Hétfő. A nap, amikor kettesben leszek itthon Kihyunnal. Annyi ötletem van, hogy mit csináljunk, hogy az hihetetlen. Fogalmam sincs, hogy Jooheon mit talált ki, hogy a többi négy embert lefoglalja, de végül próba után csak én, és Kihyun indultunk haza a dormba.

-Teljesen elfáradtam. -nyitott be Kihyun a dormba, én pedig követtem őt.

-Akkor már semmihez nincs energiád? -biggyesztettem le az alsó ajkam.

-Nincs. -nézett rám határozottan, összeszűkített szemekkel.

-Enni sincs?

-Na jó, azt talán...

-Akkor nézzünk filmet, és együnk közben valamit. -indultam ki a konyhába.

-Oké. -követett ő is, majd körülnézett mit lehetne enni. -És mit nézünk?

-Amit csak akarsz. -kotorásztam a hűtőben, majd kivettem egy literes pepsit, majd a szekrényekben kerestem egy kis csokit és chipset. Még jó, hogy a csapatban sokan szeretnek nasizni.

-Valami jó horror?

-Be akarsz szarni? -vigyorogtam rá, kezemben a szajréval.

-Nem vagyok ijedős. -tette karba sértetten kezeit, majd megindult a nappali felé.

-Akkor? Mit szeretnél? -ültem le a kanapéra, bámulva a tévén megjelenő műsorok sokaságát.

-Démonok között? -kattintgatott a videotékában a horror kategória közt.

-Nekem jó. Csak ne fosd össze magad. -mosolyogtam rá, mire ő csak elejtett egy "haha"-t rezzenéstelen arccal.

Elkezdődött a film, mi pedig szótlanul néztük. Csak a chips zaja törte meg a filmben lévő, és amúgy köztünk is lévő feszült csendet. De ahogy minden filmben lévő csöndet, ezt is egy jumpscare követte, ami miatt Kihyun sikeresen megijedt, és magára öntötte a kóláját.

-Francba!

-Gratulálok. -röhögtem, majd letettem ölemből a nasikat, és a konyhába indultam törlőért.

Amikor visszaértem kezemben a ronggyal, elkezdtem felitatni Kihyun pólójáról az italt, és éreztem magamon közben a tekintetét. Megállította a kezemet, én pedig a szemébe néztem. Legalább fél percig bámultuk így egymást, de nekem óráknak tűnt. Majd egy hirtelen mozdulattal megcsókólt, majd ahogy felállt engem döntött a kanapéra, ő pedig az ölembe ült, egy percig se szakítva meg vad csókunkat. Persze mellettem a kanapéra kitett chips teljesen kiborult, de jelen pillanatban egyikünk se foglalkozott ezzel.

Vadul csókolta ajkaimat, majd a hajamba túrt, és nagyokat sóhajtott édes csókunk közben. Nekem a kezeim először derekára vándoroltak, majd végül a fenekén állapodtak meg.

-Dugj meg! -vált el tőlem, és lihegve súgta ezt számra.

-H-hogy mi? -kérdeztem vissza a pillanatnyi kábulat után, amit hirtelen csókja váltott ki belőlem.

-Nem hallottad? Azt mondtam, dugj meg! -ismételte el újra, de sokkal türelmetlenebbül, mint előbb.

-De hallottam, csak nem hittem el. -vigyorodtam el, de ő csak megrántotta hajamat.

-Siess, mielőtt még meggondolom magamat. -suttogta vággyal fűtött hangon, nekem pedig több se kellett, azonnal elfektettem a kanapén, és édes csókokkal kezdtem behinteni nyakát, és kulcscsontját.

Vizes pólóját azonnal lerántottam róla, és mintegy felesleges tárgyat, a szoba legtávolabb eső részére hajítottam. Azonnal szemem elé tárult Kihyun izgató, áramvonalas teste, ahogy harsány kockái mind azt kiáltották, hogy csókoljam meg őket. Lassan hajoltam pocakjához, és szálkás testét kezdtem el forró csókokkal behinteni. Ő csak a hajamba túrva adott ki magából édes kis sóhajokat, miközben vonaglott alattam, egyre többért és többért könyörögve.

