Az asztálnál, mindenki összenézett.

-Tudod az úgy van...-kezdtek bele, szinte egy emberként felszólalva. Tehetetlenül az asztalra könyököltem, majd az agyam kezdtem beindítani, hogy valami okosat kitaláljak. Pár másodperc után felcsillanó szemekkel rájuk kaptam tekintetem.

-Van nállatok pénz?-kérdeztem reménykedve, mire ők ismét egymásra tekintettek, majd vissza rám.

-Miért ne lenne?-kérdezte Chan, kissé értetlen arckifejezéssel és összehúzott szemöldökkel. Egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem ki ajkaim közül.

-Van egy hotel az én városomban, ahol dolgozik az uncsitesóm apja. Nem nagyon drága egy hely, de megbeszélhetem vele, hogy kevesebbet kelljen nektek fizetni.-osztottam meg velük egyszerű, és nagyszerű tervem. Szinte se perc alatt bólintottak, és ezzel le is zárult a téma.

Pár perc beszélgetés után, jött is a várva várt étel, ami nem más volt, mint egy családi pizza, ami három különböző ízből állt. Kukorica, gomba, és valamiféle keverék. Személy szerint, én a gombássat szeretem. Szóval gyorsan le is stoppoltam az egyik szelet pizzát.

-Ez az enyém!-vettem le a tányér, vagy micsodáról a szeletet, amit rá is helyeztem a saját tálamra. A fiúk is elvettek egy-egy szelet pizzát, majd falatozni is kezdték.

-Hmm...ez Isteni!-nyammogta a velem szemben ülő Chan, mire mosolyogva bólintottam aprót, ezzel jelezve, hogy örülök neki. A másik csorda...akarom mondani, csapat is pizzát rendelt, de azt már nem tudom milyet. Annyira nem vagyok zsiráf.

Miután a tálról az összes szelet pizza el lett fogyasztva, mindenki hasát fogva dőlt hátra a székében, és nagyokat sóhajtozott. Én nem voltam így vele hisz én nem zabáltam magam túl, mint egyesek...khm...Chan...khm...

-Hé!-kiáltott át a másik csordcsapattól (csorda+csapat) Fló, mire kérdőn felé kaptam érdeklődő tekintetem.-Mi készen vagyunk, és ti?-kérdezte halványan mosolyogva, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Furcsa szokásom, hogy álltalában mindenre elmosolyodom. Nem tudom miért. Lehet valakitől örököltem, de akkor azt már nem tudom kitől.

-Mi is kész vagyunk!-"kiáltottam vissza".

-Akkor megyünk?-kérdezte érdeklődve, és már fel is állt az asztaltól. Aprót biccentettem "okos" kis kobakommal, majd én is felálltam a többiek kiséretében. Kiki utánunk jött, pontosan az én hátam mögött, tehát ő volt az utolsó, én meg az előtti, és kikisért minket. Mikor a fiúk és Fló kimentek, csuklómnál fogva maga felé fordított, majd kérdőn felhúzta gyönyörű szemöldökét egy halvány mosoly kiséretében.

-Hosszú történet...-mondtam színészkedve, mire mosolya aprót szélesedett, de csuklómnál fogva továbbra is tartott.

-El kell mesélned, ugye tudod?-kérdezte inycselkedve, amitől szívem kissé hevesebben kezdett dobogni, és biztos voltam benne, hogy még el is pirultam.

-Tudom, de a hétvégén megyek haza...-húztam el szám, és legbelül úgy éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Nem szerettem volna itthagyni, mégha csak a nyárra is. Nagyon a szívemhez nőtt ez a "kis" töpszli.

-Akkor mit szólnál hozzá, ha még ma este taliznánk?-kérdezte elgondolkodva, és kérdése hallatán szemeim felcsillantak, mint valami 5 éves gyereknek.

-Rá érsz?-kérdeztem gyerekded pofival, mire halkan elkuncogta magát, és magabiztosan biccentett egy aprót.-Rendben, de nekem most mennem kell!-mondtam, kissé sajnálkozva, kiszabadítva magam fogsága alól.

-Oké, akkor majd még írok! Szia!-gyorsan átölelt, majd ahogy elvált tőllem, adott egy lágy puszit az arcomra, mire szívem kihagyott egy ütemet. Arcom lángolni kezdett, és zavarom miatt nyelnem kellett egyet.

-Sz-szia!-hadartam el a szavat, majd amilyen gyorsan, de mégis feltünés mentesen csak tudtam, kihúztam a csíkot. Ahogy magam után becsuktam az ajtót, mély levegővételekbe kezdtem, hogy lenyugtassam magam, az előbb tőrténtek miatt.

-Minden rendben?-szólalt meg mellőlem, az eléggé ismerős, mély hang, majd egy kezet éreztem vállamon. Kissé ijedten felé kaptam vöröslő arcom, majd csillogó iríszeibe meredtem.

