-Akkor ki-kivel akar ülni? Most rendezzük le, mert nem akarok akkor hallani veszekedést..-mondtam csípőre tett kezekkel, miközben már a buszt vártuk.

-Stip-stop Morci!-emelte fel kezeit ChangBin, és a név hallatán mindenki kérdőn nézett rá. Fejével Fló felé biccentett, mire mindenki egyetértően bólogatni kezdett. Amióta "összevesztünk" nem nagyon szólt senkihez, és inkább csak..morcos volt.

-Mi, Chan, WooJin és én hátul ülünk.-jelentette ki MinHo, amire aprót biccentettem.

-Maknae, és én.-mondta mosolyogva SeungMin JeongIn-re mutatva egyik kezével.

-Én veled ülök.-mosolygott rám Felix, mire zavartan biccentettem, és a kettő jómadárra pillantottam.

-Én majd csak zenét hallgatok.-vont vállat HyunJin, amire Jisung helyeslően kezdett bólogatni.

Pár perc után a busz is megérkezett ahova bepakoltuk a csomagjainkat, majd sorban fel is szálltunk. Hátul ült persze WooJin, Chan, és MinHo, a sor végén pedig egyik felén ChangBin-ék, másikon pedig én és Felix.

Hogy bevalljam. Nem kicsit, hanem nagyon is izgultam, amiatt, hogy mi lesz mikor hazaérünk. Mármint Fló, meg én. A fiúk, igaz hotelben fognak aludni, de hogy fognak.."viselkedni"? A nyelv az persze nem lesz baj, hisz majd angolul beszélnek az ott lévőkkel, de mégis aggódom miattuk. Meg már nem is lesz olyan, mint itt a kollégiumban. Nem lehetek közel hozzájuk. Nem lehetek közel Felix-hez. És hogy mikor mennek vissza..

Aprót sóhajtottam, mikor is egy meleg tenyeret éreztem meg, bal kezemen, mire a tulajdonosa, azaz, Felix felé vezettem tekintetem.

-Min agyalsz annyira? Már 10 perce, hogy elindult a busz, de te meg sem szólaltál eddig, ami furcsa tőlled, hisz sokszor beszélsz.-mondta halványan elmosolyodva, mire viszonozva gesztusát megráztam fejem.

-Semmin.-kezemmel legyintettem aprót, majd az ablak felé fordítottam fejem és a tájat kezdtem vizslatni.

-Milyen hosszú az út?-kiáltotta hátulról Chan.

-Egy óra, vagy kicsit több!-kiáltottam vissza, és ezzel le is rendeztük a csevegésünk.

Hhhh..mi lesz most..?

Gondoltam magamban összeszorított ajkakkak, majd egy aprót Felix kezét is megszorítottam.

*egy órával később*

Mikor megérkeztünk, gyorsan leszálltunk a buszról, és kivettük a táskáink/bőröndjeink a csomagtartóból.

-Most merre?-kérdezte ChangBin, mellém sétálva.

-Ezt úgy kérdezted, mintha nem ide valósiak lennénk és nem tudnánk az utat.-néztem rá kissé éretetlenül, mire elnevette magát, és zavartan megvakarta tarkóját.

-Jó, na!

-Hát..először elviszünk benneteket a hotelba, ahol lesztek. Utána míg ti rendezkedtek ott, Fló, és én haza megyünk, majd felhívunk benneteket. És persze angolul beszéljetek.-vázoltam fel gyorsan a tervet, mire helyeselve bólogatni kezdett mindenki, persze Fló kivételével.

A hotelhez érve, sóhajtva a fiúk felé fordultam, és csípőre tettem kezeim.

-Most szépen bementek, és úgy viselkedtek, mint egy rendes hotelben! És kérlek ne rendetlenkedjetek!-néztem rájuk könyörögve, mire mosolyogva bólogattak, és elköszönve intettek, majd mentek is a bejárat felé. Felix még egy pillanatra felém kacsintott, mire mosolyogva intettem neki, és már nem is láttam egyikük sem. Sóhajtva Fló felé fordultam..de ő nem volt ott.

Még mindig haragszik..

Mély levegőt véve egy buszmegálló felé vettem az irányt, de rájöttem, hogy ennyi táskával inkább taxit fogok.

Mikor végre megérkeztem uticélomhoz, fizettem a söfőrnek, kiszáltam a kocsiból, és bőröndöm elővéve, már sétáltam is az emeletes házhoz. A kulcsom előhalászva zsebemből, kizártam a kaput, majd a liftekhez sétáltam, és szerecsémre egy már lent volt.

Ahogy felértem, az ajtómhoz sétáltam, és azt is kizárva végre átléptem a küszöböt.

-Megérkeztem!-kiáltottam el magam, de ekkor már nagynénim elébem is ért.

-Na, csakhogy!-mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elvette a kezemből a bőröndöm, meg a táskám, majd a szobámba vitte.-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte, mikor levettem a cipőm.

-Hát..hoszzú történet. Majd..valmikor elmesélem, de majd nemsokára megint elmegyek.-mondtam kínosan vigyorogva, mire kissé meglepődve, de mosolyogva nézett rám.

-Akkor ne csak ma menj megint, hanem egész nyáron, mozogj egy kicsit! Úgyis mindig lazsálsz!-mondta megcsapkodva a felkarom, mire megforgatva szemeim a szobámba léptem.

Végre itthon..!

-Most pakolhatsz ki!-ezzel el is ment az ő szobájába, mire fintorogva, és szitkozódva egy sort, a táskáimból kezdtem kipakolászni.

Fél óra múlva teljesen kész is voltam, majd sóhajtva leültem egy kicsit az ágyamra. Egy pillanatra nővérem ágyára pillantottam, és keserű mosolyra húztam a szám.

