-Chae Hyungwon! -hallom meg teljes nevemet Kihyun szájából, amire önkéntelenül is nyelnem kell egyet. Már megint mit csináltam? -Nem megmondtam, hogyha mégegyszer találok egy zoknit a földön, ami a tiéd, akkor elverlek egy fakanállal? -trappolt be Jooheon-nal osztozott közös szobánkba anyáskodva, és arcomhoz vágta szürke zoknijaimat.

-De.. -morogtam, és lehajoltam a zoknikért.

-Akkor már megint miért volt a nappaliban? Elegem van már, hogy mindig utánatok kell takarítanom. -fújtatott egyet, mire megvontam a vállam.

-Senki nem kért meg rá.

-Ha én nem takarítanék, ez a dorm úgy nézne ki, mint egy disznóól! De tudod mit? Akkor nem takarítok. -ment ki dünnyögve a szobából, a füle már piros volt az idegességtől.

Mosolyogva néztem utána. Mindig vicces volt, mikor felkapta a vizet, de általában nem tartott sokáig. Amilyen hamar mérges tudott lenni, olyan hamar le is nyugodott. Nem mellesleg amúgy sem bírná ki, ha nem takarítana, köszönhetően annak, hogy utálja a koszos dolgokat. Legalább ettől nem kell félnünk.

A fürdőbe mentem, hogy kidobjam a szennyesbe koszos ruháimat, ezzel megkönnyítve szeretett hyungom munkáját. Bár néha az agyamra tud menni a törpe.

-Azta, Chae Hyungwon el tudta hozni a ruháit a szennyeskosárig? -tettetett meglepődést Kihyun, mikor bejött a fürdőszobába.

-Hyung. Ennyire nem vagyok vészes eset. -motyogtam halkan.

-Tudom.

-Akkor miért beszélsz velem mindig úgy, mintha egy lusta, és felesleges ember volnék? -néztem a nálam alacsonyabb szemébe, mire láttam, hogy hirtelen nem tud mit mondani.

-Én...mármint én nem úgy gondoltam. Ne haragudj, tudod, hogy néha elszáll az agyam. -mentegetőzött, ami mosolygásra késztetett.

Nem tudtam rá sosem haragudni, egyszerűen a felszín alatt látszott, hogy a csapatból egytől egyig mindenkit imád, és mikor dühös, nem gondolja komolyan a szavait. Néha tényleg úgy éreztem, mintha az anyám lett volna.

-Éhes vagyok. -szólaltam meg, mintegy válaszként, neki pedig újra vörösödni kezdtek fülei. Kezdődik.

-Hyungwon! Épp most porszívóztam, be akarom rakni mosni a rohadt szennyeseiteket, de te még éhes vagy, és azt várod, hogy kaját is én csináljak neked? Nem robot vagyok! Ráadásul holnap forgatás, és az egész szabadnapom a takarítással ment el. -ecsetelte néhol pöszén beszélve, mire elvigyorodtam.

-Bocsánat anyu. -fordultam ki a fürdőből, és visszaindultam a szobámba, hogy rendeljek csirkét. Akkor már rendelek mindenkinek, ne legyek bunkó.

Mikor beértem a szobába, Jooheon az ágyán fekve hallgatott zenét a telefonján. Érkezésemre felkapta a fejét, és kitépte a fülhallgatót füleiből.

-Mi történt?

-Mi? -néztem felé. -Hallottad Kihyunt? -nevettem föl, mert elég hangos lehetett, ha Jooheon zene mellett is hallotta.

-Uhum. Valami kajáról volt szó.

-Csak a szokásos. Egész nap takarított, és mindennel ki van a töke. -huppantam le az ágyamra, és elővettem a telefonom. -Kérsz csirkét?

-Persze. -vigyorodott el. -Retket is rendelj mellé.

-Mindenképpen. -hívtam fel az éttermet, és rendeltem hetünk számára csirkét, rizst, retket Jooheon kérésére, és természetesen Pepsit.

Mint aki jól végezte dolgát, kikeltem az ágyból, és a nappaliba indultam. Egész nap tespedtem itthon a dormban, de Kihyun-on kívűl kb. mindenki ezt csinálta. Amikor van egy, vagy fél nap szabadságunk, nem sok mindent csinálunk. Wonho lemegy az edzőterembe, talán Shownu is követi, Changkyun eltűnik a saját studiójába, Minhyuk fancaféra rak ki képeket, és válaszolgat a Monbebek-nek, Jooheon zenét hallgat, vagy rap szöveget ír, Kihyun takarít vagy főz, én pedig...tespedek. Najó, az igazat megvallva mindenki csinál valami érdemlegeset, csak én nem.

-Wonho, lementek ma edzeni? -kérdeztem meg az említettet, mikor a nappali kanapéja előtt elsétált. Kérdésemre megállt, és visszanézett rám.

-Talán, még nem tudom. Miért?

-Csak gondolkoztam, hogy lemegyek én is. -mondtam, hátha tudok ma valami jót is csinálni a punnyadáson kívűl, de ahogy ezt kimondtam, Wonho-ra rátört a nevetés. És. Nem. Akarta. Abba. Hagyni.

-Most mi van? -kérdeztem kis szünet után, de Wonho lassan már röfögött a sok nevetés után. -Hyung...

-Édes vagy. -válaszolta vigyorogva, és a hatás kedvéért még egy könnycseppet is letörölt a szeme sarkából.

