Reggel fejfájással ébredtem, és fogalmam sem volt, hogy miért. Tudtommal tegnap nem ittam, és nem kiabáltam sokat.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -mosolygott rám Jooheon, mikor felnyitottam szemeimet.

-Neked is. Mennyi az idő? -nyújtoztam egyet.

-Fél tizenkettő.

-Hogy mi van?! -ültem fel nagy szemekkel. -Mégis miért nem keltettél korábban?! És miért nem szólt az ébresztő?! És most mindenki itt hagyott minket?! -pánikoltam, mire Jooheon csak nevetve nyugtatgatott.

-Vasárnap van hyung. Szabadnapunk van. -kuncogott magában, én pedig megnyugodtam. Annyira egybefolynak a napjaim, hogy már azt sem tudom milyen évet írunk.

-Jó reggelt. -nyitott be az ajtón Kihyun, én pedig automatikusan megigazítottam a hajamat, nehogy bénán álljon előtte. Ahogy rám pillantott elmosolyodott, nekem pedig a szívem gyorsabb ütemben kezdett el verni. -A későn kelőknek is szólok, hogy a reggeli az asztalon van. -pillantott ránk felváltva, majd becsukva maga mögött az ajtót, kiment a szobából. Bent tartott levegőmet kifújtam.

-Na mi van? Beszartál tőle? -pillantott rám szobatársam mosolyogva.

-Igazából...tegnap hagyta, hogy megcsókoljam. -fordultam Jooheon felé, hogy megbeszélhessem valakivel, hiszen már úgy is tud róla Minhyuk miatt.

-Komolyan? -kerekedtek ki a szemei.

-Halál komolyan. Esküszöm, még én is meglepődtem. -nevettem fel, de aztán újra komolyra váltottam. -Viszont fogalmam sincs mit gondol, mert tegnap a csók után elrohant, most meg mosolyogva nézett rám.

-Szerintem fullra össze van zavarodva. -dőlt hátra a fiatalabbik az ágyán, majd a plafont bámulva folytatta. -Ha engem megcsókolna egy fiú, tuti én se tudnám mit csináljak, de Kihyun lehet rájött, hogy nem is volt olyan rossz, de nem tudja még kezelni. -fordította felém fejét, én pedig bólintottam.

-Lehet, bár ez egy jó lehetőség...ez azt jelentené, hogy Kihyunnak is tetszett az első csókunk, és aztán bizonytalan volt magában, azért volt rideg velem? -reményteli csillogással a szememben vártam Jooheon egyetértését.

-Nincs kizárva.

-Akkor megyek enni. -álltam fel az ágyamról boldogan. -Jössz?

-Aha. -kászálódott ki ő is, majd a konyha felé vettük az irányt.

Ahogy kiértünk, Minhyuk sertepertélt az asztal körül, leszedve a koszos tányérokat, majd megpillantott engem, de szinte csak átnézett rajtam.

-Jó reggelt Jooheon. -mosolygott a mellettem lévőre, és befordult a mosogató felé. Oké, ez fájt.

-Neked is... -válaszolta.

-Mi a...? -suttogtam halkan, Jooheon pedig csak felemelte a vállait, és értetlen fejet vágott. -Mi a baja velem?

-Fogalmam sincs. Nem kéne megkérdezned? -folytattuk halk beszélgetésünket, miközben a reggelinek kirakott kimbap-ból szedtünk a tányérokra.

-De. Beviszed az én tányéromat is a szobába? Mindjárt megyek. -adtam kezébe a kajámat, ő pedig bólintott, és ott is hagyott a konyhában.

Minhyuk felé fordultam, aki nekem háttal mosogatott, és fogalmam sem volt, hogyan kéne megszólítanom a témában. "Hé Minhyuk, mizu?" Áh nem, itt csak azt mondaná semmi, és leszarna. "Mi a baj?" Asszem ugyanaz lenne a válasza. "Miért kerülsz engem?" Ez túl egyértel-

-Meddig állsz még mögöttem? -szólalt meg hirtelen, én pedig majdnem sikoltottam egyet annyira megijedtem.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok még? -sétáltam mellé, és néztem ahogyan mosogat.

-Nem vagyok se hülye, se süket Hyungwon. Hallottam, hogy rólam beszéltetek Jooheonnal. -hangja ridegen csengett, és tekintetét se emelte le arról a pohárról, amit éppen a kezében fogva tisztított.

-Most pont olyan vagy, mint Kihyun volt. -nevettem fel halkan, de rajta még csak egy kis elrejtett mosoly nyoma sem volt látható.

-Nem érdekel. -reagálta le egyszerűen, nekem pedig a döbbenet teljesen kiült az arcomra. Hova tűnt az a mindig mosolygós, pozitív Minhyuk, ebben a két napban?

-Minhyuk...megijesztesz. Kérlek, mondd el mi a baj. -léptem hozzá közelebb, de mintha szavaim süket füleket találtak volna, még csak rám sem bagózott. -Na jó. -zártam el a csapot, majd vállainál fogva magam felé fordítottam. A hirtelen jött mozdulatsortól még nyekkeni sem tudott. -Elegem van, hogy bunkózol, vagy egyszerűen csak ignorálsz! Mondd el, mi a bajod velem, mert ha nem tudom, még változtatni se tudok rajta!