Ha..még itt lenne..akkor sem lenne itt, mert az uncsi tesónknál lenne, csak úgy, mint ahogy mindig is tette.

Halkan elkuncogtam magam, majd kicsit kinyújtózkodva a konyhába sétáltam és a régi poharam elővéve megtöltöttem vízzel, majd azt meg is ittam.

De valami nem stimmel..

-A telefonszám!-mondtam ki hangosan gondolatom, majd lerakva a poharam, a bejárathoz rohantam és a cipőm kezdtem felhúzni, mire nagynénim is oda jött.

-Hova sietsz?-kérdezte értetlenül, én pedig már fel is húztam a lábbeliket.

-Majd elmondom, de most rohanok, majd este találkozunk!-mondtam kitárva az ajtót, és a lifthez siettem.

-De várj, van pénz-

Itt be is szálltam a liftbe, és már mentem is le.

Nem mondták meg a mobilszámjuk..

Ahogy a hotelhoz értem, azon kezdtem agyalni, hogy mit is kéne most tenni.

Talán Fló-nak megvan valamelyikőjük számja!

Gyorsan elővettem mobilom zsebemből, majd barátnőm számját megkeresve, már hívtam is.

Csengett.

Csengett.

Csengett.

De nem vette fel.

-Mi baja lehet?-kérdeztem magamtól mobilom nézve, kissé összehúzott szemöldökkel, mikor is egy hangot hallottam meg kicsit messzebb tőlem.

-RaRa!-kiáltotta SeungMin, mire zavartan felkaptam fejem, és az eppen megérkező kilenc fiúra pillantottam.-Már azt hittük nem jössz!

-Eh..igen..-mondtam kissé zavartan, majd zsebre vágtam mobilom.

-Nem adta meg egyikünk sem a számját..elfelejtettük, bocsi.-vakarta meg tarkóját Chan, de csak legyintettem.

-Majd később megadjátok.-mondtam mosolyogva, mikor is ChangBin szólalt meg.

-Flóra, merre?-kérdezte körül tekintve, mire elhúztam szám.

-Otthon...gondolom..-mondtam félre pillantva.

-Ookéé..-mondta kissé csalódottan, és szomorkásan, ami rám is ragadt egy..kevés..

Talán..kedveli Fló-t?

-Na, akkor menjünk milkshakeezni a Meki-be!-mondtam, magamra "eröltetve" egy kis vidámságot, és már hátat is fordítva nekik, elindultam.

Fló...

*kis idő elteltével*

Az idő még csak négy órát mutatott, de már nem tudtunk mit csinálni. De az eddigi időben, elég jól szórakoztunk. De mikor nem? Hallhattuk JeongIn kislányos sikítását, Jisung rajz tudását, és még egy új bogár fajt is felfedeztünk, amit Felixzümm-nek neveztünk el.

-Fér még belétek kaja?-kérdeztem a fiúk felé pillantva, kik hevesen bólogatva, csillogó szemekkel meredtek rám.-Akkor együnk Churrost!

Boldogan elindultunk uticélunk felé, bár ha az én boldogságomat lehetett-e igazinak nevezni.

Flóra nem jelentkezett délelőtt óta, nem tudom mit csinál, nem szól hozzám, nem jön a fiúkat megnézni. Érdekli őt egyáltalán, hogy mi van velük? Hogy mi van..velem? Talán örökre megharagudott volna rám? De nem csináltam semmi rosszat..

-Minden oké?-kérdezte az előttem ülő Felix, ahogy egy Churrost vett ki egy pohárból. Szerencsére ez egy kis helyiség volt, ahol voltunk, és az asztalok, naggyából kettő személyre, maximum négyre voltak elegendőek, és Felix és én kicsit külön ültünk.

Egy keserű mosolyt eröltettem magamra, majd biccentettem, és én is elővettem egy Churrost.

-Pedig nem úgy néz ki..-mondta kicsit aggódó tekintettel, s tekintetével úgy nézett, mintha a gondolataimban ankarna kutakodni.

-Pedig de.-mondtam továbbra is mosolyogva, és annak ellenére, hogy kívülről boldognak néztem ki, belül darabokra voltam törve. A szívem is nagyon fájt, szó szerint. Azt hittem bármelyik pillanatban megállhat. Szemeim állandóan benedvesedtek, fejem némikor lüktetni kezdett.

Úgy elmondanám neked Felix. Minden gondom kiönteném neked. De egy ilyen helyen..és hogy a többiek is körülöttünk vannak. Meg nem is szeretnélek terhelni téged az én gondjaimmal. Nem akarlak. Nem akarom, hogy már ennél is több gondot jelentsek neked.

Szemeim ismét benedvesedtek, de gyorsan pislogva párat próbáltam nem túl feltűnő lenni, és ettem tovább.

A hely neve "Smile". Kedvenc szavam a Smile. És én is mindig mosolyogni szoktam, hisz fő pozitívnak, és boldognak lenni. Mégha nem is vagyok boldog..vagy pozitív, akkor is mosolygom. Minek mutassam ki ha bús vagyok? Másoknak okozok bajt, nem? Másoknak..foglalkozniuk kell velem. Mások aggódni fognak értem. De nem szeretném. Ezért is mosolygok mindig. Hogy ne legyek feltünő. Hogy amikor az ember rám néz..ne azt lássa, hogy ott egy lány, szomorú, segítsünk neki..hanem azt, hogy ott egy lány, mosolyog, boldog élete van, nem kell a segítségünk, menjünk. De mégis..

Némikor annyira fáj mosolyogni, még akkor is mikor nem vagyok boldog..

Mert némikor annyira szükségem van másokra..