-Haladj már...egy kicsit gyorsabban. -próbálta érzékeltetni velem elhalt hangon kívánságát, de én azonnal megértettem, szóval miután magamról is lehántottam pólómat, neki a nadrágját kezdtem kigombolni.

-Biztos akarod? -néztem rá, hátha meggondolja magát, de még én is megijedtem a gyilkos pillantásától.

-Csináld már!

-Oké Főnök. -mosolyodtam el, majd lehántva róla a nadrágot is, boxerral takart férfiasságára adtam egy puszit.

-Ki akarsz csinálni, igaz?... -sóhajtozta, én pedig csak felkuncogtam, és újra az arcához hajoltam.

-Azt hitted ma csak a horror filmtől fogsz sikoltozni? -adtam egy pici puszit arcára, ami vöröslött az izgalomtól.

-Őszíntén? Gyanakodtam, hogy nem az lesz az egyetlen kiváltó ok. -mosolyodott el ő is, majd egy pillanatra a tévére nézett, pont egy újabb jumpscare kellős közepén. -Bár mondjuk lehet jobban járnánk, ha kikapcsolnánk... -mondta halkan a rémülete után.

-Kell a háttérzaj, hogy elnyomja a hangod. A végén még valaki meghallja, aki nem én vagyok. -csókoltam meg újra, amibe minden érzésemet beleadtam.

(...)

-Hyungwon! Kihyun! Ébredjetek baszki, mindjárt felérnek a többiek! -pofozgatott Jooheon, én pedig alig bírtam kinyitni a szemem.

-Mi? -kérdeztem kómásan.

-Direkt felszaladtam a többiek előtt, gondoltam hogy ez fog fogadni...mellesleg a farkatokat takarjátok már el valamivel. -dobott hozzám egy chipses zacsit, én pedig akkor fogtam fel mi történt. Kihyun mesztelenül feküdt mellettem.

-Na bazdmeg. Kihyun, kelj fel kérlek. -ébresztgettem az amúgy kurva édesen alvó hyungomat, aki aztán lassan felnyitotta a szemeit.

-Hm?

-Siess már geci. -szólt Jooheon, én meg csak értetlenül ránéztem.

-Ebből aztán sokat ért. -ráztam meg a fejem, majd újra Kihyunra néztem. -Itt vannak a többiek, fuss be a szobádba felöltözni, és csinálj úgy mintha mi se történt volna.

-Miért, mi történt? -kérdezte kómásan.

-Dugtunk baszki!

-Mi? Ó faszom... -tért magához azonnal, majd befutott a szobájába, és én is így tettem.

-Jooheon, légyszi szedd össze gyorsan a földön lévő ruháinkat. -szóltam oda neki gyorsan, majd ténylegesen eltűntem a szobámba felöltözni.

-Mi ez a kupi itt? -hallottam meg Shownu hangját.

-Véletlen kiömlött a chips mikor Kihyun megijedt a horror filmen. -szaladtam ki a szobámból, immár felöltözve.

-Fura hogy ti nem jöttetek enni. Pedig nagyon finom volt. -vigyorodott el Wonho. Oh, szóval enni voltak.

-Nem voltunk éhesek.

-És Kihyun hol van? -kérdezte Minhyuk, miközben én elkezdtem összetakarítani a kiborult chipset.

-Itt vagyok. -szólalt meg Törpi a szobája ajtajából.

-Mit csináltatok? -kérdezte Shownu levéve a cipőjét.

-Ettünk, filmeztünk, ilyenek. -rántotta meg Kihyun a vállát. Ja, ilyenek...

-Pedig a ramen nagyon fincsa volt! -nézett a fiatalabbra Wonho.