-P-persze, csak tudod...nagyon meleg van oda bent!-mutattam az előbb bezárult ajtóra, egy erőltetett mosoly kiséretében. Felix, talán kissé gyanúsan végig mért, amitől szívem ismét csak heves dobogásba kezdett.

Miért csinálják ezt velem?!

-Flóra azt mondta, elmennek a városba sétálni, és valami fagyizót emlegetett. Azt mondta te úgy is tudod merre van az.-mondta egy halvány mosolyt erőltetve arcára, majd eddig vállamon pihenő kezeit maga mellé ejtette.

-E-elmentek?-kérdeztem ismét zavarba jőve arra a gondolatra, hogy most egyedül vagyok egy fiúval, pont a biasommal, és az a bias nem más, mint Felix (de már Jisungista lettem!! Éljen Jisung christ!).

-Ühüm.-biccentett fejével, ahogy továbbra is tekintetem fürkészte.

Nem kapok levegőt!!!

-A-akkor mi is induljunk, sz-szerintem!-mutattam a hátam mögé, full vörös arccal, majd válaszát meg sem várva hátat fordítottam neki és elindultam, de ő megragadta a csuklóm. Megtorpantam.

MIÉRT KELL, HOGY A FIÚK ILYET CSINÁLJANAK??!!

Értetlenül, és érdeklődve hátra pillantottam, és egy mosolygós Felix-el találtam szembe magam.

-Ők arra mentek.-mutatott pont az ellenkező irányba amerre én indultam.

-De a fagyizó arra van!-mutattam én arra, amerre indultam. Felix egy pillanatra elgondolkodott.-Lehet kerülnek.-vontam vállat, bár én is kissé furcsálltam, hogy arra mentek. Ő bólintott aprót, majd elindult előttem, engem húzva, csuklómnál fogva. Majd keze egyre lejjebb és lejjebb csúszott, és végül tenyeremben landolt.

Na jó, ez már túlzás...ezt nem lenne szabad Felix!

Zavartan elhúztam aprócska kezem az övéből, és pulcsim ujjába csúsztattam. A fiú megállt, majd lenézett kezére, utána pedig rám.

-B-bocsi...-mondta ő is kissé zavarba jőve, ahogy tarkóját kezdte maszírozni.

-Ö...öm...semmi baj!-legyintetettem, ahogy előhúztam mancsom, majd vissza is dugtam zsebembe.

Annyira bizsereg most miattad!!

Elindultam, utánam pedig Felix. Gondolataimba merülve, nem figyeltem oda senkire, se semmire, amitől nem vettem észre körülöttem, hogy mi is történik. Csak akkor, mikor valaki megragadta a felkarom és hátra rántott. Táskám kemény mellkasának ütközött, amit még talán hallani is lehetett.

-Mi olyan érdekes abban a mini kis agyacskádban?-kérdezte karjait körülöttem tartva, egy ismerős, mély hang, mi mindig annyira megmelengetí szívem, hogy nem csak az olvad el, hanem egész lényem. Karjai oly' gyengéden, és biztonságot nyújtóan tartottak, hogy szívem hevesen kezdett dobogni, de lélegzetem mégis normális maradt.

-Hogy mi?-kérdeztem kábán, mint aki azt sem tudja kicsoda, mikor reggel felébred csodás kis álomországából. Aprót sóhajtott, de pont fülem mellett, így az említett testrészem bizseregni kezdett. Arcom halvány pirt vett fel, és szívem is hevesen vert továbbra is.

-Még figyelni sem figyel...-mondta továbbra sem elengedve engem.

-Ennyire jó ölelni engem?-csúszott ki a számon, mire kezeim gyorsan elé raktam.

Basszus..!

Felix előre hajolt arcomhoz, és szemeimbe nézett. Majd adott egy puszit az arcomra. Pont oda, ahova Kiki-től kaptam.

Lesokkolódtam. Lesokkolódtam. LESOKKOLÓDTAM!! Miért kaptam ezt? MIÉRT KAPTAM? Ég az arcom! Nem kapok levegőt! A szívem mindjárt ki esik a helyéről! Úr Isten, nyugi RaRa!

-Cuki vagy. Ezért is jó ölelni téged, meg ezért is kaptál puszit!-mondta MÉG MINDIG TARTVA ENGEM, és az arcom fürkészve, amitől ha lehet még jobban zavarba jöttem.

Nem elég, hogy nyár van, de ő még ölel is, amitől plussz befőlök!

-D-de m-miért az u-utcán...?-kérdeztem össze-vissza hebegve, már az ájulás szélén járva. Ha nem szerettem volna annyira, simán fogtam volna egy puskát azt lelőttem volna. Várjunk! Én most azt mondtam, hogy "szerettem"? El kell mennem egy orvoshoz...

Ééés...ismét itt vagyok emberek! Ha ma (bár nem hiszem) tudok még egy részt gyorsan összedobni, akkor lehet még azt is publikálom.