Mikor odaértem a megbeszélt helyre, belépve az ajtón, rögtön ki is szúrtam Kiki-t egy asztalnál ülve. Mosolyogva felé vettem az irányt, majd a hátamögé állva lefogtam szemeit.

-Na ki az?-kérdezte szórakozottan, visszafolytott nevetéssel.

-Hmm...?-gondolkodott el egy pillanatra.-RaRa?-kérdezte elkuncogva magát, mire én is ezt tettem és elengedtem szemeit. Mosolyogva felállt, majd hozzám lépve, szorosan megölelt, amit én viszonoztam.

*pár perccel később*

-Wow...-nyögött ki ennyit, mesém végén.-És jól van a lábad?-kérdezte kissé összehúzott szemöldökkel.

-Ühüm.-biccentettem fejemmel, miközben ittam limonádémból. Kávézó, de van limonádé. Ezért is szeretjük ezt a helyet Kiki-vel.

-Akkor jó.-eresztett felém egy halvány mosolyt, miközben hátradőlt a székén. Mikor megittam a limonádém, kinéztem a mellettem lévő ablakon, és nagyot sóhajtottam, ahogy észrevettem, hogy már sötét van.

-Szerintem lassan indulok.-pillantottam fiú barátom felé, mire aprót biccentett fejével. Mind a ketten felálltunk, majd az asztalon hagyva a pénzt, ki is mentünk a helyiségből. Szerencsémre nem volt már olyan meleg, mint nappal, sőt! Kellemesen hideg volt számomra.

Mosolyogva Kiki felé fordultam, majd hozzábújva, jó szorosan megöleltem.

-Még találkozunk, mielőtt elmegyek?-kérdeztem felpillantva rá, gyerekes mosolyal. Viszonozva gesztusom, bólintott, majd óvatosan elvált tőllem.-Akkor majd írj, mikor ráérsz!-elköszönve egymástól, el is váltunk, Kiki az egyik irányba, én pedig a másikba. Sötét volt, de persze voltak lámpák, és a kolesz felé vezető út nem olyan hosszú, így hamar vissza is értem, főlleg, hogy siettem, mivel sebesült térdem már nagyon kezdett sajogni.

Gyorsan felbaktattam a lépcsőn, majd az ajtóm elé érve, gyorsan kinyitottam azt, és beléptem a sötét helyiségbe, mikor is villámlott egyett kint.

Na, de jó! Már csak ez hiányzott!

Sóhajtva feloltottam a lámpát, majd mobilom elővéve, az asztalra helyeztem azt. És nagyot dörrent az ég, amire ijedten megugrottam. Az eső is elkezdett zuhogni, ami mégjobban fokozta a félelmem.

Én utálom a zivatarokat~!

Gyorsan megfogtam egy rövidnacit, és egy egyszerű, lenge felsőt, amiket gyorsan magamra kaptam, és ami eddig volt rajtam, csak úgy az egyik ágyra dobtam. Hirtelen nyílni kezdett az ajtó, mire ismét megugrodtam, majd afelé kaptam tekintetem.

-Huh...-sóhajtott az ajtón bekukulcskáló fiú, miközben beljebb lépett, s maga után becsukta az ajtót.-Jó, hogy időben vissza jöttél!-nézett rám megkönnyebbülve, és egy halvány mosolyt eresztett felém. Pár pillanatig csak bámultam rá, majd nekifutásból ráugrottam.

-FELIX!!!-kiáltottam el magam nevetve, miközben az említett próbált megtartani combjaimnál fogva.

-Mi ütött beléd?-kérdezte halkan felnevetve, majd hirtelen el akadt.-Ugye nem ittál?!-kérdezte rémülten, miközben leeresztett a földre, és mélyem szemeimbe nézett.