-Ha a filmnek már régen vége, miért nem szedtétek még össze a chipset? -állt meg felettem Changkyun, miközben én a földön szedegettem a kaját.

-Mert lusták voltunk? -néztem fel rá, ő pedig csak megingatta a fejét.

Lassan mindenki szétszéledt a saját szobájába. Szerencsére senki se kérdezgetett minket hogy miért nem mentünk enni, meg ilyenek, bár én azt se tudtam, hogy Honey enni vitte a többieket. Mindenesetre köszönettel tartozom neki.

-Köszönöm. -ejtettem ki azonnal a számon, ahogy belépett közös szobánkba.

-Mi? -kérdezte nevetve, majd leült az ágyára velem szemben.

-Köszönöm a mait. Hogy elvitted a többieket enni.

-Igazán semmiség. Na, milyen volt? -huzogatta szemöldökét, mire felnevettem.

-El sem tudod hinni. Oké, nem fogok áradozni, mert tekintettel vagyok rád, de azért azt elmondom, hogy ő mászott rám!

-Miiii? -dülledtek ki szemei, és arcáról tagadni sem lehetett volna a meglepődöttséget.

-Na igen, én is ilyen voltam magamban. -nevettem fel. -De tényleg, le sem bírtam volna állítani. De kurva jó volt. -haraptam be alsó ajkamat.

-Ennek örülök. -mosolygott, ebben a pillanatban pedig benyitott a szobába Kihyun.

-Zavarok?

-Dehogy. -vágtam rá.

-Kimegyek. -állt fel Jooheon, de Kihyun megállította.

-Nem kell!

-De, azért így jobb beszélgetni. -mosolyodott el, majd kiment.

-Hyungwon... -jött lassan beljebb, majd ott foglalt helyet, ahol előbb Honey.

-Hm?

-Sajnálom, hogy úgy rád másztam... -sütötte le szemét, én pedig felkuncogtam.

-Sajnálod? Élvezted, nem?

-D...de. -nézett a szemembe.

-Akkor meg? Miért sajnálkozol? -mosolyodtam el. -Pontosan tudod az érzéseimet, szóval ezzel nem okoztál bennem kárt, sőt...

-Pontosan ez az. Hogy ismerem az érzéseidet. És nem tudom őket viszonozni. Jó voltál egyéjszakás kalandnak, hogy megtapasztaljak valami újat, de nem tudnék együtt lenni egy férfival, a csapattársammal meg főleg nem. Sajnálom Hyungwon. Tényleg. De remélem nem romlik meg köztünk a barátság. Szeretlek, barátilag. -állt fel az ágyról, majd egy puszit nyomott homlokomra. -Sajnálom. -ment ki lassan a szobából, majd ahogy becsukta a szoba ajtaját, én is becsuktam a meglepődöttségtől nyitva felejtett számat.

Azt hittem hogy ezek után egyenes út vezet a karjaimba, és végre boldog lehetek vele. Erre kapok valamit, de el is vesz valamit. Gondolhattam volna, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Túlságosan elbíztam magam, és hagytam, hogy hülyére vegyen. Istenem, olyan idióta vagyok.

Hanyatt feküdtem az ágyamon. Miért kívánt meg olyan hirtelen, ha semmi érzése nincs az irányomba? Tényleg csak a kívácsisága hajtotta, hogy milyen lehet egy férfival? ...

-Sajnálod, mi? -mormogtam halkan, majd lehunytam a szemeim. -Ezt sajnálhatod, baszki.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Jézus, még hozzám képest is régen volt rész😱 annyira annyira sajnálom hogy ilyen lassan haladok ezzel a könyvvel, megpróbálok gyorsabban részeket hozni.

Most kezdek nyaralni, szóval lehet hogy még kevesebb időm lesz, de minden szabadidőmmel a könyvön leszek😋

Nem is tudok mást hozzáfűzni, szóval remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~