent meg az ajtóban. -Akkor elmondod, amit akartál? -jött be a konyhába, majd elém állt. -Mi volt közted és Hyungwon között?

Beharaptam alsó ajkamat. Azt hittem az úton elfelejtette, de ezek szerint nem. Fogalmam sem volt, hogyha elmondom, akkor megharagudna-e rám, hogy azelőtt hazudtam neki, vagy meglepődve, vagy nem tudom...De emellett ha elmondanám neki, hogy meg se hatotta az, hogy én nem akarok tőle semmit, magyarán kihasznált, akkor lehet hogy Hyungwont utálná meg, azt pedig azért nem akarom. Egy csapat vagyunk, nem szeretném, ha rossz lenne a tagok között a viszony.

-Én és Hyungwon csókolóztunk. -mondtam ki hirtelen, ami csak féligazság volt...egyszerűen nem merem elmondani azt, hogy lefeküdtünk.

-Jaj, hát ezt én is tudtam. -nevetett fel. -Még a legelején elmondta nekem. De te nem éreztél iránta semmit, úgy hogy nem nagy gond. -mosolygott, majd megsimította a vállamat. -De azért köszi, hogy elmondtad. -mondta boldogan, majd sarkon fordulva ő is ott hagyott a konyhában.

-Ja...nem érzek iránta semmit. -suttogtam magam elé, majd fölnéztem a plafonra, nehogy kiszökjön egy könnycsepp a szememből. A végén még a padlóra csöppenne, Wonho csulájának maradékára... 

Sziasztok csibéim!🐥❤

Itt egy újabb Kihyun szemszöges rész, remélem egy kis betekintést nyertetek Kihyun érzéseibe is ezzel a 2 részben☺

Nem nagyon húznám itt a szót, élvezzétek ki a nyári szünet utolsó heteit, pihenjetek és ne stresszeljetek sokat!❣

Remélem tetszett ez a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~