Mikor kiértünk a próbatermi mosdóból valahányan felénk néztek. Changkyun próbalta leplezni zavarát, Minhyuk ideges tekintettel nézett rám, amit nem is értettem, Kihyun pedig aggódva nézett rám. Jooheon mellettem rám mosolygott, majd beállt a helyére, készen arra, hogy folytassuk a próbát.

Már én is álltam volna a helyemre, mikor Kihyun indult meg felém, és aggódó pillantással vizslatta felpüffedt szemeimet.

-Mi történt, Hyungwon? -kérdezte megsimítva vállamat. Most aggódik értem, de az elmúlt két napban meg úgy nézett rám, mint egy rongyra. De nem tudok emiatt haragudni rá...

-Semmi. -válaszoltam mosolyogva a bevált lerázós szöveget, de igazából ez senkinél nem válik be, Kihyunnál meg főleg nem.

-Miért sírtál? -igazította ki rakoncátlan tincseimet szememből. -Fodrászhoz kéne menned. -tette hozzá halkan.

-Tudom.

-És a másik?

-Milyen másik? -kérdeztem vissza mosolyogva, hátha elfelejti, hogy sírtam. Bár kétlem, hm.

-Miért sírtál?

-Csak...elfogyott a wc papír. -vágtam rá valami random dolgot.

-Te sírsz ha elfogy a wc papír? -ráncolta homlokát értetlenül.

-Igen? Miért, neked még sose fogyott el?

-De, de nem szoktam megsiratni. -mondta nagy szemekkel, majd hirtelen nevetni kezdett. -Most akkor szaros a segged?

-Mi? -nevettem fel én is. -Na jó, igazából nem fogyott el, nyugi.

-Pedig már kezdtem félni. -kuncogott még egy aprót, de aztán megint komolyra vált a tekintete. Picsába.. -Akkor? Miért sírtál?

-Ah, Kihyun, ez nem fo-

-Kezdünk. -csapta össze tenyerét Shownu, az én megmentőm, úgy hogy boldogan vágtattam a helyemre, várva, hogy a zene megszólaljon.

(...)

Hazaérve szokásosan ki-ki a saját szobájába ment szobatársával. De Kihyun a saját szobája helyett a miénkbe jött be, és leülve az ágyamra nagy szemekkel koslatott engem. Jó, azt hiszem nem felejtette el a sírásomat. Gratulálok Hyungwon.

-Mit csinálsz itt hyung? -kérdezte Jooheon lehuppanva ágyára.

-Várom, hogy Hyungwon elmondja mi a baja. -válaszolta ártatlan mosollyal, még mindig engem bámulva, én pedig álltam az ágyam előtt, megforgatva szemeimet.

-Akkor ki is mehetsz. -válaszoltam egyszerűen, mire ő lebiggyesztette alsó ajkát.

-Most miért vagy ilyen gonosz?

-Mert te is az voltál velem eddig. -szóltam élesen, mire összehúzta szemöldökeit.

-De megérdemelted! -háborodott fel, de nem értettem mire.

-Miért érdemeltem volna meg?! -vontam kérdőre, kicsit hangosabban mint kellett volna, mire Kihyun is felkapta a vizet.

-Mert megcsókoltál bassza meg! -kiabálta, mire én teljesen lesokkolódtam, és lassan Jooheonra néztem.

Ő neki is hasonló tekintete volt, mint nekem, és amint láttam, köpni-nyelni nem tudott. Lassan elnyitotta ajkait, de nem szólalt meg, és csak ide-oda nézett rám, és Kihyunra.

-Ti ketten... -mutatott rám, majd az idősebbre. -Csókolóztatok?

-Nem! -kezdett heves tiltakozásba Kihyun, és még az ágyról is felállt. -Csak puszi volt. Arcra puszi.

-Előbb még azt mondtad csók... -értetlenkedett Jooheon.

-Mert egy idióta. Csak nézz rá. Tiszta kattos. -csavargattam mutatóujjam a fejem mellett, majd összeborzoltam Kihyun haját. -Szerintem még részeg is. Ki tudja. -rántottam vállat, bár szerintem nem sokat mentettem a helyzeten.

Jooheon még mindig nagy szemekkel ült az ágyon, amíg mi álltunk előtte, a kis törpe pedig puffogott a szavaimon, és mérgesen nézett fel rám, bár nem hatott meg azok után, hogy ilyen szépen elszólta magát.

-Én most szerintem... -mutogatott az ajtó felé Jooheonie. -...kimegyek...enni...nem is, inkább mosdóba. -kelt fel kínosan mosolyogva, majd gyorsan ott hagyott minket a szobában.

-Ezt jól megcsináltad... -vedlettem le a kamumosolyom, és az idősebbre néztem.

-Miért én? Nem az én hibám, hogy megcsókoltál! -háborodott fel, mérges tekintettel nézve rám.

-Az lehet hogy nem, de az már igen, hogy mindenkinek elmondod! -forgattam meg szemeimet, majd beletúrtam a hajamba.

