Pár perc után, nagynénim vissza is érkezett az utazótáskámmal együtt, amit az ágy alá csúsztatott, miután mindent felsorolt amit belépakolt.

-Jó-jó értem, köszönöm!-mondtam felemelve kezeim miután befejezte monológját.

-A burekodba még bele sem ettél?-kérdezte értetlenül, és meglepetten, mire az ételre kaptam tekintetem.

-Ohh..el is felejtettem..-mondtam kínosan elvigyorodva.-Hány óra?

-Tíz elmúlt pár perce. Miért?-kérdezte érdeklődve.

-Akkor majd holnap megeszem.-utaltam a burekra, mire csak aprót biccentett.

-Egyébként nem tudom hogy történt, és mi történt, de ha jól tudom..ő az egyik tag abból a bandából amit szeretsz? És ők nem koreaiak?-kérdezte Felix-re utalva, mire csak zavartan elpillantottam.

-Hátt..tudod az úgy vooolt..-kezdtem bele kínosan vakarva tarkóm.

-Iigen..hát tudod nem.-mondta húzva az agyam.

-Hosszúú..történet...-mondtam még mindig zavartan, majd egy pillanatra Felix-re pillantottam. De csak egy pillanatra.

-És mikor óhajtod elmondani?-kérdezte érdeklődve nagynénim.

-Majd..holnap?-válaszoltam, bár inkább hogy kérdésnek hangzott.

-Rendben, de akkor most pihenj, én is megyek haza.-mondta sóhajtva, majd egy puszit adott az arcomra ismét.-És nehogy itten éjfélig cseverésszé a koreai pasival.-nézett rám kissé vigyorogva, mire csak mosolyogva biccentettem.

Azt majd meglátjuk..

-Oké, na de szia neked is.-mondtam elhessegetve kezeimmel, mire megcsóválva fejét ő is elbúcsúzott, és már el is hagyta a szobát. Sóhajtva Felix felé pillantottam, ki halványan elmosolyodott ahogy meglátta mosolygós arcom, majd előrébb csúszott a széken és egyik tenyerét az arcomra helyezve, elkezdett cirógatni.

-Lophatok egy csókot? Csak egy aprót?-nézett rám boci szemekkel, és mire válaszolhattam volna, addigra már le is csapott ajkaimra. Először kissé meglepődtem, de utána halkan elkuncogva magam viszonoztam mézédes csókját.

-Igen.-válaszoltam, miután elvált tőllem, mire halványan elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.

Milyen jó, hogy nincs senki más beteg ebben a szobában!

Pár másodperc elteltével Felix hasa hirtelen megkordult, mire kínosan félrepillantott, ami miatt nem tudtam nem elnevetni magam.

Mosolyogva megfogtam az ágyamon lévő ételt, majd azt kicsomagolva Felix felé nyújtottam.

-Nem!-vágta rá azonnal.-Nem eszem meg a kajád!-emelte fel védekezően kezeit, majd elhátrált.

-De! Én úgyis holnap ettem volna meg, de majd kapok reggelit.-vontam vállat, és az ölébe raktam az ételt.

-De azt sem tudom mi ez!-érintette meg az ételt a mutatóujjával.

-Csak kóstold meg, finom! Nekem ez az egyik kedvenc kajám.-mondtam mosolyogva, mire aprót sóhajtott, és óvatosan felemelve a háromszög alakú túrús ételt, lassan beleharapott, és egy kis ízlelgetés után elismerően bólogatni kezdett, majd ette is tovább. Mosolyogva figyeltem végig ahogy eszik, majd lassan ásítottam egyet, mire finoman megtöröltem szemeim.

Hogy lehetek álmos, ha most keltem fel?

-Akkor szerintem lassan megyek.-szólalt meg Felix, miután megtörölte ajkait.

-De miért?-kérdeztem kissé értetlenül, miközben a helyéről felkelő fiút pásztáztam csillogó szemekkel.

-Hagylak pihenni.-mondta mosolyogva, s közben egyik kezét fejemre helyezte, de mielőtt még elvehette volna, gyorsan megragadtam mind két kezemmel.

-De nem is vagyok fáradt..-biggyesztettem le ajkaim szomorkásan, és bociszemekkel néztem fel rá.-Legalább addig maradj míg elalszom..nem szeretem mikor egyedül kell elaludnom egy szobában..-pillantottam félre kissé elhúzva szám, miközben lassan lecsúsztattam kezeim az övéről.

-Oké, itt maradok addig.-mondta megadva magát, majd vissza ült a helyére és óvatosan rám mosolygott.-De akkor mars aludni!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mire halványan elmosolyodtam, és az asztalra helyezve szemüvegem lefeküdtem a párnámra, majd fejemig húztam a paplant.-Jó éjt te kis mágnes!-mondta mosolyogva, mire kissé értetlenül összehúztam szemöldökeim.

-Meg sem kérdezem honnan jött ez a beceném..-forgattam meg szemeim én is mosolyogva, majd lehunytam azokat.

