Na születésnapom alkalmából, meghoztam nektek előbb a részt, mint ahogy gondoltam, de nagy esélyel lesz benne helyesírási hiba, mert nem néztem át, ezért előre is bocsika <3

Flóval most mindent letisztáztunk. És most boldog vagyok. Ismét együt nevetünk, és nem külön. 

Nagyban beszélgettünk a szobában, Mária, Fló, ChangBin, meg én-voltunk aztán gugli fordítók-, mikor is a cseverészgetésünk közben az ajtó kilincse lenyomódott, majd meglepetésünkre, kilenc nem várt vendég toppant be hozzánk. Igen kilenc, mert a nagy nénim is ott volt.

Miközben nagy mosolyal üdvözöltük egymást, észrevettem, hogy a fiúk valamiért vidámabbak, mintkonkrétan amilyen én voltam, így felemelt szemöldökkel vártam, hogy elmondják, mit rejtegetnek. Szó szerint. Középen állt JeongIn, valamit a hátamögött dugdosva, a többiek meg körül állták, hogy még véletlenül sem tudjam kilesni mi is lehet az. Közelebb jöttek hozzám, de még mindig nem mondtak semmit, amivel fokozták a feszültséget a szobában. De végül mikor már az ágyamhoz értek volna, valaki megszólalt. Vagyis pontosabban...valami.

-Basszus ne már! Most lelőtte a poént..!-szitkozódott Jisung, miközben dobbantott egyet a lábával, a többiek meg már nem bírták tovább. JeongIn-t meglökve, ő gyorsan odaszaladt hozzám, majd a hátamögül előhúzta a karjait, és a kezembe nyomta az "ajándékom".

-Mi a...-kezdtem bele, de aztán rájöttem, hogy sajnos nincsennek szavak amiket tudnék használni abban a pillanatban.

Egy mini, foltos, és szőrös kis kutyus nézett rám csillogó barna szemeivel, amivel megmelengette a pici kis lelkem. Fülei, aranyosan levoltak hajtva, s ártatlan tekintetével össze-vissza kezdett nézelődni, miközben pici farkát csóválta.

Szemeim lassan benedvesedtek, de nagy erőkkel próbáltam könnyeim visszatartani, nehogy bőgés legyen a vége. De persze pont hogy amit a legjobban akarsz, azt nem tudod elérni.

Talán úgy viselkedhettem, mint valami négy éves kis gyerek, aki nem akar szurit kapni, csakhogy én itten öröm könnyeket, és öröm ricsajokat eresztettem ki magamból, ahogy megsimogattam az ölemben lévő kis teremtményt.

Néhány csak elkezdtek nevetni rajtam, néhányan meg csak néztek nagyokat mosolyogva, még a szoba végéből a nénike is nézett.

-Nagyon szépen köszönöööm~!-bőgtem ki lelkem a világnak, amire csak ismét felnevettek, majd várták, hogy lenyugodjak, amit gyorsan meg is próbáltam tenni.

Könnyeimtől áztatott arcom megtöröltem, majd egy kölcsön kapott papírzsepibe kifújtam az orrom.

-Ugye megtarthatom~?-kérdeztem bociszemekkel nagynénim felé nézve, ki mosolyogva nézett le rám.

-Már mindent lebeszéltünk a fiúkkal, meg Flórával.-bólogatott nagyokat, mire csillogó, s hálás tekintettel a fiúk és barátnőm felé fordultam. A kutyust az ágyamra helyeztem, majd nagy örömmel leugrottam az ágyról, s egy csoportos ölelésbe vontam mindenkit.

-Na jó! Kik voltak benne ebben az egészben?-kérdeztem magyarul is, és koreaiul is, csípőre tett kezekkel, mire a szobában lévők, mind felemelték a kezüket, még Mária néni, is, mire ledöbbent állakkal néztem körül rajtuk.-Engem meg kihagytatok a buliból..-csóváltam a fejem, mire elnevették magukat.

-Nagyon szépen köszönöm, mégegyszer!-hajoltam meg előttük, majd gyorsan visszaültem az ágyamba, a kutyust pedig ismét az ölembe helyeztem. Ekkor mindenki társaságba vegyült, így úgy lett, hogy Fló és nagynénim kimentek a szobából valamit megbeszélni, Woojin, Seungmin és Jeongin az ablakból néztek kifele, és valamin nagyon csodálkoztak, Changbin, Hyunjin és Minho valamin nagyon beszélgettek, és Jisung és Chan a nénikével beszéltek angolul. Nem mondtam? Mária szinte perfektül tud angolul.

Így maradtunk Felix meg én. Mosolyogva leült az ágyam szélére, s örömteli arccal vizslatta, ahogy örülök a kutyának. Miközben a kis buksiját simogattam, Felix is ugyan ezt tette, mikor a keze az enyémhez ért. Mosolyogva feltekintettem rá, mikor is észrevettem, hogy ő szinte egész végig csak engem bámulohatott, hisz tekintete szinte lyukat égetett bennem.

-Mit nézel ennyire? Van valami az arcomon?-kérdeztem vigyorogva, ahogy megérintettem az említett testrészem.

-Igen.-adta meg az egyszerű, de sokat mondó választ, mire elkezdtem mutogatni az arcomra, néhány pontra, ezzel arra utalva, hogy esetleg ott található-e a nem oda való szutyok, de ő csak kuncogva, nemlegesen megrázta a fejét. Kezével megfogta az enyém, s az ölembe helyezte azt, amit érdeklődve kísértem végig.-Szerintem nem értetted.-csóválta meg a fejét, miközben végigsimított a fejemen, amire értetlenül pislogtam néhányat.

