-Gyertek enni! -hallottam meg Kihyun hangját a konyhából, mire Minhyuk azonnal elindult az ajtó felé, de megtorpant, amint látta hogy én nem tartok vele.

-Nem jössz?

-Nem. -válaszoltam egyszerűen, és leültem az ágyamra.

-De enned kell. Gyere már. -lépett hozzám vissza, majd megfogta a karomat, és fel akart ráncigálni, kevés sikerrel.

-Nem fogok kimenni a konyhába, csak kellemetlenül éreznénk magunkat. -sóhajtottam, ő pedig feladta, és lehuppant mellém az ágyra.

-Hülyeség. Mindenki kint van, nem pont veled foglalkozna.

-Nem érdekel. Hagynom kell egy napot pihenni, nem mászhatok rá megint...

-Dugtatok? -kapta rám meglepett tekintetét Minhyuk, mire felröhögtem.

-Mi? Nem! Miért dugtunk volna?

-Mert ez a mondat pont úgy hangzott, mintha dugtatok volna.

-De nem dugtunk.

-De dugnátok?

-Hát jó lenne dug-

-Fiúk. -rontott be a szobába Kihyun, mire lefagyva mindketten ránéztünk.

-...ni. -fejeztem be mondatomat, elnyílt ajkakkal nézve a hyungomra.

-Nem jöttök enni? -nézett ránk, kifejezéstelen arccal.

-Nem. -mondta helyettem Minhyuk, aki ezekszerint koplal velem.

-Biztos?

-Aha.

-Akkor...sziasztok. -lépett ki lassan a szobából, és visszacsukta az ajtót.

-Szerinted hallotta? -fordultam oda suttogva hozzá, ő pedig alig bírta tartani, hogy ne röhögjön fel hangosan.

-Tuti. -bólogatott nagy vigyorral az arcán, mire halkan felkuncogtunk, mint két kislány.

(...)

-Ébredj hyung! -keltett Jooheon, én pedig nehezen nyitottam ki szemeimet. Ma nem Kihyun ébresztett...

-Oké. -feleltem rekedt hangon, majd felültem az ágyamon. Megdörzsöltem fáradt szemeimet, majd kiroppantottam a hátam. Ah, nincs ennél jobb érzés~

Ez a reggel is a szokásos rutinnal történt; egyszerre 7 ember toporog a kis fürdőbe, abból 3 egyszerre próbál fogat mosni/borotválkozni a csapnál, egy áll a wc előtt és végzi a dolgát, mégegy éppen tusol, mert tegnap este bealudt (Changkyun...) egy a hajával próbál éppen valamit kezdeni, én pedig csak állok az ajtónál, és bámulom a többieket.

-Bocsi. -mászott ki a zuhanyból Changkyun a derekára tekert zöld törülközőjével, és a vizes lábával kislattyogott mellettem a fürdőből.

-Útban vagy, hyung. -került ki Jooheon is, én pedig sóhajtva leültem a wc lehajtott tetejére, mivel a pisis előbb ment ki.

-Hyungwon neked nem kell készülődnöd? -túrogatott Kihyun a hajába, és a tükörből pillantott hátra rám.

-De.

-Akkor meg mit ülsz ott? Haladni kéne. -fordult meg, és szúrós pillantással viharzott ki ő is a fürdőből.

Én nem hagyom annyiban, hogy így beszéljen velem, akkor sem, ha idősebb nálam, szóval utána mentem a szobájába, majd becsaptam az ajtót, ő pedig ijedten fordult hátra, bár amint meglátta, hogy én vagyok az, újra fölvette a pokerface-t.

-Mi van? -kérdezte flegmán, én pedig a lehető legmagabiztosabban sétáltam felé. Ő is elkezdett hátrálni.

-Most játszani fogod a nemtörődömöt? És meddig tervezed? Mert nekem ez a két nap már sok volt. -mosolyodtam el a végén, bár ez nem az a fajta cuki mosoly volt, sokkal inkább fölényes. Hiszen jócskán erőfölényben vagyok.

-És ha én azt akarom játszani? Édes istenem Hyungwon, te megcsókoltál engem, mégis mit vársz, boruljak a karjaidba? -kérdezte értetlenül széttárva karjait, és ebben a pillanatban ért háta a falnak, ami miatt egy aprót nyögött.

-Őszíntén? Valami olyasmi. -értem elé, majd egyik kezemet mellé raktam a falra, másikkal pedig arcához nyúltam. Bár elfordította arcát, így is hozzá értem, és ahogy lágyan cirogattam kezem a bőrén, ő is megenyhült egy kicsit. Bár ezt kívülről nem igazán akarta mutatni.

-Hyungwon, légyszíves hagyd abba, amíg szépen kérem! -fogta meg arcán pihenő kezem csuklóját, majd erősen ellökte magától.

-Hiába játszod az erőset, szerintem mindketten tudjuk, hogy kettőnk közül ki az erősebb. -hajoltam közel arcához, úgy, hogy szánk szinte összeért.

-Hát látszatra több izmom van, mint neked. -felelte, bár szája sarkán láttam egy kis mosolyt, amit leplezni próbált.

