Most mi tévő legyek? Mit kéne ilyenkor csinálni?

Tettem fel a kérdéseket magamban, lehajtott fejjel, miközben nagyokat szipogva megtöröltem az arcom, s szemeim. Lassan eltoltam magam a faltól, de hirtelen egy mellkasba ütköztem, ami folytán felemeltem a fejem.

-F-Felix..?-kérdeztem kissé rekedtes hangon, szipogva, ahogy a fiú aprót szomorú, de mosolygós arcát figyeltem. Óvatosan felemelte kezeit, miket körémfonva, finoman magához ölelt, s lassan ringatni kezdett nyugtatás képp, de a könnyeim ettől csak ismét eleredtek. Karjaim köré fontam én is, és arcom nyakhajlatába fúrva pityeregtem, hangtalanul. Tenyereivel finoman hátam simogatta, s nyugtatólagosan dúdolgatott valamit.

-Nyugi..már dolgozom valamin, ne félj.-suttogta kellemes, mély hangján fülembe, majd belepuszilt a hajamba, és lassan eltolt magától, hogy szemembe tudjon nézni.-Nem lesz semmi baj.-egy halvány, s bíztató mosolyt küldött felém, mire boci szemekkel néztem rá, és szipogtam párat.

-E-ez..biztos..?-kérdeztem kissé akadozva, mire mosolyogva biccentett egy magabiztosat, és összeborzolta a hajam.

-Gyere.-finoman összekulcsolta a kezünk, majd fejével a bejárat felé biccentett.-Menjünk be.-aprót biccentettem, majd szipogtam egy párat, és elindultunk befele, kézenfogva.

Ahogy felértünk az én szobám emeletére, és felé vettük az irányt, hirtelen hangokat hallottunk meg a folyosó végéről, így egy pillanatra megtorpantam, de Felix elmosolyodva, megindult, s a szobámig futott, majd ahogy beértünk gyorsan besprintelt. Becsukta az ajtót, de úgy, hogy én pont az előtt álltam, így ahogy becsukta az ajtót, két kezével elzárta az utam. Aprót lihegve nézett fel rám, majd ahogy észrevette zavart tekintetem, féloldalasan elmosolyodott, és közelebb hajolt arcomhoz, amitől pirosabb lettem, mint egy paprika. Persze ez nem csak a közelségétől volt, hanem a tekintetétől is, mi egész lényemen áthatolt, így még levegőt venni is elfelejtettem. Az ő lehelleteit már ajkaimon éreztem, amitől szívem hevesebben kezdett verni, úgy hogy az már majdnem fájt is.

-Annyira..szeretlek.-suttogta szinte ajkaimra, amitől hirtelen, valami melegség járta át a testem, így véletlen nyeltem egy aprót.-Te is?-kérdezte mosolyogva, mire csiga lassan, s zavarban lévve bólintottam.-Hallani akarom.-húzta tovább agyam, majd hirtelen még közelebb hajolt hozzám, és arcomra nyomott egy gyors puszit, amitől ismét csak elpirultam. Nyeltem egy nagyot, hogy eltüntessem a torkomon akadt gombócot, majd kissé remegő ajkaimat szólásra nyitottam.

-Szeretlek.-nyögtem ki nehezen, alig hallhatóan, de mégis magabiztosan, mire csak elvigyorodott.

-Hangosabban, mondd megint!-mondta játszva a hülyét, mire kissé bedurcáztam, és lebiggyesztettem ajkaim.

-Ne csináld már! Ha ilyen közel vagy hozzám, megmukkani is alig tudok!-riadtam rá, miközben kezeim közé temettem arcom, amire halkan elnevette magát. Óvatosan megfogta kezeim, majd magunk elé helyezte őket, és finoman összekulcsolta őket. Lehunyta szemeit, majd se gyorsan, de se lassan, ajkaimra hajolt, majd finoman csókolni kezdett, amitől az eddig hasamban pihenő pillangók, most szálldogálni kezdtek. Végül nem fogtam vissza magam, én is lehunytam szemeim, és óvatosan visszacsókoltam ami láthatólag tetszett neki, mivel egész testével nekem dőlt, így már végleg nem tudtam szabadulni. Két kezét felemelte, s arcomra helyezte őket, míg én az enyéim hajába vezettem, és aprót megmarkoltam őket, amitől egy kissebbet sóhajtott.

Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, majd homlokát az enyémnek döntötte, s lihegve, mélyen szemembe nézett.