-Nem direkt mondtam el! És amúgy is, nem mondhatnék semmit, ha nem történt volna semmi...

-Befejeznéd? -löktem rajta egyet idegemben, ami miatt a két ágy közötti falhoz csapódott a háta. Oda léptem hozzá.

-Ez a mániád? -szólalt fel halkan, a mellkasomat bámulva.

-Micsoda?

-A falhoz nyomni. -nézett fel rám, mire elmosolyodtam.

-Igen, igazából élvezem. -söpörtem ki egy világos barna tincset a szeméből. -De ez miattad van, amikor ideges leszek, akkor csinálom. Nem vetted észre?

-De...de azt mondtad szeretsz.

-Szeretlek is.

-Akkor miért okozol fájdalmat? -sütötte le szemeit, én pedig mosolyogva megfogtam a kezeit. Apró kis ujjait összefontam az enyémekkel.

-Ez még nem is akkora fájdalom. -mosolyogtam rá, ő pedig felvezette tekintetét ismét rám. -Vagy hipochonder vagy? -nevettem fel halkan, ő pedig elmosolyodott.

-Csak Kihyun, akinek fáj, hogy a nála fiatalabb uralkodik fölötte. -dünnyögte, nekem pedig fülig érő vigyor jelent meg arcomon.

-Oh, szóval uralkodok fölötted? Ez tetszik. -mosolyogtam, és közelebb hajoltam arcához. -Na, és mikor adod meg magad?

-Nem úgy értettem! Nem ezt a szót kerestem, hanem-

-Már kimondtad. -kuncogtam fel halkan.

-Picsába.. -piszmogta magába, én meg csak nevettem rajta.

-Meg akarlak csókolni. -komolyodtam el, éjsötét szemeibe nézve.

-Akkor csókolj meg. -suttogta, én pedig gondolkodás nélkül hajoltam puha ajkaira.

Pont úgy, mint először, forró ajkai teljesen elvarázsoltak. Sosem éreztem még annál puhábbat, és sosem éreztem magam ilyen boldognak. Nem gondoltam semmire, csak arra, hogy most ő és én eggyé válunk, és nem csak úgy, hogy én akartam.

Pihegve váltunk el egymástól, és még percekig csak néztünk egymás szemeibe. Már éppen meg akartam szólalni, amikor Kihyun hirtelen átbújt a kezem alatt, és szinte kiszaladt a szobából.

-Ki... -fordultam utána, de már hűlt helye sem volt.

Én is kiléptem a szobából, és körbenézve a folyosón csak Wonhoba botlottam bele.

-Mizu? -nézett rám, amikor meglátta az értetlen fejemet. -Van valami baj?

-Nem, nincs. -mosolyodtam el. -Nem láttad Jooheont?

-Asszem Minhyuk szobájában van. -válaszolta megrántva vállát, majd továbbment a fürdő felé.

-Ajjaj... -indultam meg Minhyuk szobájába rosszat sejtve. Ha az a kettő össze van zárva, szerintem az egész életünket kibeszélték Kihyunnal.

Nyeltem egyet, mielőtt még bekopogtam volna a szobába, majd miután hallottam bentről Minhyuk hangját, hogy "Gyere", be is nyitottam.

-Hello... -köszöntem be félve, míg ez a kettő a tévén videójátékozott.

-Oh, Hyungwon. -nézett rám Minhyuk, bár ahogy megláttak, eléggé komor fejet vágtak.

-Beszéltetek? -kérdeztem halkan, beljebb lépve a szobában, mire Jooheon bólintott.

-Mindent elmondott.

-És most utálsz? -haraptam be alsó ajkam, de Honey mosolyogva megrázta a fejét.

-Dehogy. Attól még ugyanaz a Hyungwon maradsz. Csak kicsit meglepett, és nem akartam zavarni, úgy hogy inkább átjöttem.

-És te Minhyuk? -néztem a másikra, mire rám emelte tekintetét. -Te most haragszol rám?

-Nem. -válaszolta tömören, és vissza is fordult a játékhoz. Hát, nem tűnt valami őszíntének...

-Oké, akkor én nem is zavarok... -léptem ki, majd becsuktam az ajtójukat, majd nekitámasztottam a homlokomat.

Fogalmam sincs miért ilyen ellenséges most Minhyuk, de Kihyun hagyta, hogy megcsókoljam, és erre gondolva elmosolyodtam. Talán eljött az idő, hogy megadja magát. Ez pedig teljesen felpezsdít!

Sziasztok csibéim!🐥❤

Most időben hoztam a részt, hehe😛
Milyen volt a napotok? Mit csináltok a szünetben? Nektek is melegetek van kint?😩
Amikor viszem le a kutyát, majd' meghalok.
Btw, megajándékozlak titeket az alvó kutyámmal, mert why not~

Na, nem húzom itt tovább a szót, remélem elnyerte tetszésetek ez a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi; Niki~