-Mert gondolom tudod. És az jó.-húzta az agyam, mire egy kósza vigyor kiséretében finoman megrugtam a lábát.-Hé!-"jajjdult fel", mire csak hátatfordítottam neki és már szunyókáltam is.-Én is szeretlek!-mondta gúnyosan, és igaz hogy háttal voltam neki, de tudtam, hogy keresztbe rakta karjait.

Egy hirtelen mozdulattal felültem az ágyon, felé fordultam és két kezemmel megfogva arcát, egy finom csókot lehheltem ajkaira. Halványan elmosolyodott, majd viszonozva a csókom, egyik kezét arcomra helyezte.

Mosolyogva elváltam tőlle, majd vissza feküdtem a párnámra, és ismét felhúztam a fejemig a paplant.

-Jó éjt!-mondtam aprót ásítva, és már le is hunytam szemeim. Pár perc elteltével már el is nyomott az álom, ami eléggé ritka eset szokott lenni nállam, mert elég nehezen szoktam elaludni.

*reggel(i)*

Sajnos nem volt nagy szerencsém a keléssel, mert a csoodálatos napfény a szemembe szúrta sugarait, így egy elég kellemetlen érzést keltett.

Megrebegtetve pilláim lassan felnyitottam szemeim, és felülve az ágyon kissé kinyújtózkodtam. De valami nem stimmelt.

Felix mellettem szuszogott, fejét az ágyrahajtva, és ahogy elnéztem talán nem lehetett a legkényelmesebb, bár elég szépen szunyókált.

De mit keres még itt?

Gondoltam magamban, ahogy csodálatos arcát fürkésztem, majd halványan elmosolyodtam.

-Kis cuki.-suttogtam miközben kezem arcához emeltem.

-Az nem te vagy?-szólalt meg nyúzott hangon, mire kissé ijedten kaptam el kezem orcájáról, és nagyokat pislogtam, miközben ő ülőhelyzetbe tornázva magát kinyújtózkodott és ásított egyet.

-Te hogy...miért..mi..?-kezdtem bele kissé zavarodottan.-Na várj! Van sok kérdésem. 1: Hogy-hogy nem mentél vissza a hotelba? ; 2: Mióta vagy ébren? ; 3: Miért nem toltál arrébb és feküdté be mellém, ahelyett, hogy azon a kényelmetlen széken aludtál volna? Nem ébresztettél volna fel.-raktam fel kérdéseim, mire halványan elmosolyodott és apró kezeivel megtörölte szemeit.

-1: Nem tudtam hogy mi a hotel neve, így nem tudtam taxit fogni. 2: Most ébredtem fel, amikor te. 3: Jó ötlet, csak kár, hogy későn szólsz.-mondta már elkuncogva a végét, mire hitetlenül megráztam a fejem.-És neked is jó reggelt.

-Jó reggelt.-mondtam mosolyogva, ahogy leszedtem magamról a paplant, és az ágy szélére ültem. Lassan leléptem a földre, amitől kissé megszédültem, így megfogtam az ágy mellett lévő éjjeli szekrényt.

-Jól vagy?-kérdezte felállva a székről Felix, kissé aggódó tekintettel.

-Igen, csak kicsit szédülök.-halványan elmosolyodtam nyugtatás képp, majd elengedtem az éjjeli szekrényt, és egész lényemmel felé fordultam.

-Lázas vagy?-kérdezte egy lépést felém tévve, miközben egyik kezét homlokfelületemre helyezte, amitől szívem kissé hevesebben kezdett dobogni.-Hmm...-hümmögött egyet, és elhúzta a száját.-Hát, van..

-Ez furcsa..pedig nem is vagyok beteg.-néztem kissé furcsállva, ahogy arcát fürkésztem.-Hát mindegy, majd elmúllik.-vontam vállat mosolyogva, de rajta inkább a feszültség és az aggodalom volt felfedezhető.

-Szerintem pihenj, majd én hozok neked reggelit.-megfogta két vállam, és visszaültetett az ágyra, amit kissé pislákolva néztem végig.

-Na azt nem nagyon hiszem..-tettem keresztbe kezeim, halványan vigyorogva.-Tudod ez nem Korea, vagy Ausztrália.-húzogattam szemöldökeim, mire ő aprót sóhajtott és elhúzta ajkait.-És még csak a helyet sem ismered annyira..mondjuk én sem..de na!-halkan elkuncogtam magam, majd óvatosan felálltam, így alig volt köztünk pár centi. Mélyen szemembe nézve, karjait derekam köré fonta, mire kissé értetlenül pislogtam egy párat rá.

-Nem szeretném, hogy eless. És nem szeretném, hogy akármi bántódásod is essen.-mondta tekintetével lelkembe hatolva, és teljesen komolyan, mire ismét csak elmosolyodtam, és kezeim nyakaköré fonva szorosan magamhoz öleltem, amit ő is megtett.

-Köszönöm.-suttogtam fülébe, majd arcom belefúrtam vállába.