-Tudtad, hogy jól csókolsz?-kérdezte halványan elmosolyodva, mire aprót, hitetlenül elnevettem magam, s megráztam a fejem, ezzel nemet jelezve.-Akkor mostmár tudod.-mondta mosolyogva, majd lassan elhajolt tőllem, és már eppen, hogy készült volna megfordulni, mikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a csuklóját, és magamhoz rántva, lehunyva szemeim, ajkaira tapadtam. Nem habozott egy percet sem. De szó szerint. Mintha csak tudta volna, hogy megcsókolom, úgy vissza is csókolt. Kezeit ismét arcomra vezette, és úgy csókolt, olyan szenvedélyesen, mint még eddig soha.

*egy órával később*

Az ágyamon feküdtünk-ugye az emeleten-, s szorosan bújtunk egymáshoz, hisz örültünk, hogy együtt lehetünk egy kis ideig. Felix mellkasán pihent kobakom, egyik keze derekam körül, másikban pedig a mobilját tartotta amin az Instagrammon néztünk össze-vissza videókat. Némelyik videókon nagyokat nevettünk, némelyiken meghatódtunk, és némelyiken nagyokat csodálkoztunk.

Hirtelen kopogtak, amire kissé ijedten vágtam magam ülőhelyzetbe, majd gyorsan lemászva az ágyról, az ajtóhoz mentem, és kinyitottam azt.

Pedig már eppen készültem volna bealudni.

-Játszunk felelsz vagy merszet!-mondta az előttem álló SeungMin, mögötte pedig a többiek voltak, persze Fló-val együtt.-Jah, és hoztunk piját!-mutatta fel a kezében lévő zacskót, ami tele volt sörrel, és a többiek-némelyikőjük-kezében is volt egy-egy zacskó, amik szintén ilyenekkel voltak tele.

-Becsempésztük.-suttogta szórakozottan Chan, miközben mindenki betért a szobába, így sóhajtva becsuktam az ajtót.

Mindenki elfoglalt egy helyet, ami úgy nézett ki, hogy Felix még fent ült az én ágyamon, alatta JeongIn és Jisung, másik ágy tetején Chan, és ChangBin, ő alattuk Flóra bemászott egésszen a sarokba, előtte ült MinHo, és egy széken WooJin, a másikon pedig HyunJin. Az italokat, kipakolták az asztalra, de Chan-éknál ott volt egy zacskóvval még, ahonnan osztották az innivalót.

Szabad egyáltalán inniuk?

-Akkor kezd a maknae!-jelentette ki ChangBin, miután beleivott a sörébe, mire a fiatalabbik ráförmedt, de inkább végül elhallgatott. Addig gyorsan felmásztam Felix mellé, ki ugyan olyan tekintettel nézett rám, mint én ő rá. Értetlenül.-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek!-vágta rá azonnal.-Nállad merni nem merek..-mondta szarkasztikusan, mire néhányan elnevették magukat.

-Akkor..-ChangBin egy pillanatra elgondolkodott, majd a fiú felé fordult.-Volt már, hogy titokban ellógtál a suliból?-kérdezte halványan vigyorogva, mire a fiú sóhajtott, és elgondolkodott egy pillanatra.

-Talán...egyszer.-mondta kissé bizonytalanul, mire Chan azonnal ráförmedt.

-JeongIn, hát ez mikor volt?-kérdezte szórakozottan a fiút.

-Még mikor nem is ismertelek.-mondta az alattunk ülő JeongIn, mire mindenki mindent értve bólintott.-Akkor most én választommm~..-húzta el az utolsó szavat.-Chan Hyungot! Felelsz vagy mersz Hyung?-kérdezte gyerekes hangján a maknae, a velem szemben ülő fiú pedig vállatvont.

-Merek.-bökte ki nyugodtan, majd várta a feladatát.

-Akkor igyál meg egy egész üveg sört, levegővétel nélkül!-mondta magabiztosan a fiatalabbik, mire mindenki "hú"-zni kezdett, a leader pedig sóhajtva elővett egy tele üveget, és ahogy leszedte a teteét, mély levegőt vett, majd kortyolni is kezdte az italt. Mindenki csillogó szemmel figyelte Chan-t, ki már az üveg háromnegyed tartalmát megitta, és pár másodperc múlva már az a negyed is eltünt. Mindenki éjjenezve, s elismerően tapsolt, beleértve engem és Felix-et, majd mentünk is tovább. Ezek a gyerekek valahova nagyon sietnek.

-Az én választottam lesz ChangBin!-vágta rá szinte azonnal, a mellette ülőre pillantva, és az említett fiú, már előre tudta, hogy úgysem tudja megúszni, ezért csak megadóan sóhajtott.

-Merek.-felelte, mielőtt Chan akármit is mondhatott volna.