-Semmi. -dünnyögte rám sem nézve, nekem pedig egy mély levegőt kellett vegyek, hogy ne húzzam fel magam teljesen.

-Oké. Akkor csinálj úgy, mintha levegő lennék, bánom is én, de ezzel a viselkedéseddel kurvára idegesítesz, remélem tudod! -szóltam idegesen, majd sarkon fordulva ott akartam hagyni, de utánam szólt, ezért megtorpantam.

-Nehogy neked álljon már följebb, Hyungwon! -amint ezt meghallottam, idegesen fordultam vissza.

-Oh, szóval azt mondod, hogy csendben tűrjem ahogy leszarsz?!

-Ha azt sem tudod miért, akkor miért vagy kiakadva?! -kezdte felemelni hangját.

-Hát ha nem mondod el, akkor mégis honnan a francból tudjam? -már én is elkezdtem a megszokottnál hangosabban háborogni, de nem tudtam már magam visszafogni.

-Miért mondanám el, ha úgyse figyelsz rám soha?!

-Már hogyne figyelnék! Szerinted miért kérdezgetem, hogy mi a bajod?

-Ha figyelnél rám, már rég tudnád mi a bajom! -került ki felháborodottan, és távozni akart, de én megfogtam a kezét, és visszahúztam magam felé.

-Addig nem mész innen, amíg ki nem nyögted mi a bajod! -néztem a szemébe, amik dühösen csillogtak.

-Tényleg ennyire hülye vagy?!

-Mondd már! -kiabáltam rá idegesen.

-Szeretlek basszameg! -rántotta ki kezét az enyémből. -Kurvára szeretlek, csak te ennyire egy vak idióta vagy, hogy nem veszed észre! -kiabált vissza, majd kiviharzott a konyhából.

Én pedig csak álltam ott megsemmisülve.

-Mi volt ez a hangzavar? -jelent meg Wonho az ajtóban, én pedig kicsit megijedtem, hogy hallotta ezt az egészet.

-Mit hallottál? -kérdeztem azonnal.

-Nem igazán értettem semmit, csak hogy ordítoznak. -jött beljebb, majd az asztalról elvéve a szájába helyezett egy kimbap-ot.

-Ja. Hát Minhyukkal volt egy kis nézet eltérésünk...remélem mihamarabb ki tudunk békülni. -sütöttem le a szememet szomorúan.

-Biztosan. De én megyek, rendelek valami kaját, ramyeon-ra vágyok. -hagyott ismét egyedül, én pedig csak üres tekintettel bámultam magam elé.

Lassan visszaindultam Jooheonnal közös szobánkba, ahol benyitva az említett valami szarfos drámát nézett a laptopján, miközben tömte magába a kaját.

-Na? -fordult hátra teli szájjal.

-Ki fogsz akadni. -ültem le az ágyamra, ő pedig megállította a filmet, és kíváncsian felült.

-Mert hogy...?

-Szerelmes belém. -mondtam ki gyorsan, ő pedig akkora szemekkel nézett rám, mint egy öltönygomb.

-Hogy mi? -esett le az álla, én pedig bólogattam. -Mennyi buzi van ebben a bandában?!

-Jooheon! -szóltam rá szemöldökráncolva.

-Bocsi, tudod, hogy nem úgy értettem. Csak teljesen sokkolt...nem gondoltam volna.

-Engem is. És most nagyon szarul érzem magam, biztos sír... -kezdtem el a számat rágni, a kezeimet pedig tördesni.

-Ne idegeskedj! Ő is el fogja fogadni, hogy Kihyunt szereted! -próbált nyugtatgatni Jooheon, de nem igazán sikerült derűlátóbbnak lennem.

-És ha nem? -sóhajtottam aprót.

-Na azt nevezik szopásnak.

-Hahó. -kopogott valaki, de azonnal be is nyitott, szóval megtudtuk, hogy Shownu az. -Kihyun kérdezi, hogy van-e valakinek kedve vele elmenni a boltba.

-Van. -álltam fel azonnal, és mint akit puskából lőttek kerültem ki Shownut, és értem ki az előszobába.

-Gondoltam, hogy jönni fogsz. -vigyorodott el, mikor meglátott.

-Beszélnünk kell.

-Miről?

-Majd útközben elmondom. -kezdtem el fölvenni a cipőm. -Kocsival vagy gyalog megyünk?

-Gyalog. Szóval hozz szájmaszkot.

-Oké. -rohantam vissza a szobába, hogy előkotorjam a fekete szájmaszkomat.

-Hozzatok nekem valamilyen csokit. -szólt hozzám Jooheon, mikor távozni készültem.

-Na de Honey, az árt az alakodnak. -legyintettem a kezemmel, lányos hangot imitálva. Ő csak rám nyújtotta a nyelvét, úgy hogy gyorsan ott is hagytam, hogy Kihyunnal elindulhassunk vásárolni.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Már megint elég sokat hagytam ki, bocsánat:(
Viszont eljött az ideje hogy lelepleződjön Minhyuk, bár volt aki már sejtette😛😏

Amúgy észrevettétek hogy a másik MX könyvemben is Minhyuk volt a viszonzatlan szerelem? Szegényke, mindig vele szúrok ki:(

Na de nem húzom tovább a szót, remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat!🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~