-Limonádén kívül semmit.-vontam vállat mosolyogva, mikor is akkorát villámlott, hogy a szobában lévő lámpa, hirtelen eloltódott és akkorát, dörrent az ég, hogy abba belezengett az egész kollégium. Ijedtemben halkan felsikkantottam, és úgy hozzábújtam Felix-hez, hogy neki nyomtam a falnak. Kezeimmel eltakartam arcom, és úgy próbáltam meg szabályozni légzésem. A fiú halkan felkuncogott, majd kezeit hátamra simítva, próbált meg megnyugtatni.

-Gyáva kukac.-mondta alig hallhatóan, mire szikrákat szóró tekintettel elváltam tőle, és egyenesen szemeibe néztem.

-És ha az vagyok?!-kérdeztem gyerekes dühvel, mire elnevette magát, és összeborzolt hajam, amit sikeresen összekócolt, így szedhettem szét a fonyást.-Most nézd mit tettél!?-néztem rá durcásan, majd hajgumim lecsúsztatva hajamról, az asztalra hajítottam, majd szétszedtem hajam, mi hullámokban bomlott vállaimra.

-Hmm...-nézett rám mosolyogva.-Szerintem így még szebb vagy.-fogta meg játékosan egyik hajtincsem, majd ujjára kezdte csavarni.

-Szóval összefonyt hajjal nem néztem ki szépen?-néztem rá hitetlenkedve, felemelt szemöldökkel. Kissé zavartan rám emelte tekintetét, majd szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.-Jól van Felix, jólvan! Megjegyeztelek ám!-emeltem fel kezeim elhátrálva tőlle.

-Tudod, hogy azt nem úgy értettem.-mondta mosolyogva felém lépkedve, de én nevetve, gyorsan felmásztam az ágyamra, majd nekihajítottam fejének a párnám, amitől már csak jobban röhögtem.-Most ide jössz, és nyomsz egy puszit az arcomra!-mondta az említett testrészre mutatva, mire nevetve megráztam a fejem.-De itt van az a seb amit az a váza adott nekem.-nézett rám lebiggyesztett ajkakkal, mire mosolyogva sóhajtottam, és lemászva az ágyról, oda sétáltam hozzá, és arcához hajolva, egy lágy puszit nyomtam rá. Mikor elváltam tőle, mosolyogva megragadta karom, és nevetve felemelt.-Most megvagy!-röhögött rajtam, ahogy feje felett pörgetett tengelye körül.

-Úr Isten Felix, tegyél le!-szorítottam rá karjára, mire ő kuncogva engedelmeskedett nekem.

-Most csak vissza kaptad az előbbit!-hajolt közelebb hozzám, majd ajkait ahhoz az arcomhoz érintette, amelyikre én kaptam a pofont, és egy hosszadalmas csókot nyomott rá, amire lágyan elmosolyodtam.-És ezt pedig azért, mert adtál nekem puszit...-mikor készült elválni tőllem, kezeim felemeltem, majd köré fontam, és szorsan magamhoz rántottam. Kuncogva viszonozta meleg ölelésem.-Fáj a lábad?-kérdezte ide-oda dölöngélve velem együtt, amire jólesően, és kissé fáradtan felsóhajtottam.

-Kicsit.-dünnyögtem mellkasába, s közben bele is dörgöltem fejem.

-Miért vagy olyan, mint valami 5 éves gyerek?-kérdezte nevetve, s hangja olyan szépen csengett, hogy azt hittem ott fogok elolvadni.

-Mert miért ne?-kérdeztem én is halkan elkuncogva magam, majd csillogó tekintettel felpillantottam rá.-Egyébként, csak most veszem észre, hogy másik öltözeted van!-mondtam kissé gyerekes hangon, mire szélesen elmosolyodott.

-Ez egy hosszú történet...-sóhajtott aprót, fejét rázva.

-Akkor ne meséld el!-mutatta fel mutatóujjam, mire elkuncogta magát, és összeborzolta hajam. Majd hirtelen villámlott, és egy nagyot dörrent az ég csakúgy, mint az előbb. Ijedten összerezzentem, mire Felix magához vont, és lágyan simogatni kezdte hátam.