-Most miért?

-Te meg az edzés? Bealudnál a fekvenyomón, mondván hogy milyen kényelmes, te pedig milyen álmos vagy. -mondta, mire elgondolkodtam.

-Lehet igazat beszélsz... -mondtam halkan, mire felkuncogott. Ebben a pillanatban meghallottam a csengő édes dallamát, jelezve hogy... -KAJA! -ugrottam ki a kanapéból, és az ajtóhoz siettem.

Beengedtem a futár fiút, és a !saját! pénzemből fizetve átvettem a hét emberre elég csirkét. Ezután isteníthetnek a többiek, egy vagyont költöttem rájuk.

-Elmegyek a studiómba. -jött ki a szobájából a maknae, de mikor meglátta kezeimben a fehér szatyrokat, megállt, és egy pedofil mosolyt küldött felém. -Szia hyung. -mondta vigyorogva, és szemöldökét huzogatta.

-Igen, neked is vettem. -válaszoltam néma kérdésére, mire elvigyorodott. -De sajna a studiódba kell menned, milyen kár, így a te részed is az enyém lesz. -biggyesztettem le ajkaimat, mire letámadta a zacskókat.

-Azt már nem! -kapta ki belőle a csirkés dobozt, és gandalf röhögéssel elfutott a konyhába.

És én még azt hittem, hogy én vagyok az idióta.

-Monsta X, vájúhoz! -kiáltottam el magam, mire mindenki a konyhába termett.

Miért van az, hogy a kaját mindenki meghallja, de mikor segítséget akarok kérni, valahogy mindenki megsüketül?...

Viszont egy valaki nem ért ki a konyhába, ez pedig Kihyun volt. Megesett rajta a szívem, mert szegényke épp a mosással küszködik, mikor mi enni készülünk.

A többiek már az asztal körül bontogatták a dobozokat, és bele-bele eszegettek, de én inkább kivettem egy kis rizst és húst egy tálba, mellé még pár retekkel, és a fürdő irányába indultam. Mikor odaértem, Kihyun tényleg a mosással szarakodott, mert annyi ruha volt, hogy nem tudta becsukni a mosógép ajtaját.

-Nem vagy éhes? -szólaltam meg mögülle, mire egy aprót ugrott, és felém fordult.

-De. De el akarom indítani a mosást.

-Egyél, majd én beindítom. -adtam kezébe a tálat, mire megköszönte, és ott hagyott.

Najó, nem pont erre számítottam, azt hittem azt mondja, Nem kell hagyjad, majd megcsinálom, de azért köszi hogy rendeltél kaját. Ehelyett fogta, és itt hagyott egy rakat bedobált ruhával, és egy becsukhatatlan mosógép ajtóval.

Sóhajtva léptem az említett tárgy elé, majd egy határozott rúgással becsuktam az ajtaját. Hogy ez eddig Kihyun-nak miért nem jutott eszébe?
Bár hiába csuktam be, fogalmam sem volt mit kéne megnyomnom, ezért random benyomtam egy hőfokot és időt, és mint aki jól végezte dolgát, kimentem.

A konyhába érve már Kihyun is körünkben ült, ezért végre én is helyet foglaltam, és nekiláttam az ebédnek.

-Egyébként ki rendelte a csirkét? -kérdezte Shownu teli szájjal, mire felemeltem kezem. -Köszönjük.

-Igen, köszi Hyungwon. -bólogatott Minhyuk, mire biccentettem egyet mosolyogva.

Tekintetem Kihyun-ra vándorolt, aki egy csirkével küzdött. Egyszerűen mikor ránéztem, mindig mosolyognom kellett, és ez most sem volt másképp. Egyszerűen annyira tökéletes, és evés közben olyan, mint egy aranyos kis hörcsög. De mégis miért gondolkodok ilyeneken?

Az ebéd további része csöndben telt, majd mikor mindenki befejezte, természetesen én maradtam ott elpakolni, mondván, hogy én hoztam, én is vigyem el. Hát kösz.

-Segítsek? -kérdezte mellőlem Kihyun, mire megráztam a fejem.

-Köszi, nem kell.

-Biztos? -gyűjtötte össze a pálcikákat, és ki akarta dobni, de én elvettem tőle.

-Biztos. -néztem a szemébe, ahogyan ketten fogtuk a pálcikákat. Mogyoróbarna szeme ide-oda cikázott, ahogy hol egyik, hol másik szemembe nézett velük.

-De én szívesen segí...

-Hyung, mondanom kell valamit. -mondtam halkan, félbeszakítva őt, mire kíváncsivá váltak íriszei.

-Mit?

Nyeltem egy aprót, majd a legrosszabbra felkészülve, kinyögtem mondandómat.

-Folyik a hab a fürdőből.

-Mi? -fordult meg a tengelye körül, és meglátta a mögötte elhelyezkedő fürdőajtót, ami mögül dőlt a fehér, puha textúrájú hab. -CHAE HYUNGWON! -kiáltotta el magát, mire én behúztam a nyakamat.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Meghoztam az új monsta x könyvem első részét, remélem elnyerte tetszéseteket💕

Elég nyomorék vagyok, mert véletlen kitöröltem az első részt, vagyis azt amit írtam bele, szóval most újra ki kellett tennem, ezért van az ha valakinek esetleg jelezne XD (még szerencse, hogy megvolt máshol ez a rész)

Na nem húzom tovabb a szót, remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~