-Huhuhuuu...-rázta meg a fejét tehetetlenül.-Rizikós lenne bevállalni a merést, nem?-kérdezte félve, mire elnevették magukat a többiek, én meg csak mosolyogva vállat vontam.-Hmm..felelek.-válaszolta végül, mire biccentettem.

-Gondoltál már abba bele, hogy mi lenne, ha meleg lennél?-kérdeztem elvigyorodva, mire egy pillanatra elgondolkodott, a többiek meg ismét csak "hú"-ztak.

-Hmm...azthiszem még nem, de miért gondoltam volna bele?-kérdezte értetlenül mosolyogva, mire csak vállat vontam.

-Kellett valami ütős kérdés, és ez jött.-mondtam mosolyogva, mire egyetértően bólintott.

-Hmm...ki legyen?-kérdezte kezeivel a nem létező szakállát birizgálva.

*két órával később*

-Biztos jó ötlet volt ezeknek ennyit inniuk?-kérdeztem kissé félve, Felix-től, ki nemlegesen megrázta a fejét, ahogy körbetekintettem a kissé részeges társaságon. Félre ne értsétek, volt plusz még kettő kivétel, JeongIn, és ChangBin, meg talááán, félig-meddig SeungMin, kik a többieket próbálták kicsit észhez téríteni, de persze hiába próbálkoztak, az olyan könnyen nem eppen ment. Barátnőm meg...nos ő is kicsit..becsiccsentett, így nagyon hozzá se mertem szólni.

-Vigyük a szobájukba őket.-mondta sóhajtva Felix, úgy hogy a még józanok is hallják, kik helyeslően bólogatni kezdtek, és lassan "párt" mentek keresni, kit magukkal tudnak cibálni vissza a kunyhójukba.

SeungMin, Jisung-ot karolta át, JeongIn HyunJin-t, és MinHo-t, Felix a leadert, vagyis Chan-t, ChangBin barátnőm, én pedig WooJin-t. Én elvállaltam volna Fló-t is...csak most kicsit..nos..féltem tőle, meg mérges is voltam rá, meg értitek. Rizikós lett volna.

Az idő már tízenegy körül járt, de ezek már lerészegedtek. Hát..mostmár nekik sem adok több innivalót a kezükbe.

Csendben, az ittasakat is csendre intve nehézkesen másztunk az egyel lejebb lévő folyosóra, ügyelve arra, hogy nehogy akármi bajuk is essen, majd barátnőm szobája felé vettük az irányt. Nem mind egy szobában aludtak, néhányan a Fló melletiben tanyáltak. Miután sikeresen bevittük őket a szobájukba, és befektettük őket az ágyukba, elköszöntünk JeongIn-éktől, majd Felix-el mentünk is vissza a mi szobánkba.

-Miért nem mondtad, hogy le fognak részegedni?-kérdeztem a fiút ahogy becsuktam magam után az ajtót, és leoltva a lámpát, sóhajtva felmásztam az ágyamra, míg Felix még ivott egy kevés sört.-Most nehogy te is lerészegedjél nekem!-mondtam fenyegetőzve, mire mosolyogva legyintett.

-Honnan tudjam, hogy menyit fognak inni?-kérdezte hitetlenül, s a szemetesbe hajította az üvegét. Aprót sóhajtottam, majd szorosan a falhoz feküdtem, szembe azzal, s ásítva lehunytam szemeim.-Ne aludj még! Így unatkozni fogok..!-förmedt rám durcásan, még a földről.

-Nem igaz, hogy nem vagy fáradt!-dünnyögtem fáradtan, mikor is hallottam ahogy mégegy üveg sört kinyit, így azonnal felültem az ágyon szúrósan rákaptam a tekintetem, de a sötét miatta persze nem nagyon láthatta.-Tedd le azt! Már így is eleget ittál!-mondtam ráförmedve, de ő csak vállat vont és belekortyolt az italjába.-Felix, kérlek!-mondtam kissé könyörögva, ásítva egyet.

-Jó-jó, ez az utolsó!-mondta kedvesen, mire aprót sóhajtottam és fáradtan hátradőltem az ágyon.-De ne aludj már!-mondta elnevetve magát, mire értetlenül felültem ismét és felé fordultam.

-De miért? Fáradt vagyok Felix..-mondtam az orrom alatt dünnyögve, majd a létra széléhez ültem, mikor is elébem állt, s arcomat megfogva egyik kezével lejebb hajtotta, majd ő is az arcával feljebb hajolt, és lágyan ajkaimra hajolt. Halványan, alig észrevehetően elmosolyodtam, majd finoman visszacsókoltam, s egyik kezemet én is arcára helyeztem.

-Szeretlek.-suttogta, miközben óvatosan elvált tőllem, mire halkan elkuncogtam magam, s aprót megcirógattam arcát.

-Miért kell ezt mindig elmondanod?-kérdeztem egy széles mosolyal az arcomon egyenesen szemeibe meredve.

-Mert ahogy csak meglátlak, vagy rád gondolok, nem tudok másra gondolni, minthogy mennyire is szeretlek.-suttogta továbbra is, s egy apró puszit nyomott ajkaimra. Szívem, szavai hallatán azonnal melegséggel lett feltöltődve, és talán abban a pillanatban volt életem legboldogabb pillanata.-És ha kell, még ezerszer, százezerszer, vagy még több milliószor is elmondom ha kell!-mondta csillogó tekintettel, mire szemeim hirtelen bekönnyesedtek, és ahogy lefele néztem rá, úgy véletlen ki is csordult egy-két könnycsepp.-Hé! Miért sírsz?-kérdezte félve, ahogy megtörölte arcom könnyeimtől, mire hirtelen leugrottam az ágyról, s karjaim nyakaköré tekerve, szorosan magamhoz öleltem, fejem pedig nyakába fúrtam. Halkan elnevette magát, majd kezeit ő is körém fonta, és finoman belecsókolt a nyakamba.