-Nem a látszat a lényeg, hanem a tényleges erő. -mondtam, és ebben a pillanatban gyorsan megfogtam mindkét csuklóját, és kezeit maga fölé nyomtam a falhoz. Nem igazán tudta hova tenni ezt a hirtelen cselekedetet, úgy hogy én csak elmosolyodtam, majd olyan közel hajoltam a szájához, hogy szinte már súrolták egymást. -Vigyázz magadra. -suttogtam szájára, majd egy gyors mozdulattal elengedtem karjait, ami csak pár másodperc után estek le a teste mellé, ő pedig kissé elnyílt ajkakkal bámult maga elé, majd mikor felfogta mi történt, a mellette lévő ágyról felkapott egy párnát, és felém dobta.

-Menj ki! -mutatott az ajtóra összevont szemöldökkel, én pedig vigyorogva tettem eleget a kérésének.

Megérdemelte, hogy megszívassam kicsit, bár a felocsúdás előtti arcából ítélve ő is arra számított, hogy megcsókolom. Nem fogom feladni, és szépen lassan ő is rá fog jönni, hogy vágyik az ajkaimra.

-Hyungwon, hol van Kihyun? És te miért nem vagy még kész? -nézett végig rajtam Shownu.

-Öltözök, egy perc, amúgy a szobájában van. De szerintem ne szólj hozzá. Csak egy tipp. -mosolyogtam, majd gyorsan bementem a szobámba, és magamra kaptam a legközelebbi !tiszta! ruháimat. Csak egyszer fordult elő, hogy ugyanazt a pólót hordtam három napig, eskü...

-Jól van, nyugi, csak azt mondtam, hogy kicsit siess, nem kell felkapni a vizet. -jött ki a leader felemelt kezekkel, mögötte pedig a vörös fejű Kihyun. Oké, én tényleg hamar fel tudom húzni.

Már mindannyian az ajtó előtt vártuk őket, és ez a viselkedés a többieket meglepte. Haha, ők nem tudják az okát.

-Ki lépett a vízbe cipővel?! -állt meg a fürdő ajtaja előtt Kihyun, majd idegesen rámutatott a koszos padlóra. -Huszon mittudomén hány év alatt még nem tanultátok meg, hogy a vizes padlóra nem lépünk koszos cipővel?! Egyáltalán miért vizes a padló??? -akadt ki teljesen, én pedig csak próbáltam visszafojtani a röhögésem, amíg Changkyun behúzta a nyakát.

-Nyugi anyu, menjünk már. -legyintett Wonho.

-NEM VAGYOK ANYU! -trappolt ki a lakásból.

-Oké anyu. -rántotta meg a vállát hyungom, mire Kihyun megtorpant a folyosón, és visszanézett Hoseok-ra.

-Kihyun, ne felejtsd el az erőfölényeket. Csak nézz rá Wonhora, és hasonlítsd magaddal össze. -hajoltam a füléhez, majd amint ezt belesúgtam, felemelte fejét, és már nyitotta volna a száját valami visszavágásra, de én csak megborzoltam a haját, és kikerültem. Ő meg csak állt ott megsemmisülve.

-Gyere már. -kiáltott Shownu, ő pedig már kicsit nyugodtabb tekintettel utánunk indult.

(...)

Oké, mindigis tudtam, hogy Kihyun kicsit forrófejű, és hirtelenharagú, bár hamar el is múlik, de a mostani viselkedései eléggé ütik a mércéjét. Már attól ideges lett, hogy a táncpróba közben a tükörben őt nézem. A reggeliről nem is beszélve, hisz akkor nem csak velem, hanem mindenkivel kiabált. Félek, hogy teljesen ki fogom akasztani.

-Nyugi hyung. -ment oda hozzá a szünetben Changkyun, és hozzábújt a karjához. Kihyun rámosolygott, én pedig a számat harapdáltam őket nézve.

Őt miért nem löki el? Neki miért nem mondja, hogy hagyja? Ő miért tudja megnyugtatni?

Eléggé féltékenyen nézhettem őket, mert arra eszméltem, hogy Kihyun engem vizslat nagy, kérdő szemekkel.

Én inkább felálltam, és a próbaterem melletti mosdóba mentem, kicsit megmosni az arcom. A tükörben bámultam magamat, és néztem a felpüffedt szemeimet. Elég keveset alszok mostanában, és eléggé megnehezíti a dolgomat, hogy általában Kihyunon gondolkozok még alvás helyett is.

Nekem kell ő! Akkor is, ha utál, akkor is, ha undorodik tőlem...látok esélyt arra, hogyha magabiztos vagyok, akkor talán ő is érezni fog valamit. Bár ki tudja, lehet, hogy csak beképzelem magamnak, hogy lehet köztünk bármi is.

Ebben a pillanatban láttam a tükörből, ahogy nyílik a mosdó ajtaja, és pont a gondolataim megtestesítője lép be rajta. Nem fordultam hátra.

-Hyungwon...beszélhetnénk? -kérdezte halk, visszafojtott hangon.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy töbn mint egy hete nem volt rész😢 igazából eléggé megrekedtem az írásban, és sosem azt hozom ki belőle, amit akarok😅 plusz időm se mindig akad, ha meg van, akkor eléggé álmos vagyok. Na de hagyjuk a kifogásokat, és a pofázást😂

Remélem tetszett a rész, ha igen hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~