-Igazad van. Most egyáltalán nem értelek.-ráztam meg fejem továbbra is tudatlanul.

-Nem baj. Nem is kell. Elég ha én tudom.-kezét levéve fejemről, lepillantott a kutyára, s ismét simogatni kezdte.

-Ez nem fer!-tettem keresztbe karjaim, bedurcázva, s szemeimmel nagyon próbáltam lyukat égetni a fején, de nem nagyon sikeredett ez a tervem. Felix felpillantott rám, majd elkuncogta magát.

-És mi a neve? Kitaláltad már?-kérdezte érdeklődve, a kutyára utalva, mire tekintetem megenyhült, és karjaim is leeresztettem. 

-Még nem tudom. De tuti valami aranyos nevet adok neki!-fogtam meg a jószág arcát, s közelebb húztam az enyémhez. Az előttem ülő csak ismét elnevette magát, majd mutató ujját állam alá helyezve felemelte a fejem, így gyönyörűen csillogó szemeibe tudtam nézni.

-Akkor legyen RaRa a neve.-győzedelmesen elmosolyodott, s elvéve kezét állam alól, megvonta a vállát.-Mert te is éppen elég aranyos vagy.-tette hozzá, mielőtt akármit is kérdezhettem volna. Szavai hallatán, halvány pir kúszott az arcomra, és megint csak elértetlenkedtem (létezik ilyen szó?).

Ebben a pillanatban visszatért hozzánk nagynénim és Fló, mire mindenki feléjük kapta a tekintetét.

-Nekem mostmár mennem kell, de holnap én leszek az első aki meglátogat!-mondta barátnőm, ahogy az ágymhoz ért, majd szorosan magához ölelt, s megvakarva a kis kutyus buksiját, az ajtóhoz sétált.

-Várj meg, megyek én is, már megy az én műsorom a tv-ben!-szólt utána a nagynénim, majd felém fordult, s adott egy puszit az arcomra, amire elfintorodtam.-Haza viszem őt is.-mutatott a kezemben lévő kutyusra, s ahogy szomorú búcsút vettem tőle, átadtam neki.-Sziasztok!-köszönt el nagy nehezen angolul, amire csak hitetlenül megráztam a fejem.

-Akkor sziasztok, viszlát!-köszönt el Fló mindenkitől, majd becsukván magukután az ajtót, ott is hagytak minket.

-Nekünk is mennünk kéne, lassan..-húzta el szomorkásan a száját Chan, amire megértően bólintottam, hisz már este volt, és biztos lehetett valami dolguk is.

-Vigyázzatok a hotel felé! Nehogy megegyenek a csigák!-emeltem fel fenyegetően mutatóujjama, mire elkuncogták magukat, és sorjában átöleltek engem. Persze Felix nem bírta ki. Ahogy hajolt el tőlem, egy nagyon gyors, apró puszit nyomott az arcomra, amitől nem tudtam nem mosolyogni. Néhányan "eleresztettek egy-két könnycseppet", miközben lassan háttal indultak meg az ajtó felé, mire halkan elkuncogtam magam és itegetni kezdtem feléjük. Jisung meg hirtelen a semmiből szerzett egy zsepit és azzal kezdett integetni. Hitetlenül megráztam a fejem, majd intettem, hogy mostmár ideje menniük, mire vigyázzba vágták magukat, és végre valahára eltüntek a szemem elől.

Mária néni is csak nevetett hülyeségükön, s mikor jól kinevette magát elővette szokásos könyvét, majd olvasni kezdte. Addig nekem eszembe jutott a gyógyszerem, amit bekellett vennem, így kivettem egy szemet a dobozkájából, majd felemelve a poharam a szekrényről, elmentem a szobában lévő csaphoz, és megtöltöttem vízzel. Gyorsan a számba helyeztem a kis tablettát, rá pedig ittam vízet. Mikor készültem vissza sétálni az ágyamhoz, az ajtó mögülem kinyílt, valaki pedig megragadta a csuklóm, és kihúzva a folyosóra, a falnak nyomott. A hirtelen jött "csapásoktól" majdnem kiejtettem a kezemből a poharam, de szerencsére, csak lefröcsköltem a pólóm vízzel. Mire pedig az illetőre pillantottam, ő addigra két kraját a falnak támasztott, ezzel semmilyen menekülési lehetőséget hagyva nekem. 

-Ugye tudod, hogy miattad most vízes vagyok?-kérdeztem egy kósza mosoly kíséretében, ahogy Felix, komoly, kissé lihegő arcát pásztáztam tekintetemmel.-Kitalálom..azt mondtad a mosdóba kell menned.-emeltem fel egyik szemöldököm, mire halványan elmosolyodott, így nem is kellett már válaszolnia.

Lassan feljebb emeltem fejem arcához, majd lehunyva szemeim, lágyan ajkaira tapadtam, amit ő gyorsan viszonzott is. Persze nem tudtuk ezt sokáig húzni, hisz sietnie kellett, ezért gyorsan el is váltunk, de még egy ölelésbe azért belevont.

-Szeretlek.-suttogta fülembe, s egy puszit nyomva a fejmre. Lassan elváltunk egymástól, majd ő már meg is indult a kihalt folyosón.-Nekem gyógyulj meg hamar!-tette még hozzá, de szinte alig hallhatóan, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, de ahogy még megláttam mosolygós arcát, úgy nekem is felkúszott az arcomra egy halvány mosoly.