-Én is nagyon szeretlek!-mondtam, aprót szipogva, miközben elváltam tőle, és mélyen szemébe néztem.

-Tudom.-mondta kissé játszadozva, mire halkan elkuncogtam magam, s lassan elváltam tőle. Kicsit megtöröltem szemeim, majd ismét a fiúra pillantottam.

-Akkor mit akarsz csinálni?-kérdeztem halványan elmosolyodva.

-Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy?-kérdezte kissé hitetlenül, és ahogy a sötétségtől bírtam, valamennyire láttam, ahogy mosolyog.-De egyébként, teljesen mindegy, míg velem vagy.-mondta egy kicsivel halkabban, ahogy felemelte kezeim és megpuszilta őket, mire halkan elkuncogtam magam.

-De tényleg nem vagy fáradt?-kérdeztem kissé értetlenül, felvont szemöldökkel.

-Teljesen éber vagyok.-jelentette ki, mikor is akaratom ellenére is ásítottam egyet, mire egyik kezem gyorsan szám elé kaptam. Felix elkuncogta magát, majd végigsimított fejemen.-Menj aludni, majd én fent maradok még!-mondta kedvesen, végigsimítva karomon, de csak nemlegesen megráztam fejem.

-Nem! Oppaval maradok!-vágtam rá, szinte azonnal, gyerekes hangon, mire ismét csak elnevette magát.

Végül az ágyamon kötöttünk ki, úgy mint mielőtt jöttek volna a többiek, csak most vicces videókat néztünk Youtube-on, rólluk.

Persze nállam ez nem tartott sokáig. Szemeim egyre, és egyre jobban kezdtek lecsukódni, míg végül, végre el nem aludtam.

*reggel*

Valami hiányzik..

Gondoltam magamban, ahogy lassacskán ébredeztem, és egyik kezemmel lassan tapogatózni kezdtem az ágyamon.

Felix..

-Felix?-motyogta, miközben szemeim nyitogattam, s fáradtan felültem az ágyon.-Felix?-kérdeztem kicsit éberebben, majd körül tekintettem a szobában, de senki nem volt.

Mi van ha ez az egész egy álom volt? Mi van ha ők el sem jöttek? Ugye nem csak álmodtam? Akkor a..csókok sem voltak igaziak? Nem is vesztem össze Fló-val? A többiek nem részegedtek le? Nincs esélyem Felix-nél? Mondjuk az még lehet..mivel még él, nem halt meg, csak az álmomba volt..de..UGYE EZ NEM ÁLOM VOLT??!!

Leugorva az ágyamról, hirtelen ráléptem valamire, amitől felszisszentem, és lepillantottam a padlóra. Egy sörös üveg volt az. Az asztalon pedig még több volt belőle.

-Huh..akkor nem álmodtam..-mondtam halványan elmosolyodva, ahogy aprót sóhajtottam.

De várjunk..

-Az idő! A busz! Felix! Fló! Fiúk!!!-kezdtem újra kétségbe esni, majd keresni kezdtem a mobilom, hogy megtudjam nézni az idő.

Össze-vissza kutakodtam, az asztalon megnéztem, az ágyakon, majd végül az egyik nadrágzsebemben találtam meg. De persze le volt merülve.

NE MÁR!!!

Most pedig a töltőm kereshettem, ami pedig az egyik ágy alatt volt. Utána kerestem egy konnektort, behelyeztem a töltőm, annak a másik végét a telómba, és már be is kapcsoltam a készüléket.

08:46

Megkönnyebbülve felsóhajtottam, mivel volt bőven időm fél tízenkettőig, mikor is indul a busz.

De hol van Felix?

Felállva a földről-igen, mikor megnéztem az időt, a földre "ültem"-az ajtóhoz léptem, majd azt kinyitva készültem volna indulni, mikor is valaki hátulról átkarolta a derekam, és vissza csukta az ajtót. Szívem kihagyott egy ütemet a hirtelen jött érintéstől, s ahogy megéreztem egy lehheletet a nyakamon lélegzetvételem felgyorsult.

-Hova-hova?-hallatszott mögülem Felix hangja, mire pironkodva hátra pillantottam, így arcunk közt alig kettő centi volt.

-Izé..azt hittem átmentél a többiekhez, és gondoltam megnézem, tényleg ott vagy-e.-nyögtem ki nehézkesen, bár hogy miért voltam zavarban nem tudom.

-Hát itt vagyok.-mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra.-Csak a fürdőben voltam.-aprót biccentettem, mire lassan elvált tőllem, s egy ágyhoz sétálva, ráfeküdt.-Mikor indul a busz?-kérdezte a felette lévő ágyat piszkálgatva.

-Féltízenkettőkor.-feleltem, miközben az asztalhoz sétálva, egy zacskóba kezdtem pakolni az üres sörös üvegeket.-Segíthetnél..-mondtam felé fordulva összehúzott szemöldökkel, mire kínosan elhúzva ajkait felállt az ágyról, és az ajtó felé sétált.

-Tudod..talán mégis a többieknél találsz meg.-mondta vigyorog, mire rosszalóan néztem rá, s reakciómra elnevetve magát, legyintett és mellém lépve pakolni kezdett.