Hát öö..na igen...ide is elérkeztünk. Hogy fél év után ismét írjak. És rájöttem, én nem tudok igéreteket tartani. Szóval, akármit is kértek tőlem, ne kérjetek.

A szoba másik végéből hirtelen meghallottunk egy hangot, pontosabban valaki megköszörülte a torkát, mire ijedten szétrebbentünk egymástól Felix-el. Zavartan a hang irányába kaptuk a tekintetünk, ahol egy idős nénike mosolygott felénk kedvesen, szemüvegén keresztül. Az egyik ágyon ült, pizsiben, és valami könyvet tartott a kezében. Haja már ősz volt, de nem nézett ki hatvanöt évesnek se. Arca nem olyan volt mint egyes idős embereknek, szomorú, vagy lenéző, vagy akármi más. Inkább barátságos.

-Bocsánat, nem tudtuk, hogy bent van..-vakartam meg kínosan a tarkóm, majd megböktem a mellettem álló fiú oldalát, aki csak bocsánat kérően meghajolt.

Jaahj Felix...nálunk nem divat a meghajlás..

-Semmi baj, engem nem zavartok, csak kapar a torkom. Folytassátok amit csináltatok.-szólalt meg magyarul a néni, mire megörültem, hogy ismét olyan emberrel lehetek egy szobában aki azt a nyelvet beszéli amit én. Mert tudni illik, mindig mikor korházba kerültem, magyarokkal voltam, és a nyolcadik, vagy hetedik emeleten. Nem furcsa?

A nénike a könyve fölé hajolt ismét, és úgy tett mintha már ott sem lennénk.

Ezután csak kínosan megragadtam a fiú kezét, és lehajtott fejjel kihúztam a folyosóra, mint akit most aláztak volna meg a Föld magjáig.

-Ez olyan kínos vooolt~...-nyöszörögtem arcom tenyerem közé temetve, miközben a szinte kihalt folyosón sétáltunk egyenesen a reggeli felé.

-Szerintem elég normálisak voltunk..-tűnődött el Felix, mint akinek ez olyan teljesen normális dolog lett volna, mire amolyan "komolyan?" fejet vágva felé fordultam.-Most mivan?-kérdezte értetlenkedve, felemelt kezekkel.-Minden szerelmes pár ilyen.-vont vállat, s ahogy észrevette tekintetem megállt.-Vagy nem?-játszotta meg az ijedtet, majd csak pofon csaptam magam és lehajtottam a fejem.

-Én nem tudom..-vontam vállat, ahogy ismét elindultunk. Ő pedig kihasználva a lehetőséget közelebb jött hozzám, és átkarolva derekam, magához húzott. Érdeklődve feltekintettem rá, s mosolygós arcával találtam szembe magam, ami szinte mindenki napját beragyogja.

-Én meg tudom. És így.-egy puszit nyomott a fejemre, majd úgy sétált tovább velem az ebédlőig.

Nem volt a legjobb a reggeli, de azért ehető volt. Felix-et meg úgy kellett etetnem mint egy babát, mert nem akart enni, állítása szerint, hogy nekem maradjon kajám. Na persze. Mindenki tudja, hogy nehogy meghízzon. Mintha lenne mit híznia egyáltalán..

Lassan mentünk vissza a szobám felé, mikor a nagy nénim hangját hallottam meg mögülünk, így megállva a folyosó közepén, megfordultam, majd az előttem megállót ahogy szemügyre vettem, csakhogy biztos legyek a dolgomban, átöleltem.

-Jobban vagy már? Most ettél? Mikor keltél? Van lázad?-bombázott rögtön a kérdéseivel, mint mindig, mire sóhajtva, lazán felvázoltam neki a reggelem.

-Jobban vagyok, igen, egy órája, és Felix szerint van.-mutattam a mellettem álló fiúra.

-Ki az a Felix?-kérdezte nagynénim, mire fejen csaptam magam és tenyeremmel az említett felé kezdtem bökdösni.

-Most mutattam.-sóhajtottam keservesen, mire a nő realizálta a helyzetet, és egy "ááá" után hagyta is a dolgot.

-Van lázad?-kérdezte ledöbbenten, majd egyik kezét fejemre helyezte, utána pedig arcát az enyémnek tolta.

-Ne máá, ez olyan kínos..!-nyöszörögtem kínosan miközben kissé elpirultam.

-Jól van na, csak megnéztem a lázad, és igaza volt a csávókádnak, van, és nem is kicsi!-bólogatott hevesen.-Gyorsan menj vissza a szobádba én megyek keresek egy orvost.-intett egyet, majd gyorsan elhúzott előlünk, mint aki itt sem járt, mire megkönnyebbülten sóhajtottam.

Felix felé fordultam, egy apró, de kínos mosoly kíséretében, mire hirtelen közelebb hajolt hozzám, és arcát az enyémnek dörgölte. Zavartan elpirulva, duzzogva eltoltam őt magamtól, s szikrákat szóró tekintettel meredtem rá.

-Ne máár, ez nem vicces!-tettem keresztbe karjaim, majd mint valami megsértődött macska, visszamentem a szobámba. Vagyis már nem csak az én szobám volt. Bár szerencsénkre most nem volt bent a néni.-Tudod mit, inkább menjél vissza a hotelba, a többiek biztos keresnek már!-mondtam eröltetett mosolyal, leülve az ágyamra mire elkuncogta magát és összeborzolta a már amúgy is kócos hajam.

-Vagyis inkább azért hogy ne legyek kínos?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, közelebb hajolva arcomhoz, próbálva elcsábítani engem.