-Akkor nem lesz nehéz a feladatod!-mondta vigyorogva, majd egyet kortyolt az újjabb adag söréből.

És ahogy elnéztem, mindenki csak kortyolta az italát, úgy, hogy majdnem magukra is öntötték, persze én is ittam, de csak lassan. Legalább én még az ELSŐ üvegemnél tartottam, és ahogy elnéztem, a mellettem ülő Felix is. Na meg ott volt Fló, ki csak csendben figyelte az eseményeket.

-Csak egy szájra puszi lenne.-nyögte ki a leader, szemöldökeit húzogotva, majd az ágy alá mutatott.-Flóra szájára!-az említett lány, hirtelen lesokkolódott, és egy pillanatra maga elé meredt csak, majd egy pillanatra félve pillantott rám, talán segítségkérésért, de én csak elpillantottam róla, hisz még kicsit pipa voltam rá. "Kicsit". Meg szomorú is. És akkor ő elvárja tőllem, hogy segítsek neki, de ő bezzeg nekem nem segít.

-És mi van, ha ő nem akarja?-kérdezte ChangBin a mellette ülőt, ki lehajolt és az ágy alá lesett.

-Csak egy puszi lesz!-mondta Fló-nak, kedvesen, mire a lány egy kis ideig hezitált, majd sóhajtott, és kissé félve felált. Az ágy felé fordult, fejét pedig felemelte az ágy teteén ülő fiúra, ki bíztatóan mosolygott a lányra. ChangBin lejebb hajolt, majd Chan szólalt meg.-Három..kettő...EGY!-a végszóra a két gyerek ajka összeért, de eppen, hogy csak egy másodpercre, mivel Fló azonnal elvált, s pironkodva, vissza ült a helyére. A fiúk ismét csak "hú"-zni kezdtek, de a két "pár" rájuk sem hederített. Ahogy pedig ChangBin arcára néztem, talán kissebb boldogságot véltem felfedezni rajta, s egy kicsi izgalmat, amitől elmosolyodtam, és belekortyoltam a sörömbe.

-Akkor megint én választok!-csapta össze tenyereit ChangBin, majd Chan-ra nézett egy vigyor kiséretében, utána pedig rám, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.-Mivel Chan most volt előttem, így RaRa-t választom alanyom ként!-mondta összedörzsölve tenyereit.-RaRa-nak egy puszit kell nyomnia a szádra!-vigyorogva nézett felváltva ránk, amitől egy pillanatra lesokkolódtam, s készültem volna tiltakozni, hogy de az már biztos, hogy én nem fogok senkit sem "megpuszilni" szájon, mikor is mellőlem megszólalt Felix.

-Akkor már legalább engem pusziljon meg!-mondta magabiztosan, bizakodva, mire a többiek csak kérdőn néztek rá, amitől zavartan megköszörülte a torkát és folytatta.-Én közelebb vagyok, és most ne hogy már le kelljen mennie, meg utána fel. ChangBin hyung sem ment le!-érvelt teljesen komoly arccal, mire a többiek észbe kapva, helyeslően bólogatni kezdtek. ChangBin sóhajtott, majd megvonta vállait.

-Akkor Felix-et.-mondta ismét elvigyorodva, mire hevesen verő szívvel lassan a fiú felé fordítottam arcom, ki bíztatóan rám mosolygott, s egyik kezével, mi a lába takarásában volt, jelzett, hogy csak játszam meg, mintha semmi sem lenne köztünk. Ezt amúgy csak abból szűrtem le, hogy egy like-ot mutatott.

Elhúzva szám, kissé megszorítottam a kezemben lévő üveget, majd közelebb csússzantam a fiúhoz.

-Ezt még visszakapod Seo ChangBin!-mondtam felé sandítva összehúzott szemöldökkel, mire a többiek halkan elnevették magukat, de rájuk sem hederítve, gyorsan nyomtam egy puszit Felix ajkaira, amitől szinte azonnal el is pirultam, hisz mások előtt még..nos..nem pusziltam meg embert, szájon.

Felix halványan elmosolyodott, amitől hirtelen melegség járta át testem, és kéztetést éreztem arra, hogy mégegyszer ajkaira hajoljak, egy hosszadalmas csókért, de nem tehettem meg a többiek miatt.

Lassan alrébb csusszantam, majd beleívva az italomba megköszörülve torkom WooJin-ra pillantottam, ki ártatatlan szemekkel körültekintett.

-WooJin.

-Mi? De miért én?-kérdezte boci szemekkel, mire mindenki elnevette magát kissé gyerekes viselkedésén.

-Mert.-vontam vállat, unottan.-Felelsz, vagy mersz?