-Nem kell félned, én itt vagyok!-suttogta közel hajolva fülemhez, amitől lélegzetét bőrömön érezte. Kissé kirázott a hideg, és szívverésem is parányit felgyorsult.

-Én a zivatartól nem félek...-mondtam egy jólesőt sóhajtva, ahogy fejem mellkasába dörgöltem, majd óvatosan elváltam tőlle, és leülve egy ágyra, magam mellett megpaskoltam a helyet, mire se perc alatt ott is termedt jobb oldalamon.

-Hanem?-kérdezte érdeklődve, felém fordulva, közben engem is magafelé fordított.

-Nos...tuti hülyének fogsz tartani...-vakartam zavartan tarkóm, miközben félre pillantottam.

-Nem foglak. Igérem!-fordította magafelé fejem, állkapcsomnál fogva. Aprót sóhajtottam majd kinyögtem.

-Én látom a szellemeket.(lel ez amúgy igaz)-néztem mélyen szemeibe, amiből rögtön ki is tudtam olvasni a meglepődöttséget.-Most hülyének tartasz, ugye?-kérdeztem lehajtva fejem, kezeim pásztázva tekintetemmel.

-Nem! Nem, egyáltalán! Felőlem mesélhetsz róla, ha akarsz! Érdekel.-fogta meg kezem, amire felkaptam kissé meglepődött tekintetem. Felix rám mosolygott, amire szívem nagyot dobbant, és még kissé el is pirultam. Kezeit megszorítottam, majd picit megköszörültem torkom.

-Hát...(figyelem! Igaz történet következik!)ez az egész még...azthiszem mikor felsős lettem, akkor kezdődött. Igaz, nem úgy teljes egésszében látom őket, csak ilyen foltokban, de...uhff...-hajtottam le fejem.

-Jól vagy?-kérdezte közelebb jőve hozzám, amire bólintottam és felkaptam kobakom.

-Igen, csak...igazából ez jó meg minden, csak olyan ilyesztő...szóval...amilyen szellemeket én látok, azok foltok. De mi van ha egyszer valami, mittomén'...csaj jelenik meg előttem?-kérdeztem, egyik felkarom simogatva, kissé remegve, összehúzva magam. Felix, halványan elmosolyodott, majd közelebb hajolva hozzám, karomnál fogva magához húzott, és lágyan átölelt.

-De én itt vagyok neked, és nem hagyom, hogy akárki vagy akármi is bántson!-mondta, s hangján lehetett hallani ahogy mosolyog, amitől kissé megkönnyebbültem, de még mindig remegtem a zivatar hangjai miatt. Mellkasánál megragadtam pólóját, majd így közelebb húztam magamhoz, hogy minnél jobban betudjam szívni férfias illatát, aminek valamiféle gyümölcs illata is volt.

-Köszönöm.-mondtam kissé hallkabban a kelletén, majd elváltam tőle, és szemeibe néztem. Felém eresztett egy biztató mosolyt, majd végig simított fejemen, s egésszen karomon is, amitől kellemes bizsergés futott végig testemen.

-Érted bármit megtennék!-suttogta közelebb hajolva hozzám, hogy halljam mit motyog.

-Én szőke hercegem!-mondtam elnevetve magam, majd hátradőltem az ágyon, rá a párnára és lehunyva szemeim, ásítottam egyet. Mellettem besüppedt a hely, ez pedig azt jelentette, hogy Felix is lefeküdt. Oldalra fordulva, összekuporodtam, majd hozzábújtam, mint valami baba, s megérintettem kockás hasát. Halkan elkuncogta magát, majd mind a kettőnket betakart, s egyik kezét derekamköré fonva, magához húzott, amilyen szorosan csak tudott, persze ügyelve lábamra.-Jó éjt!-motyogtam már félálomban.

-Jó éjt neked is Fióna!-suttogta, miközben egy lágy csókott nyomott fejem búbjára, amitől egy jólesőt hümmögtem halkan. És innentől már aludtam is!

Ez egy elég érdekes egy nap volt...