-Gondolj amit akarsz, nem érdekel.-emeltem fel a fejem megsértődötten, s finoman keresztbe tettem karjaim.

-Rendben, akkor most elmegyek, de ne gondold, hogy majd vissza jövök!-mondta egyre távolodva tőllem, majd végül az ajtóhoz ért.-Nem érdemled meg!-ezzel el is hagyta a helyiséget, becsapva magaután az ajtót, mire kitört belőlem a kuncogás. Ezután sóhajtva hátradőltem az ágyon.

Mivel valamiért fáradtnak éreztem magam, fejem a párnára helyeztem, gyorsan betakartam magam, és már el is nyomott az álom.

*valamikorakkorkésőbb vagyisdélután*

Arra ébredtem, hogy valahonnan lágy szellő érkezett, és pont felém, amitől vacogni kezdtem. Persze mert nem volt rajtam a takaró, álmomban biztos lerugtam, de még úgy sem kellett volna fáznom, hisz nyár volt.

Néhányat pislogva kinyitottam a szemem, majd felültem a kényelmes ágyikón, és megtöröltem a szemeim. Ekkor a szoba végéből meghallottam a nénike lágy hangját.

-Sokat alszol, mondták már?-kérdezte kedvesen, s mikor felé fordultam, mosolygós arcával találtam szemben magam.

-Csak amikor beteg vagyok. Akkor szoktam ennyit aludni.-mosolyodtam el én is, majd az éjjeli szekrény felé fordultam, ahonnan levettem szemüvegem, a jobb látás érdekében, s megpillantottam egy orvosság dobozt, amit gyorsan a kezembe is vettem.

-Azt a nagynénid hozta. Az orvos ma írta ki neked, mert elkaptál valami vírust, ezért van majdnem negyven fokos lázad.-vázolta fel nekem a tényeket, mire egyik kezem a homlokomra helyeztem, majd mosolyogva a nénire pillantottam.

-Köszönöm az infókat.-a dobozt a szekrényre raktam, mert azt írta rajta, hogy majd csak este kell bevennem, így akkor hagytam.-És ha szabad tudnom, mi a neve?-pillantottam ismét a néni felé, ki felemelte érdeklődő tekintetét a könyvéből.

-Nem bűn tudnod, Mária vagyok.-mondta halkan elkuncogva magát, amit én is követtem.-És a tied?

-Hát..az igazi nevem nem szeretem használni, ezért csak a RaRa-t fogadom el. De ha gondolja, most megengedem, hogy úgy hívjon ahogy szeretne.-mondtam kacsintva egyet csintalanul, amire egy pillanatra elgondolkodott.

-Alíz...megfelel?

-Tökéletes.-bólintottam egyet, nagy mosolyal az arcomon, s ezután egy szép nagy beszélgetésbe kezdtünk bele. Aranyos egy néni volt, és jó volt beszélni vele. Bár én elég sok emberrel szeretek beszélni, szóval nem volt nagy csoda.

-És mondd csak, ki az a fiúcska aki itt aludt ma veled?-tette fel a nem várt kérdést egy idő után, mire kissé zavarba jőve elpirultam.-Nem néz ki idevalósinak.-csóválta fejét, mindent, de mégsem mindent tudóan.

-Hát tudja ez egy elég érdekes, és hosszú történet...-vakartam meg tarkóm.

-Van időnk.

*valamikormégkésőbb csakmárkésődélután*

-Nos igen...és most nem tudom nagyon mi tévő legyek..-húztam el a szám keservesen, kissé lehajtott fejjel.-Sok kérdés van a fejemben, de nem túl sok válasz.

-A végén úgyis jó döntést hozol.-bíztatott Mária néni, mire halványan elmosolyodtam és megköszöntem neki, hogy meghallgatott. Jó volt valakinek elmesélni ezt a nagyon is érdekes történetet. Valaki, vagy pontosabban valakik pedig pont ebben a pillanatban betoppantak az ajtón.

De amit láttam, arra már nem maradt szavam, a beszélgetés után. Fló lépett be hozzánk ChangBin-al a hátamögött. Csak ők ketten.

Ahogy barátnőm-már ha szabad most annak neveznem-észrevett, rögtön megváltoztak az arcizmai, s szemeiből rögtön kezdtek potyogni a könnyek, majd gyorsan oda szaladt hozzám és szorosan magához ölelt. Kicsit furcsálltam tettét, de ahogy megláttam ChangBin mosolygós arcát, már én is elbőgtem magam, s viszonoztam szoros ölelését. Már nem tudtam eldönteni, ki fújtja meg előbb a másikat.

-Én..nagyon...nagyon! sajnálom RaRa..! Ez az egész miattam történt, nem kellett volna akkora badarságokat mondanom, én tényleg sajnálom!-szipogta fülembe, miközben agyon áztattuk egymás öltözékét.

-Nem baj..én is sajnálom, hogy kiakadtam...Nem tehetsz róla, ez nem a te hibád!

Nos, igérteket nem tudok tenni, ezt letisztáztuk. De próbálok aktívkodni, és behozni a lemaradásom. De ne számítsatok sokra szerintem.. Azért remélem most feldobtam valaki estélyét ezzel a résszel <3 

Most azt tervezem, ameddig van ihletem, írok, és majd hozom minnél előbb a részeket, de még ott van másik kettő könyvem is, meg néhány draft, amiket szeretnék publikálni, de szerintem azokat már csak akkor fogom, mikor végig megírtam a könyvet/ket.